Tiszavidék, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-15 / 242.szám

A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 242. szám. ARA: 50 FILLÉR, 1951. október 15. kedd. WLÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK!2 Az épülő abádszalóki hídnál Munkában a Cseh-brigád. Tagjai: Cseh Kálmán brigád­vezető, Tóth Jenő, Kiss Károly, Hollai Imre a víz színe fölött­­ 25 m-es magasságban szegecseli a hídnak „a felső övét”. A hídépítésnek ez az egyik legnehezebb és legve­szélyesebb munkája. A szédítő magasság ellenére macska­­ügyességgel mászkálnak Naponta átlag 1300 szegecset ütnek be a lemezekbe. Most készül a jobtyggrfi hídszelvény és a felette lévő ív. Ezekkel a munkákat jo$aik szerint még ebben az évben végeznek, s a télif­­ Szi«3tjre a tavasszal, amint az idő en­gedi, hozzákezdenek rövid középső részének munkála­taihoz is. Nagyarányú állandó exportra van kilátás az Aprítógépgyárban Az év elején kétséges volt ■— el tudjuk-e látni a jászbe­rényi Aprítógépgyárat kapa­citásához mérten munkával, megrendelésekkel. Főleg az anyaghiányra , a népgazda­ság csökkentett beruházási programjára építve jósolták azt, hogy az üzem leépülésre szonál majd. Az­ elmúlt hónapokban va­lóban nem a legkönnyebb helyzetben volt a vállalat. Fejlődése, előrehaladása azonban egy pillanatig sem lehet kétséges. Belföldön és külföldön egyaránt keresik korszerű gépeit, az itt gyár­tott különféle bánya és üze­mi berendezéseket Gróf elvtárs, a vállalat igazgatója, aki a hét elején tért vissza Jugoszláviából,­­ személyesen is meggyőződött arról, milyen nagy szállítási és üzleti lehetőségek vannak a magyar gépipar számára külföldön A többek között megláto­gatott jugoszláv cement, sa­­mott és normál téglagyára­kat, kőbányákat, ércelőkészí­­tőt, útépítkezést. Majd min­denhol azt tapasztalta, hogy érdeklődnek az Aprítógép­gyár termékei iránt — min­denhonnan ajánlatokat kérnek Az igazgató szívesen be­szél tapasztalatairól, útjának eredményéről. — A jugoszláv üzemek, üz­letemberek hiányolják a két ország közötti baráti, ipari kapcsolatok megszüntetését és szívesen veszik fel újra — mondja.­­— Ez mindjárt szem­betűnt nekünk, mert szám­talan tanújelét adták ennek. Szívesen fogadtak, akárhol jártunk. E hó 15—20-a táján ők jönnek Jászberénybe, hogy végleges megállapodást kössünk bizonyos gépek és berendezések legyártására, s remélem sikerül is. — Ez függ természetesen a mi ajánlatunktól s nem utol­só sorban attól, hogy milyen­nek találják gyárunkat, ké­pesnek-e arra, hogy jól együttműködjünk velük. — Milyen megrendelések­ről lehet szó? — Igen nagy lehetőség van pl a samott és tűzálló tégla­gyárak beruházásánál. Kell nekik egy UH­ méter hosszú 3 méter átmérőjű forgó ke­mence a nyersanyag égetésé­hez. Azután kérnek ajánla­tot törőgépekre és samott­téglagyári berendezésre. — Ezek értékben is igen tekin­télyesek. Egyik gép, amire ajánlatot kell adnunk pl. 800 ezer dollár értékű A óriásik két kisebb samottgyári gép, amiről szó lehet, egyenként két és félmillió forint . Lehetőségünk van a ju­goszláv normáltéglagyártásba való bekapcsolódásra is. Eb­be az iparágba kell nekik 15 agregát, ami egyenként 5—6 különféle gépből áll. Tehát összesen mintegy 99 dara­b téglagyári gép legyártásáról lenne szó. 1 — Különösen nagy fejlődés előtt áll Jugoszláviában a cementipar. Az el­következen­­­­dő években 15 ilyen nagy ce­mentgyárat építenek, illetve fejlesztenek. Ezek berendezé­­­sébe mi is bekapcsolódha­­­­tunk. Megállapodásunk sze­­­­rint még ebben a hónapban­­ megküldik a szóbanforgó­­ üzemek műszaki terveit s J kikészítjük az ajánlatokat . Szó volt továbbá útépí­ ’ lésekhez való aprító őrlő be­­­­rendezésekről — az útépítő­­s iparban. Előbb két kisebb be­­­­rendezést kérnek, ha ez be­­­ uralik- m­ovf­ hhat 2vár­tunk részükre, darabonként két millió forintért. Ércelő­készítő műveikhez már szál­lítottunk gépeket s nagyon meg vannak elégedve vele. — Újabb berendezésekre is szükség van itt, de ezeket már kiadták más vállalatok­nak — úgyhogy csak a vis­­­szamaradó gépek legyártását adták át — ez már meg is történt — mintegy félmillió forintban. — Milyen remény van ar­ra, hogy az Apritógépgyár ki tudja használni a szállítási lehetőségeket, meg tud egyez­ni a jugoszláv partnerekkel? Meg kell mondani, hogy igen erős konkurrenciával ál­lunk szemben. A világpiacon verseny van, s a jugoszlávok is dollárral fizetnek. Nyilván csak annak adják a pénzt, aki legjobb minőséget, a leg­használhatóbb gépeket a leg­olcsóbban vállalja. Egy kicsit el is késtünk, mert a konkur­­rens dán, angol, francia, NDK, Német Szövetségi Köztársa­ság, norvég, lengyel és más nemzetiségű cégek már be­adták ajánlatukat. A jugo­­szlávok részéről — baráti gesztus — s ezt is valószínű a kapcsolatok újrafelvétele érdekében teszik — hogy be­várják ajánlatainkat, addig nem tárgyalják a többieket sem, míg el nem készülünk. — Úgyhogy remélem a hó folyamán hozzánk ellátogató küldöttség tagjaival sikerül megállapodásra jutnunk s hosszú időre kapcsolatot te­remtenünk. Az ár— ami igen fontos — valószínű nem hoz bennünket hátrányba partne­reinkkel szemben, mert a mi termel­vény Kft is, világpiaci áron számolva is aránylag ol­­csóak. Igen fontos még a ha­­táridő. Ezeket is vállaljuk és betartjuk. Jelenleg is van megrendelésünk tőlük és ezekkel úgy állunk, hogy a februári határidőt betanjukt, sőt már decemberben hozzá­kezdünk a beszereléshez. — Az üzem­anyagellátása nem gördít nehézséget a kül­földi szerződések teljesítése elé? — kérdezem befejezésül Gróf elvtársat. — Igyekszünk erre is meg­oldást keresni. Beszéltünk már velük arról — és a most következő tárgyaláson újból felhozzuk, hogy bizonyos öntvényeket ők adnak majd Ez afféle kooperáció lenne. Ami itthon szűk keresztmet­szet, azt igyekszünk tőlük be­szerezni — széles lehetőség van erre. Az Aprítógépgyár eddig 20 —25 százalékban szállított exportra nehézipari gépeket. Ha sikerül — és ez valószí­nű — a jugoszláv megrende­léseket megkapnia, 35—40 százalékig emelkedik az ex­portarány. Méghozzá nem ideiglenesen, vagy alkalom­szerűen, hanem állandóan egy részt vállal Jugoszlávia tervberuházásaina­k megvaló­sításában. S megmondhatjuk — ez nekünk is előny. Előse­gíti az Aprítógépgyár fejlő­dését, másrészt államunk kényszerű külföldi tartozá­sainak rendezéséhez értékes valutát ad. Csak üdvözölhetjük azt az­­ egyre inkább meghonosodó jó szokást, hogy vállalataink vezetőit, szakembereit kien­gedik a vállalati szűk kör­nyezetből, hogy lássanak, ta­nuljanak s nem utolsósorban maguk is próbálják term­el­­vényeiket elhelyezni. Ez, mint az Aprítógépgyár példája is mutatja, igen komoly gazda­sági fellendülést hozhat. Palatínus István Kádár János elvtárs beszéde az MSZMP országos aktíváján (2—3. oldalon) Győztek a magyar lovak A csehszlovákiai Pardubi­­cében vasárnap megkezdőd­tek az egy hétig tartó, hagyo­mányos lovasversenyek. A magyar lovasok már az első napon értékes győzelmeket szereztek. 3400 méteres aka­dálypályán a telivérek közül a „Riadalom” nevű ló 9 ellen­fele előtt érkezett a célba, s elnyerte a lengyel Visztula­­dí­jat. A gátversenyeken az ál­talunk alapított Tisza-díj há­rom első helyezettje is ma­gyar ló volt: a „Szurtos”, a „Simon bán”, illetve az „Ala­pos”. A Kladrubi-díjban „Szamo­vár” a harmadik, a Marica­­díjban „Arzén” a negyedik, a Doni-díjban pedig a „Robin Had” nevű lovunk ötödik he­lyezést ért el. (MTI) ..... m . Bírósági hír Kirják János, a martfűi gyilkossággal terhelt bűn­ügyének nyilvános tárgyalá­sa ezen a héten szerdán, csü­törtökön és pénteken lesz a Szolnok Megyei Bíróság épü­letében. Aki teheti, vegyen részt a tárgyaláson, amely szerdán reggel fél 9 órakor kezdődik. A bírósági tárgyalásról la­punk olvasóit részletesen tá­ t­íztagú Szolnok megyei küldöttség­­ viszonozza a szovjet vendégek látogatását !­ ­ MÉG SOKAN emlékeznek rá a me­­­­gyében, hogy a kisújszállási nagykun na­­t PO-k alkalmával szovjet vendégek is elláto­♦­gattak hozzánk. Azt azonban kevesen tud­­t­ják, hogy a Szovjetunió miniszterhelyet­­­tese, Borikov elvtárs vezette küldöttség a ♦ Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghí­­­vására érkezett erre az alkalomra. Tehát a megyénk vendégei voltak, s megyénk ven­­­dégszeretetét élvezhették még akkor is, ha • ez alkalommal Kisújszállás valóban az „or­­r szág közepe” volt. Hogy jól érezték magu­n­kat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a * tény, hogy elutazásuk előtt annak az óha­­­juknak adtak kifejezést: látogasson el egy ♦ küldöttség a megyéből a Szovjetunióba az­­ ottani föl­dm velésü­gyi minisztérium vendé­­­­geként. Akkor a jelenlévők nagy örömmel­­ fogadták ezt a meghívást, de ki gondolta­m volna, hogy alig két hónap elteltével már­­ is sor kerülhet ennek a meghívásnak „rea­­­­lizálására... Pedig így történt. A mai napon a megyénk 10 tagú küldöttsége indult útnak a vonaton Moszkva, a Szovjetunió fővárosa­­ felé, hogy két hetet töltsön a baráti ország­­­­ban. Nagy kitüntetés, nagy öröm ez szá­­­ r­un­kra, hiszen mutatja a két nép barát­i­ságának továbbmélyülését, újabb eredmé­­t nyeit. Z TEGNAP a Megyei Tanács egyi­k * szobájában gyülekeztek a boldog résztve­♦ vők. Horváth Imre, a megyei tanács el­­­­nökhelyettese, aki mint a szervezet alel­­­nöke — egyúttal a Magyar—Szovjet Ba­­­­ráti Társaság képviselőjeként is utazik. ► Szabó Miklós, a kunhegyesi Vörös Október­i Tsz elnöke, Zagyi János, a kisújszállási­­ városi pártbizottság titkára, Nyikos Ká­­­­roly a kisujj Búzakalász Tsz elnöke. Csótó 5 István a mezőhéki Táncsics Tsz elnöke — 5 a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnök­­­ségének tagja —, Kanalovics Dezső, a me­­­zőtúri Gépállomás igazgatója. Suba István,­­ a mezőtúri Tanács VB mezőgazdasági osz­­­­­ályvezetője, Árvai István, a­­ járási pártbizottság titkára, Oláh János, a Mezőhold­ Állami Gazdaság igazgatója,­­ Marton Ferenc,­ a kunszentmártoni Zalka­i Máté Tsz elnöke. (A küldöttség vezetője­­­­ként Budapesten csatlakozott még hozzá­­­­juk Szőke Mátyás miniszterhelyettes). Amint Horváth elvtárs elmondotta: a tervük szerint a Szovjetunióban szövetke­­­­zeteket, állami gazdaságokat, gépállomáso­­­­kat, tanácsokat, stb. látogatnak meg, mód­­ nyílik tehát, hogy a küldöttség tagjai sok­­­­oldalúan tájékozódjanak és hasznos tapasz­­­­talatokat gyűjtsenek a saját munkateri­­­ü­letükhöz. Lesz, aki az állattenyésztést, má­­­­si­k csoport az üzemszervezést, a harmadik­­ a pártszervezetek életét tanulmányozza és­­ így tovább. Megtekintik a mezőgazdasági­­ kiállítást is és bizonyára lesz alkalmuk­­ résztvenni néhány emlékezetes kulturális­­ eseményen. Gazdag tapasztalatokkal meg­­s­rakodva szeretnének visszatérni és abból­­ minél többet hasznosítani idehaza.­­ A KÜLDÖTTSÉG tagjai vidám, ba­­­­ráti hangulatban készültek a nagy útra, s­­ elmondták, hogy most bizony nem cserél­­­­nének senkivel. Kitüntetésnek veszik ezt a­­ lehetőséget és ki akarják használni tanu­­­­lásra, tapasztalatszerzésre. * Mosolyogva újságolták, hogy milyen­­ ajándékot hoztak magukkal. Majd min­­­­denki gondolt erre, mert szeretnék néhány­­ aprósággal is kifejezni a vendéglátók­­ iránti barátságot. Népművészeti tárgyak, » MSZBT j­elvények, s díszes Lehel-kürtök • várják, hogy megörvendeztessenek vala­­­­kit egy-egy szövetkezetben, vagy szovhoz­­i­ban.­­ Előkerültek a csizmák és télikabátok,­­ sőt még a kocsmák is, ki tudja, milyen­­ idő jár arrafelé? ! Hát bizony, nehéz lett volna bárkit is­­ itthon marasztalni közülük ... így azután­­ az itthonmaradtak kívánságaival búcsúz­­­­tunk tőlük: ! — Szerencsés1 utazást, bök’ öröm téli | percet kívánunk elvtársak! t. p. i ­TSTTTTT­ fYTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTYTSTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTI 100000 pulykát szeretne felvásárolni a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat A magyar pulyka kedvelt eledel külföldön, különösen Angliában szeretik. Néhány hét múlva megkezdődik a pulykafelvá­sárlás, de­­ a­ szer­ződésköltések máris folynak, melyet a földművesszövetke­zetek végeznek. A felvásárlást azonban a baromfifeldolgozó vállalatok végzik. Felkerestük Takács Viktor elvtársat, a Törökszentmik­lósi Baromfifeldolgozó Válla­lat igazgatóját és érdeklőd­tünk arról, hogy milyen ki­­­­látásokkal indul a vállalat az­­ idei pulykaidényre. — Legalább 100 000 puly­kát szeretnénk a ni negyedévben felvásárol mondotta Takács elvtárs. — Csak így tehetünk eleget ex­port kötelezet­tségeinkne­k. * Ha figyelembe vesszük,— * hogy 1955-ben felvásárolt 1 pulyka 110 000 ezer volt, * bátran merem állítani, hogy­­ az idén túl fogjuk teljesí­­­­teni pulykafeldolgozási ter­­­­vünket. » — Azért veszem alapul az­­ 1955-ös évet, mert tavaly az­­ ellenforradalom és annak ki­s hatásai meggátolták a felvá­l­ sárlást. A szünetelő, később­­ a korlátozott szállítási lehe­­­­tőségek továbbá üzemünkben fellépő nehézségek, az áram­hiány, a szénhiány, a kijárási tilalom, stb. miatt sem a fel­vásárlást sem a feldolgozást nem tudtuk megoldani. Ta­valy csak 35.000 pulyka ke­rült hozzánk a földművesszö­vetkezetek útján. A termelők egyes helyeken elégedetlenek azért, mert csak november 1-ével kezd­jük meg a pulykafelvásárlást. Ezt meg tudjuk okolni. Sokéves tapasztalat bizo­nyítja, hogy november 1-e előtt a pulykák nem felel­nek meg a minőségi köve­telményeknek nemcsak a súlyban, hanem fejlettség­ben sem. Az öreg pulykatenyésztők jól tudják, hogy a felvásár­lást azelőtt is mindenszentek­kor kezdték meg. Egyébként a tenyésztők is jobban jár­nak így, mert az olcsó kuko­ricát tudják felhasználni a hizlaláshoz. A szerződéskötéseket a föld­művesszövetkezeti baromfi­felvásárlóknál lehet kötni.­­ Az átvételi ár kilogrammon­ként 16 forint. Úgy véljük, hogy ez a jelenlegi kukorica­­termés mellett megfelel a te­nyésztők kívánságainak. 1 Xi Az ENSZ gazdasági és pénzügyi bizottságának ülése t Eh New York (TASZSZ). Az ENSZ Gazdasági és Pénzügyi Bizottsága most tárgyalja a gazdasági és szociális tanács jelentését. A bizottság vitájában hatá­rozottan kifejezésre jutott az az elégedetlenség, amelyet a népek az Egyesült Államok által erőltetett fegyverk­ezési hajsza miatt viselnek. Ez a hajsza szétzilálja a kapita­lista országok gazdasági éle­tét és növeli azokat a nehéz­ségeket, amelyekkel a dolgo­­­­zóknak meg kell küzdeniök. * Japán, Csehszlovákia, Szu­dán, Bulgária, Haiti, Romá­nia, Irak és más országok képviselői hangsúlyozták, hogy meg kell szüntetni a fegyverkezési hajszát. Az amerikai küldött igazol­­­ni próbálta a fegyverkezési hajszá­t. G. P. Arkagyev, a Szovjet­unió képviselője hangsúlyoz­ta, hogy szük­ség van a nem­zetközi gazdasági együttmű­ködés, a széleskörű kereske­delem kifejlesztésére. A ke­reskedelem még ma is a poli­tikai nyomás eszköze. A szovjet képviselő hang­súlyozta a gazdaság militari­­zálásának és a fegyverkezési hajszának pusztító szerepét és veszélyét. Ezeknek előidézői a profitszomjas monopóliumok. SZERKESZTŐSÉG KÖZLI: Értesítjük kedves olvasóin­kat, hogy szerkesztőségünk címe elköltözés miatt meg­változott. Új címünk: Szol­nok, Tisza Antal u. 2., 1. em. Tiszavidék szerkesztősége

Next