Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-14 / 62. szám

Egyszerű az egész. A ter­melőszövetkezet félmillió fo­rintért sertéseket vásárolt, anyakocákat. Az egész dolog­ban nincs semmi különös. Legalábbis látszólag nincs. Az ember mindenesetre megpró­bálja elképzelni, 500 ezer fo­rintot vajon be lehetne-e gyö­möszölni valami kisebbfajta kenyerestarisznyába? Aligha! Félmillió nagyon sok. Renge­teg. Egy ember nehezen­­ ké­pes ennyi pénzt összespórol­ni, legfeljebb egy jó kiadós Lottótalálattal. Ahol azon­ban sok ember fog össze, ott úgy látszik megy ez a dolog Lottó-találat nélkül is. A mezőhéki Táncsics Tsz tagjai egy esztendő alatt az elmúlt évben hozták­ össze a félmilliót. Persze nem­csak ennyit, hanem sokkal, de sokkal többet. Volt olyan család, amelyik a közösből a háztájival együtt 60 ezer forint jövedelemmel zárta az esztendőt, a szóbanforgó félmilliót csak­­ így mellékesen tették félre, hogy majd anyakocákat vásá­rolnak. S pár nappal ezelőtt megvolt a vásár. Megtörtént az alku, s ami a legfontosabb, a szövetkezet gazdái a saját erejükből össze­hozott forintokat tették az asztalra. Akárhogy nézzük, mégis csak nagy dolog ez. S ha van olyan egyéni gazda, aki még mindig kételkedik, a mostanság oly sokat hangoz­tatott igazságban, hogy a szö­vetkezeti gazdaságok ereje kimeríthetetlen, a fejlődés tempója roppant gyors, s hogy a lehetőségek szinte határta­lanok. Ha van ilyen egyéni gazda, akkor most újból el­gondolkodhat, számba veheti, mikor lenne képes e-féle vá­sárlásokat eszközölni a maga gazdaságához mérten ... Szóval, a mezőhéki Tán­csics Tsz tagjai a félmilliót összehozták és a 141 nagyon szép, magyar-fehér anyakoca ott röfög már a szövetkezet óljaiban. Szokás mondani, a gazda szeme hizlalja a­ jószá­got Így van ez a tsz-ben is. Nagy az öröm, mert hiszen kimondottan gyönyörű egytől egyig a vásárolt jószág. Van azokon mit nézni. Átlagos súlyuk 193 kilo­gramm, de van ott 250 ki­logrammos is. Lehet gyö­nyörködni. If­j. Pályi Albert, a tsz egyik tagja ahogy mondja, naphosszat elnéz­­­né a kocákat: „Itt aztán tényleg gazdának érzi ma­gát az ember’! — ezt mond­ja, s az embernek jól esik hal­lani szavait. Milyen nagy a különbség a mi nagyüzeme­ink és a kapitalista nagyüze­mek között Akaratlanul is ar­ra gondolok, hogy amíg Nyu­­gat-Németországban az el­múlt néhány év leforgása alatt 150 ezer kisparasztot forgattak ki földjéből­, addig nálunk a legjobban működő termelőszövetkezetekben nap­­ról-napra jobban érzik a ta­gok, hogy a föld igazi gazdái. Micsoda óriási különbség. S lám, milyen sok gondolatot idéz fel egy ma már hétköz­napinak számító, de mégis je­lentős esemény az, hogy me­gyénk egyik közös gazdasága saját erejéből félmillió fo­rintot fordított anyakocavá­sárlásra. De ez még semmi. Ezután jön majd csak a nagy­ra vásárlás, mert van ott még pénz. A közeljövőben még 400 sertést vesznek. Ezeket meg­­hízlalják.­­ Ilyen gazdag, mindjobban erősödő tsz tagjának lenni — tiszta szerencse. De ezt a sze­rencsét mindenki üstökön­­ragadhatja, hiszen ma már nemcsak Mezőhé­­ken, hanem a megye min­den részében, valamennyi községben találunk jól mű­­ködő közös gazdaságokat. Minél hamarabb aláírja az egyéni gazda a belépési nyi­latkozatot, annál jobban jár. Itt van Önódi Mihály. Ő 1949 óta tagja a Táncsics Tsz­nek. Jószággondozó. A fény­képen buzgón vakargatja az egyik szép kocát, s a kocának bizonyára tetszik a dolog, mert „hűségesen­” hagyja. Nos, Önódi Mihály is tartja, jobb előbb, mint később. Hogy egyebet ne mondjunk, neve­zetesen azért is jobb, mert ta­valy is megvolt az a néhány tízezer forintocska, de meg­lesz az idén is. Ez a holt biztos. Tréfásan beszél, de amit m­­ond, azt komolyan gondol­ja.­­ A szép jövedelemről már ezek a kocák is „gondoskod­nak”. Mindent összevetve ugyan­is, a kimustrálásig 3—4 mil­lió forint bevételre számí­tunk belőlük. S ha már idáig jutottunk, akkor mondani se kell, ezt a bizonyos félmillió forintot na­gyon jó helyre tette a szövet­kezet. Ebben pedig nagyrészt van a tsz kiváló vezetőinek, akik a szó legnemesebb értel­mében minden tudásukat, minden idejüket arra fordít­­ják, hogy ez a szép közös gaz­daság egyre jobban virágoz­zék, mind gazdagabb legyen, s messzeföldön hirdesse a szö­vetkezeti gazdálkodás legyőz­hetetlen erejét. A 141 nagyon szép magyar fehér anyakoca ott röfög már a szövetkezet óljaiban. A gazda szwg<‘­hidalja a jósz^ot Ónodi Mihály in azt tartja, jobb előbb, mint később. Szöveg: Szekulity Péter Kép: Csikós Ferenc LEVELEZŐINK ( ú­jabb tagokkal erősödtünk ! Termelőszövetkezeti városunkban nap mint nap új* tagokkal gyarapodnak, erősödnek a közös gazdaságot!­. A* Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe is vannak jelentkezők. J Az elmúlt évben tovább erősödött termelőszövetkezetünk,* s ma már a belterjes gazdálkodás megvalósítójára törek­­­szünk. Ipari, növényeket termelünk, hízott jószágot értéke­­­sítünk. Mindezek láttán olyanok is visszajönnek termelő­ z szövetkezetünkbe, akik régebben­ is tagjaink voltak, mint­ Török­ János és Török Sándor­. A hó elején megtartott köz­­­gyűlésünkön 37 tagot vettünk pfe." Továbbra is nyitva állt termelőszövetkezetünk kapuja a belépni szándékozó dol­­­­gozó parasztok, volt tsz-tagok előtt. Csótó Géza | Túrkeve, Vörös Csillag Tsz * Néhány sorban terveinkről Március első napjaiban tartottuk meg a földműves­szövetkezeti taggyűlést, ahol, tájékoztattuk tagságunkat terveinkről, az idei beruhá­zásokról. A lakosság igényeinek fo­kozottabb kielégítése érde­kében ez évben az 1. számú boltot átépítjük, bővítjük és egyben szakosítjuk. Tervünkben szerepel az is, hogy egy zöldség fel­vásárló helyiséget létesítünk. Dobi Imre földművesszövetkezeti tag javasolta, hogy az épít­kezés alkalmával fuvarral segítse a tagság a szövetke­zetét. A gyűlésen erre ígére­tet is tettek. Szervezés alatt áll egy takarékszövetkezet, melynek eddig­­ 26 tagja van. Oláh János Tiszaderzs - Lelkes munkát végzett a Vöröskereszt aktíivaesojjortja A Vöröskereszt helyi szer­vezete március 2-án műso­ros estet rendezett, mely a megszokottól eltérően, új színekkel gazdagítva, meg­nyerte a nézők tetszését. A nagy kultúrterem zsúfolásig megtelt és szinte minden Az aktivacsoport lelkes munkát végzett a szervezés­nél, a szereplésnél, és a kellékek beszerzésénél , is. Szép erkölcsi eredményü­kön kívül az anyagi sem maradt el. A bevétel nagy részét az általános iskolák egészségügyi felszereléseire számnál feldübörgött a taps, fordítják. Mi történt volna, ha... ig­gy kis délkarolinai vá­­­rosra, mely áis olaszor­szági Firenzze névrokona, — atombomba hullott. A sors kegye folytán nem­ robbant fel; megmaradt a városka és — sokezer emberélet. A hi­vatalos magyarázat a kioldó szerkezet műszaki hibájáról fecseg, de egyetlen szót sem ejt az igazi hibáról, helyeseb­ben: bűnről. Arról, hogy a nukleáris bombákkal terhelt repülőgépek megszámlálha­tatlan tömege kering —■ Hruscsov elvtárs figyelmez­tetése ellenére — Európa, sőt több világrész egén. Talán ott függ a szoba falán, mely­ben a nyilatkozatot fogal­mazták, az egykor oly nép­szerű „Ike” képe; Eisenho­wer-é, kit már hosszú ideje nem becéz senki, még — sa­ját hazájában sem. Esetleg Norstad tábornok képmása is figyelte a „magyarázat” meg­fogalmazását. A képek — s félő, hogy modelljeik sem — meg sem rezzentek, Washing­ton messze esik a kis Firen­zétől, mely egy pillanatra nagyon közel került a halál­hoz... Katasztrófája ször­nyűbb lett volna, mint Hiro­simáé, vagy Nagasakié, hi­szen az amerikai „béke-baj­­nokok” gondoskodtak arról, hogy az ott ledobott atom­bombák a maiakhoz képest immár gyerekjáték-számba menjenek. Igen, most „csak” néhány ember sérült meg, néhány épületben esett kár. Az USA bizonyára „gavalé­­rosan" fizet majd; pár száz, vagy pár ezer dollárt kárté­rítésként.­­ Az emberszívek nyugalmát azonban nem le­het a dollárok ezüstjével megváltani. A csekk papírja nem nyújt védelmet a gyi­l­kos sugárzás ellen, mely még a bomba szörnyű méhét bo­rító kobalt-tükrön is áttör. Geiger-számlálók, dózismé­rők piros mutatói vibrálnak idegesen, membránokon ko­pog sűrűn a halál, mely — most még! — börtönében maradt... A hír megdöb­bentő, de nem váratlan. .• Hruscsov elvtárs már hetek­kel ezelőtt figyelmeztette az erőpolitika m­egszállottait ar­ra, hogy motorhiba, üzemza­var bármikor bekövetkezhet. Figyelmeztetése eddig mit sem ért... Földünk sötétfe­­­leges egén változatlanul cir­kálnak a nukleáris bombák­kal terhelt repülőgépek, me­lyeken — ha Dulles százszor is tagadja! — mind többször, mind erősebben csillan meg az embermilliók békevágyá­nak napsugara. El kell osz­latni, nem­ végleg szétzavar­ni, megsemmisíteni, e hábo­rús, atombombákat rejtő fel­legeket. — A Békekiáltvány utat mutatott ehhez. Évek hosszú során át küzdött és küzd csüggedetlenül és jelen­tős eredményekkel ezért a Szovjeunió, a béketábor. — Minden cipher élni akar, az életnek pedig csak egyetlen eleme van: a béke. Ezt akar­ják és követelik az ember­­milliók. borváró — A jászárokszállási föld­művesszö­vetkezet az elmúlt évet eredményesen zárta és az évben növekedett részjegy­ A jászárokszállási földmű­vesszövetkezet az elmúlt évet eredményesen zárta. 1957-ben­ kétszáznegyvenhét dolgozó kérte felvételét a szö­vetkezeti tagok sorába, ugyancsak ebben 54 330 forinttal szövetkezetünk alapja. Hálózatunk három új egy­séggel gyarapodott. A szabad­ságtelepi dolgozók régi kíván­ságának tettünk eleget a 10- es vegyesbolt és a két új hen­­tesbolt nyitásával biztosítot­tuk a megnövekedett forga­lom zavartalan lebonyolítását. Beruházásra és felújításra 227 ezer forintot fordítottunk, amelynek nagyobbik része a közétkeztetési üzemágnál ke­rült felhasználásra. Új söntés­­pultok, pohár­állvány, új szé­kek és asztalok váltották fel a korszerűtlen, eléggé elhasz­nált berendezéseket. A nagy­­forgalmú egységekbe villany­­pénztárgépet állítottunk be. A szerződéses termelés szorgalmazására, illetve szak­csoportok szervezésére és irá­nyítására agronómust állítot­tunk be. Szövetkezetünk 1957. évi össz-üzemági nyeresége egy­millió 240 ezer forint volt, nyereségtervünket 109,4 szá­zalékra teljesítettük. Nyere­ségünk 1956. évhez viszonyít­**************** »4 ****** *♦*********** ra 207 ezer forinttal emelke­­dett. Szövetkezetünk egységeinél 1957-ben végzett leltárak el­számolásánál összesen 22 174 forint hiány mutatkozott. Az említett összegből december 31-ig megtérült 10.651 forint, a még meg nem térült 11 523 forint behajtása érdekében pedig megtettük a szükséges intézkedéseket. Az évi eredményből 18 S forintot fizetünk ki a tagok­nak vásárlási és értékesítési visszatérítésre és 10 216 fo­rinttal fogjuk­­ támogatni a­z r­SZ szervezetet. Szövetkezetünk életszínvo­nalának emelkedésére mi sem jellemzőbb, mint hogy 1956. évhez viszonyítva 227 ezer fo­rinttal fizettünk ki több mun­­k­abért. Megjegyezzük, hogy 1957-ben is ugyanannyi dol­gozót foglalkoztattunk, mint 1 756-ban. A dolgozók munkaidő utá­ni, illetve munkaszüneti na­­pokon való szórakozásáról, a szakszervezeti bizottsággal karöltve klub­helyiséget léte­sítettünk, mely berendezésé­vel és fejlesztésével valóban kellemes szórakozási lehető­ségeket nyújt a dolgozóknak. PERLAKI SÁNDOR fmsz­ig. elnök Jászárokszállás lyes útra vezetni, hogy be­csületes, hasznos tagjai le­gyenek majd a társadalom­nak. A női szövetségi összejöve­teleken már beszélgettünk az ifjúságvédelmi bizottságról, s kérni fogjuk a­­ szervek se­gítségét, hogy mielőbb mi is megalakíthassuk. Reméljük, hogy mind több és több köz­ségben követik majd pél­dánkat és szívvel, hozzáér­téssel foglalkoznak az ifjú­ság ügyével. Sztojkov Paula Kunszentmárton Községünkben is legyen ‘».Ifjúságvédelmi Bizottság“ örömmel olvastuk a Nép­lap hasábjain az Ifjúságvé­delmi Bizottság munkájáról szóló cikket. Helyes ez a mozgalom, amely azt céloz­za, hogy az utcán csavargó fiatalokat, a mulatóhelyeken található kiskorúakat jó útra térítsék. Azonban nemcsak Szolnokon, hanem a közsé­gekben, falvakban is szük­ség lenne ilyen bizottság fikájára. Igaz, hogy fa­luhelyen nincs annyi szóra­kozóhely, mint a városban, de azért itt is­­ törődni kell a fiatalokkal. A falvakban is sok gyermek szorulna fi­gyelmeztető szóra és sok gondatlan édesanyának nem ártana a jótanács. Az el­hagyott gyermekek közül sok került nevelőszülőhöz, az egyiknek jó, másiknak rossz a sorsa. Ezeknek a kezét is meg kellene fogni és a he­Március 6-án fényképeket váltottam ki az OFOTÉRT Vállalat 28. számú boltjá­ban. Feledékeny­ség­ből az üzletben hagytam levéltár­­cámat, mely számomra igen fontos okmányokat tartal­mazott. Hazafelé utazva,­­ már az autóbuszon kétség­beesve kerestem, de nem tudtam rájönni, hol felejt­hettem. Másnap meglepődve vettem kézhez a 28-as bolt írásos értesítését, melyben közölték velem, hogy elve­szett levéltárcámat az üzlet­ben bármikor átvehetem. Ma, amikor oly sok szó esik a társadalmi tulajdon­védelméről, jóleső érzés töl­ti el az embert annak tuda­tában, hogy vannak olyan dolgozók, akik a társadalmi tulajdon védelme mellett gondolnak az egyéni tulaj­don megbecsülésére is. Az OFOTÉRT Vállalat jó ke­zekre bízta 28-as számú boltját, becsületes dolgozói ezzel a tettükkel is bebizo­nyították, hogy hű támoga­tói a szocialista társadalom felépítésének. Engedjék meg, hogy szép cselekedetükért a lap nyil­vánosságon keresztül is — őszinte köszönetemet fejez­zem ki. Sokvári Béla Nagykörű Köszönet az OFORTET vállalat dolgozóinak

Next