Szocialista Művészetért, 1977 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1977-04-01 / 4. szám
A televíziós aktivisták továbbképzésén Pásztor Ferenc hozzászólását mondja Bizalminak lenni a Televízióban — Egy kétnapos eszmecsere jegyzeteiből — A nyitás előtti percekben magától értetődően arról folyt a szó: ki mit vár a tanácskozástól? Ilyesfajta megállapításokat lehetett hallani: — Termékeny vitára számítok. Remélem, választ kapunk a bennünket leginkább foglalkoztató gondokra. Eligazítást várok a jogállásunkat érintő határozattól. Ha már a Mikroszkóp Színpadon rendeztük összejövetelünket, itt megszokott a nyílt beszéd. Hiszem, hogy nem csalódom ... Egyvalaki pedig azt mondta: örülnék, ha tanácskozásunk nem merülne ki a „miért nem lehet a tv büféjében kemény tojást kapni?” témakörében. A későbbiek során kiderült: az értekezlet egészében beváltotta a várakozásokat, a bizalmiak felelősséggel, felkészülten kérdeztek, érveltek, vitatkoztak. A kellő hangulatot Rákosy Péternek, a szakszervezeti szövetség központi vezetősége titkárának tájékoztatója alapozta meg. (Mellette Jánosi Ferencné, a szervezési és káderosztály vezetője képviselte még a szakszervezeti szövetséget.) Rákosy Péter áttekintést nyújtott a bizalmiak jogkörének alakulásáról, eligazítást adott a legfrissebb határozatok, rendeletek, utasítások értelmezésében, foglalkozott azokkal a gondokkal, amelyek az általános szabályozást és a tv különleges helyzetét tekintve a rendezésben esetleg nehézségeket okozhatnak. Ehhez kapcsolódva rámutatott, hogy a tv szervezeti felépítése a bizalmiak és az állami vezetők közvetlen párbeszédét nem teszi lehetővé, hanem az az osztálybizottságok közbeiktatásával valósul meg. Ezért — mivel a döntésekben nem közvetlenül vesznek részt — a bizalmiak joga megerősített javaslattétel. A tanácskozás szünetében a bizalmiak kis csoportokba verődve tárgyalták az elhangzottakat. Ott gyűjtöttünk össze néhány véleményt. — Hallottuk, hogy véleményünk az ok közbeiktatásával jut el az állami vezetéshez. Kérdés azonban, hogy az ob egy vagy több bizalmi álláspontját képviseli-e? — (Később nyilvánosan is feltették a kérdést. A válasz ez volt: — A javaslatok száma és az adott keretek egyeztetésekor az obnek rangsorolnia kell.) — Hiányzik a csak tv-re kidolgozott „használati utasítás”. Jogaink nem egyértelműen tisztázottak, nem derül ki, milyen viszonyban állok az állami vezetővel. Mint jogot csak ott lehet gyakorolni, ahol a döntések születnek. A bizalmiak véleménye pedig meghatározó lehet, mivel közvetlenül ők látják, ki, hogyan dolgozik, mennyire érdemes prémiumra, jutalomra, kitüntetésre. Brosúrával ugyan jól elláttak bennünket, de azokban sok az általánosság. — Ha a mi jogunk ,,megerősített véleménynyilvánítás", hogyan állunk meg a tagok előtt, ha javaslatainkkal ellentétben döntenek? Ehhez a tűnődéshez többen csatlakoztak, kíváncsian várva a választ. — Három eset lehetséges — hangzott a tájékoztatás. — Először: a tagoknak érvek ■alapján be kell látniuk, hogy a hozott döntés inkább szolgálta az érdekeiket. Másodszor: felháborítónak tartják a döntést, és fellebbeznek az szb-hez. Harmadszor: a bizalmi — látva, hogy javaslatait sohasem fogadják el — lemond. Ez utóbbi a legvégső, erre ritkán kerülhet sor. Valaki közbeveti: — Erre valóban alig van példa, arra azonban inkább, hogy néhány javaslat meghiúsulása után a tagok a bizalmi szemére vetik: „Te csak a pénzt szeded tőlünk!” S akkor már oda a megbecsülés, a bizalom. Többször szóban forgott az „általános” és „speciális” ellentétének gondja. Jánosi Ferencné hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a különleges helyzettel való érveléssel késleltethetik az általánosan érvényes rendeletek, határozatok végrehajtását is. Igaz, hogy léteznek speciális körülmények, de sok az általános vonás is, amely más intézmények szakszervezeti munkájában szintén megtalálható. — Miért tartjuk fontosnak a különbségek emlegetését? — hangzott egy hozzászóló kérdése. — Mert jobbító szándék van bennünk. A sok évvel ezelőtt ránkszabott kamaszruhát kinőttük, nem a kamaszt kell összébbnyomni, hanem új, megfelelő méretű ruha szükséges. Még egy gondolat a sok fontos közül. — Meddig terjed a szakszervezeti tisztségviselők védelme? (Azon túl, hogy tisztázódott: a funkció betöltése alatt, s megszűnését követően még két esztendeig.) — Az érdekeltek munkájuk, érdemeik szerinti előrehaladását, elismertetését, a felettes szakszervezeti szervek kötelesek figyelemmel kísérni. Béremelést, előléptetést tekintve senkit sem érhet hátrány azért, mert szakszervezeti tisztségviselő. Az első napon elhangzottakat Roncsos Judit, a tv szakszervezeti bizottságának tagja összegezte, kiemelve, hogy senki se várja, hogy a helyi szervek helyett a szakszervezeti szövetség cselekedjék. Minden résztvevő örülhetett az élénk eszmecserének, jó lenne, ha az elkövetkezőkben ugyanilyen buzgalmat tanúsítanának az szt és az szb tanácskozásain is. A második napon Rományi Béla, a tv szakszervezeti tanácsának titkára számolt be a választott szervek 1976-ban végzett munkájáról. Elmondta, mivel foglalkoztak az egyes üléseken, tájékoztatott a segély, az üdülés és más szociális juttatások legfontosabb keretszámairól. — Hogyan vélekedik az elhangzottakról? — kérdeztük egy-egy bizalmitól. — Szerény volt, nem sorolta fel az eredményeket. Igen fontos pedig, hogy a tagság értesüljön a végzett munkánkról. — Ez annál is fontosabb — veszi át egy másik bizalmi a szót —, mivel magamnak is vitatkoznom kellett már olyan véleménnyel, amely szerint a szakszervezet helyett egy jóléti osztály is megtenné. El kell ismertetnünk magunkat, a sokszor nem látványos eredményeknek is nagyobb hírverést kell csinálnunk, hogy elhallgattassuk az itt-ott hallatszó demagóg megjegyzéseket. Tárgyalta az értekezlet sok egyéb között az intézmény bölcsődéje és óvodája szükséges bővítésének gondjait. Nagy tetszés fogadta azt a felszólalót, aki az átépítés céljaira társadalmi munkát ajánlott, felszólítva másokat is a csatlakozásra. — Sokat gyarapodtunk, ez alkalommal, hozzásegített a tanácskozás, hogy tisztábban lássunk — hangzottak az öszszegező vélemények. Szükséges is volt — ahogyan a titkári beszámoló megállapította —, mert az intézményben valamelyest lassult a szakszervezeti élet, akadozik a tájékoztatás áramlása. Valamennyi résztvevő azzal a meggyőződéssel távozott, hogy a tanácskozás újabb lendületet adott, s a bizalmiak „felfrissülése" kihat majd a tagságra is. Simon Emil A televíziós alapszervezet szb-titkára, Rományi Béla beszél a tennivalókról (Zih Zsolt felvételei) LUTZ BÉLA emlékkiállítását a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg — VARGA MAGDA gyűjteményes bemutatkozásának helye a Műcsarnok volt (Jánosi Ferenc felvételei) a Pedagógusok Szakszervezetének titkársága és a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének titkársága között A Pedagógusok Szakszervezetének titkársága és a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének titkársága a további jó együttműködés, valamint a szakszervezeti tagok érdekvédelmi és szakmai problémáinak hatékonyabb megoldása érdekében az alábbiakban állapodik meg: 1. A Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége és a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnökségéhez tartozó Zeneművészek Szakszervezetének elnöksége kölcsönösen tájékoztatja egymást az oktatáspolitika, valamint a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek alakításával kapcsolatos állásfoglalásról, elnökségi anyagok és a témákkal foglalkozó kiadványainak cseréje útján. 2. Az ének- és hangszeroktatás területén dolgozó pedagógusok kölcsönös szakmai együttműködését a Zeneművészek Szakszervezetének elnöksége mellett működő Országos Zenepedagógus Szakosztály biztosítja. a) A szakosztály keretei között dolgozó „közismereti énekzenei tagozat” az Országos Zenepedagógus Szakosztály alapszabályai szerint működik. b) A tagozat éves munkatervét — a Pedagógusok Szakszervezete köznevelési, kulturális és agitációs propagandaosztálya véleményének figyelembevételével — az Országos Zenepedagógus Szakosztály választmánya hagyja jóvá. c) A tagozat munkatervi feladatainak ellátásához a Pedagógusok Szakszervezete évi 5000 forint támogatást biztosít. 3. A két szakszervezet titkársága kölcsönösen felhívja a megyei (fővárosi), járási, városi (kerületi) szakszervezeti szerveinek a figyelmét az együttműködés elmélyítésére, kiszélesítésére. 4. A megállapodó felek időközönként értékelik együttműködésük tapasztalatait, és ellenőrzési tevékenységükkel segítik az együttműködési megállapodásban foglaltak végrehajtását. Budapest, 1977. március 1. dr. Voksán József s. k., Vass Imre s. k. a Pedagógusok Művészeti Szakszervezetének főtitkára Szakszervezetek Szövetségének főtitkára SZIGETI ZSUZSA EMLÉKEZETE (1923-1977) Március 6-án szó szerint egyik óráról a másikra eltávozott közülünk Molnár Vincéné Szigeti Zsuzsa. Két teljes évtizedet töltött a művészszakszervezeti mozgalomban politikai munkatársként, vezető tisztségviselőként, és hogy az egészségügyi okokból huszonhat hónapja bekövetkezett nyugállományba vonulása óta valósággal elkerülte a betegség, azóta is sokféle mozgalmi munkát végzett, évtizedre szóló terveket szőtt és dolgozott valóra váltásukon, utolsó központi vezetőségi ülésünkön is körünkben volt. És ekkor jött a váratlan, lesújtó, torokszorító halál híre. Egy kommunista, áldozatos, eredményes szakszervezeti vezető hullott ki sorainkból. Csongrád megye tájaira mindig úgy ment, mint aki hazatér. Szentesen nőtt, szerény kistisztviselői család melegében, aztán olyan alma materben érettségizett, mint a neves hódmezővásárhelyi gimnázium. A Németh László Égető Eszterében megrajzolt kisváros és magyar világ alakjai adták ifjúságának feledhetetlen környezetét. Innen repítették aztán a fasizmus vak erői Auschwitz, Ravensbrück, Neustadt bei Koburg poklának bugyraiba. Egy évi pokoljárás után, szülei nélkül került haza, s útja egyenesen a kommunista pártba vezetett. 1945 júniusa óta meggyőződéses pártmunkás, akár függetlenítettként, amikor a központi apparátusban munkálkodott, akár társadalmi munkásként. Könyvkiadói és rádiós tevékenység után 1955-ben lett a művészszakszervezeti mozgalom politikai munkatársa. A „Szocialista Művészetért”-nek indító szerkesztője, aztán 1960- tól nyugalomba vonulásáig a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének titkára. Másfél évtizedig tagja elnökségünknek, majd továbbra is részese a központi vezetőség munkájának. „Az ember értékét csak az tudja becsülni, ki szenvedi maga is meleget, hideget” írta Goethe, akit Thomas Mann mellett mindig olvasott, idézett. Széles látókörű, sok irányban művelt, eleven érdeklődésű, szilárd világnézetű kommunista harcos volt, aki telve volt az Ember szeretetével. Ez vezette, amidőn évek szívós munkájával, lelkes munkatársak segítségével, erős és tevékeny szakszervezetté fejlesztették a képzőművészek szakmai szervezetét. Ez vezette, amidőn szívén viselte az egyes tagok ügyes-bajos dolgait. Élete nem munkaidő határok közt folyt, egész létével, tudásával és értelmével a mozgalmat igyekezett szolgálni. Tette ezt szervező munkájával, fáradhatatlan ügyintézésével, figyelmet keltő felszólalásaival, avatott tollal alkotott szépszámú írásával. „Tarka képzetek, kedv, remények” szakadtak meg váratlanul Szigeti Zsuzsa elhunytakor. Ha életének, útjának, tapasztalatainak oly sokszor emlegetett számadását immár nem is készíti el, fáradhatatlan tevékenysége, kommunista emberi tartása, egész élete Kőműves Kelemenné módjára beleépült mozgalmunkba. S míg ez lesz, dolgozik, Szigeti Zsuzsa emléke is élni fog. Szocialista művészeti Ért.