Szocializmus, 1922 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1922-01-01 / 1. szám
SZOCIALIZMUS SZOCIÁLDEMOKRATA FOLYÓIRAT XXII. ÉVFOLYAM 1922 JANUÁR HÓ 1. SZÁM A „SZOCIALIZMUS“ ÚJRA ÚTNAK INDUL és mi, akik itt állhatunk ennél az új elindulásnál, ma is csak azt mondhatjuk, amivel tizenöt esztendővel ezelőtt útnak indítottuk: lapunk programja lapunk címében van — Szocializmus! S ha ehhez hozzá kell tennünk valamit, az csak annyi lehet, hogy ma tízszerte súlyosabb feladatok előtt állunk és szolgálatukhoz tízszerte kevesebb eszközök állanak rendelkezésünkre. Azonban van valami bennünk, ami nem hogy visszariasztana e föladatok vállalásától, hanem egyenesen ösztönöz velük szemben a munkára: lelkesedésünk, erkölcsi erőnk és szocialista kötelességtudásunk. Az idő sürget, a magyarországi szocialista munkásmozgalom szükségletei parancsolnak: mi nem várhatunk, nem leshetjük távoli csillagok fölragyogását, oda kell államnunk a munkához, azoknak, akik legközelebb vagyunk hozzá. A feladatok nagysága, súlya és történelmi komoly jelentősége leginkább abban a három esztendőben mutatkozik, ami lepergett életünk mögé. A Szocializmus háromesztendős kényszerű szüneteléséből nem vonunk le semmit azoknak az eseményeknek a megérthetésére, amelyek e három esztendő keretében torlódó egymásutánban csaptak rá a magyar munkásmozgalomra és számtalan részesére egyaránt. Egy tudományos folyóiratnak, bárha a szocialista mozgalom rengeteg területére gyakorlati útmutatásokkal is rávilágít, rendszerint teoretikus jelentősége van csupán. Az események tehát minden valószínűség szerint ránk törtek volna akkor is, ha a Szocializmust éppen a legválságosabb időben be nem szüntetik. A föltarthatatlanul száguldó politikai és társadalmi orkán nem hagyta érintetlenül Európa egyik olyan államát sem, amelyik alul maradt a véres világmérkőzésben: a szocialista pártok kerültek mindenütt a kormányzás élére és szükségszerűségek következtében vállalnia kellett ezt a rengeteg erőpróbát a magyar pártnak is. S mindenütt, minden egyes háboruvesztes országban romhalmazok tetejére kellett állania a proletariátus pártjainak. Azösszeomlás robajában roncsokat vettek át, háborgó, viharos tengeren gyönge lélekvesztőkön állva kormányoztak és mások bűnei miatt a győzelmes ellenfél égő gyűlöletének leszámolásával kellett szembe-