Szocializmus, 1924 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1924-01-01 / 1. szám

SZOCIALIZMUS Ú JJÁÉPÍTÉS, TÖBBTERMELÉS! Ezek voltak a kapita­lizmus és a sovén nacionalizmus jelszavai, miután a kapi­talizmus militarizmusa négy és félévi öldökléssel és párat lan emberpusztitásával elvégezte a legbarbárabb romboló mun­káját és fölemésztette az ipari és mezőgazdasági termelés min­den készleteit. Az újjáépítést nemzeti föladatnak állították be, a többtermelést nemzeti érdeknek kiáltották ki és nekitámad­tak nemzetközileg a munkásság eddigi vívmányainak, külö­nösen a 8 órai munkanapnak, hogy azt nemzeti érdekből meg­hosszabbítsák. A végén pedig kisül, hogy a kapitalizmus sehol sem veszi komolyan sem az újjáépítés föladatát, sem a többter­melés nemzeti érdekét, hanem annál komolyabban a hatalom meg- kaparintását és proiitérdekeinek kielégítését. A nemzetek dolgos tömegeinek kínos vergődése a leghallatlanabb drágaság között semmiféle korlátozó hatással nincsen a kapitalizmus profitéhségé­nek kielégítésénél sem nemzeti, sem internacionális vonatkozások­ban. Az újjáépítés és nemzeti megújhodás alá van rendelve a reakció, a kapitalizmus és militarizmus hatalmi érdekein.ek és úgy látszik, amig e téren nem lesz tisztázott helyzet, addig minden újjáépítés szünetelni fog az egész világon és tovább züllenek az állapotok nemzetileg és nemzetközileg. A többtermeléssel is elhall­gattak, mert a profitra előnyösebb az állandó áruhiány, amely mellett magasan tarthatók az árak úgy a mezőgazdaság, mint az ipar produktumaiban. A munkanélküliség ma világszerte legma­gasabb fokait éri el és ezzel a tömegnyomor is hallatlan pusztí­tásokat végez úgy a mai, mint a jövő nemzedékek rovására. A kavarodás és zűrzavar ma nagyobb, mint volt a háború alatt. A francia nacionalizmus és militarizmus, a német kapita­lista reakció, az olasz kapitalizmus és fascizinus kézfogása, a dik­tált békeföltételek lehetetlensége szinte kizárják a háború utáni állapotok likvidációját, a béke helyreállítását és a haladás és fej­lődés lehetőségét. A két legnagyobb államra hárulna a föladat, hogy szanálólag közbelépjenek az európai helyzet tisztázására. Az Egyesült Álla­mok és Anglia lehetnének az erő, amely a kátyúba jutott Európa szekerét kiránthatná az ingoványból, de sem az amerikai, sem az angol kapitalizmus nem érzi még szükségét ennek a közbelépés­nek, a két ország népe pedig még nem elég erős a saját kapitaliz­musával szemben arra, hogy a szanálásra szorítsa azt. Az angol választások eredménye nyújt ugyan némi reménysugáré de ebbe nem lehet még megakasztani a reménység horgonyát, mert köny- nyen érhetné csalódás Európa szenvedő, sanyargatott népeit. SZOCIÁLDEMOKRATA FOLYÓIRAT XIV. ÉVÉOlL . AM 1924 JANUÁR HÓ 1. SZÁM Tények'es gondolatok 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék