Szocializmus, 1924 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1. szám
SZOCIALIZMUS SZOCIÁLDEMOKRATA FOLYÓIRAT XIV. ÉVFOILAM 1924 JANUÁR HÓ 1. SZÁM Tények és gondolatok ÚJJÁÉPÍTÉS, TÖBBTERMELÉS! Ezek voltak a kapitalizmus és a sovén nacionalizmus jelszavai, miután a kapitalizmus militarizmusa négy és félévi öldökléssel és páratlan ember pusztításával elvégezte a legbarbárabb romboló munkáját és fölemésztette az ipari és mezőgazdasági termelés minden készleteit. Az újjáépítést nemzeti feladatnak állították be, a többtermelést nemzeti érdeknek kiáltották ki és nekitámadtak nemzetközileg a munkásság eddigi vívmányainak, különösen a 8 órai munkanapnak, hogy azt nemzeti érdekből meghosszabbítsák. A végén pedig kisül, hogy a kapitalizmus sehol sem veszi komolyan sem az újjáépítés feladatát, sem a többtermelés nemzeti érdekét, hanem annál komolyabban a hatalom megkaparintását és profitérdekeinek kielégítését. A nemzetek dolgos tömegeinek kínos vergődése a leghallatlanabb drágaság között semmiféle korlátozó hatással nincsen a kapitalizmus profitéhségének kielégítésénél sem nemzeti, sem internacionális vonatkozásokban. Az újjáépítés és nemzeti megújhodás alá van rendelve a reakció, a kapitalizmus és militarizmus hatalmi érdekeinek és úgy látszik, amíg e téren nem lesz tisztázott helyzet, addig minden újjáépítés szünetelni fog az egész világon és tovább züllenek az állapotok nemzetileg és nemzetközileg. A több termeléssel is elhallgattak, mert a profitra előnyösebb az állandó áruhiány, amely mellett magasan tarthatók az árak úgy a mezőgazdaság, mint az ipar produktumaiban. A munkanélküliség ma világszerte legmagasabb fokait éri el és ezzel a tömegnyomor is hallatlan pusztításokat végez úgy a mai, mint a jövő nemzedékek rovására. A kavarodás és zűrzavar ma nagyobb, mint volt a háború alatt. A francia nacionalizmus és militarizmus, a német kapitalista reakció, az olasz kapitalizmus és fascizmus kézfogása, a diktált békefeltételek lehetetlensége szinte kizárják a háború utáni állapotok likvidációját, a béke helyreállítását és a haladás és fejlődés lehetőségét. A két legnagyobb államra hárulna a feladat, hogy szanálólag közbelépjenek az európai helyzet tisztázására. Az Egyesült Államok és Anglia lehetnének az erő, amely a kátyúba jutott Európa szekerét kiránthatná az ingoványból, de sem az amerikai, sem az angol kapitalizmus nem érzi még szükségét ennek a közbelépésnek, a két ország népe pedig még nem elég erős a saját kapitalizmusával szemben arra, hogy a szanálásra szorítsa azt. Az angol választások eredménye nyújt ugyan némi reménysugár, de ebbe nem lehet még megakasztani a reménység horgonyát, mert könynyen érhetné csalódás Európa szenvedő, sanyargatott népeit.