Szocializmus, 1918 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1917-12-01 / 1. szám
Tények és gondolatok márok az elvek emberei ebben is s amikor az ellenforradalom minden embere Romanov Miklóssal, Nikolajevics Nikolajjal, Kaledinnel és Miljukovval az élükön még igen jó egészségnek, sőt politikai egészségnek is örvend, a forradalmárok első dolga, hogy elveikhez híven eltörlik a halálbüntetést. Menger a „Néppolitiká“-ban azt a tanácsot adja az esetleg diadalra jutó elnyomott néposztályoknak, hogy érdekeik megvédelmezésében és a velük szemben álló érdekek eltiprásában a hatalmon lévő osztályoktól vegyenek példát. Úgy látszik, Menger „Néppolitikájá“nak nem volt annyi olvasója Oroszországban a forradalmárok soraiban, mint a régi cárizmus hívei között. Szép, sőt gyönyörű volna, ha az emberség tanainak ez a diadala nem ártana a forradalom ügyének, mert ha az ellenforradalom valaha is hatalomra jutna Oroszországban, az bizonyára nem törölné el a halálbüntetést, hanem sietve állítaná vissza az eltörölt bitót. # * * (A német forradalom.) A „Chemnitzer Volksstimme“-ről tudni kell, hogy a német többségi szociáldemokrata párt szélső jobbszárnyának napilapja. Ennek megvannak, mint mindennek különben, a gazdasági okai is. Chemnitz a német textilipar legfontosabb gócpontja és a hajózás mellett a textilipart sújtotta legjobban a gazdasági háború. Hamburg, amelynek kikötője kihalt és Chemnitz, amelynek gyáraiban szünetel a munka, tenyésztők elve annak a munkásimperializmusnak, amely azt tanítja, hogy az export és a gyarmatosítás közös érdeke a tőkésnek és a munkásnak, hogy a világ felosztását revízió alá kell venni és Németországnak is részt kell kapnia, a világnak imperialista eszközökkel megszerezhető kincseiből. Ennek az irányzatnak teoretikusa a jeles Lensch, aki (Die Sozialdemokratie, ihr Glück und Ende című művében) arra oktatta ki a világot, hogy a háború a proletár Német birodalom osztályharca a kapitalista angol és francia világbirodalmak ellen és a szocializmus jövője a német imperializmusnak az angolon való győzelmétől függ. Ezért kell a német munkásosztálynak — szerinte — lemondania minden önálló politikáról és ezért nincsen szüksége Németországnak más forradalomra, mint magára a háborúra. A háború a világforradalom, mert megbuktatja a világ uralkodó osztályát, amely nem osztályokat, hanem az összes nemzeteket tartja elnyomatásban: Angliát. Ily előzmények után nem csekély izgalommal vettem kezembe a „Chemnitzer Volksstimme“ 1917 november 3-iki számát, amelynek első oldalán ökölnyi betűkkel pompázott ez a cím: ..Die deutsche Revolution“ (A német forradalom). A cikk élén, mintegy mottó gyanánt, a következő sorok olvashatók :„