Szocializmus, 1947 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1947-01-01 / 1. szám
a SZOCIALIZMUS sal és egyúttal forró reménykedéssel pártgyűlésünk elé: váljon véghez tudjuk-e vinni mindazokat a feladatokat, amelyek reánk klárulnak, valóra válnak-e reményeink,? S hadd mondjam meg, hogy visszatekintvén az elmúlt két esztendőre, egyre jobban elhomályosulnak aggodalmaink s egyre nagyobb fényre gyúlnak reményeink. Azt gondoljuk , szerénytelenség és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy oly nagy munkát végeztünk a párt újjáépítése és méginkább az ország újjáépítése érdekében, amilyenre példa sem a párt, sem az ország fejlődésében nincsen. Pártvezetőségünk jelentése részletesen felsorolja ennek a munk scónak mennyiségét, de senki sem képes arra, hogy felmérje ennek a munkának szellemét és annak a lelkesedésnek, önbizalomnak, bátorságnak és tisztaságnak az értékét, amely ezt a munkát kezdettől fogva áthatotta. A Szociáldemokrata Párt óriási részt vállalt az ország gazdasági, politikai és szellemi újjáépítésében és persze nem tagadjuk — minek is tagadnak —, hogy ennek a lázas, roppant erőket mozgató munkának a során a pártvezetés, a pártapparátus követhetett el , hibákat és tévedéseket. Senki nálunk nem tudja ezt jobban és senki sincs nálunknál eltökélve jobban, hogy elkövetett hibáinkat korrigáljuk, tévedéseinket helyrehozzuk. Ezt annál könnyebben mondhatjuk, mert meggyőződésüink, hogy a nagy alapvető kérdésekben mindig hibátlan volt pártunk magatartása és állásfoglalása. Belpolitikai kérdésekben szinte tévedhetetlenül jártuk azt az utat, amelyet szocialista mivoltunk és a reálpolitikai érzék kijelölt számunkra. Külpolitikai vonatkozásban pedig egyenesen példátlan sikereket értünk el, úgyhogy ezirányú tevékenységünket éppen oly nyugalommal bocsátjuk a pártgyűlés bíráló széke elé, mint a pártépítés terén elért eredményeinket és a gazdasági újjáépítésben elvégzett beláthatatlan tömegű munkánkat. Viszont számos területen képtelenek voltunk teljesen megfelelni a velünk szemben támasztott követelményeknek. Itt elsősorban és mindenekelőtt az agrárpolitikai tevékenységünkre, a falu megszervezésére, káderteremtő feladatainkra gondolunk. A pártgyűlésnek azonban nemcsak az a feladata, hogy tudomásul vegyen és bíráljon, hogy szemlét tartson az elvégzett munka felett és megállapítsa a hiányokat. Ez természetesen elkerülhetetlen és fontos tevékenységi köre a pártgyűlésnek. De még ennél is fontosabb és nagyobb jelentőségű az a feladata, hogy megszabja, a következő pártesztendő programját, kijelölje a pártvezetés irányvonalát és megadja azokat az eszközöket, amelyek nélkül a !*