Szocializmus, 1922 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1922-01-01 / 1. szám

SZOCIALIZMUS SZO­CIÁLDEMOKRATA FOLYÓIRAT XXII. ÉVFOLYAM 1922 JANUÁR HÓ 1. SZÁM A „SZOCIALIZMUS“ ÚJRA ÚTNAK INDUL és mi, akik itt állhatunk ennél az ú­j elindulásnál, ma is csak azt mond­hatjuk, amivel tizenöt esztendővel ezelőtt útnak indított­uk: lapunk programja lapunk címében van — Szocializmus! S ha ehhez hozzá kell tennünk valamit, az csak annyi lehet, hogy ma tízszerte súlyosabb feladatok előtt állunk és szolgálatukhoz tíz­­szerte kevesebb eszközök állanak rendelkezésünkre. Azonban van valami bennünk, ami nem hogy visszariasztana e föladatok válla­lásától, hanem egyenesen ösztönöz velük szemben a munkára: lel­kesedésünk, erkölcsi erőnk és szocialista kötelességtudásunk. Az idő sürget, a magyarországi szocialista munkásmozgalom szükségletei parancsolnak: mi nem várhatunk, nem leshetjük távoli csillagok fölragyogását, oda kell államnunk a munkához, azoknak, akik leg­közelebb vagyunk hozzá. A feladatok nagysága, súlya és történelmi komoly jelentősége leginkább abban a három esztendőben mutatkozik, ami lepergett életünk mögé. A Szocializmus háromesztendős kényszerű szünete­léséből nem vonunk le semmit azoknak az eseményeknek a m­eg­­érthetésére, amelyek e három esztendő keretében torlódó egymás­utánban csaptak rá a magyar munkásmozgalomra és számtalan részesére egyaránt. Egy tudományos folyóiratnak, bárha a szocia­lista mozgalom rengeteg területére gyakorlati útmutatásokkal is rávilágít, rendszerint teoretikus jelentősége van csupán. Az ese­mények tehát minden valószínű­ség szerint ránk törtek volna akkor is, ha a Szocializmus­t éppen a legválságosabb időben be nem szüntetik. A föltarthatatlanul száguldó politikai és társadalmi orkán nem hagyta érintetlenül Európa egyik olyan államát sem, amelyik alul maradt a véres világmérkőzésben: a szocialista pártok kerültek mindenütt a kormányzás élére és szükségszerűségek következtében vállalnia kellett ezt a rengeteg erőpróbát a magyar pártnak is. S mindenütt, minden egyes háboruvesztes országban romhalmazok tetejére kellett állania a proletariátus pártjainak. Az­­összeomlás robajában roncsokat vettek át, háborgó, viharos tengeren gyönge lélekvesztőkön állva kormányoztak és mások bűnei miatt a győ­zelmes ellenfél égő gyűlöletének leszámolásával kellett szembe-

Next