Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1973-04-01 / 8. szám - Pišút, Milan: Petőfi Sándor
védelmébe Vachott Sándor, aki fordításokat szerez neki, és felhívja Pesten az Athenaeum szerkesztőjét Petőfi tehetségére, s új verseit közlésre ajánlja. (Bratislavában Petőfi kilenc köteményét írta meg. Közülük a Távolból címűt Ján Smrek fordításgyűjteményében elsőként közli). 1844-ben jelent meg első versgyűjteménye, majd verses parodikus falusi eposza, A helység kalapácsa. Ettől kezdve Petőfi élete drámai jellegű: sikerek, dicsőség, részvétel a forradalomban, a cári intervenciós hadsereg elleni harcban és halála — a tömegsírban. (Segesvár 1849. július 31-én). Életének ebben az utolsó öt évében olyan művet alkotott, amely biztosította helyét a szabadságért harcoló legnagyobb lírikusok és költők soraiban — világviszonylatban is. Magánéletében lényeges változás állt be, mikor költeményeit országszerte olvasni kezdték. Petőfi bejut a nemesi körökbe is. De amikor megkéri Szendrei földbirtokos lányának kezét, a szülők nem akarnak beleegyezni, hogy lányuk a mészáros és kocsmáros fiához, a volt vándorszínészhez és dalszerzőhöz menjen férjhez, akiben az osztrák titkosrendőrség veszedelmes, a bécsi önkényuralom ellen harcoló és a forradalom sorsszerűségét hirdető embert látott. 1847-ben megjelentek összegyűjtött versei, és népszerűsége annyira megnövekedett, hogy Szendreyék hajlandók voltak a családba fogadni. A költő ugyanabban az évben feleségül vette Júliát. De mindez korántsem változtatta meg forradalmi gondolkodását. Pest ezekben az években már nagyon mozgalmas város volt, ahol a Fiatal Európa több nemzetisége republikánus és szélső demokratikus eszméinek hívei adtak egymásnak találkozót. Alexander Vrchovsky ügyvédnél, aki Ľudovít Štúr barátja volt, dolgozik Janko Kráľ, nála találkoznak Ausztria szlovák nemzetiségű fiataljai. Ide jár el Št. M. Daxner és Ján Botto is. Elképzelhetetlen, hogy ne jutna el hozzájuk Petőfi költészetének visszhangja. Janko Král-tól tudjuk, hogy ő is írt néhány magyar verset, és barátai, akiknek ezeket a verseket felolvasta, „sikertiteknek“ tartották. Feltételezhetjük, hogy Janko Kráľ személyes kapcsolatban volt egyes magyar írókkal. Viszont költészetének jellege már kialakult a Nitra (1844) c. almanachban, tehát mielőtt még a pesti környezetbe került volna. Ennek a környezetnek a szlovák költő további fejlődése folyamán bizonyára megvolt a maga jelentősége, amiről ta 34 dúskodik az a tény is, hogy Janko Kráľ is forradalom-párti volt, és a fellázadt jobbágyok élére állt. Kráľ költészetének egyes vonásai és motívumai megtalálhatók Petőfi költészetében, minthogy költészetük ugyanabban a légkörben keletkezett. Mindazonáltal két elhatárolt költői egyéniségről van szó, sajátságos és saját fejlődéssel. Petőfi irodalmi hagyatékát elsősorban hangulatos, szerelmi, elégikus, s játékosvidám dalai képezik, tárgyuk a vándor- és betyárélet, a puszta, az otthon, a szülőföld, a haza, verselésük és stílusuk népies. Ennek a stílusnak a természetességét megtaláljuk már elődeinél: Burnsnél, Heinénél, Mickiewicznél és Puskinnál. Petőfi tökéletesen kiragadta a magyar népdal jellegzetességeit, a szabadság apoteozisa, nép kizsákmányolóinak ostorozása lelkesítette, azon népé, amelyet a nemzet jogai teljhatalmú viselőjének tekintett. Lírájában közvetlenül fejezi ki élményeit: először szegény szülei iránti szeretetét, a gyakori országjárás közben szerzett élményeit, az alföldi természet nyújtotta benyomásokat, kocsma- és szállásjeleneteket, az egyes társadalmi típusokhoz való viszonyulást, olykor humorral és gúnyosan, máskor komolyan, a szabadság eszméjével és a szociális igazságossággal szemben szenvedélyes állásfoglalásával. Aránylag korán áttért a politikai és elmélkedő költészetre. Előrelátta a forradalom eljövetelét (ítélet), végez a nép kizsákmányolóival (Palota és kunyhó), megátkozza azokat, akik elhagyják a nép zászlaját (A XIX. század költői). Míg elérkezett a forradalomra való közvetlen felhíváshoz, átélte a romantikus világfájdalom gyötrelmeit, s az élet és a földi lét értelmén tűnődött (Felhők, A világ és én, Ember, Utolsó ember). 1848 forradalmi márciusában költeményei szilaj harci riadóként hangzottak (Nemzeti dal, Forradalom). Keményen támadta Bécs magyar sötétségeit (Élet vagy halál), ezt csak a forradalom kudarca feletti aggodalma és nemzetiségi kérdés késői megoldása teszi érthetővé. Legnagyobb népszerűségét a János vitéz (1845) c. verses meséje szerezte, ahol a népmesék valamennyi jellemzőjét egyesítette, és dicsősítette a szegény, becsületes s kedveséhez hűséges bojtárlegényt A hősi eposz paródiájának formája egyúttal a népnek a régi világ hatalmasai felett aratott diadalába vetett hitet jelképezi. Utolsó epikai művében, az Apostólban, amelyet 1848 nyarán írt meg, miután csalódott mint az országgyűlésbe választott képviselőjelölt, az újkori