Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-14 / 62. szám
Egyszerű az egész. A termelőszövetkezet félmillió forintért sertéseket vásárolt, anyakocákat. Az egész dologban nincs semmi különös. Legalábbis látszólag nincs. Az ember mindenesetre megpróbálja elképzelni, 500 ezer forintot vajon be lehetne-e gyömöszölni valami kisebbfajta kenyerestarisznyába? Aligha! Félmillió nagyon sok. Rengeteg. Egy ember nehezen képes ennyi pénzt összespórolni, legfeljebb egy jó kiadós Lottótalálattal. Ahol azonban sok ember fog össze, ott úgy látszik megy ez a dolog Lottó-találat nélkül is. A mezőhéki Táncsics Tsz tagjai egy esztendő alatt az elmúlt évben hozták össze a félmilliót. Persze nemcsak ennyit, hanem sokkal, de sokkal többet. Volt olyan család, amelyik a közösből a háztájival együtt 60 ezer forint jövedelemmel zárta az esztendőt, a szóbanforgó félmilliót csak így mellékesen tették félre, hogy majd anyakocákat vásárolnak. S pár nappal ezelőtt megvolt a vásár. Megtörtént az alku, s ami a legfontosabb, a szövetkezet gazdái a saját erejükből összehozott forintokat tették az asztalra. Akárhogy nézzük, mégis csak nagy dolog ez. S ha van olyan egyéni gazda, aki még mindig kételkedik, a mostanság oly sokat hangoztatott igazságban, hogy a szövetkezeti gazdaságok ereje kimeríthetetlen, a fejlődés tempója roppant gyors, s hogy a lehetőségek szinte határtalanok. Ha van ilyen egyéni gazda, akkor most újból elgondolkodhat, számba veheti, mikor lenne képes e-féle vásárlásokat eszközölni a maga gazdaságához mérten ... Szóval, a mezőhéki Táncsics Tsz tagjai a félmilliót összehozták és a 141 nagyon szép, magyar-fehér anyakoca ott röfög már a szövetkezet óljaiban. Szokás mondani, a gazda szeme hizlalja a jószágot Így van ez a tsz-ben is. Nagy az öröm, mert hiszen kimondottan gyönyörű egytől egyig a vásárolt jószág. Van azokon mit nézni. Átlagos súlyuk 193 kilogramm, de van ott 250 kilogrammos is. Lehet gyönyörködni. Ifj. Pályi Albert, a tsz egyik tagja ahogy mondja, naphosszat elnézné a kocákat: „Itt aztán tényleg gazdának érzi magát az ember’! — ezt mondja, s az embernek jól esik hallani szavait. Milyen nagy a különbség a mi nagyüzemeink és a kapitalista nagyüzemek között Akaratlanul is arra gondolok, hogy amíg Nyugat-Németországban az elmúlt néhány év leforgása alatt 150 ezer kisparasztot forgattak ki földjéből, addig nálunk a legjobban működő termelőszövetkezetekben napról-napra jobban érzik a tagok, hogy a föld igazi gazdái. Micsoda óriási különbség. S lám, milyen sok gondolatot idéz fel egy ma már hétköznapinak számító, de mégis jelentős esemény az, hogy megyénk egyik közös gazdasága saját erejéből félmillió forintot fordított anyakocavásárlásra. De ez még semmi. Ezután jön majd csak a nagyra vásárlás, mert van ott még pénz. A közeljövőben még 400 sertést vesznek. Ezeket meghízlalják. Ilyen gazdag, mindjobban erősödő tsz tagjának lenni — tiszta szerencse. De ezt a szerencsét mindenki üstökönragadhatja, hiszen ma már nemcsak Mezőhéken, hanem a megye minden részében, valamennyi községben találunk jól működő közös gazdaságokat. Minél hamarabb aláírja az egyéni gazda a belépési nyilatkozatot, annál jobban jár. Itt van Önódi Mihály. Ő 1949 óta tagja a Táncsics Tsznek. Jószággondozó. A fényképen buzgón vakargatja az egyik szép kocát, s a kocának bizonyára tetszik a dolog, mert „hűségesen” hagyja. Nos, Önódi Mihály is tartja, jobb előbb, mint később. Hogy egyebet ne mondjunk, nevezetesen azért is jobb, mert tavaly is megvolt az a néhány tízezer forintocska, de meglesz az idén is. Ez a holt biztos. Tréfásan beszél, de amit mond, azt komolyan gondolja. A szép jövedelemről már ezek a kocák is „gondoskodnak”. Mindent összevetve ugyanis, a kimustrálásig 3—4 millió forint bevételre számítunk belőlük. S ha már idáig jutottunk, akkor mondani se kell, ezt a bizonyos félmillió forintot nagyon jó helyre tette a szövetkezet. Ebben pedig nagyrészt van a tsz kiváló vezetőinek, akik a szó legnemesebb értelmében minden tudásukat, minden idejüket arra fordítják, hogy ez a szép közös gazdaság egyre jobban virágozzék, mind gazdagabb legyen, s messzeföldön hirdesse a szövetkezeti gazdálkodás legyőzhetetlen erejét. A 141 nagyon szép magyar fehér anyakoca ott röfög már a szövetkezet óljaiban. A gazda szwg<‘hidalja a jósz^ot Ónodi Mihály in azt tartja, jobb előbb, mint később. Szöveg: Szekulity Péter Kép: Csikós Ferenc LEVELEZŐINK ( újabb tagokkal erősödtünk ! Termelőszövetkezeti városunkban nap mint nap új* tagokkal gyarapodnak, erősödnek a közös gazdaságot!. A* Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe is vannak jelentkezők. J Az elmúlt évben tovább erősödött termelőszövetkezetünk,* s ma már a belterjes gazdálkodás megvalósítójára törekszünk. Ipari, növényeket termelünk, hízott jószágot értékesítünk. Mindezek láttán olyanok is visszajönnek termelő z szövetkezetünkbe, akik régebben is tagjaink voltak, mint Török János és Török Sándor. A hó elején megtartott közgyűlésünkön 37 tagot vettünk pfe." Továbbra is nyitva állt termelőszövetkezetünk kapuja a belépni szándékozó dolgozó parasztok, volt tsz-tagok előtt. Csótó Géza | Túrkeve, Vörös Csillag Tsz * Néhány sorban terveinkről Március első napjaiban tartottuk meg a földművesszövetkezeti taggyűlést, ahol, tájékoztattuk tagságunkat terveinkről, az idei beruházásokról. A lakosság igényeinek fokozottabb kielégítése érdekében ez évben az 1. számú boltot átépítjük, bővítjük és egyben szakosítjuk. Tervünkben szerepel az is, hogy egy zöldség felvásárló helyiséget létesítünk. Dobi Imre földművesszövetkezeti tag javasolta, hogy az építkezés alkalmával fuvarral segítse a tagság a szövetkezetét. A gyűlésen erre ígéretet is tettek. Szervezés alatt áll egy takarékszövetkezet, melynek eddig 26 tagja van. Oláh János Tiszaderzs - Lelkes munkát végzett a Vöröskereszt aktíivaesojjortja A Vöröskereszt helyi szervezete március 2-án műsoros estet rendezett, mely a megszokottól eltérően, új színekkel gazdagítva, megnyerte a nézők tetszését. A nagy kultúrterem zsúfolásig megtelt és szinte minden Az aktivacsoport lelkes munkát végzett a szervezésnél, a szereplésnél, és a kellékek beszerzésénél , is. Szép erkölcsi eredményükön kívül az anyagi sem maradt el. A bevétel nagy részét az általános iskolák egészségügyi felszereléseire számnál feldübörgött a taps, fordítják. Mi történt volna, ha... iggy kis délkarolinai városra, mely áis olaszországi Firenzze névrokona, — atombomba hullott. A sors kegye folytán nem robbant fel; megmaradt a városka és — sokezer emberélet. A hivatalos magyarázat a kioldó szerkezet műszaki hibájáról fecseg, de egyetlen szót sem ejt az igazi hibáról, helyesebben: bűnről. Arról, hogy a nukleáris bombákkal terhelt repülőgépek megszámlálhatatlan tömege kering —■ Hruscsov elvtárs figyelmeztetése ellenére — Európa, sőt több világrész egén. Talán ott függ a szoba falán, melyben a nyilatkozatot fogalmazták, az egykor oly népszerű „Ike” képe; Eisenhower-é, kit már hosszú ideje nem becéz senki, még — saját hazájában sem. Esetleg Norstad tábornok képmása is figyelte a „magyarázat” megfogalmazását. A képek — s félő, hogy modelljeik sem — meg sem rezzentek, Washington messze esik a kis Firenzétől, mely egy pillanatra nagyon közel került a halálhoz... Katasztrófája szörnyűbb lett volna, mint Hirosimáé, vagy Nagasakié, hiszen az amerikai „béke-bajnokok” gondoskodtak arról, hogy az ott ledobott atombombák a maiakhoz képest immár gyerekjáték-számba menjenek. Igen, most „csak” néhány ember sérült meg, néhány épületben esett kár. Az USA bizonyára „gavalérosan" fizet majd; pár száz, vagy pár ezer dollárt kártérítésként. Az emberszívek nyugalmát azonban nem lehet a dollárok ezüstjével megváltani. A csekk papírja nem nyújt védelmet a gyilkos sugárzás ellen, mely még a bomba szörnyű méhét borító kobalt-tükrön is áttör. Geiger-számlálók, dózismérők piros mutatói vibrálnak idegesen, membránokon kopog sűrűn a halál, mely — most még! — börtönében maradt... A hír megdöbbentő, de nem váratlan. .• Hruscsov elvtárs már hetekkel ezelőtt figyelmeztette az erőpolitika megszállottait arra, hogy motorhiba, üzemzavar bármikor bekövetkezhet. Figyelmeztetése eddig mit sem ért... Földünk sötétfeleges egén változatlanul cirkálnak a nukleáris bombákkal terhelt repülőgépek, melyeken — ha Dulles százszor is tagadja! — mind többször, mind erősebben csillan meg az embermilliók békevágyának napsugara. El kell oszlatni, nem végleg szétzavarni, megsemmisíteni, e háborús, atombombákat rejtő fellegeket. — A Békekiáltvány utat mutatott ehhez. Évek hosszú során át küzdött és küzd csüggedetlenül és jelentős eredményekkel ezért a Szovjeunió, a béketábor. — Minden cipher élni akar, az életnek pedig csak egyetlen eleme van: a béke. Ezt akarják és követelik az embermilliók. borváró — A jászárokszállási földművesszövetkezet az elmúlt évet eredményesen zárta és az évben növekedett részjegy A jászárokszállási földművesszövetkezet az elmúlt évet eredményesen zárta. 1957-ben kétszáznegyvenhét dolgozó kérte felvételét a szövetkezeti tagok sorába, ugyancsak ebben 54 330 forinttal szövetkezetünk alapja. Hálózatunk három új egységgel gyarapodott. A szabadságtelepi dolgozók régi kívánságának tettünk eleget a 10- es vegyesbolt és a két új hentesbolt nyitásával biztosítottuk a megnövekedett forgalom zavartalan lebonyolítását. Beruházásra és felújításra 227 ezer forintot fordítottunk, amelynek nagyobbik része a közétkeztetési üzemágnál került felhasználásra. Új söntéspultok, pohárállvány, új székek és asztalok váltották fel a korszerűtlen, eléggé elhasznált berendezéseket. A nagyforgalmú egységekbe villanypénztárgépet állítottunk be. A szerződéses termelés szorgalmazására, illetve szakcsoportok szervezésére és irányítására agronómust állítottunk be. Szövetkezetünk 1957. évi össz-üzemági nyeresége egymillió 240 ezer forint volt, nyereségtervünket 109,4 százalékra teljesítettük. Nyereségünk 1956. évhez viszonyít**************** »4 ****** *♦*********** ra 207 ezer forinttal emelkedett. Szövetkezetünk egységeinél 1957-ben végzett leltárak elszámolásánál összesen 22 174 forint hiány mutatkozott. Az említett összegből december 31-ig megtérült 10.651 forint, a még meg nem térült 11 523 forint behajtása érdekében pedig megtettük a szükséges intézkedéseket. Az évi eredményből 18 S forintot fizetünk ki a tagoknak vásárlási és értékesítési visszatérítésre és 10 216 forinttal fogjuk támogatni az rSZ szervezetet. Szövetkezetünk életszínvonalának emelkedésére mi sem jellemzőbb, mint hogy 1956. évhez viszonyítva 227 ezer forinttal fizettünk ki több munkabért. Megjegyezzük, hogy 1957-ben is ugyanannyi dolgozót foglalkoztattunk, mint 1 756-ban. A dolgozók munkaidő utáni, illetve munkaszüneti napokon való szórakozásáról, a szakszervezeti bizottsággal karöltve klubhelyiséget létesítettünk, mely berendezésével és fejlesztésével valóban kellemes szórakozási lehetőségeket nyújt a dolgozóknak. PERLAKI SÁNDOR fmszig. elnök Jászárokszállás lyes útra vezetni, hogy becsületes, hasznos tagjai legyenek majd a társadalomnak. A női szövetségi összejöveteleken már beszélgettünk az ifjúságvédelmi bizottságról, s kérni fogjuk a szervek segítségét, hogy mielőbb mi is megalakíthassuk. Reméljük, hogy mind több és több községben követik majd példánkat és szívvel, hozzáértéssel foglalkoznak az ifjúság ügyével. Sztojkov Paula Kunszentmárton Községünkben is legyen ‘».Ifjúságvédelmi Bizottság“ örömmel olvastuk a Néplap hasábjain az Ifjúságvédelmi Bizottság munkájáról szóló cikket. Helyes ez a mozgalom, amely azt célozza, hogy az utcán csavargó fiatalokat, a mulatóhelyeken található kiskorúakat jó útra térítsék. Azonban nemcsak Szolnokon, hanem a községekben, falvakban is szükség lenne ilyen bizottság fikájára. Igaz, hogy faluhelyen nincs annyi szórakozóhely, mint a városban, de azért itt is törődni kell a fiatalokkal. A falvakban is sok gyermek szorulna figyelmeztető szóra és sok gondatlan édesanyának nem ártana a jótanács. Az elhagyott gyermekek közül sok került nevelőszülőhöz, az egyiknek jó, másiknak rossz a sorsa. Ezeknek a kezét is meg kellene fogni és a heMárcius 6-án fényképeket váltottam ki az OFOTÉRT Vállalat 28. számú boltjában. Feledékenységből az üzletben hagytam levéltárcámat, mely számomra igen fontos okmányokat tartalmazott. Hazafelé utazva, már az autóbuszon kétségbeesve kerestem, de nem tudtam rájönni, hol felejthettem. Másnap meglepődve vettem kézhez a 28-as bolt írásos értesítését, melyben közölték velem, hogy elveszett levéltárcámat az üzletben bármikor átvehetem. Ma, amikor oly sok szó esik a társadalmi tulajdonvédelméről, jóleső érzés tölti el az embert annak tudatában, hogy vannak olyan dolgozók, akik a társadalmi tulajdon védelme mellett gondolnak az egyéni tulajdon megbecsülésére is. Az OFOTÉRT Vállalat jó kezekre bízta 28-as számú boltját, becsületes dolgozói ezzel a tettükkel is bebizonyították, hogy hű támogatói a szocialista társadalom felépítésének. Engedjék meg, hogy szép cselekedetükért a lap nyilvánosságon keresztül is — őszinte köszönetemet fejezzem ki. Sokvári Béla Nagykörű Köszönet az OFORTET vállalat dolgozóinak