Szocializmus, 1918 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1917-12-01 / 1. szám
1917 december Szocializmus XL évf. 1. sz. Tények és gondolatok. (Beteg lelkeknek való füves kertecske) — ezt címet adta egy XVI. századbeli magyar költő egy kis vigasztaló írásának. Ezt a sort kellene alcím gyanánt odaírni arra a füzetre, amelyet Heinrich Weber Die russische Revolution und das europäische Proletariat címen írt és amely magyarul is megjelent a Népszava-könyvkereskedés kiadásában. A dolgok, amelyeket egy kristályos elme és meg nem rendíthető meggyőződés világításánál mutat meg nekünk, a világ egyik legnagyobb eseményével ismertetnek meg bennünket. De sok olyan tanulsággal is szolgálnak, amelyek meglepően egyszerűek és mégis meglepően mélyek és termékenyek. Agrárállamban szocialista forradalom? — ez a nagy kérdés ott lebeg mindenkinek gondolatai felett, ha az orosz világot és vajúdását szemléli. A parasztok forradalmárok lettek — ez a megoldása ennek a titoknak, ha nem is annak, hogy szocialista a forradalom, de annak, hogy egyáltalán forradalom van. Volt idő, különösen a középkor és újkor határa volt ez, amikor a parasztság forradalmi osztály volt. A nagy francia forradalomban és az 1848-as forradalmakban is a parasztság földéhsége és szükséglete volt a gazdasági és szociális hajtóerő, de a forradalomnak harcoló tömegei és előrevivői nem a parasztok voltak. Azóta, 1848 óta, meg éppenséggel hozzászokott a középeurópai és nyugateurópai gondolkodás, hogy a parasztságot, mint " konzervativizmus egyik legnagyobb pillérét értékelje. Az orosz paraszt nélkül nem lehetséges forradalom; az orosz paraszt nem konzervatív, hanem forradal"- szerfelett fontos tényre utal rá U jatát. is adja, amelyet minden, A foriv.u., mi hivatásába vetett hitét , t, meg kell szívlelnie. Miért áll ellenséges indul,Mai egymással szemben a város és falu, az ipari munkás és a földmivelő Nyugat- és Közép-Európában? — kérdi Weber. — A vámpolitika miatt, amely megdrágította a városi proletár élelmiszereit és a közös zsákmányban való osztozás érdekközösségét teremtette meg a parasztok és konzervatív nagybirtokosok között és elidegenítette őket a városi demokráciától. Ahol a városi demokrácia egymagában elég erős, mint Angliában és a német birodalomban, ott ez csak meglassította a haladást; ahol azonban gyenge, mint Magyarországon, ott megakasztotta. Oroszország, mint mezőgazdasági exportállam, még nem jutott el erre a fokra. Az agrárius vámpolitika nem tudott éket verni a falusi és városi demokrácia közé és így ha nem is a szocialista társadalomért, de a békéért és a politikai demokrácia teljességéért együtt harcol a városi munkás és a falu földmívesproletárja, kisgazdája. Az orosz forradalom eseményei egyáltalán a parasztság szociális és gazdasági jelentőségére terelik mindazok figyelmét, akik a szocializmus