Szolnok Megyei Néplap, 1954. június (6. évfolyam, 128-150. szám)
1954-06-01 / 128. szám
A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KONGRESSZ Hegedűs András elvtárs: Az új szakasz feladatai végrehajtásának egyik legfontosabb alapja a dolgozó parasztság megnőtt termelési kedve és a szilárd állami fegyelem Hegedűs András elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a minisztertanács elnökhelyetese volt a következő felszólaló: Pártunk III. kongresszusa pártszervezeteink és párttagjaink figyelmét mindenekelőtt a falusi kérdésekre irányította — mondotta — és ez így is van jól, mert népi demokráciánk alapkérdései, a népjólét emelése és a szocializmus alapjainak lerakása hazánkban most a falun dőlnek el. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar mezőgazdaságot képessé lehet tenni és pártunk vezetésével képessé is tesszük dolgozóink növekvő szükségleteinek a jelenleginél sokkal teljesebb kielégítésére. (Taps.) Milyen feltételek kellenek a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez !- hogy lehet ezeket ténylegesen biztosítani? Mezőgazdasági termelésünk fejlesztéséhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a dolgozó parasztság kedvvel és örömmel dolgozzék nagyobb termések eléréséért. Megvan-e nálunk ez a feltétel? Tudjuk, hogy a múlt év júliusa előtt sok baj volt ezen a téren, főlg azért, mert egész politikánkban, de különösen gazdaságpolitikánkban komoly hibákat követtünk el.Azok az intézkedések azonban, amelyeket a Központi Vezetőség hozott e hibák kijavítására, máris megváltoztatták a helyzetet. A jelenlegi gazdasági helyzet, az érvényben levő begyűjtési és adózási rendszer, s emellett a szabadpiaci értékesítés nagy lehetőségei olyan mértékben teszik érdekeltté dolgozó parasztságunkat a termelés fokozásában, amilyenre példa még nem volt. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének fontos feltétele emellett, hogy a mezőgazdaságot irányító állami szervek munkája megjavuljon. A Központi Vezetőség és a minisztertanács decemberi határozatának végrehajtása azért nem halad kielégítően, mert nem sikerült megfelelő változást elérnünk a földművelésügyi minisztériumban és a helyi tanácsok mezőgazdasági osztályain. Igazuk van mindazoknak a felszólaló elvtársaknak, akik ezeket a hiányosságokat kitiálták. A földművelésügyi minisztérium népi irányítja még megfelelően a mezőgazdaság fejlesztéséért folyó sokoldalú, széleskörű munkát. Amint a KV beszámolója is megállapítja: „A minisztérium vezetése még nem tartja eléggé a kezében az 1933. december 23-i párt- és kormányhatározat megvalósítását.1* A mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez pedig feltétlenül olyan állami irányításra van szükség, amely meg tudja szervezni a termelőerők fejlesztését, és amely képes érdemi segítséget adni a falu dolgozói számára a termésátlagok és hozamok növeléséhez. Meg kell őszintén mondani, hogy a decemberi határozat végrehajtásában ezen a téren van a legtöbb hiba. A földművelésügyi minisztérium, a megyei és a járási mezőgazdasági osztályok munkájából még nem sikerült kiküszöbölni a bürokratikus módszereket. Mint a Központi Vezetőség beszámolója helyesen megállapította: „A földművelésügyi minisztériumnak túlméretezett a szervezete, amelyet túlcentralizáltság és az ennek megfelelő bürokratikus ügyintézés jellemez.’* Túl sok a minisztériumban még a bürokratikus intézkedés: valahogy úgy vagyunk, ha megszorítMagas termésátlagok és hozamok elérésére érdemes felhasználni minden új módszert, amelyet a tudomány és az élenjáró gyakorlat, mint bevált tapasztalatot fel tud mutatni. A műtrágyázás például sohasem volt ennyire kifizető, mint ma. Egy mázsa műtrágya hatására őszi búzánál legkevesebb 1—1 és fél mázsa terméstöbblet várható. Ez azt jelenti, hogy a műtrágya ára egy év alatt négyszeresen térül vissza. Érdemes a lehető legjobban megmunkálni szántóföldjeinket. Egy hold kukorica harmadszori kapálása kézzel 2,5 nap alatt végezhető el, hatása a tapasztalat szerint legkevesebb 2,3 mázsa kukorica, egy napi munka eredménye tehát ebben az esetben egy mázsa kukorica terméstöbblet. A termelési érdekeltség növelése jó feltételeket teremt a faluban az állampolgári fegyelem megjavítására, de ezeket a lehetőségeket eddig nem használtuk ki, erősödése helyett gyengült az állampolgári fegyelem. Ennek oka az, hogy a munkás-paraszt szövetség általános megszilárdítása mellett, ebben a kérdésben a kulákbefolyás erősödött. A begyűjtésben kialakult helyzet is bizonyítja, hogy a pártnak ebben a szakaszban szüntelenül kell harcolnia minden fontos kérdésben a kulákbefolyás visszaszorításáért. A dolgozó parasztság megnőtt termelési kedve; a szilárd állami fegyelemmel együtt egyik legfontosabb alapja az új szakasz feladatai végrehajtásának, a mezőgazdasági termelés általános fellendítésének. juk az utasítások kiadását — mint ahogy megszorítottuk, — megszaporodik a körlevél amikor szabályozzuk a körlevelek küldését, megnő az úgynevezett tájékoztatók száma. (Derültség.) Mindegyik tűtulajdonképpen ezen vagy azon a réven mégis csak utasítás! Pedig népünk sohasem volt jó véleménnyel a sok rendeletről, mint mondani szokták, sok törvény, sok örvény. Miért van az, hogy nem tudjuk gyorsabban megszüntetni a bürokratikus módszereket? Egyesek úgy gondolják, hogy a bürokráciát egy újabb rendelettel meg lehet szüntetni. Sajnos nem megy ilyen könnyen a dolog. A bürokrácia oka mélyebben gyökerezik, hogysem egy tollvonással fel lehetne számolni. Oka az, hogy apparátusunk politikai és szakmai színvonala még nagyon alacsony. Ezt a hiányt sok területen és a többi között a mezőgazdasági igazgatás területén is létszámnöveléssel kíséreltük megoldani. Ez a lehető legrosszabb megoldásnak bizonyult. Tanulnunk kell ebből. Apparátusunk létszámát, különösen a minisztériumban és a megyei szervekben lényegesen csökkentenünk kell. (Taps.) Ilyen és hasonló intézkedésekkel eredményesen lehet küzdeni a bürokratikus módszerek ellen, de tudnunk kell azt is, hogy alapjában felszámolni ezt a mételyt csak az államigazgatás politikai és szakmai színvonalának felemelésével lehet. Ezért minden kommunistának kötelessége küzdeni, aki az államigazgatás területén dolgozik. A földművelésügyi minisztériumban és a mezőgazdasági szervekben a bürokratizmus egyik legkárosabb következménye, hogy háttérbe szorult az új módszerek népszerűsítése. Teljesen igaza van Tóth László elvtársnak, a ..Szocialista Munka Hősének“, aki hiányolta a r,"'|kgmódszeri átadásokat. A mezőgazdasági igazgatásnak, a földművelésügyi minisztériumnak, a megyei és járási mezőgazdasági osztályainak ma egyik legfontosabb feladata a megnőtt szakmai érdeklődés kielégítése. Az a feladatuk, hogy elterjesszék a mezőgazdasági termelés módszereit, a tudomány legújabb eredményeit. Mezőgazdaságban úgyszólván semmi sem okozhat nagyobb kárt, mint a sematikus sablonos irányítás. Nem lehet ugyanazt az agrotechnikai módszert, vagy vetésforgót javasolni a Bács-Kiskun megyei homokra, amely kitűnően megfelel — mondjuk — Szolnok megye szikes területén. Ilyen, vagy ehhez hasonló különbség azonban nemcsak megyék, hanem járások, sőt a járásokon belül még az egyes községek között is van. A mélyszántás, ha megfelelő módon alkalmazzuk, jelentősen emeli a termésátlagokat. De az eredmény éppen az ellenkező, ha sablonosan, talajtól, időjárástól függetlenül végezzük. Ha így járunk el úgy járunk, mint az orosházi „Dózsa“ termelőszövetkezet, itt az őszi búzavetésük a tábla közepén gyenge, a forgóban, ahol egyébként rossz szokott lenni, viszont jó. E titok nyitja az, hogy a forgóbankáró mezőgazdasági termelés fellendítéséhez az előbbi feltételek mellett szükség van arra is, hogy rendelkezésünkre álljanak mindazok az anyagi erőforrások, amelyek nélkül fejlett mezőgazdaság megvalósíthatatlan. Elő tudjuk-e ezeket teremteni? Népi demokráciánk gazdasága, szocialista iparunk, közlekedésünk és kereskedelmünk élvezve a Szovjetunió és a népi demokráciák állandó baráti támogatását, a mezőgazdasági termelés felemeléséhez minden szükséges anyagi feltételt biztosítani tud. Iparunk ma még azonban nem elégíti ki megfelelően a mezőgazdaság igényeit, kevés mezőgazdasági gépet gyárt, sok a minőségileg nem megfelelő gyártmány, s ugyanakkor nagyon magas a mezőgazdasági gépek önköltsége is. A hiba nem munkásosztályunkban van. Ipari munkásaink megértették, a párt új politikáját, erre a mezőgazdaság fejlesztését nem dekrétumokkal, nem hangzatos szólamokkal akarjuk biztosítani, hanem a dolgozó parasztság megnőtt termelési kedve alapján megfelelő anyagi feltételek megteremtésével, továbbá a tudomány és a gyakorlat eredményeinek széleskörű elterjesztésével. Olyan alapvető feltételek ezek, amelyek rendelkezésünkre állanak csak tudnunk kell felhasználni azokat. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében messzemenően figyelembe kell venni a birtokmegosztást, azaz a falu osztályrétegeződését. Mint ahogy ismeretes, mezőgazdaságunkban túlsúlyban a kis- és középparaszti gazdaságok vannak,kezükben van szántóterületünk több mint 50 százaléka a két holdon felüli gazdaságokat számolva csak. Ebből világosan két szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben a munka termelékenységének olyan fokú növelése válik lehetővé, amely a nagyüzemi gazdálkodást az esvén számára is és az egész nép számára is szükségessé és rendkívül előnyössé teszi. Kézi műveléssel azonos átlagtermést véve alapul, gabonatermésnél egy napi munkára 70 kilogramm megtermelt gabona esik. A gépesített nagyüzemi mezőgazdaságban viszont 4 mázsa. A munka termelékenysége tehát a hatszorosára növekedik. Még nagyobb az eltérés, ha a gépesítés eredményeit felhasználva erre minden kínálkozó lehetőséget. A jelenlegi helyzetben az új módszerek elterjesztése a mezőgazdasági termelés fejlesztésében összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentőségű, mint különböző szabályzatok és utasítások kiadása. A földművelésügyi minisztériumban, továbbá a megyei és járási szervekben is a bürokratikus módszerek egyik legkárosabb jelentkezési formája a helyi adottságokat figyelembe nem vevő sematikus, sablonos vezetés, ami egyenesen következik a földművelésügyi minisztérium túlcentralizált szervezetéből. mennyire szerették volna is, nem ment mélyre az eke és így jó magágyat tudtak készíteni a táblában viszont az elmúlt őszi száraz időjárás ellenére, kötött talajon méllyen szántották és rendkívül rossz magágyat készítettek. A helyi tanácsok szerepének megnövelése a mezőgazdaság irányításában azért is nagyon szükséges, mert megkönnyíti a sablonos vezetés elleni harcot, mert elősegíti, hogy a helyi körülményeket messzemenően érvényesíthessük. Ahhoz, hogy a községi, járási és a megyei tanácsok sablontól mentesen, a helyi körülmények figyelembevételével tudják vezetni a mezőgazdaságot, szükséges a dolgozó parasztok és a szakemberek véleményének meghallgatása. Ezt a legcélravezetőbben a termelési bizottságokban lehet megvalósítani A termelési bizottságokban érdemes és szükséges minden a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából fontos kérdést megtárgyalni. mutat a gépállomások patronálására indított lelkes mozgalom, amely szinte napok alatt tízezreket mozgatott meg. (Taps.) Nem kétséges, hogy nagyszerű munkásosztályunk minden szükséges segítséget megad a falunak, ha erre szükség van. Ahhoz azonban, hogy a munkásosztály segíteni akarása kibontakozhassék, következetesen végre kell hajtani az iparban az átcsoportosítást, melyet megkezdtünk ugyan, de még véghez nem vittük. Az iparban a legjobb mérnökök, technikusok és szakmunkások ezreit kell a mezőgazdasági gépgyártás területére irányítani. Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy a mezőgazdasági gépek és alkatrészek gyártását üzemeink csak pótfeladatként kapják, ez szükségmegoldásnak elfogadható, de semmiképpen sem tekinthetjük véglegesnek. Egész gyárakat kell átállítani mezőgazdasági gépek gyártására (Taps.) vetkezik, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében is támogatnunk kell a kis- és középparaszti gazdaságok termelését, mert nem nyugodhatunk bele abba, hogy szántóterületünknek több mint felén ne növekedjenek a hozamok. Az a támogatás azonban nem jelenti a mezőgazdaság szocialista átszervezése ügyéről való lemondást. Az egyéni kis- és középparaszti gazdaságokban a termelés növekedésének lehetőségei erősen korlátozottak. Olyan korban élünk amikor rohamléptekkel fejlődik a mezőgazdasági technika és tudomány; a traktor és kombájn korában a kisparcella összehasonlíthatatlanul nagyobb akadálya a termelés fejlődésének,’ mint volt — mondjuk a századforduló idején a gőzeke korszakában, a legmunkaigényesebb növényre vonatkoztatjuk. Tehát, ha mezőgazdaságunkat igazán korszerűvé akarjuk tenni, ha túl akarjuk szárnyalni a legfejlettebb kapitalista országok mezőgazdaságait, mint ahogy akarjuk, akkor minden erőnkkel támogatnunk kell a nagyüzemi mezőgazdálkodásnak a dolgozó parasztok által legelfogadhatóbb formáját, a termelőszövetkezeteket. (Taps.) Azt a hatalmas változást, amelyet a termelőszövetkezet megjelenése jelent a mezőgazdaság termelési és gazdasági viszonyaiban azokban csak a kis- és köz^narasztokkal való megegyezés alapján lehet végrehajtani, mert különben a munkás-paraszt szövetségen, népi demokratikus államhatalmunk alapján esnék csorba. Az a kis- és középparaszt, akinek termelését népi demokráciánk támogatja és segíti, csak akkor lép a szövetkezeti gazdálkodás útjára, ha meggyőződik arról, hogy az a számára gazdaságilag előnyös. Ma már sok száz termelőszövetkezetünk van olyan, amelynek eredményei kézzelfoghatóan bizonyítják a szocialista nagyüzemi termelés fölényét a parcellás gazdálkodással szemben. De ugyanakkor még többszáz olyan is akad, amely rendkívül rosszul gazdálkodik és alkalmat ad a kalákáknak és az ellenséges elemeknek arra, hogy rossz példájukra hivatkozva távoltartsák a kis- és középparasztokat a szövetkezeti gazdálkodástól. Úgy kell dolgozni, hogy a gyenge termelőszövetkezetek is fel tudjanak zárkózni a jók mellé. Termelőszövetkezetek megszilárdítása szempontjából — amely ma falusi munkánk központi feladata — legfontosabb behozni azt a lemaradást, amely szövetkezeteinkben a kapásnövények termelésében és az állattenyésztés hozamaiban van. Az állami gazdaságok szüntessék meg szégyenletes lemaradásukat a kapásnövények termesztése terén Az állami gazdaságok is amelyek már úgy ahogy megtanultak gabonát termelni, legerősebben a kapásnövények termelésében maradtak le, termésátlagaik kukoricából és burgonyából egyenesen szégyenteljesek. Köztudomású, hogy a kukorica termelési költsége a paraszti gazdaságokban alacsonyabb, mint a gabonáé, de nem így van az állami gazdaságokban, ahol egy mázsa kenyérgabona önköltsége 112.— forint, egy mázsa kukoricáé pedig átlagosan 206.— forint.. Az állami gazdaságok egész tevékenységére károsan hat ki ez a hiba, ez az egyik legfőbb oka a szinte állandósult takarmányhiánynak és a rendkívül magas deficitnek. Ahhoz, hogy az állami gazdaságaink a szocialista nagy üzemű gazdálkodás iskoláivá, fejlett nagyüzemű árutermelő gazdaságokká legyenek, meg kell szüntetniük a kapásnövények termelése terén mutatkozó szégyenteljes lemaradást. Miért van az, hogy termelőszövetkezeteinkbenis és az állami gazdaságainkban is a kalászosokhoz képest összehasonlíthatatlanul gyengébbek a kapásnövények átlaga is? A hiba gyökere abban van, hogy a kapásnövények termelését összehasolíthatatlanul gyengébben gépesítettük, mint a kalászosokét. Az elkövetkező években a mezőgazdaság gépesítésében olyan gyakorlatot kell folytatnunk, amely alkalmas ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére, azaz el kell látni a gépállomásokon keresztül a termelőszövetkezeteket könnyű traktorokkal, kultivátoraikkal, répa-, kukorica- és burgonyatakarító gépekkel. (Taps.) Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, évek kellenek hozzá. Addig is már ebben az évben is minden erőt összpontosítani kell arra, hogy termelőszövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban a kapásnövények termelésében is kielégítő eredményt tudjunk elérni. Ahol nincs könnyű traktor és kultivátor, ott fel kell használni a lókapát és a tólókapát is. Amíg nincs négyzetes vetőgép, addig kézzel kell négyzetesen veíni. De mindenképpen biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok termésátlaga kapásnövényekben is jóval túlhaladja az egyénileg gazdálkodó - dolgozó parasztokét. Termelőszövetkezeteink egyik legnagyobb feladata, fejlett, közös állattenyésztés létrehozása, amely nélkül szilárd, jövedelmező nagyüzemű szövetkezeti gazdaság egyenesen elképzelhetetlen. Jelenleg termelőszövetkezeteink közös állatlétszáma nagyon alacsony és hozamuk is rendkívül kevés, emiatt a termelőszövetkezetek a lehetőségeikhez képest kevés pénzjövedelemre tesznek szert. — A termelőszövetkezetek közös állattenyésztésének fejlesztése érdekében mindenekelőtt azt kell biztosi(Folytatása a 3-i c oldalon.) A mezőgazdasági termelés fejlesztésének fontos feltétele a mezőgazdaságot irányító állami szervek munkájának megjavítása Semmi sem okozhat nagyobb kárt, mint a sematikus, sablonos irányítás Biztosítani tudjuk a szükséges anyagi feltételeket a termelés felemeléséhez Támogatni kell a kis- és középparaszti gazdaságok termelését A termelőszövetkezetek megszilárdítása Dolgozó parasztságunk sohasem tapasztalt nagy érdeklődéssé fordul a szakmai kérdések felé Dolgozó parasztságunk éppen azért, mert megnőtt a termelési kedve, sohasem tapasztalt nagy érdeklődéssel fordul a szakmai kérdések felé. Erre mutat, hogy az ezekkel a kérdésekkel sokat foglalkozó „Szabad Föld”” példányszáma gyorsan növekszik és ma már túlhaladja a 400.000-et. Ugyanezt bizonyítja a szakmai előadások iránti nagy érdeklődés is: — akadémikusaink vidéki szakelőadásait minden nagyobb szervezés nélkül is egyegy községben sokszáz dolgozó paraszt a legnagyobb érdeklődéssel hallgatja végig.