Szocializmus, 1912-1913 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1912-12-01 / 12. szám

Lőwy D.: A munkásság jogvédelmének szervezése 545 munkának a rendkívüli hasznosságára a nők figyelmét fölhívni. Csakis ezzel a módszerrel szaporíthatjuk azoknak a munkásnőknek a töme­gét, akiket a politikai szervezeteink számára megnyerhetünk. A politikai öntudat ébresztésére igen alkalmas a már említett nők napja. Nagy demonstrációkat kell szerveznünk erre a napra a fővárosban és a vidéki nagyobb városokban, követelnünk kell a politikai jogokat nőknek, férfiaknak egyaránt. Be kell vinnünk a nők tudatába, hogy nekik nagyobb közük van a politikához, mint a férfiaknak, mert még elnyomottabbak. A választójogért vívott harcban állandóan hangoztatnunk kell, hogy nem egyéb ez sem osztályok harcánál, nem egyéb elnyomottak harca az elnyomók ellen és ennek a harcnak a fokozására bele kell vonni a munkás­nők nagy tömegének energiáját, áldozatkészségét. A munkásnők közötti fokozottabb agítációhoz azonban anyagi eszközök kellenek. Ezzel a kérdéssel az országos nőszervező­­bizottság sokat foglalkozott. Hogyan teremtsük elő mindazt a pénzt, melyet a nőmozgalom fejlesztése érdekében az agítációra fordíthat­nánk ? A szociáldemokrata párt a nőmozgalomra minden esztendő­ben bizonyos összeget fordít, kiadja a „Nőmunkást“. Viszont a párttól több pénzt nem kérhetünk, úgy kell hát cselekednünk, mint más külföldi munkásnőknek: nekünk magunknak kell fedezni azt az összeget, amelyet a mozgalmunkra akarunk fordí­tani. E célból női pártadót fizetne minden munkásnő az agitácionális alapra hetenként 2 fillért. E tárgyban a követ­kező indítványt terjesztjük a nőkongresszus elé: „Mondja ki a kongresszus, hogy a nőmozgalom agitációjának a fedezésére az országos nőszervező bizottság heti kétfilléres nőpárt­­adó bélyegeket bocsát ki.“ A kongresszus tanácskozásai, határozatai azért fontosak, mert a most lassan fejlődő nőmozgalom továbbfejlesztésére, megszilárdítá­­sára kell, hogy irányuljanak. A munkásság jogvédelmének szervezése- írta Lő­wy Ödön. Szakszervezeteink és a Szakszervezeti Tanács már eddig is sokat tettek tagjaik jogvédelme érdekében. Az évi jelentések mutatják, hogy szakszervezeteink tetemes összeggel törekedtek a jogsegélyre szoruló munkások hathatós támogatására. A szervezett munkások nagy előnye ügyes-bajos dolgaiknak eligazításában a szervezetlenek fölött minden kétségen fölül áll. A szervezetlen munkások ma Magyarországon a legtöbb városban éppen úgy jog nélkül szűköl­ködnek, mint földtáró őseik kétszáz évvel ezelőtt. Velük szemben a szervezett munkások már a legkisebb faluban is érzik az össze­tartás nagy művéből kisugárzó, anyagi előnyt is jelentő támogatást. Meg is érdemlik. 1912—19­35

Next