Szocialista Művészetért, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8-9. szám
IRÁNYELVEK A TANÁCSOK ÉS A SZAKSZERVEZETEK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRŐL A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala 1976. májusában kiadta 1976. számú együttes irányelveit a tanácsok és a szakszervezetek együttműködéséről. A következőkben szemelvényeket adunk közre választott vezető testületeink és tisztségviselőink tájékoztatására. A tanácsok és a szakszervezetek együttműködésének több évtizedes hagyománya van, kereteit, főbb módszereit párt- és állami határozatok rögzítik. Az 1967-ben kötött együttműködési megállapodás — napjainkig — betöltötte szerepét, jelentős előmozdítója volt együttes tevékenységünknek. Az elmúlt években tervszerűbb a két szerv közötti munkakapcsolat, gyakorlattá vált a középtávú tervcélok előzetes egyeztetése, a közös feladatok együttműködési megállapodásokban történő rögzítése. Az együttműködés elvei és célja 1. Az MSZMP XI., valamint a szakszervezetek XXIII. kongresszusának határozatai minőségileg új követelményeket támasztanak az együttműködés iránt. Arra kötelezik a tanácsokat és a szakszervezeteket, hogy hatékonyabban segítsék e határozatok eredményes megvalósítását, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek rendszeres javítását. Ennek egyik jelentős biztosítéka a tanácsok és a szakszervezetek — kellő munkamegosztás mellett kialakított — folyamatos és tervszerű együttműködése. 2. Az irányelvben foglaltak alapvetően a fővárosi, megyei tanácsok és szerveik, és a szakszervezetek megyei (budapesti) tanácsa, az ágazati szakszervezetek megyei, budapesti bizottságai közötti együttműködés további fejlesztésére terjednek ki. 3. Az együttműködésben — alá — és fölérendeltség nélkül — a kétoldalú és a kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatok érvényesülnek. Eszközrendszerének meg kell felelnie a tanácstörvényben megfogalmazott követelményeknek. Ugyanakkor a szakszervezetekkel szemben továbbra is társadalmi igény, hogy tevékenységük a lakóterületeket, a közigazgatási egységeket is fogja át. 4. Az együttműködés a jövőben is a gazdaságpolitikai, a település- és területfejlesztési, a társadalompolitikai tevékenységre és a dolgozók érdekképviseletére irányuljon, a következő években döntően az V. ötéves terv sikeres teljesítését szolgálja. 5. Az együttműködés során fontoskövetelmény a munkások sokoldalú bevonása a közügyek intézésébe, a célkitűzések meghatározásába, a szocialista demokrácia — ezen belül az üzemi, lakóhelyi, a közéleti demokrácia fejlesztése, a dolgozókkal való kapcsolatok szélesítése érdekében. 6. A nem tanácsi szervekkel való kapcsolatrendszerben a tanácsok és a szakszervezetek együttműködésének megkülönböztetett szerepe van. Az együttműködés feltételezi a dolgozók érdekeit szolgáló, a tömegszervezeti munka sajátosságait is figyelembe vevő munkakapcsolatot. A tanácsok tevékenységük során nem nélkülözhetik azokat a fórumokat, információs és jelző bázisokat, amelyekkel a szakszervezetek rendelkeznek. 6. Az irányelvekben foglaltak nem érintik a tanácsok és a szakszervezetek jogszabályokban biztosított jogainak gyakorlását, kötelezettségeik teljesítését és a két szerv önállóságát. Az együttműködés főbb területei A gazdaságpolitika, terület- és településfejlesztés vonatkozásában az irányelvek megállapítják: a Közös érdek a fejlesztési célkitűzések központi elhatározásokkal egyező sikeres végrehajtása, a különböző fórumokon elhangzott jogos és megalapozott észrevételek figyelembevétele. A tervek megvalósítását, a szakszervezeti eszközökkel is (javaslattétel, mozgósítás, közreműködés, folyamatos munkásellenőrzés stb.) úgy kell segíteni, hogy a megyék, a főváros, a városok, kerületek és a községek arányos és kiemelt fejlesztésének követelményei megfelelően érvényesüljenek... Az együttműködés a tervezés és a terv végrehajtása során terjedjen ki az Irányelvek szerint többek között a belső tartalékok feltárására, a gazdasági tevékenység hatékonyságának fokozására, az átgondolt takarékosságra, a szociális, egészségügyi intézmények fejlesztésére, felújításukra, korszerű felszereltségükre, köztük a közegészségügyi ellátás biztosítására, hatékonyságuk és szervezettségük fokozására; a munkavédelem, szociális ellátás és a munkafeltételek javítására; a nyugdíjasokról, csökkent munkaképességűekről való fokozott gondoskodásra; a vállalati, intézményi dolgozók jövedelem- és bérarányainak megfelelő biztosítására, bérfejlesztés rendeltetésszerű felhasználására, a törzsgárda tagok megbecsülésére, a dolgozók és családjaik ellátását biztosító intézmények közös létesítésére és fenntartására, elsősorban a gyermekintézmények, az óvodák építésére, a megyék, városok kulturális és sportéletének fellendítésére, a kulturális és sportlétesítmények közös fejlesztésére, kihasználására; a munkaverseny-mozgalom, az üzemen kívüli vállalások szervezésére, a társadalmi munka konkrét meghatározására, a közösség érdekében végzett társadalmi munka fokozottabb elismerésére. A párt közművelődési határozatának eredményes megvalósítása körében segítse az együttműködés többek közt a közös akciókat, mint például az „egy üzem — egy iskolai akciót, a munkások képzésének minden formáját és módját, a munka melletti tanulás feltételeinek javítását; a különböző fenntartású művelődési intézmények tegyék tervszerű gyakorlattá munkaterveik, rendezvényeik és kezdeményezéseik egyeztetését és az alkalmazott módszereik, tapasztalataik cseréjét, a kulturális ellátás javítása és az anyagi erők koncentrálása érdekében alkalmazzák a művelődési intézmények közös fenntartásának gyakorlatát. Az államigazgatási munkában kiemelt jelentőségű a szocialista törvényesség biztosítása, az ügyintézés gyorsítása és egyszerűsítése. Alapvető tennivaló a már bevált formák alkalmazása és továbbfejlesztése, ilyenek például a kölcsönös képviselet a testületekben, vezetői információ- és véleménycsere, a kötelező és eseti feladategyeztetés, a különböző akciók, programok meghirdetése, együttes szervezése, közös irányelv kiadása, megállapodások kötése. A központi szervek együttműködésének fokozódásával párhuzamosan növekszik az ágazati, iparági együttműködés további elmélyítésének szükségessége is. Az Irányelvek részletesen ismerteti a szakigazgatási szervek és az ágazati szakszervezeti megyebizottságok kapcsolatát, majd a továbbiakban a városi, nagyközségi szakmaközi szervezetekkel való kapcsolat kérdéseit. Majd megállapítja az Irányelveik: — Az üzemi, vállalati szakszervezeti bizottságok feladatai között a szociális, kulturális alapok felosztása, a tanácsi fejlesztésekre befizetett összegek rendeltetésszerű felhasználásának ellenőrzése, figyelemmel kísérése, mindezekben a dolgozók rendszeres tájékoztatása jelölhető meg. A dokumentumot dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke és Gál László, a SZOT titkára írta alá. Szovjet szcenikai kiállítást nyitottak a Műcsarnokban. Fent: V. Levanta! díszlete Osztrovszkij ..Vihar--jához, alul Kőcserém díszlete a Hamlethez (Jánosi felv.) 14 Szocialista, MŰVÉSZETÉRT A „KORUNK” JUBILEUMÁRA A hagyományos Korunk-almanachot ez évben a fél évszázados múltú, a marxista szemléletű magyar nyelvű közép-európai folyóirat, a KORUNK emlékei összegyűjtésére szentelték szerkesztői. Meg kell adni, így színesebb, magával ragadó képet sikerült alkotniuk a folyóirat első, történelmi jelentőségű szakaszáról, mintha egy szerzőtől, vagy akár alkotói kollektívától származó monográfiát jelentettek volna meg. A tekintélyes kötet első harmadában a húszas-harmincas évek „legendás” korunk-ját, harcait, a korszakot idézik fel romániai magyar és román, szlovákiai és hazai munkatársak és a mai irodalomtörténészek. Méltán áll a szerzők érdeklődésének közepén Gaál Gábor alakja. Hovatovább egyre kevésbé válik vitatottá, hogy századunk igencsak egyik legnagyobb marxista szerkesztője, irodalomszervezője volt, aki a fasizálódó Közép-Európában másfél évtizedig életben tudott tartani, hatékonyan tudott szekeszteni egy olyan rangos magyar nyelvű folyóiratot — miközben gyakran nyomdaszámla gondjai szorongatták —, hogy Párizstól Balmazújvárosig, Moszkvától Sztószig és Bukarestigvárták a jövő emberei az egyes számait. Balogh Edgár kemény ítéletű, őszinte és igazhevű kapcsolatrajza a recenzens szerint a legpregnánsabb alkotás a kötetben. Illyés Gyula mintha előjegyzetet írt volna egy későbbi G. G. portréhoz. Méliusz József, a „főhadsegéd”, egy újabb csokornyit árult el G. G. ..titkaiból”, olyan dolgokat és megsejtéseket, melyeket nem lehet meglelni Gaál Gábor most megjelent becses leveleskönyvében sem. Mikó Imre, Szegő Júlia visszaemlékezése, a Csanda Sándor publikálta Kábry Zoltán-levelezés forrásértékű. De sok mindent kellene még legalább jelezni a kötet kapcsán! Illenék szólni a mai munkatársak elvi, esztétikai, mozgalomtörténeti írásairól, teszem azt, mint aminő Jakó Zsigmond Misztótfalusi-dolgozata, vagy Gáli Ernő Kierkegaard-tanulmánya, avagy Szőcs Géza Mi a vers? című önvizsgálata. Illendő volna a többiek felsorolása is, de nincs tér rá. Csak igen erős igényünk és kívánságunk: jusson e kötet mielőbb a hazai értelmiség, főként a progresszió művészei asztalára. Kevés hasonló, szemnyitó gyűjtemény jött ki mostanában a nyomdákból. A VIDÉK ÚJABB ÜZENETE Minap írtunk a vidéki költők olvasásának fontos voltáról. Újból három kötet jutott el hozzánk, három nagyváros küldte ezeket, névjegyül. SZEPLŐTLEN ÉNEK címmel a győri Kassák Kollégium jelentetett meg kecses antológiát Gárdonyi Béla szerkesztésében, a győri fiatalok munkáiból. Tíz induló író és három grafikus mutatkozik be lapjain. Csupa húszéves: sofőr, főiskolás, nyomdász, újságíró, kirakatrendező. Mindenikük szeretné magát megmutatni. Szent dolognak érzem ezt, mégha mutál is a hang. És ha nem tudni, ki lesz közülük költő. Azért mindeniküknek van egy képe, egy olyan mondatmozdulata, ami kimondottan az övé. A többiért meg kell küzdeniük, egytől egyig. Keményebben, mint eddig. KÖZELÍTÉSEK címmel Debrecenben ismét megjelent egy testes antológia, teret adva a Debrecenben élő, az Alföld Stúdióban otthont lelő költőknek, irodalommagyarázóknak. A költők között ott van a kötettel jelentkezett Várkonyi Anikó, Aczél Géza, Gábor Zoltán, Bálint Lea, Szalai Csaba, Szöllősi Zoltán. Megkapta futópályáját Gulyás Imre, Oszabó István, Nyilasy Balázs, Szőke Kálmán, Tomka Mihály is. Mindenikük szép ciklus közlésére kapott teret. Verseik mögött meg ott található a debreceni ifjú kritikusgárda egy-egy képviselőjének írása a költőről, olyan ismert kritikus portrérajza, mint Görömbei András, Cs. Nagy Ibolya, Kun András, Márkus Béla. A „közelítést” hivatottak segíteni a debreceni grafikusok illusztrációi is, Cs. Uhrin Tibor, Szabó László, Tenk László, Topor András munkái is. Az antológiára a szokásos debreceni kettősség jellemző: költőik bele akarnak kapcsolódni a világlíra odaérkező áramában ugyanakkor nem bírnak, vagy tudnak elszakadni debreceni gyökerüktől. A kötet együttes benyomása alapján aggasztó a sejtésem: a nagyvilághoz „közelítés” vágya a domináló, de ez nem sikeredhet, mivel annyira sem állnak biztos lábbal „az Alföld porában", mint ahogyan a sokkalta szerencsétlenebb sorsú, a világirodalomhoz mégis szervesebben kötődő elődük, Gulyás Pál tette. MISKOLCI TÖRTÉNETKEK címmel Miskolc város művészeti és propaganda irodája kézirat gyanánt megjelentette Benedek Miklós kis cikkeinek válogatását a miskolci Déli Hírlap pár évfolyamából. Benedek jól ismeri a második magyar város elmúlt fél évszázadát, embereit, az életforma alakulását. Személyes élményei élvezetes sztorikként élnek e kis, kézflekkes tárcákban. Jó lenne Benedektől egy olyan városképet kérni-várni, melyben megszerkesztetten támadna fel a volt és a mai Miskolc élete, emberrengetege. Ismereteiből, erejéből bőven futná. És azok a régi fényképek, a sztorik közé illesztve, egyenesen sürgetik az író további munkálkodásra buzdítását! (Varga Imre) EGY NEMZEDÉK VALLOMÁSAI Az ünnepi könyvhéten megjelenő irodalom évről évre felfokozott várakozást, szellemi izgalmat, kíváncsiságot jelent író és olvasó számára egyaránt. Különösen keresettek a fiatal szerzők művei, melyekből — valljuk meg — még mindig elég kevés lát napvilágot, örvendetes viszont, hogy az idei ,,termés” színes képet ad egy — eszmei-művészeti értelemben egyaránt erősödő, érlelődő — nemzedék szemléletéről, útkereséséről, kristályosodó alkotói világáról. A ..harmincévesek” korosztálya, mely felszabadult társadalmunkkal egyidősnek vallhatja magát, az utóbbi években hallatja egyre erőteljesebben sajátos, ellentmondásoktól sem mentes hangját. Ez a generáció — mely átélte gyermekként a háborús éveket, a személyi kultusz időszakát, és tevékeny részesévé vált jelenünk küzdelmeinek — súlyos, sajátos mondanivalók hordozójává lett. A ,,dédelgetett nemzedék”, a „vállonveregetettek”, a „kiskorúsított nemzedék” — ahogy többen nevezték ezt a réteget — úgy tűnik, magára talált. Közülük is négy fiatal író műveivel kell különösen odafigyelve is foglalkozni. Az ünnepi kiadványok közül számomra a legnagyobb meglepetést FÁBIÁNAS.I.O „Hazatérő lovam körmén virágos rét illatát hozza, avagy furcsa görcs a torokban” című könyve okozta. Az elsőkönyves író meglepően érett szakmai biztonsággal, nyelvi, írói leleményekkel gazdagított vallomással jelentkezett. A mú ..cselekménye” Amundsen „magyarított” sorsát tárgyalja. A gyermekkor misztikus élményvilágát a felnőttkorba is átmenő hős mindennapos helykeresése, impressziói, érzelmi-értelmi változásai adják a regény feszült, pontosabban: feszesre komponált ..cselekményét”. Fábián már-már bravúros írói leleménnyel, helyenként prózaversbe átcsapó hatalmas lélegzetű fejezetekben érzékelteti az emlékek, élmények érzelmi és értelmi útvesztőiben csatangoló hős magányosságát, megszállott útkeresését. Emlékeztet Updike „Kentaur”-jára, anélkül, hogy másolná vagy bármilyen más módon is idézné a jeles amerikai írót. MUNKÁCSI MIKLÓS neve nem ismeretlen az irodalomkedvelők előtt. .,A fattyú” című regényével ismét bebizonyította, hogy mesteri kézzel irányítja hőseinek sorsát. Különösen a feszült párbeszédek teremtenek izgalmas, már-már provokatíven elgondolkoztató ,helyszíneket”. Saját vallomása szerint egy kallódó sorsú fiatal munkásról szól a regény. A nemzedéki helykeresés egészen más szemszögből való ábrázolása bepillantást enged egy fiatal boldogságkeresésének, küzdelmeinek hétköznapjaiba. A regényben a leíró részek és a levélrészletek váltakozó megjelenése ad meghökkentően eredeti képet egy fiatalember bukásában is felemelkedettséget hordozó életéről. Immár három regénnyel jelentkezett rövid időszak alatt BALÁZS JÓZSEF. A „Forrás” című folyóiratban megjelent ,„Koportos”, az Új Termés sorozatban kiadott „Magyarok” című regényei után a „Fábián Bálint találkozása Istennel” című könyv is napvilágot látott. Balázs József avatott tollú krónikása a múltnak, ahogy ezt a „Magyarok” című regénnyel is bizonyította. A „Fábián Bálint találkozása Istennel” ismét a múlt — nevezetesen a Horthy-Magyarország — „történelmi szegényeinek” embertelenül pusztított életét idézi meg. Balázs József a tőle megszokott szűkszavúsággal rajzolta meg Fábián Bálint küzdelmeit, elszántságát a könyörtelen kiszolgáltatottságot teremtő korszak ellen, mely végül önmagát is felőrti, elpusztítja. A fiatal író ismét bizonyságot ad jellemteremtő, a szegények sorsát ismerő és vállaló írói világának fejlődéséről. Rendhagyó mű ÖRDÖGI SZILVESZTER „Koponyák hegye” című alkotása. A történetet — egyszerűsítve — a Kálvária modernizált változataként is említhetnénk. Ez azonban hamis képet adna a műről, hiszen bár cselekményvezetése az utolsó vacsorától a keresztre feszítésig pontosan nyomon követi a Jézus-legenda állomásait, mégis izgalmas, indulatokban, filozófiai fordulatokban gazdag alkotásban keres választ fontos, napjainkban is aktuális kérdésekre. Az életmű az emberi lét teljességének lehetőségeit vizsgálva formálja át a misztikus legendát, „megszólaltatva” a jeles és névtelen „szereplőket” egyaránt. Jézus és Júdás a könyvben együtt dolgozzák ki és hajtják végre az „elárultatást”, felismerve, hogy a közösen vállalt küzdelem csak a Mester mártíromságával teljesedhet maradandó, hitteremtő erővé. A „harmincévesek” megérkezése irodalmunkba nemcsak érdekes „eseménye” művészeti életünknek, hanem — remélhetően — a holnap irodalmának indulása is. (Varsó Zoltán )