Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-22 / 45. szám

JÓL VAN EZ ÍGY? AZ ESTE MÁR ráborította fekete Vértét a városra. A Ságvári út villanybúrái sár­gás homályt hintáztak az út­testre. A sarokról egy négy­tagú csoport indult el a mozi felé. Ellenőrző körútra indul­tak az ifjúságvédelmi bizott­ság tagjai. Hozzájuk csatla­koztam én is. Egynegyed hetet mutat az óra. A mozi előcsarnoka teli van az előadásra váró közön­séggel. A sűrű embermasszá­­ban itt is, ott is feltűnik egy­­egy emberpalánta. Gyerekek. Furakodnak, cikáznak, miliő­ben néha-néha oldalralökik könyökükkel valamelyik fel­nőttet, vagy rálépnek valaki­nek a lábára, és oda se hede­rítve a sértett ne éppen ba­rátságos megjegyzéseire, ví­gan csörtetnek tovább. Aztán ezr­­szerre csak törté­nik valami. Egyiket is, mási­kat is megszólítja egy bácsi, vagy néni és kedvesen érdek­lődni kezd életkoruk iránt, meg hogy melyik iskolába járnak. A gyerekek megszep­penve, vagy dacosan felelnek: 9 éves, 11 éves, 10 éves.... és igy tovább. Eelhangzanak az iskolák megnevezései is. Va­lamennyien általános isk­olai tanulók. A város minden ré­széből. — Van-e engedélyed az is­kolától, hogy az esti előadás­ra mehess? — teszi fel az egyik bizottsági tag a kérdést F. Jancsinak, aki a leghango­sabb a gyerekek közül. ■— Nincs.­­— Édesanyád hol van? — Otthoni —• Tudja, hogy itt vagy? Néma, földreszegezett te­kintet a válasz. — Ki adta a pénzt a jegy­re? -a hangzik a további kér­dés­­t— a nővérem.. t MEGSZÓLÍTANAK egy kislányt is, aki félénken bújik édesanyja védőszárnyai alá. (Nincs több 8 évesnél) A ma­ma heves hangon válaszol: — Mi közük hozzá? Odavi­szem a gyerekem, ahová aka­rom.­.. így kezdődik a barát­ságos bszélgetés, amely mind­inkább elhalkul. Úgy látszik, mégis sikerült a mamát meg­győzni, mert így fejeződik be a beszélgetés: — Jó, majd máskor a ko­rábbi előadásra jövök, ha a kislányom is elhozom. A dohányzóban egy fülig­­nőtthajú apró emberke hatal­mas füstfelhőket ereget egy fél cigarettából. Kabátja vé­kony, ingén elől nincs gomb, cipője sáros. Nem jár isko­lába. KÖZBEN A BIZOTTSÁG tagjai befejezik a beszélge­tést a gyerekekkel, akik egy­más után somfordálnak ki az előcsarnokból. Csengetnek. A közönség bevonu­l a nézőtérre. Gyerek egy sem. A helyzetkép hasonló a másik moziban is. Itt hat gye­rek akart bemenni a nyolc­órás előadásra. Változik a kép. Az Állami Áruház előtt egy kicsi fiú és leányka lézem­, láthatólag minden cél nélkül. B. Tóni és Marika. A fiú elsőosztályos, a leány negyedikes. Arra a kér­désre, hogy mit csinál­ok itt, este fél kilenckor, a fiúcska felel: — Anyu elküldött bennün­ket otthonról — sétálni — te­szi hozzá a vékonyképű, sá­padt leányka. Szépen hazaküldik őket, miután előbb felírták a lakás­címüket. Újabb képi Egy ital-mérés. Teli emberekkel, vegyes ko­rúak. Isznak. Két férfi egy­másnak dűlve magyaráz va­lamit. Egyik sem érti, mit mond a másik. Részegek. A kiszolgálópult mellett két hosszúra nőtt siheder éppen most hajt fel egy-egy fél de­cit. A bizottság tagjai k­örül­­fogják őket. Először kijelen­tik, hogy már régen kijárták az iskolát. Bővebb érdeklődés után kiderül, hogy az időseb­bik 17 éves, három elemit járt, jelenleg segédmunkás. A másik 16 éves. Bevallja, hogy ő még iskolába jár, a gyógy­pedagógia negyedik osztályé­ba. De csak ritkán megy el. Nem szeret tanulni. Szülei el­váltak, ő az apjával él. — Hol szerezted a pénzt az italra? — kérdik tőle. — A Jóska fizette — int fe­jével a társa felé. Csendes beszélgetés folyik még egy darabig köztük és a bizottság között, aztán ki­mennek az ivóból. A PULT FÖLÖTT egy sár­gára fakult tábla ötlik sze­membe. Rajta ez a felírás: „Részegeket és 18 éven alu­liakat kiszolgálni tilos!”... íme, egy kis keresztmetsze­tet villantottam fel ifjúsá­gunk életének egy darabjáról. Úgy gondolom, érdemes rajta elgondolkodni. Nem intézhet­jük el úgy egyszerűen a kér­dést, hogy legyintünk a ke­zünkkel és hozzátesszük na­gyot sóhajtva: — Oh, ez a mai ifjúság. Nem, így nem lehet. A mi ifjúságunk nem romlott, csak egyik-másik elvesztette a tá­maszát és ingadozik. Segít­sünk nekik, hogy újra megta­lálják,­a teljes egyensúlyukat! Törődjünk többet gyermeke­inkkel. CSONTOS SÁNDOR Két panaszos levél úgy magam, mint sok dol­gozó asszonytársam nevében kérem a törökszentmiklósi Sütőipari Vállalat igazgatóját, hogy a Néplap hasábjain válaszoljon, miért nem süt­nek kiflit Öcsödön. Sajnos, már elmúlt egy éve is, hogy néhanapján tud­tunk gyermekeinknek péksü­teményt vásárolni. Azóta csak ígéret van, s a nyáron azt a választ kaptuk: Sok a ke­­nyértermelés, nem győzik, majd ősszel, ha a fogyasztás­­ csökken, sütnek újból kiflit.­­Már lassan a tél is elmúlik, és kifli sehol. Pedig úgy tud­juk, csak egyik üzemben dolgoznak, a másikban szü­netel a munka. ) A szomszédos községekben­­­inden üzletben, italboltok­éban, vendéglőben árulják a jó friss péksüteményt, csak nálunk ment ki a divatból Itt nem tudunk már egy éve még kívánságból sem ma­gunknak, sem gyermekeink­nek venni. K. Tóthné, Öcsöd: • Karcagon nem lehet venni kék-piros színes ceruzát. Kér­jük, hogy az illetékesek sür­gősen intézkedjenek, hogy kapjunk.­­ Ami nagyritkán van, azt nem lehet hegyezni, mert porlik a hegye. Ha kérdezzük, mikor lesz jobb, azt felelik: nem tudják, más­hol sincs. Ha egyszer az elsőosztályos gyermekeknek kötelező a szí­nes ceruzát megvenni, akkor kérjük, hogy annak a felté­teleit is biztosítsák. FÖLDVÁRI IMRÉNÉ, Karcag, Püspökladányi­ út 15. fr»....................... Kenderesi rossz példa... Ha gyors választ kellene adni arra a kérdésre, hogy mennyit építettek az elmúlt évben, még azelőtt Kendere­sen, hirtelen nem is tudnának mindent felsorolni. A község ilyen szempontból a múltban nem volt szegény, amit „jó pártfogójának“’ köszönhetett. De azért volt elhagyott ré­sze is a községnek, mégpedig ott, ahol a szegény emberek aprócska házai húzódtak meg. Kenderes azóta sem ma­radt el a többi községek mö­gött. De talán nézzünk meg néhány példát: Az elmúlt évben a község­­fejlesztés folyamán beton­járdából csaknem 2000 fo­lyómétert építettek. Gon­doltak Bánhalmára is, ami ugyan elég távol esik Ken­derestől, de közigazgatás szempontjából oda tartozik. Bánhalmán eddig még min­dig földúton jártak az ottani lakók. Ideje volt hát, hogy ennek a településnek is nyújt­son valamit a kenderesi ta­nács. A figyelmességben nem volt hiány, 800 folyóméteren előregyártott betonlapokat raktak le. A községi fürdő korszerű­sítésére 30 ezer forintot for­dítottak. Ebből felújították az épületet s melegvizes bojler­­kazánokat szereltek fel. A kultúr­ház és a tanács­háza külső tatarozására is summás összegeket fordítot­tak. Elsőnek és legfontosabb­nak a villanyhálózat bővítését tekintik. A felsorolt példák­ból is láthatjuk, hogy a ta­nács és a tanács dolgozói is szívügyüknek tekintik a köz­ség sorsát és mindinkább azon vannak, hogy minél szebb, korszerűbb legyen ez. Nézzük meg ezek után, hogy a kenderesi lakosok a köz­ségfejlesztéshez mennyiben járulnak hozzá? Egyből megmondhatjuk, hogy ami a községfejlesztési befizetéseket illeti, „egyesek” lemaradtak. Az 1957. évi kivetések tel­jes egészében befolytak. — Mégsem beszélhetünk 100 százalékosan befolyt község­fejlesztési összegről, mert az 1955—56-ban előirányzott kö­telezettséget csak egy-két la­kos teljesítette.­­ Ily módon most csak 57 százaléknál tar­tanak. Az elmaradás így közel 110 ezer forint. Ennek tudható be, hogy a tervezett létesít­ményeket csak ez évben tudják megvalósítani. Mert nem mindig csak várni, ha­nem adni is kell, hiszen a tanács sem pénzesláda, hogy a semmiből mindent elő tudjon teremteni. Egyesek úgy gondolkoztak, ha bevezetik hozzám a vil­lanyt, vagy megépítik házam előtt a járdát, szó nélkül fi­zetek. Pedig ha valaki a sa­ját zsebéből fizetné ki az építési költséget, ami szüksé­ges járda, vagy villany épí­tésére, illetve bevezetésére, sokkal többe kerülne. A befizetett pénzt a ta­nács nem teszi zsebre, ha­nem olyan létesítményekre fordítja, amely a község la­kóinak érdekeit szolgálja. — Elsősorban azt nézi, hogy a község egészének érdekeit szolgálja egy-egy létesítmény, így van ez rendjén. — aj — Bőtdítxol, a kvMMsiság. Házait... nem tudtam ellenállni az ízléses kirakatok csábításá­nak. Benéztem az üzletekbe, mondván: olyan gazdagok-e vajon az üzletek polcai, aho­gyan azt a kirakatok sejt­etik? — Bocsánat, csak a kíván­­siság hozott — mentegető­­öm a Papír- és könyv-bolt­ban. — Szeretném tudni, mit ér a gazdag kirakat. Van mindenünk — hang­­zik a válasz —, azaz, mégis hiányzik valami. Zsírpapír, zőnyegpapír. Falvédőpapír az ugyan, de roppant egy­­ikünk, s amellett nem is a­z ízlésesebbek a minták. Sajnos, ezt nem a ke­reskedelemnek, az iparnak róhatjuk fel. A VASBOLTOT kívülről tatarozzák ugyan, de szem­betűnő tábla hirdeti, hogy az­­ árusítás zavartalanul folyik.­­Bent érezni, kinőtték már azt az amúgy is elég kényel­metlen helyiséget. Rengeteg áru van összezsúfolva.­­ Úgy látszik, a Kisker.­­Vállalat jobban szereti a jász­berényieket, mint a szolno­­ki­akat, mert ide több árut küldenek —, teszem fel a csí­pős kérdést. Kész a válasz is: — Ne tessék hinni. Sőt. De e boltvezetőn nagyon sok múlik. S ha valóban őt illeti a di­cséret, megérdemli azért a rengeteg, Szolnokon is gyak­ran keresett ceglédi kanna, zománcozott edény, vas- és műszaki áru beszerzéséért. A FÖLDMŰ­VESSZÖVET­­KEZET textil-üzletében új kartonanyagok után érdek­lődtem, még hiába. Csak a tavalyiakat ajánlhatták egy­előre, de azokban a napok­ban megkapták az évad első friss szállítását. A barátságos elárusítónő maga is azt java­solta, várják a vásárlással, míg az a picokra kerül, mert a tavalyról kimaradott holmi neki ugyan mind eladó, de­­hát az mégis csak maradék. AZ ÜVEG-ÉS PORCELÁN bolt kirakata talán a város­ban a legszebb, legízlésesebb. Kristályvázák, apró herendi­szobrok, nippek, műanyagok csalogatják a vásárlókat. Azt a gazdagságot, ami bent van, mégsem tudja kifejezni a szép kirakat. Porcelán- és gránit étkészletek, rengeteg csésze, üveg- és praktikus műanyag-áruk, apró csecse­becse, amik közül tényleg lehet válogatni. Itt azonban nem nagyon állnak szóba a kíváncsisko­dóval, sőt pillanatnyilag a vevőkkel sem. Az egyetlen eladónak épp elég gondja van az új áruk elszortírozásával Tovább megyek hát a szom­szédos cipőboltba.­­ Mivel amott rosszalltották kíváncsi természetemet, elszántan ér­deklődtem 19-es gyermek­cipő után. A kirakatból ítél­ve, ezt találtam pillanatnyi anyagi helyzetemhez mérten legmegfelelőbbnek. Megkön­­­nyebbülten hallgattam a vá­laszt: — Kérem, reggel tessék be­jönni, mindig van kicsi szá­munk, de most pont kifo­gyott. A JÁTÉKBOLTBA már mint megfontolt vevő men­tem, s ez v­olt a szerencsém, mert úgy nézem, az ottani eladótól aligha lehet vásárlás nélkül eljönni. —1 Építőkockát kérek szé­pen.­— Tessék kérem. Jópajtá­sunk: van 20 forintért. Fizettem. Közben hálás voltam, hogy nem kell a szolnoki Sportboltot tovább unszolnom olyan gyerekes kívánsággal, hogy szerezze­nek be építőkockát. Megtudtam hát mit takar­nak az ízléses kirakatok, sőt ezenkívül mást is: Az eladók töbsége kedves, udvarias a vásárlókhoz, sőt még a kí­váncsiskodókhoz is; — bo — GARNN MÉRNÖK HIPERBOLOIDJA Alexe/ Tolsztoj izgalmas, kalandos fantasztikus regénye vasárnaptól folyta­tásokban jelenik meg lapunk hasábjain Hatalmas gépek, szinte egy nagystílű kalandornő­­mesebeli szörnyetegek váj- vei fantasztikus, gonosz, ják, kutatják a föld mélyét, fasiszta utópiát akarnak Még néhány nap és elérik létrehozni, a tengernyi rab­­a mérhetetlen kincset, szín- szolga verejtékén élő kivá­­aranyt rejtegető Olivia vá­­lasztott emberfaj utópiáját, teget. — A Csendes-óceán Vajon sikerül-e Garin magányos szigetén Garin mérnöknek lázálmát meg­­mérnék a korlátlan úr, valósítania? Milyen erők Rettenetes fegyverrel tart- küzdenek sötét gonoszsága­in rettegésben a világot, való pusztító erejű hiperboloid- Erre ad feleletet A. Tolsz­­jával, halálsugárral felrob­ tol drámai feszültségű iz­­bantja a távoli vegyi tele­­galmas kalandregénye, mé­­peket, könnyű szerrel két­­lyet vasárnaptól kezdve teszel­ az ellene küldött folytatásokban ismerhetnek csata­hajókat. Szeretőjével, meg lapunk kedves olvasói fe­l Fohász örök fi­lmességért... Gyakran előfordul, hogy a Szolnokra érkező „néhány percet késő“ személy vagy gyorsvonat utasait nem várja meg a MAVAUT sárga, avagy más színű autóbusza, hanem félig telve elpöfög. Aki nem akar félórát vára­kozni, gyalog vág neki a vá­rosnak. Én is jópárszor meg­jártam ezt az utat, s bizony furcsállottam a MÁVAUT ré­széről azt a mesébe illő gá­­lántságot, amivel tegnap el­halmozott bennünket a min­denkor tréfálkozó vállalat. — Nem késett a biharkeresztesi gyors és megtörtént a csoda, az autóbusz szolgálatkész ka­lauza is megvárta, míg az idősebbek felszálltak. Sőt mi több ... Lassan szárnyalva az idő, a regényt olvasó­ka-A Nap kél: 6.39 h-kor, nyugszik: 17.17 h-kor. — A Hold kél: 7.52 h-kor, nyugszik: 21.23 h-kor. Idő­járásjelentés Várható időjárás: felhőát­vonulások, több helyen ha­vaseső, havazás, élénk dél­nyugati, nyugati szél. A hő­mérséklet kissé csökken. Leg­alacsonyabb hőmérséklet: mí­nusz 2—mínusz 5, legmaga­sabb: 0—plusz 3 fok között. TISZAKÜRTÖN esténként a kul­túrotthonban összegyűl­nek a község asszonyai és leányai, hogy elsajátítsák Tőzsér Józsefné pedagógus oktatása során a szabás-var­rás ismeretét. A férfiak ezüst­­kalászos tanfolyamon vesz­nek részt és hetenként egy­szer ismeretterjesztő előadást hallgatnak. MA DÉLUTÁN * órakor a jásziványi földművesszövet­­kezet tagjai vezetőségválasz­­tó közgyűlést tartanak. Ez alkalommal értékelik az el­múlt évben végzett munká­jukat. EZ ÉVBEN Zagyvarékason községfejlesztési alapból 10 ezer forintot fordítanak a sportpálya korszerűsítésére. Az építkezési munkálatok fo­lyamán sor kerül a nagy- és a futópály rendbehozására, TIZENÖT dolgozó paraszt lépett be január 1-e óta a kenderesi termelőszövetkeze­tekbe. A Haladásba 4, a Vö­rös Csepelbe 7, a Béke Ter­melőszövetkezetbe pedig 4 egyénileg dolgozó paraszt lé­pett be. — JANUÁR 1. ÓTA eddig kenyérgabonából 124, árpából 22, zabból 4, kukoricából pe­dig 124 vagonnal vásároltak fel a Terményforgalmi Válla­lat telepei megyénk terüle­tén, lanz és soffőr egyre várt, pe­dig­ a kocsi belsejében halkan préselődtünk mindig összébb és összébb .. . Közben új utasok jöttek és egy idős férfi — megjegyez­te szomszédjának: — Hogy lehet, hogy most megvárnak bennünket. A másik végignézte, ho­gyan indít a kalauz —, jó tíz perces várakozás után. r—­ Nagy komolyan válaszolt: — Ez is megesik... Biztos szeret minket a MAVAUT. Aztán nem beszélgetek. — Mindenki „élvezte“ a zsúfolt utazás örömét. Mintha csak azt mondták volna eltorzult arccal a nyomástól: — Bárcsak örökké tartana. .. nem a zsúfoltság, hanem a figyelmesség.. . —aj — FOLYIK a gyermekpara­­lízis elleni védőoltás a jász­berényi általános iskolákban. Minden 14 éven aluli gyer­mek részesül védőoltásban. Eddig csaknem 3 ezer tanu­lót oltottak be. CIBAKHÁZÁN a község­fejlesztés folyamán ez évben 37 ezer forintos költséggel új állatorvosi rendelőt építenek. A TÁRSADALOM- és Ter­mészettudományi Ismeretter­jesztő Társulat Szolnok me­gyei szervezete ma este 8 órakor klubhelyiségében vi­dám farsangi estet rendez. JÓL SIKERÜLT gazdagyű­­lést tartottak a hét folyamán Tiszaderzs községben. A gyű­lésen körülbelül 200 dolgozó paraszt vett részt. A MÉK képviselője a belterjes gaz­dálkodásról, s ezen belül az export-uborka szerződéskötés jelentőségéről beszélt. Értesítjük Szolnok város lakosságát, hogy a Köztisz­tasági Hivatal a Városi Ta­nács VB. épületébe I. cm. 130 sz. szobájába költözött át. — Kérjük a köztisztasággal kap­csolatos ügyekben ide fordul- Apróság, de említésre méltó, hogy a szol­noki Kiskereskedelmi Válla­lat 1-es boltjában a kenyer­es cukorkaosztályon ízléses kirakatot szereltek fel. Az is dicséretes, hogy a falatozó polcot könnyen tisztítható fém­burkolattal vonták be. A baj csak az, hogy a kirakat­­szerelésnél megfeledkeztek a gyerekekről, s az apróterme­tű vásárlókról. Mindenütt egyforma magas az üveg és így nehezen tudják kivenni az árut. Ha ezt a „csorbát kiigazít­­ják’’ vagy ha úgy tetszik, a „kirakatot lecsorbítják", nem­csak szép és ízléses, hanem praktikus is lesz az újítás. SSD* JNapi postánkból Február 21-én a követke­ző levelek érkeztek szerkesz­tőségünkbe: Juhász Mihály Tápiószele. Sporttal kapcsolatos tudósí­tását köszönettel vettük. — Lapunkban feldolgozzuk. Nagy László Cserkeszöllő. „Új rejtvény ” című cikkel kapcsolatos észrevételét megkaptuk. Levélben adunk választ: Varga Istvánné Jászárok­­szállás, Téglási Istvánné Szolnok. Levelüket megkap­tuk. ifj. Bódi Kálmán Szolnok, Kósa András Mezőhék. A verseket megkaptuk. Lekto­rálásra továbbítjuk. Vígh Imre Szolnok, , ifj. Nagy Sándorné Cserkeszöllő, Molnár Eszter Tiszaderzs.— Panaszukra választ kaptunk illetékes szervektől. Az ered­ményt levélben közöljük. ifj. Kiss József Jászberény. Ügyében eljártunk illetékes szervnél. Választ levélben küldünk. Csótó Géza Túrkeve, Kun István Mezőtúr, özv. Pető Béláné Nagykörű. Írásaikat megkaptuk. — Hasznosítani fogjuk. Faragó Ilona Mária Kun­hegyes, Bumbulusz Péter Ti­szafüred. Panaszukat meg­vizsgáljuk. Az eredményt le­vélben közöljük. Addig is kérjük szíves türelmüket. B. Nagy Sándor Török­­szentmiklós. Érdeklődésére levélben aduunk választ. Számna László Jász­ják­óhal­ma. A levelében írt dolgot megérdeklődjük. Oláh János Tiszaderzs. Be­küldött híranyagát köszönet­tel vettük. Lapunkban fel­dolgozzuk. Várjuk további tájékoztatását. Kozma József Törökszent­­miklós. Kérdésére levélben adunk választ. Lugosi Margit Ujszász. — Kedves kis Pajtás! Leveled ! megkaptuk. Továbbítottuk az „Úttörők Fórumáéhoz lottó nyolcadik hetének nyerőszámai Pénteken délelőtt a kiskunfélegyházi Móra Ferenc művelődési házban tartották meg a lottó sorsjáték nyolca­dik játékhetének sorsolását. Nyerőszámok: 16, 18, 36, 78, 82. A nyolcadik játékhétre 3 688 295 szelvény érkeze­tt.' egy nyerő'osztályra 1 383 000 Ft jut. (MTI)

Next