Szocializmus, 1934 (24. évfolyam, 1-9. szám)
1934-04-01 / 1. szám
a SZOCIALIZMUS séges alakulásoknak tetszettek is, milyen jelentőséget nyernek és az állami apparátus kiegészítő részévé válnak. További probléma, hogy az élcsapatok megszervezése a mozgalomban és az ellenállásra való felkészülődése amilyen jó hatással van a tömegekre, annyira mentesíti őket a harcokban való részvétel kötelezettségétől. Ha pedig az élcsapatok megszervezése ezzel a hátránynyal jár, akkor előnyei már alig is lehetnek, mert a proletariátus tömegeinek részvétele nélkül ilyen harcok sikerrel nem járhatnak. Súlyos és nagy problémák ezek, amelyeket a nemzetközi szocialista munkásmozgalomnak meg kell vitatnia, hogy feleletet kaphassunk a legutóbbi esztendők eseményeire. Nyilvánvaló, hogy mélyenjáró taktikai és szervezeti kérdések kerülnek megvitatásra a német és az osztrák események nyomán és a harci eszközök és módszerek újraértékelése se maradhat el. És mindez annál súlyosabb és jelentőségteljesebb, mert a szociáldemokrácia elvi alapján megmaradva, nem teheti és nem teszi túl magát eddig vallott meggyőződésén és alapvető felismerésén. A demokratikus terep összetörése nem jelentheti a diktatúra eszközeinek elfogadását. Akik a német és az osztrák eseményekből csak azt a következtetést vonják le, hogy „a demokrácia csődöt mondott“ és így ők fel vannak mentve a demokratikus elvek és eszközök vállalásától, vállalják tehát a diktatúrát, azok nagyon könnyűvé teszik a maguk számára a feladott problémákat. Ha a modern, demokratikus szocializmus elveti a diktatúra gondolatát és eszközét, akkor ezt nem teheti feltételesen és saját maga sem alkalmazhatja, ha egyébként mások kezében is elveti. Akik tegnap még a demokráciát vallották és a szocialista demokrácia megvalósítására törekedtek, nem válhatnak a vereség után a diktatúra híveivé csak azért, mert egy másik diktatúra, az antimarxizmus diktatúrája tört reájuk és semmisítette meg őket. Élesen különbséget kell tenni forradalom és diktatra között. Ha a német és az osztrák szocialisták azt a fölismerést vallják most, hogy az osztrák és a német fasiszta diktatúrát csak forradalommal lehet megtörni és legyűrni, ez önmagában véve helyes álláspont. Az csak természetes, hogy az Ausztriában és Németországban maradt tömegek erre a forradalomra készülnek és ezt, a fasizmust megsemmisítő forradalmat hirdetik is. Helyes, hogy hirdetik, hogy győzelmes forradalmuk okul majd a szerzett tapasztalatokon és mindazt a hibát, amit az 1918. évi forradalmakban — amikor a hatalom birtokában voltak — elkövettek, nem fogják megismételni. Természetes az is, hogy a forradalom biztosítására és a hatalom megtartására mindent meg fognak tenni. Ebből a szándékból azonban nem következik és nem következhet az, hogy most már a diktatúrát proklamálják. Forradalmakban egyébként sincs más hatalmi tényező, mint a hatalom birtokosa, és ha a munkásosztály forradalom révén újból a hatalom birtokába jut, akkor minden téren szerzett gyakorlati tapasztalatait és tanulságait értékesíteni fogja. De más a forradalmi állapot és más az osztály- vagy pártdiktatúrára való állandó berendezkedés... !