Szocializmus, 1948 (32. évfolyam, 1-3. szám)
1948-01-01 / 1-3. szám
SZOCIALIZMUS most történik és az a törekvés is, amelynek Franciaországban De Gaulle a megszemélyesítője. Különben is nemcsak Németországban és Olaszországban ment át a kapitalizmus strukturális változáson, hanem mindenütt másutt is. És az is kétségtelen most már, hogy ennek a gazdasági változásnak a nyomán a társadalom szerkezetében is mélyreható változások mentek végbe. Megváltoztak az osztályviszonyok, az osztályoknak egymáshoz való viszonya is s egyes társadalmi kategóriák jellege szembetűnően átformálódott. Már hosszú esztendőkkel ezelőtt rámutattam erre és sajnálkozással állapítottam meg, hogy ezt a történelmi fontosságú változást nem követte nyomon a munkásmozgalom ugyancsak strukturális változása és ideológiai megújulása. Különösen szembetűnő volt a megmerevedés a szakszervezeti mozgalom vonalán. A munkásosztálynak ezek a harci káderei, mintha teljesen elvesztették volna alkalmazkodó képességüket — a forradalmi változások irányában. De ugyanígy megállott a szociáldemokrácia is szükséges fejlődésében. Sőt! Azt lehetne inkább mondanunk, hogy a régi, forradalmi tradíciók hatása is elenyészett a mozgalomban s teljesen hatalmába kerítette a nyugati szociáldemokrata pártokat a parlamentáris demokrácia illúziója és a kormányzati kretinizmus. A polgári demokrácia hamis fényeitől megvakultan nem ismerték föl új feladataikat. Egyedül Lenin fogta föl egész terjedelmében és mélységében a kapitalista társadalomban végbement változásokat. Egyedül ő és nagy harcos társa, Sztálin vonta, le a változások konzekvenciáit a proletárosztályharc új stratégiája és taktikája számára. Éspedig — most már kétség nem fér hozzá — helyesen. Az eredmények, a hatalmas sikerek bizonyítják. Beláthatatlan kár származott az egész emberiségre, de legkivált a munkásosztályra abból, hogy a nyugati szociáldemokrácia nem vonta le a kapitalista gazdálkodásban végbement változások következményeit és nem vette vizsgálat alá a régi metódusokat, hogy azok alkalmasak-e még a proletárosztályharc frontján, hogy nem kell-e új eszközöket, új módszereket, ríj taktikát alkalmazniok a merőben megváltozott helyzetben. Ideológiai revízióra sem gondoltak, bár annyi is elégséges lett volna, ha legalább a marxizmus tantételeit nem hagyják figyelmen kívül. Sajnos, éppen ellenkezően: egyre jobban elhomályosult