Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-01 / 127. szám

2 SZOLNOK MEG­Y­EI NÉPLAP A tag-és tagjelölt felvétel néhány kérdése Szolnokon PÁRTUNK III. kongresszusa, az­­ ezévi márciusi határozat hatalmas feladatok elé állította dolgozó né­pünket. A feladatok­ végrehajtása népünk életszínvonalának minél gyorsabb és minél nagyobb mérvű emelkedését célozza. A határozatok világosan megmutatják azt is, hogy ezt csak akkor érhetjük el, ha megteremtjük anyagi feltételeit, ha magasabbra emeljük a munka ter­melékenységét, ha olcsóbban és jobban termelünk. De nem egysze­rűen csak az utat mutatják meg, hanem azt is, hogyan tudunk rajta legkönnyebben járni, milyen mód­szerekkel, milyen erőik megmozga­tásával. Ezért hívják fel figyel­münket újból és újból országunk vezető erejének, pártunknak erősí­tésére. Mit jelent a párt erősítése? El­sősorban azt, hogy alapszerveze­teink alapos, gondos munkával tö­rődnek azzal, hogy soraikat a pár­­tonkívüliek legjobbjaival rendsze­resen bővítsék. Különösen fontos ez ott, ahol a javak termelése köz­vetlenül folyik, a gyáraikban és a mezőgazdaságban. Szolnok üzemeinek 1954-es tag- és tagjelölt­­felvételi munkája azt bizonyítja, hogy az üzemi pártszervezetek többségében még nem értették meg ennek a legfontosabb pártépí­tő munkának jelentőségét. Nem ritka az olyan példa, mint a Mozaik- és Cementáru Vállalat, ahol egész esztendőben nem volt egyetlen fel­vétel sem. A HIBA EREDETE elsősorban az, hogy pártszervezeteink vezetői nem értik eléggé: ahol erős, szilárd kommunista kollektíva van, ott könnyebben és gyorsabban tudják végrehajtani a politikai és terme­lési feladatokat. Nem vált még vé­rükké, hogy szívós nevelő munká­val kell közel hozni a párthoz az élenjáró, becsületes pártonkívüli dolgozókat. Ezért fordulhat elő olyan eset például, mint a Cukor­gyárban, ahol a pártszervezet ve­zetői valósággal panaszkodtak, hogy náluk nincsen olyan dolgozó, akit fel lehetne venni a pártba. „Nem alkalmas erre senki még"” – mon­dogatták, ahelyett hogy beszélget­tek, foglalkoztak volna a pártonkí­­vüliekkel. Rövidesen saját magukat cáfolták meg ezek az elvtársak. Az történt ugyanis, hogy a városi párt­bizottság foglalkozott a kérdéssel, még­pedig úgy, hogy személyesen beszélgettek a dolgozókkal, ezután felhívták a pártvezetőség figyelmét azokra, akik tapasztalatuk szerint megérdemlik a párttagságot s akik örömmel vennék, ha a párt sorai­ba kerülhetnének. "Az ezután kö­vetkező három hónapban nyolc tag­jelöltet vettek fel a Cukorgyárban. Igaz, hogy a fenti példában számszerű adatot említettünk, de ez nem azt jelenti, hogy a pártnak bármilyen tagokra, tagjelöltekre van szüksége. A párt a munkás­osztály élcsapata, vezető ereje. En­nek pedig meg kell nyilvánulnia a párt összetételében is. Tehát ami­kor törekszünk arra, hogy számban is erősítsük az alapszervezeteket, ezt úgy kell tennünk, hogy éberen, céltudatosan, elsősorban a munkás­­osztály tagjaiból merítünk. Szolno­kon a munkások a­rányszáma a pártszervezetekben 1954-ben 64.3 százalékról 59.7 százalékra csök­kent, holott az egészséges az állan­dó emelkedés lenne. A MUNKÁSOSZTÁLY az ország ve­zető ereje. Többek között azért tud az lenni, mert fegyelmezettebb, szervezettebb, más osztálynál és minden más rétegnél. A pártba be­kerülve, ezeket a tulajdonságait magával hozza és könnyen, szívesen teszi magáévá a pártfegyelmet, ter­mészetesnek tartja, hogy példát mutasson munkában, magatartás­ban. A Papírgyárban az elmúlt esz­tendőben a felvételeknél nem fek­tettek különösebb súlyt arra, hogy elsősorban a munkásokkal és a dol­gozó paraszt származásúakkal erő­sítsék a pártszervezetet. Nem lehet véletlen jelenségnek tekinteni, hogy éppen ebből a gyárból fél esztendő alatt ötvenkét pártta­g ment el! A kispolgárok tömeges bekerülése a pártba komoly hibákat okoz, mert magukkal hozzák kispolgári, anar­chista gondolkodásmódjukat s ezt, mint párttagok könnyebben ter­jesztik a kevésbé öntudatos dolgo­zók között. Az utóbbi hónapok során a jobb­oldali elhajlás, egyik törekvése volt gyengíteni a párt vezetését, a mun­kásosztály vezető szerepét­­ Pedig a marxizmus világosan leszögezi, hogy a munkásosztály vezető sze­repe, a párt irányítása, feltétele a szocializmus építésének. A jobbol­dali elhajlás egyik megnyilvánu­lási formája volt, hogy igyekeztek a pártba becsempészni oda nem való elemeiket. Mi magunk, s ala­p­­­szervezeteink vezetői, teret enged­tünk ennek azzal, hogy kevésbé voltunk éberek, mint azelőtt, meg­feledkeztünk nem­ egy esetben ar­ról a tízesztendős tapasztalatunkról, hogy a párttól, a munkásosztálytól idegen elemek legnagyobb vágya a pártba kerülni, részben hogy ott megbújjanak, részben hogy az or­szág szívében, a pártban végezzék bomlasztó munkájukat. Az éberség, a marxista szemlélet tompulása magyarázhatja egyedül azt, hogy volt olyan üzemi párttitkárunk, akit a városi pártbizottságnak fi­gyelmeztetésben kellett részesítenie, mert valósággal harcolt egy régi katonatiszt felvételéért, akit mel­lesleg egyszer már a pártból ki­zártak. A GONDOS MUNKA feltétele a tag- és tagjelöltfelvételnél is, hogy kollektív munka legyen, hogy a kommunisták minél nagyobb szám­ban vegyenek benne részt. Persze, ott, ahol lebecsülik a tag- és tag­jelölt-felvételt, nem is veszik igény­be a párttagok segítségét. A Bútor­gyárban több jel arra mutat, hogy a pártvezetőség még nem értette meg, mennyivel könnyebb lenne minden feladat elvégzése, ha nem hanyagolná el a pártszervezet erő­sítését. Itt fordult elő, hogy be­küld­­tek egy tagjelölt-felvételi kérelmet a városi pártbizottságra, amelyen nem­ tüntették fel, hogy a kérel­mező, — aki ma ugyan adminisz­trátor — eredetileg segédmunkás volt. Nem tartották „szükségesnek­’ ezt. A gyárban a kommunistákat nem vonják be a munkába. Fekete Istvánná elvtársnő például, aki már három éve pártbizalmi, pártmunká­ját és termelő munkáját is becsü­lettel elvégzi, de a három év alatt még egyetlen tagjelöltet, vagy ta­got sem javasolt felvételre. A PÁRT ERŐSÍTÉSE nem kis fel­adat. De nem kétséges, hogy alap­szervezeteink vezetői, ha gondosan tanulmányozzák a párt határoza­tait, ha megértik jelentőségét, gyor­san tudnak javítani az elmúlt hó­napok során jelentkezett hibákon. A szovjet kormánykü­ldöttség ma Rijeb­a utazik B­r­i­o­n­i (TASZSZ­) A szovjet kormányküldöttség Brioni-szigeti tartózkodásának második napján folytatódtak a tárgyalások a ju­goszláv kormány küldöttségével. A két küldöttség tagjai és tanács­adói többször találkoztak. E talál­kozókon a Szovjetuniót és Jugo­szláviát érdeklő konkrét kérdése­ket tárgyalták meg. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulga­­nyin és Joszip Broz Tito a Fod­­gorica nevű gyorsjáratú motor­­naszádon hajóutat tett az Adria partja mentén. Ellétogatitak Pula és Rovinj kikötőjébe. Május 30-án N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyám, A. I. Mikojian, D. T. Se­pilov, A. A. Gromiko és P. N. Kumikun, vala­mint V. A. Valkov, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete és B. N. Ponomarjev, L. F. Iljicsov, F. P. Bisztrw és F. F. Molocskov a Szovjetunió küldöttségének tanács­adói részt vettek a Joszip Broz­ Tito elnök által adott villásreggelin jugoszláv részről a villásreggelin ott voltak: E. Kardelj, A. Ranko­­vics, Sz. Vukmanovics-Toimpo, K. Popovics, V. Macsunovics, M. To­dorovics, továbbá D. Vidics, Jugo­szlávia moszkvai nagykövete, va­lamint V. Vlahovics és M. Popo­­vics a jugoszláv küldöttség tanács­adói. Ugyancsak­­ május 30-ám Tito el­nök ebéden látta vendégül a szov­jet kormányküldöttséget.­­Május 31-én a szovjet kormány­küldöttség Brioni-szigetéről Rijeka (Fiume) kikötőbe utazik. (MTI.) Politikai tájékoztatás az üzem műhelyeiben f­­­zerrvönltő munkásai minden pénteken az ebédszünetben összegyűlnek, hogy meghallgassák az elmúl­t hét eseményeit ismer­tető politikai­­ tájékoztatást. Üzemünk műhelyeiben és osztá­lyain 1949 óta tartanak politikai tájékoztatókat. A politikai nevelő­­munkának ez a formája lényegé­ben az előző hét legfontosabb kül- és belpolitikai eseményeinek tö­mör összefoglalása. Ezek a szem­lék fokozzák a munkások és al­kalmazottak érdeklődését pártunk bel- és külpolitikája iránt, segíte­nek nekik abban, hogy jobban tá­jékozódjanak a belpolitikai és nemzetközi kérdésekben.. A politi­kai tájékoztató időtartama rend­szerint 30—50 perc. A politikai tájékoztatók megtar­tását a műhelyek p­ártszervezetei által kijelölt, legnagyobb felké­szültségű agitátorokra bízzák. A műhelyekben és osztályokon össze­sen 85 agitátor tartja a politikai tájékoztatókat. Közöttük a kom­munistáik mellett találunk párton­­kívülieket is. A politikai tájékoztatókat tartó agitátorok többnyire olyan embe­rek, akik középiskolát, vagy főis­kolát végeztek és nagy tapaszta­latokkal rendelkeznek az agitációs munkában. így például Szdricov elvtárs, a gázkompresszor műhely vezetője, Filiusz elvtárs, a hideg­sajtoló műhely diszpécsere, Ivanov elvtárs, a dieselkompresszor-telep főművezetője, Nyesdanov elv­tár­s, a vízgőzműhely helyettes vezetője I. Tyiscsenko cikkéből 1950 óta rendszeresen tartanak po­litikai tájékoztatókat műhelyeik­ben. Viszonylag nemrég kezdték meg ezt a munkát, és sikerrel vég­zik a politikai tájékoztatás felada­tát. Boloborodov elvtárs, a moz­dony­szerelő-m­űhely helyettes veze­tője, Kugyinov elvtárs, a vasöntöde helyettes vezetője és mások, politikai tájékoztatók tartá­sával megbízott agitátorok száma nem azonos a különböző műhelyekben. A vasöntödében pél­dául tizenegyen, a beruházási fő­osztályon hatan, az energetikai osztályon öten, stb. tartják a poli­tikai tájékoztatókat. Ezeknél a nagylétszámú kollektíváiknál több agitátor egyidejűleg tartja a poli­tikai tájékoztatókat a különböző termelési részlegekben, így pél­dául a vasöntödében Fagyejev elv­társ tartja a politikai tájékoztatót az I. és II. formakészítő csarno­kokban, ahol 30—40 dolgozó gyű­lik össze a megbeszélésre; Sitov elvtárs, a magkészítő osztályon tart politikai tájékoztatókat, ahol 60— 70 ember jön össze a tájékoztató meghallgatására; Orlov elvtárs az öntvénytisztító osztályon tartja a politikai beszámolókat, ahol 30 em­ber dolgozik stb. Egyes műhelyekben k­ét agitátor váltogatja egymást. A keretműhely politikai tájékoztató szemléit pél­dául Malov gépész és Verjatyin műhely­főnök-helyettes felváltva tartja. Egyikük a nemzetközi élet eseményeinek ismertetésére szako­sította magát, másikuk az orszá­gunkban történt eseményekről számol be. A kisebb műhelyekben egy agitátor működik, s hetenként tartja előadásait. Az üzem pártbizottsága nagy gondot fordít a politikai tájékoz­tatók tartásával foglalkozó szemé­lyek eszmei színvonalának emelé­sére, látókörük szélesítésére, arra, hogy ezeket az agitátorokat idejé­ben lássák el konkrét útmutatá­sokkal. Az utóbbi esztendő folya­mán a pártbizottság könyvtárában minden hét szerdáján, a munka­idő befejezése után csoportos kon­zultációt tartanak a politikai tájé­koztatást végző agitátorok számá­ra, s e konzultáció keretéiben át­tekintik az elmúlt hét legfontosabb eseményeit. A konzultáció alkal­mával rámutatnak arra, hogy a soron következő politikai tájékoz­tatóknál mire kell fordítani a fő figyelmet. A konzultáció keretében módszertani tanácsokat adnak, megfelelő irodalmat ajánlanak az agitátorok részére. A politikai tájékoztatókat tartó agitátoraink előadásaik al­kalmával összekapcsolják annak anyagát a műhelyek és osztályok dolgozói előtt álló feladatokkal. A politikai szemlék lehetővé teszik azt, hogy a dolgozók idejében, ké­sedelem nélkül megismerkedjenek az országunkban és a nemzetközi életben bekövetkezett összes fon­tos eseményekkel. Ez segítséget nyújt a jobb politikai nevelésben és abban, hogy mozgósítsuk a dol­gozókat az üzem tervének telje­sítésére. NEMZETKÖZI SZEMLE •• Összeesküvés a tárgyalások ellen j AZ UTÓBBI HETEKBEN­ az emberek mind nagyobb biza­kodással lapozzák fel az újságok­­ kül­politikai híreit. A közelmúlt ese­ményei, elsősorben az osztrák ál­lamszerződés megkötése és a má­jus 2S-án megindult szovjet-jugo­­szláv tárgyalások fényesen igazol­ják és elementáris erővel szilár­dítják meg a nemzetközi demokra­tikus közvéleménynek azt a meg­győződését, hogy a tárgyalások út­ján lehet és kell megoldani a vi­tás nemzetközi kérdéseket. Érthető tehát, hogy napjainkban amikor ilyen nagyjelentőségű pozi­tív események eredményeként a nemzetközi feszültség enyhítésének perspektívája bontakozik ki, a vi­lág népei különös jelentőséget tu­lajdonítanak annak a megegye­zésnek, hogy a közeljövőben ös­­­szehívják a négy nagyhatalom kor­mányfőinek értekezletét. Ezzel a világ népeinek régi követelése tel­jesül. MINDEZEK ALAPJÁN azt le­­ hetne gondolni, hogy zavartalan örömmel és bizakodással tekint­hetünk a legmagasabb szintű négyhatalmi találkozó elé. Ám ko­rántsem ez a helyzet! Az Egyesült Államok néhány felelős vezetőjé­nek a legutóbbi napokban elmon­dott egyes nyilatkozatai megerősí­tik, hogy indokolt volt az az óva­tosság, amellyel a béke­szerető köz­vélemény fogadta az amerikai kormány álláspontjában nemrégi­ben bekövetkezett száznyolcvan fokos fordulatot a kormányfői szinten megtartandó tárgyalásokat illetően. Ezek a nyilatkozatok arra mutatnak, hogy a kormányfői ér­tekezlethez való hozzájárulást Washington csupán a népek hatal­mas arányokat öltő béketörekvé­­s­einek tett engedménynek tekinti. Figyelemreméltóak ebben a tekin­tetben­ a Monde című tekintélyes francia polgári lap washingtoni tudósítójának megállapításai. A cikkíró szerint: „A külügyminisz­tériumhoz közelálló körök készsé­gesen beismerik, hogy Moszkva legutóbbi kezdeményezései nehéz erőpróba elé állítják a nyugati diplomáciát.­” A tudósító hozzá­teszi: „Washingtonban hangsú­lyozzák ... a közvélemény hajlan­dósága arra, hogy azt higgje: az Egyesült Államok nem törekszik őszintén megállapodásra a Szovjet­unióval, rendkívül zavaró tényező olyankor, amikor diplomáciai tá­madás előkészítéséről van szó.11 | A KORMÁNYFŐI­­ találkozóval szembeni ellenséges magatartás megváltoztatásra késztette az ame­rikai­­ külpolitika irányítóit az a meggondolás is, hogy az amerikai kormány növelni akarta a washingtoni poolitikát híven, támo­gató­­ angol konzervatív párt vá­lasztási esélyeit. Már a választás másnapján, május huszonhetedikén az AFP washingtoni tudósítója­, amerikai véleményekre hivatkozva, nyíltan így írt: „A kormányfői ér­tekezletet illetően az amerikai po­litikában bekövetkezett fordulat csak szalmaláng volt, amely kial­szik, mihelyt a konzervatívok szi­lárdan befészkelték magukat a ha­talomba." Ezzel az átlátszó parlamenti mes­terkedésekkel párosul az amerikai „erő-politika“ bajnokainak az a törekvése, hogy az úgynevezett „erő­ helyzetérel” alapozott esztelen követelésekkel már eleve megmér­gezze a tárgyalások légkörét. A Pravda május huszonkettediki szá­mának „Tárgyalások, vagy szóbe­szédek a tárgyalásokról" című­­ ve­zércikke méltó választ adott azok­ra a sületlen elképzelésekre, hogy a kormányfők értekezletén az ame­rikaiak az „erő helyzetéből­”, vala­miféle feltételeket diktálhatnak a Szovjetuniónak. A valóság talajá­ról a washingtoni vezetőkörök vágyálmainak világaiban létező „erőhelyzet 11 ingatag alapjára lépve, Dulles amerikai külügymi­niszter egyebek között nem keve­sebbet követel, mint azt, hogy a négy kormányfő tanácskozása tár­gyalja meg a kapitalista rendszer­nek a népi demokratikus országok­ban való visszaállításának kérdé­sét. A nevetséges amerikai követelések még a burzsoá sajtó jelentős ré­szében is visszatetszést keltettek. „Ezek olyan témák — írta az em­lített amerikai követelésekről a Western Mail című angol lap ve­zércikke,­­ amelyek csak zsák­utcába vezetnek. Ha az amerikaiak ragaszkodnak ahhoz, hogy ezeket a tárgyakat fel­vegyék a napi­rendre... a tárgyalások menthe­tetlenül zátonyra futnak." Walter Lippman, az amerikai vezető körök ismert szócsöve szük­ségét érezte, hogy a New York He­rald Tribune hasábjain több jó­zanságra intse az amerikai kül­ügyiminisztert: „önámítás lenne — írja — sőt mondhatnánk, túlzott elbizakodottság olyasmiről meg­győznünk magunkat, hogy mi állí­tólag az erő pozíciójából cselek­szünk, nagy ellenfeleink pedig a gyengeség pozíciójából.11 | AZ EKÖ-POLITIKAI amerikai zászlóvivőinek hencegései tehát nem érték el a kívánt hatást. Ép­pen ezért az amerikai külügymi­nisztérium fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy már eleve meg­ingassa a közvéleménynek az ered­ményes tárgyalások lehetőségében vetett hitét és a kormányfői érte­kezletet valamiféle jelen­ték­ terein összejövetelnek tüntesse fel. Ilyen törekvésekre mutat Dullesnak az amerikai képviselőház külügyi bi­zottsága előtt május huszonötö­dikén elmondott beszéde. Dulles ugyanis többek között kijelentette: „Mi­ nem reméljük, hogy valami­lyen határozatra jutunk1á a négy* hatalom kormányfőinek értekezle­tén, majd azt állította, hogy en­nek az értekezletnek a célja csu­pán az lesz, hogy „új módot" ta­láljanak a problémák „megközelí­tésére1s, azzal a céllal, hogy azután ezeket a problémákat alacsonyabb színvonalú értekezleteken tanul­mányozzák. Az amerikai külügy­miniszter azonban még ezekről az értekezletekről is azt mondotta, hogy „ezek perspektíváit is inkább a remény, mintsem a bizonyosság fogja táplálni.11 A SZOVJETUNIÓ ________________álláspontjai ebben a kérdésben gyökeresen más. ,,A szovjet kormány azon a véleményen van, hogy a vezető államférfiak találkozása hozzájá­rulhat a megoldatlan nemzetközi problémák rendezéséhez elenged­hetetlenül szükséges feltételek megteremtéséhez, ha valamennyi érd­ekelt fél valóban törekszik erre1’ — szögezte le a szovjet kormány május huszonhatodigi jegyzéke. A kormányfői tanácskozás ehne­­r igen népszerű gondolatával űzött kétszínű amerikai játék teljesen indokolttá teszi a szovjet jegyzék komoly figyelmeztetését, hogy az amerikai mesterkedések körülmé­nyei között „a négyhatalmi érte­kezlet nemcsak hogy nem járhatna olyan pozitív eredményekkel, ame­lyekre természetesen számítanak a népek, hane­m ellenkezőleg, az em­lített értekezlet már most előké­szített meghiúsítása a hatalmak közötti nézeteltérések fokozottabb elmélyülésére és a nemzetközi helyzet rosszabbodására vezetne.“ A világ népei régóta követelik a kormányfői értekezlet összehívá­sát és minden amerikai mesterke­dés ellenére nagy várakozással te­kintenek eléje. Azzoknak­ a száz­millióknak, amelyek igazi tárgya­lásokra törekszenek, nem pedig a tárgyalásokról szóló fecsegésre, megvan az erejük ahhoz, hogy ne a tárgyalások ügye, hanem a kor­mányfői értekezlet felrobbantására szőtt amerikai összeesküvés szen­vedjen kudarcot.­ ­ AZ ILYESFAJTA ___________ esztelen és az Állami Áruház június 1-én, szerdán d. n. 5 órakor és június hó 3-án délután 5 órakor a Szigligeti Színház művészeinek közreműködésével műsoros RU­HABEMUT­ATÓT rendez az Állami Áruház udvarán (Ságvári Endre­ utcai kapu), melyre szeretettel meghívja a dolgozókat. BELÉPŐDÍJ NINCS. — BUHE. 1955 június l. Időjárásjelentés —• Várható időjárás szerdán estig: Kisebb felhőátvonulás, legfeljebb egy-két helyen záporeső, mérsékelt északkeleti — keleti szél. Hűvös éjszaka, több helyen még talajmenti fagy. A felmelegedés fokozódik. — Várható legalacsonyabb hőmérsék­let ma éjjel: kettő — öt, legmaga­sabb nappali hőmérséklet szerdán; tizenkilenc—huszonkettő fok között. (MTI).

Next