Szocializmus, 1912-1913 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-01-01 / 1. szám
VII. évfolyam 1912-13. szám Szocializmus, háború és a békés polgár» írta Kotafi Zsigmond. (1. A békés polgár.) A polgár általában a világ legbékeszeretőbb lényei közé tartozik. Az arisztokráciában és a nemességben, talán az ősök régi harcias foglalkozása hagyta rá örökre, még vannak harcias hajlandóságok. Ugyanilyeneket látni a parasztságban és a proletárságban is: foglalkozás és életmód, jobb, el nem használt idegek, az életnek általában kevesebbre való becsülése szintén a verekedő, duhajkodó, harcias hajlamokat erősítik meg. A paraszt, aki a korcsmában egy semmiségért bírókra megy, kancsót ver az ellenség fejéhez, bicskát is ránt, vagy a proletár, aki a sztrájktörő ellen csatát kezd, aki tüntetéseknél szembe száll a fegyveres erővel, akit forradalmi mozgalmakban sem megfélemlíteni, sem megtántorítani nem lehet, aki életét is gyakran kockáztatja távoli célok eléréséért; egyéni hajlandóságánál és temperamentumánál fogva nem olyan feltétlen híve a békének, mint a polgárember. A békés polgár — ez a jelző is ragadt rá — általában nem kedveli a puskát és riadva menekül minden olyan helyről, ahol vérre mehet a dolog. Ma az államok túlnyomó nagy részében ezek a békés polgárok az államnak és társadalomnak, a politikai és gazdasági hatalomnak a tényleges urai. Számuk kisebb, mint a proletárságé, de a proletárok szervezete még nem ébresztette fel álmukból az összes munkásokat. Nagyobb gazdasági és szociális hatalmuk pedig lehetővé teszi számukra ott is a közhatalom monopolizálását, ahol a munkásság szervezettsége kezdi megközelíteni számbeli erejét. Sok államban a békés polgárság átengedi a közhatalom gyakorlását vagy a hivatalnokoknak, vagy a nemesi osztálynak. Rá nézve gazdaságosabb és vagyont szaporítóbb, ha üzlet után jár és a kormányzást, de nem az uralmat, megfizetett embereknek engedi át. A fizetség lehet pénzben és állásokban kijáró, de lehet a közhatalom átengedésében végbemenő is. De ha a porosz junker mögött, ha az osztrák bürokrata, ha a francia préfet és szabadkőműves főmester mögött, ha az angol képviselő mögött nem is látni mindig és nem is látni meg egyformán a békés polgárt, azért ő az igazi 1912—131