Szocialista Vasútért, 1955. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-10 / 2. szám
1955 január 10. A téliord időjárás beálltával, különösen a havazások megindulásakor a tervszerű tényleges pályafenntartási munka végzésének lehetősége nagy mértékben csökken. A legáltalánosabb munka a vágányok felszínének és irányviszonyainak szabályozása nem vagy csak nehezen végezhető. Ha az időjárás átmeneti javulásakor időnként meg is van ennek a lehetősége, illetve fennáll szükségessége, a munka szakszerűsége és gazdaságossága — ami pedig mindenkor döntő szempont — kellően nem biztosítható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pályafenntartási szakszolgálat tevékenysége, illetve a pályafenntartási munka a téli időjárás idején szünetel, vagy annak jelentősége csökken. Kisebb-nagyobb mértékben ilyenkor is előfordulnak a pályában, főként a kitérőkben olyan hiányok, amelyek megszüntetése nem halasztható. Télen kell végezni sok olyan fenntartási munkát, amelyek kivitelezéséhez a kedvezőbb évszakokban más munkák miatt nem áll rendelkezésre munkaerő, s amelyek télen is szakszerűen, gazdaságosan végezhetők. Ilyenek többek között egyes hibás sínek cserélése, hevederek cserélése, bélelése, kenése, csavarbiztosító gyűrűk, lemezek cserélése, pótlása, a sínvégek legyűrődéseinek lefűrészelése, lereszelése, a geós felépítménynél a szorítócsavarok olajozása, utánhúzása, visszanyert talpfa és vasanyagok javítása stb. Fontos teendő a kézi szerszámok és szerszámgépek javítása, felújítása, hogy azok a tavaszi, nagyobb terjedelmű munkák végzésekor kellő számban, kifogástalan állapotban rendelkezésre álljanak és a munkaversenyek, valamint a minőségi munka műszaki feltételei ezáltal is biztosítva legyenek. A vasúti pálya és tartozékainak tényleges fenntartásán, a pályafenntartási termelő munkán kívül a kedvezőtlen időjárás és az ezzel kapcsolatban fellépő elemi erők, mint a felhőszakadások, árvíz, téli zord időjárás, havazás és hófúvások kártételei elleni védekezés, illetve a pályán a forgalmi akadályoknak a lehető legrövidebb időn belüli megszüntetése is a pályafenntartási szolgálat feladatát k képezi. A pálya használhatóságát, illetve a forgalmat zavaró nehézségek legnagyobb mérvben télen, főként nagyméretű havazások idején fordulnak elő. Ezek a múltban sokszor nagy kiterjedésű vonalhálózaton, sőt egyik években csaknem az egérvasúti hálózaton a forgalom hosszabb-rövidebb ideig való megbénulását okozták. A zord időjárás okozta nehézségek leküzdése, havazás, hófúvás elleni védekezés, forgalmi akadályok bekövetkezése esetén azok gyors megszüntetése a pályafenntartási szolgálat legfontosabb téli feladatai. A hó elleni harc felelős irányítója és legnagyobb részben végrehajtója a pályafenntartási szakszolgálat. A teendők súlypontja a pályafenntartási főnökségek dolgozóinak vállára nehezedik, akik az időjárás viszontagságaival dacolva, nagy részben közvetlenül állnak szemben az elemekkel. A feladatok egy része már a zord időjárás beköszöntésével, fagyok alkalmával és kisebb havazások megindulásával jelentkezik. Napközbeni olvadás után beálló fagy, álmos eső, a mozdonyokról lecsurgó vízből származó jegesedés különösen megnehezíti az önműködő váltóberendezések kezelését, működését. A váltók csúcs- és tősínjei közé, az útátjárók és keresztezések vályúiba jutó jég baleseti veszélyt okozhat. Tolatási helyeken a vágányok közötti területeknek, utaknak, peronoknak síkossá válása a dolgozók munkáját nehezíti, a dolgozók, illetve az utazók testi épségét veszélyeztetheti. Mindezeknek a pálya használhatóságát nehezítő, akadályozó nehezményeknek megelőzése, illetve megszüntetése a pályafenntartási szolgálat fontos üzemi és munkavédelmi feladatához tartozik. A legfontosabb feladatok azonban akkor merülnek fel, amikor — miként a folyó év első napjaiban is tapasztalható — a nagyobb havazás erősebb légáramlással jár, vagy a havazást vihar követi, amely a hóveszélyes pályarészeken a havat a pályatestre hordja. Ilyenkor a forgalom biztosítása a legnagyobb éberséget, körültekintést, az elemekkel való kemény harcot teszi szükségessé. A feladatok jó ellátásának fontos tényezője a figyelőőri szolgálat jó megszervezése, jó működése és ezek alapján a helyes intézkedések megtétele. Csak ezáltal biztosítható, hogy a nyílt vonalon hótorlaszokban vonatok, hótakarító menetek el ne akadjanak, be ne havazódjanak, mert ennek bekövetkezése a hóakadályoknál is nagyobb bajt, forgalmi zavart okozhat, különösen, ha az elakadás még kisiklással is jár. A behavazott szerelvény hoszszabb ideig megakadályozhatja a gépi erővel végzett hótakarítást, a vonal szabaddá tételét. A figyelőőri szolgálat jó működése volt tapasztalható például 1954-ben a váci pályafenntartási főnökség váci drégelypalánki vonalán, ahol a Börzsönyben az esőzést éjszaka ciklonszerű vihar kíséretében erős havazás váltotta fel és a szokatlan irányú vihar hatására a vonal több helyén rövid idő alatt forgalmi akadályt okozó hótorlaszok keletkeztek. A külön rendelkezés nélkül működésbe lépett figyelőőri szolgálat jelentései alapján a reggeli személyvonatokat az állomásokon visszatartották, saját és közmunkaerő mozgósításával az akadályokat sikerült rövid időn belül megszüntetni, a vonatok néhány órai késés után folytathatták útjukat. A visszatartás elmulasztása a vonatok elakadását és a pályának hosszabb ideig tartó elzárását idézte volna elő. Ezzel szemben, nagyrészt a figyelőőri szolgálat nem megfelelő működése miatt folyó év január hó 5-én 15 óra körül a Szerencs—hidasnémeti vonalon Tállya és Abaújszántó állomások között a hófúvásban elakadt egy vonat, amelynek kiszabadítása csak 20 óra körül történt meg. Rendkívül zord időjáráskor a hóveszélyes pályarészekre sodort, eljegesedett hó már egészen kis magasságnál is vonatelakadást okozhat. Ezért fontos, hogy különösen azokon a vonalakon, ahol éjjel több órán át nincs közlekedés, a reggeli első vonatok előtt a hóveszélyes pályaszakaszokon a figyelőőri vizsgálat havazásmentes időben is megtörténjék és ennek eredménye szerint a szükséges hótakarítást időben elvégezzék. Ennek elmulasztásából származott káros következmények az elmúlt években sokszor tapasztalhatók voltak. HoflIVSS veszélye idején a pályafenntartási főnökségek jó téli tapasztalatokkal rendelkező műszaki dolgozóinak a hóveszélyes pályaszakaszok közelében kell tartózkodniok és a figyelőőri szolgálat jelentései alapján szükség szerint hótakarítógép munkába állításával, közmunkaerő mozgósításával irányítaniok kell a hótakarítási munkát. Komolyabb hóakadályok esetén a hóviszonyok teljes ismeretében és kellő tapasztalatok alapján az érdekelt forgalmi és vontatási szakszolgálat képviselőivel egyetértésben intézkedniük kell az akadályok megszüntetéséig a vonatok visszatartására. Tartós hóvihar esetén pedig, amikor a tapasztalatok szerint a hótakarítás eredményre nem vezethet, a kisebb jelentőségű vonalakon a vonatforgalom átmeneti szüneteltetésére kell javaslatot tenniük. Hóekék közlekedése előtt is gondoskodnak kell a hóakadályok méreteinek, minőségének megvizsgálásáról és az áttörés előtt szükség szerint el kell végeztetni az akadályok véselését. Különösen nagymérvű és ismétlődő hófúvások esetén, amikor az állandó, vagy ideiglenes jellegű hóvédművek már nem nyújtanak a hó ellen elegendő védelmet, a pályatest előtt összehordott hó tetején megfelelő távolságban mozgatható hósövénytáblákat kell felállítani, amelyek a hóvédművek hatásfokát nagy mértékben fokozzák. Különösen fontos feladat a gurítódombok és irányvágányok állandóan szabadon tartása, mert a gurítók munkáját a hóviharok idején is biztosítani kell. Ezért itt különösen fontos a hó elleni folyamatos harc megszervezése. Itt nemcsak a vágányokról, hanem a vágányok közül is teljesen el kell takarítani, szállítani a havat. Ezt már a kisebb havazásoknál is végre kell hajtani, hogy újabb, nagyobb havazás se okozzon meglepetést, nehézséget. A feladatok sikeres megoldásnak döntő előfeltétele a téli forgalomra, a hó elleni védekezésre való lelkiismeretes felkészülés. Ennek érdekében a nyár és ősz folyamán a szükséges intézkedések, beszerzések az előző évekhez képest fokozottan megtörténtek. A kormányprogramnak megfelelően az emberről való gondoskodás keretében a folyó évben a szabadban dolgozó pályafenntartási dolgozók meleg ruházatot is kaptak. De a jó anyagi felkészülés mellett még nagyobb jelentősége van annak, hogy a jó felvilágosító munka nyomán a dolgozók tudják, hogy munkájuknak nagy kihatása van az egész népgazdaság munkájára. A pályafenntartási szakszolgálat dolgozói a múlt évi hoszszantartó rendkívül zord időjárás alatt helytálltak az időjárás nehézségei elleni küzdelemben. A még jobb felkészülés és az elmúlt év tapasztalatainak felhasználása feljogosít arra a reményre, hogy a pályafenntartási szakszolgálat dolgozói az idei télen is sikeresen meg fogják oldani a rájuk váró fontos feladatokat. Gerenday István 1/6. B. osztály R. Szombati Ferenc sztahanovista lakatos, többszörös újító 170 százalékos átlagteljesítménnyel dolgozik a Nyugati Kocsiszolgálati Főnökségen. (Kovács Géza felvétele) SZOCIALISTA VASUTIIRT__________ Vannak holyi sifik, amikor egykét mondat elegendő ahhoz, hogy bepillantást kapjunk egy ember lelkivilágába. Ilyen helyzet volt az, amikor Pásztor Pista „bácsi“ — nyilván szeretésből ajándékozták meg a bácsi címmel, hiszen alig töltötte be a 45. évét — azt mondta a tartalék új mozdonyvezetőjének: — Nézze, elvtárs, én nem veszekedni jövök, hanem kérni. Azt szeretném kérni, hogy egy kis szívet adjon a munkába. Szívvel, megértéssel tudunk csak haladni, együtt dolgozni. Lássa be, milyen fontos a maga munkája, hiszen a maga kezében van a szabályzó. A beszélgetés előzménye pedig az volt, hogy Miskolc- Gömöri pályaudvar 411-es tartalékára új személyzetet adott a fűtőház és bizony az első napokban nem úgy ment a munka, ahogyan azt a Pásztor-brigád megszokta. Persze, tudni kell, hogy a Pásztor-brigád ,,igényeit’ nem olyan könnyű kielégíteni, mert Pásztor elvtárs kiváló dolgozó, az idei őszi forgalmi verseny legjobb kocsimestere, brigádjának valamennyi tagja pedig jelvényes sztahanovista, kiváló dolgozó, s igényeiket a maguk teljesítményeihez mérik. Pásztor elvtárs egyszerűen nem tudja elviselni, ha valaki kedvetlenül, immel-ámmal dolgozik. Nemrégiben észrevette, hogy egyik kocsirendezője, a fiatal Busku Béla valami miatt lógatja az orrát. Tolatási szünetben meg is kérdezte, mi baja? „Nagyon elkelne már a csizma“ — volt a válasz. Éjszaka volt, hova menjen most csizmát szerezni? De másnap, szabad idejében utánajárt a csizmaügynek, pártvezetőségi tagságát is latbavetette és két nap múlva Busku Béla lábán már új csizma csikorgott. Addig is, amíg a csizma nem érkezett meg, Pásztor elvtárs úgy próbálta türelemre buzdítani fiatal munkatársát, hogy egy-egy keserűen emlékezetes epizódját elevenítette fel 28 éves vasutas múltjának. Amikor raktári munkás, majd pályamunkás volt, minden hónap végén megkapta a felmondást, majd újra felvették, csakhogy ne legyen meg a véglegesítéshez szükséges ideje. Ruhát a saját pénzén kellett vennie régi vasutasoktól, mert a külsőre „sokat adtak“ az akkori vasúton, de amiatt már senkit sem bántott a lelkiismeret, hogy télvíz idején is rongyos félcipőben dolgoztak a pályamunkások, raktári dolgozók. Pásztor elvtárs 11 éven keresztül dolgozott a legváltozatosabb munkakörökben, míg végre rendszeresítették, mint kocsirendezőt. Általában szereti felhasználni az alkalmakat, hogy elbeszélgessen punkatársaival. Szolgálatátvételkor, vagy átadáskor pedig egyszer sem hagyná el a részletes munkamegbeszélést , maga a szolgálatátvétel előtt legalább egy órával bejárja az állomást, kocsiról-kocsira menve feljegyzi, hol, milyen kocsi áll, elkészíti a rendezési tervet, mindig nagy gondot fordít arra, hogy a vonatokat állomási sorrendben állítsák össze. „Kicsit több munkával jár ez, de nekünk van helyünk, időnk rá, a vonalon pedig tudjuk, mennyi ácsongással, többletmunkával jár a vegyesen összeállított vonatból kiszedni az elegyet“-- mondja. Jó munkaszervezés lelkiismeretesség, jó együttműködés és a vasút szeretete — ezekben foglalhatnánk össze Pásztor elvtárs munkájának legjellemzőbb összetevőit, de ha teljesebbé akarjuk tenni a képet, még egyet-mást el kell mondanunk. Először is azt hogy Pásztor elvtárs 28 év óta egyetlen egyszer sem hiányzott igazolatlanul, nem késett el, és öt év óta még beteget sem jelentett. Másodszor pedig azt kell lejegyeznünk, amit arra a kérdésünkre válaszolt, hogy elégedett-e a fizetésével? „Átlag 1200 forintot keresek havonta. Nem mondom, hogy nem kelne el több is — mondta őszintén—, még nálunk is, pedig csak ketten vagyunk a feleségemmel. De két dolog bizonyos, az, hogy a tavalyi bérrendezésekkel sokat javult a helyzetünk és az, hogy aki nem szereti a JMSUtat, az hiába kapna akár 3000 forintot is, akkor sem lenne megelégedett.“ Az ilyen év eleji beszélgetéseket többnyire az a kérdés fejezi be: „Mit vár az új évtől?“ Mi is ezzel a kérdéssel búcsúzunk Pásztor elvtárstól. — Mindenekelőtt igen erős téli forgalmat — feleli. — Már most alaposan megmutatkozik ez, emelkedtek a kocsibeállítások, igaz, hogy 72 fontos ipartelepet szolgál ki az állomásunk. A megnövekedett munkához pedig még jobb együttműködést várok, mert ez a legszilárdabb alapja a jó munkának. Beköszöntött az új esztendő és vele együtt „megérkezett“ az első komolyabb havazás is. A sűrűn szálló hópelyhek néhány óra alatt fehér takarót borítottak a Nyugati pályaudvar sínhálózatára is. A január 3-ról 4-re virradó éjjelen megkezdődött az új esztendő első hócsatája. Hajnali 2 órakor, félbeszakítva pihenésüket, a pályafenntartás dolgozói megkezdték a váltók tisztítását. S most, délelőtt 10 órakor még mindig ott vannak a hóborította sínek között Szabó II. András v. b. elnök, Kozma József, Naklik István, Kulina János, Borsos Mihály, meg a többiek. A nyolc órája folyó szakadatlan munka eredménye, hogy a 14—15—16 és 17- es váltók — melyek a csarnoki, a külső és a postavágányokon folyó vonatmozgásokat biztosítják — zavartalanul működnek. A sűrűn szitáló hó nem tudja legyűrni az emberi erőt és akaratot. Néhány lépéssel odébb, a raktárak előtt húzódó javítóvágányok környékén is eltakarították már a havat. Itt a javításokat végző dolgozók végezték el a „túlmunkát“, hogy zavartalanul javíthassák a kocsikat és délutánra átadhassák azokat a forgalomnak. A Nyugati pályaudvaron szervezetten szálltak szembe a vasutasok a hóval, a kemény téli időjárással. A pártbizottság irodájában — szolgálati vezetőkkel történt megbeszélések alapján — már jóelőre megszülettek a hóeltakarítás tervei. Feltérképezték a pályaudvart, megállapították, hogy nagyobb havazás esetén hova és hány dolgozót kell mozgósítani a zavartalan közlekedés érdekében. A létszámhivatal, a nyomtatványtár, a szertár, a raktár és a műszaki kocsiszolgálat dolgozói vállalták, hogyszükség esetén részt vesznek a hó eltakarításában. Az 1-es, 14-es és 22-es nyitott rakodókon folyik a hóeltakarítás a kocsibeállások ideje alatt is. A hóeltakarításra felkészültek a Nyugati pályaudvaron, de mégis bajok vannak az induló vonatokkal. Január 4-én például a 742-es és 132-es 15, illetve 29 perc késéssel indult a géprevárás miatt. A 3412-es vonat pedig a hiányos előfűtés következtében 14 perc késéssel futott ki a pályaudvarról. Még rosszabb a helyzet az érkező vonatoknál. Erről csak egy példát: az 1719-es 217 perc késéssel érkezett! A tél, a hó, a gyenge minőségű szén komoly akadály és nehéz erőpróba elé állítja a vasutasokat. De ahogy legyőzik a telet, a havat azok, akik hajnali 2 óra óta tisztítják a váltókat, legyőzhetik azt a vontatás dolgozói is. A vontatás fegyvere a tél ellen — a jól karbantartott gép. Gondozzák hát mozdonyukat még több szívvel, még több lélekkel a vontatás dolgozói és akkor ők is legyőzik a telet, a hófúvásokat. A Keleti pályaudvar súlyosan megrongálódott a háború alatt. A felszabadulás után, 1946-ban fogtak hozzá a pályaudvar épületének helyreállításához. Az épület helyiségeit rövid idő alatt sikerült használható állapotba helyezni. A megnövekedett forgalom lebonyolításához azonban már a régi helyiségek nem elegendők, ezért elhatározták, hogy többmillió forintos költséggel megnagyobbítják a pénztártermet, új várótermet és kultúrtermet építenek. Az indulási oldalon húsz új pénztárt és négy pótpénztárrt építetek. A pénztárcsarnok tágas falait műkővel burkolták. A rácsok ízléses kovácsoltvasból készültek. A jegykiadás meggyorsítására termál pénztárszekrényeket kaptak, amelyekből a pénztáros másodpercek alatt kiválaszthatja a kért jegyfajtát. A pénztárfülkét szűrős beszélőablakkal szerelték fel. Gondoskodik a pénztárcsarnok és a pénztárfülkék megfelelő fűtéséről is. A régi gyorsáruraktár akadályozta az utasforgalmat. Az utasok csak kerülő úton juthattak a pályaudvar folyosójáról a perronra. A gyorsáruraktárt az épület másik részébe helyezték, s egy új kapu nyitásával most a közönség gyorsan eljuthat az indulási vágányokon álló vonatokhoz. A régi harmadosztályú pénztár helyén új várótermet rendeztek be, mert a régi várótermek már nem voltak elegendők az utasok befogadására. Az állomásépület külső frontját a jövő évben renoválják. 3 Szabó Sándor, a Déli-pályaudvar forgalmi szolgálattevője az014-es paksi vonat vonatigazolványát láttamozza és adatait naplózza. Mellette Benkő János vonatvezető. (Kovács Géza felvétele)