Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-21 / 276. szám

1958. november 81, SZOLNOK MEGYEI NAiPLAP A megyei tudományos élet fejlődéséért — Két tudományos kiadvány margójára — Megyénk kulturális és törté­neti hagyományai minden szol­noki ember számára kedvesek. Mindnyájunkat érdekel, milyen volt az élet a mi megyénkben többszáz évvel ezelőtt. Ez nem­csak tudományszomj, hanem an­nak az embernek természetes érdeklődése, aki szocializmust építő munkájához fel akarja használni mindazt, amelyet az előző századok és évezredek egy­szerű emberei teremtettek, mindazt, amihez a tudományos kutatások nyomán hozzáférhet­nek. Ezért örülünk különösen a két új kiadványnak, amely ezt az érdeklődést van hivatva kielé­gíteni. Az első ilyen füzet Soós Imre tudományos dolgozata: „A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszafáján". A szerző egy igen kevéssé ismert időszakot, az 1711-től 1770-ig terjedő idősza­kot dolgozza fel, tehát olyan szakaszát a magyar történelem­nek, amely a Rákóczi szabadság­­harc elbukásától Mária Terézia uralkodásának utolsó előtti év­tizedéig terjed. Ezt az időt­ a féktelen Habsburg-gyarmatosí­­tás és a legkörmönfontabb és legkegyetlenebb földesúri ki­zsákmányolás jellemzi. Nem vé­letlen, hogy a kiadvány művé­szi címlapján (Gácsi Mihály munkája) az ökörvontatta éke fölött görnyedő jobbágy mellett az ismert fegyelmezési eszkö­zök, a jobbágykorszak gyűlölt jelképei: a kaloda és a deres rajzai láthatóak. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, izgalmas olvasmány ez a füzet. Elmondja, hogyan népesültek be a török korszakbeli falupusztítá­sok és a Rákóczi-féle szabadság­harc után az egyes községek. Elmondja például, hogy Szolno­kon 1728-ban 33 ház, 32 kunyhó és 12 verem állott. Ebben lakott a mai szolnoki lakosság őse. Ti­­sznbőn például ugyanekkor 8 ház, 7 kunyhó , 10 verem volt a lakóhelyek száma és még min­dig főúri helyzetben érezhették magukat Tiszaörs mellett, amelyben mindössze 7 ház ál­lott, a lakosság más része 31 veremben húzta meg inasát, el­képzelhetjük, milyen körülmé­nyek között. A földmegvártásról, a földkö­zösségről igen sokat és részlete­sen ír ez a kiadvány. Majd fel­sorolja levéltári adatok alapján, milyen szolgáltatásokkal tarto­zik a jobbágy urának. A szá­mos szolgáltatás felsorolása után például Tiszavárkonyban ez a kitétel olvasható a földesurak és jobbágyok között kötött „szerző­désben”: „S ha ezt vakmerőség­ből véghezvinni akárki is közü­­­lünk nem akarná, szabadsága lé­szen a földesuraságnak az ilye­tén emberen tetszése szerént va­ló büntetést véghez­ vitetni". És hogy milyenek voltak ezek a szolgáltatások, arra nézve álljon itt a tiszaugi példa, Steöszel László földesúrnak szolgáltatan­dó fizetség és munka: „Szerződé­sünk 1742-től vagyon. Volt az­előtt is m­ás szokása az uraság­nak robotok és adózások tételi­­ri­l, mely különbözött a mostani­tól. Most készpénzt adom 200 német forintot, nagyböjtre 3 akó sos halat, 22 pár száraz halat, egy rókabőrt, 3 borjút, csirké­­bül, tojásból amikor az uraság­hoz felmegyünk, mindenkor amennyit lehet. Tíz darabban is vagyon egy első jobbágynak szántóföldje az földnek egyenet­lensége miatt, mely földekbe 2— 3 mérő, öszvességgel 24 mérő megyen. Robotban mindenkor amire kívántatik, menni tarto­­zunk’. Az ilyen és ehhez hasonló szerződésekből a legsötétebb kö­zépkor, a legembertelenebb ki­zsákmányolás tárul elénk. Jó emlékeztető ez a könyv, amely néhány érdekes táblázattal, egy­korú térképpel kiegészülve szol­gálja a művelődés ügyét. A másik kiadvány egy részét a Néplap olvasói is megismer­hették részletekben. Ez a füzet ugyanis a Múzeumi leveleket foglalja össze. Természetesen ezek a levelek csak részei a tar­talmas füzetnek. Ezenkívül ér­dekes írást olvashatunk benne a szolnoki fa- és földmunkások zászlajának történetéről, fény­képeket és rajzokat Szolnok múltjáról, Szűcs Sándor, a nagykunsági pásztorok díszítő művészetéről, Kisfaludy Sándor Csokonai karcagi látogatásáról ír. Ez a füzet vegyes tartalma. Részben a régmúltat, részben az egész közeli múltat idézi. Az avar leletektől a szolnoki népi hagyományokig sok tudományos érdekességet tartalmaz. Két füzetről írtunk. Nagy gyönyörűséggel forgathatja mind a kettőt az érdeklődő és tudni­­vágyó ember és csak a jó kez­deményezés folytatására buzdít­hatjuk a Hazafias Népfrontot és a Damjanich János Múzeumot, amelyeknek munkájából ez a két kiadvány megszületett. — ht — 9 Óriáshalak a Dunában Az „óriás’’ szót természetesen csak középeurópai méretekben kell érteni. Az azonban bizonyos, hogy bármelyik sporthorgász élete legnagyobb élményének tartaná, ha itt a Tiszából kifog­hatna néhány valódi középeuró­pai nagy halat. Dehát ehhez horgász-szerencse kell... A ha­lászok kedvezőbb helyzetben vannak, mert tavasz elején szin­te minden esztendőben bekerül a hálóba a Dunából, vagy a Ti­száiból egy-egy nagy — sok eset­ben két-három méter hosszú — mázsán felüli hal. Április végén, május elején ér­kezik el hozzánk a Fekete-ten­gerből a nagy hal: a viza. Kö­rülményesen vergődnek fel idáig, különösen a Vaskapun nehéz átjutniok; ott legtöbbször már csak egy-két példány tud átszivárogni — hogy azután itt rendszerint zsákmányul essék. »▼'rTTTTVTTTTVTTTTTTVTTVTTVTTTTVVryTTTTTTVTTTTVTTTTTTTTTTVWTT'r A viza csendes parti vizemben rakja le ikráit. A legutóbbi évek feljegyzései szerint 1950-ben Szászhalombat­­tán egy 132 kg-os, 1953-ban Er­csiben 63 kg-os 213 cm-es, Ó­­kécskén pedig egy 64 kilogram­mos példányt fogtak. A paksi halászokat 1954-ben érte a ha­gyományos gerencse: egy 203 centiméteres, 50 kilogrammos példány képében. 1955-ben az ercsiek 117 kg-os, 263 cm hos­­­s­zú vizát fogtak, 1956-o n is­mét az ercsiek voltak szeren­­csések; 1957-ben jxxtig a pak­siak és a bajai halászok fogtak egy-egy hatalmas példányt. A vizák vándorlása tavasszal, márciusban kezdődik, míg téli szállásra általában október felé szokott egy-egy viza téli alvóhe­lyet keresve a Dunában eseten­ként Győrig is elkalandozni. [apróhirdetések] KÖZÖLJÜK az érdekeltekkel, hogy vállalatunk folyó hó 24-től 29-ig Szolnok, Beloiannisz u. 22. sz. alól Szolnok Zagyvarékasi úti „Gábor Árony‘ laktanya melletti épületbe költözik át. Kérjük ügyfeleinket, hogy ebben az időszakban szemé­lyesen, vagy távbeszélőn csak a legszükségesebb esetben keressék fel vállalatunkat. Az átköltözés ideje alatt telefonszám az új he­lyen: 121—60, a régi helyen 10—35. — Szolnok megyei Terményforgalmi Vállalat. ___________________________ TISZÁNTÚLI Áramszolgáltató Vál­lalat hálózati villanyszerelőket ke­res állandó munkára. A SZOLNOK megyei Téglagyári Vál­lalat (Szolnok, Arany J. u. 2.) 5 éves gyakorlattal rendelkező gépészmér­nököt, vagy 10 éves gyakorlattal rendelkező technikust keres lehető­leg téglaipari szakmában. Bérezése műszaki ügyintéző I. besorolásnak megfelelően történik. VENNÉK használt háztartási varró­gépet, lehetőleg Singert, Mezőtúr, Szabó Lajos u. 4. Szőlős­ Antal. NAPKÖZI OTTHONOK, Iskolák, vállalatok) ízléses télapó zacskók beszerezhetők Mihály Ká­lmánné papírfeldolgozónál Szolnok, Arany János u. U. MEGVÉTELRE keresünk i­ókar­ben lévő gomblyukkötő-gépet. Kun­­szentmárton! Ruházat! KTSZ. A KISÚJSZALLASI Asztalos KTSZ 1959. évre hálószobák, kombinált szobák és konyhagarnitúrák elké­szítését minden igényt kielégítően vállalja, 1100-as sima­ ágyas esztergapad üzemképes állapotban eladó. Rákó­czifalva,­­ Krenács József.___________ A TISZAKÜRTI Földművesszö­vet­kezet eladásra felkínál vállalatok­nak, termelőszövetkezeteknek és földművesszövetkezeteknek kiváló minőségű kisüsti törköly pálinkát. A MEZŐTORI Lábbelikészítő Kis­ipari Termelőszövetkezet Dózsa György út 24 szám alatt megnyi­totta gumijavító részlegét, ahol gu­micsizmát, hócipőt és mindenféle gumitalpú cipőt szakszerűen és ha­tósági áron javít. A tiszaburai földművesszövetkezet­nek 1 db tehergépkocsija 3,5 ton­nás új platóval üzemképes állapot­ban eladó. Érdeklődni lehet a föld­művesszövetkezet Irodahelyiségé­ben. Nyolc gyerek ül a vádlottak padján. Egyik sem több tizen­hét évesnél, a legfiatalabb ti­zenhárom esztendős. A kis pöt­töm Pikk, félsz­eg, bájos gyer­­mekmosolyával. Van egy kis­lány is köztük, aki ellen orgaz­daság a vád. A bíróság napokig tárgyalta ügyüket — ők maguk évekig folytatták „tevékenysé­güket”. A tárgyalás úgy pereg, mint valami gyorsított filmfelvétel. A gyerekek mindent elmonda­nak őszintén, kamaszosan. Be­csületesen bevallják nem éppen becsületes tetteiket. Ez a nyolc gyerek Törökszentmiklóson évek óta lopkodta az üzletek­ből, az emberek zsebéből, rak­tárakból az elképzelhető legkü­lönfélébb dolgokat. Íme a lista Loptak: búzát, töltőtollat, 11­ kőrösüveget, pálinkát, autógu­mi-belsőt, lottószelvényt, Diana sósborszeszt, szalonnát, farkas­kutyát, kolbászt, pénzt, kukori­cát, pénztárcát, galambot, csa­varokat templomi perselyeket, játékautót,, és ki tudná elmon­dani, mi mindent még. Külön­­külön talán valamennyi jelen­téktelen apróság, de együttvéve már súlyos bűnlajstrom. Igen, ezek a gyerekek maguk sem vették észre, milyen messzire jutottak. Az elsőrendű vádlott — gúnynevén Süket — szőke, ti­zenhét éves fiú. Ö volt a vezér. Ő osztotta szét a zsákmányt a társaság többi tagjai között. A tárgyaláson azt mondják, nem készültek soha semmire. Csak elmentek egy üzlet mellett, és észrevették, hogy ablaka nincs becsukva. Hát benyúltak és ki­vettek vs­am­it Vagy felfedez­ték, hogy egy zöldségüzlet pénztárában hozzáférhető he­lyen tartják a bevételt. Több­ször is elmentek erre a helyre és elvittek 200—300 forintot. De együttvéve ez az összeg már 2 ezer forint fölé emelkedett. Süket azután juttatott minden­kinek „érdemei’ szerint. Süket és a másodrendű vád­lott, Pinty a már voltak javító­­intézetben. Mindketten sokcsalá­dos famíliából származnak: — szüleik nem értek rá foglalkoz­ni velük. Az utcán csavarogtak, fürödtek nyáron, verebésztek — és loptak. Pénzt nem kaptak ha­zulról, hát szereztek maguknak. Az ügy harmadik szereplője, Katyma csatlakozott hozzájuk: most már együtt mászkáltak mindenfelé.­­ Loptak, de ez a lopás az ő számukra inkább csíny volt, — mint bűn. Inkább bravúr — nem nevelte őket senki megfe­lelően, így ez volt a hőstett, — mint a társadalommal szembe­ni kihívás. A farkaskutyát jó­formán csak úgy heccből vitték el egy fatelepről. Később pedig azért kellett elemelniök egy rúd kolbászt is, hogy a farkasku­tyát megfelelően táplálhassák. Az autógumi-belsőre azért volt szükség, hogy csúzlijaikba meg­felelő gumit szerezhessenek. S az ellopott töltőtollat ugyancsak elcserélték. Az árfolyam: egy töltőtoll — két csúzli gumi. A társaság többi tagjai ehhez a maghoz csapódtak. Beszélget­tem az ötödrendű vádlottal. He­tedikbe jár, elég magas, fekete­fürtű, értelmes fiú, és nagyon bánja, amit tett. — Miért tetted? — kérdez­tem? — Süket és Pintye naphos­szat kóboroltak, verebésztek, fürödtek, szabad életük volt. Én pedig —ha szeretem is az isko­lát — irigyeltem­ őket ezért. Aztán egy szép napon fogtam az iskolatáskát, és otthagytam Süketeknél. Velük mentem. Hát így volt. Remélem, tanulhatok majd ezután is — mondja, és lehajtja fejét. A kis Pikknek szinte véletle­nül nyomtak a kezébe valamit a zsákmányból. Ő a strandról ismerte Süketéket, ahol azz­al ugratták őt, hogy nem tud úsz­ni. Mire csakazértis beúszott jó messzire. Attól fogva ismerték. A kis Pikk anyai szeretet nél­kül nőtt fel. Hosszú ideig nagy­szülei nevelték, csak most ke­rült édesanyjához, mikor az elvált férjétől, aki nem szerette az előző házasságból származó gyerekét. Most Pikk takarít, főz otthon. Az utolsó szó jogán sírva kéri, hogy hazamehessen segíteni anyukának. Különben ezen a tárgyaláson sokszor sírtak és sokszor nevettek is a szülök, vagy éppen a gyere­kek. Az utolsó napon mindenki sírt, vagy legalábbis nagyokat nyelt, amikor a gyerekek az utolsó szó jogán elimerték bű­nösségüket és­ enyhe büntetést kértek. Akadt közöttük olyan is, aki javító-nevelő munkát kért az ítéletben, hogy szakmát tanulhasson, mert otthon nincs erre módja. Akkor viszont mindenki nevetett, amikor a templomi persely­lopásról lévén szó, a gyerekek elmondták: Sü­ket térdelt le a persely mellé a sűrű tömegben, és közben Katy­ma az oltár előtt imádkozott: „Jaj istenem”, csak most segíts meg. Tulajdonképpen mind gyerekek még. De amikor az ítéletről van szó, akkor nemcsak a szív szó­lal meg, hanem az értelem is. Én nem irigylem a bírót, dr. Mile Imrét, sem a két népi ül­nököt — Czeglédi Lajosné ta­nárnőt, és Pallai Jánost, a Jár­műjavító munkását. Nehéz dol­guk volt: úgy ítélni, hogy bün­tessenek is, meg javítsanak is. Nem lett volna szabad hagy­ni, hogy a dolgok idáig jussa­nak. A felelős szerveknek ha­marabb közbe kellett volna lép­niük, hogy a bűnök sorozatát már csírájában elfojtsák. A bí­róság már csak a kész tények alapján dönthet. Az ítéletet tegnap délben hir­dették ki. Az első négy vád­lott börtönbüntetést kapott: ti­zenhét hónapi, tizenhat hónapi, egyévi, illetve öt hónapi bör­tönt. Három másik gyereket ja­vítóintézetbe küldtek. Pikket felmentették. Az ítélet még nem jogerős, körülbelül egy hónap múlva a megyei bíróság felsőbb szinten bírálja el a fellebbezést Süket, Pintya és a többiek Mi lesz belőlük? Nem az a kérdés, mit tettek. Az a kérdés, mi lesz be­lőlük. Én azt mondom, becsületes emberek lesznek — feleli a bíró. Nagyon szeretnék hinni neki, nagyon ^ így 16 leime= ——------------—.______­­ Baracs Dénes A Szolnoki­ SZÍNHOZ Szigligeti műsora nov. 21. péntek este 7 órakor: VITÉZEK ÉS HŐSÖK nov. 22. szombat este 7 órakor: VITÉZEK ÉS HŐSÖK nov. 23. vasárnap de­ fél 11 ó: bal a savoyban nov. 23. vasárnap este 7 óra: VITÉZEK ÉS HŐSÖK november 25. kedd este 7 óra: VITÉZEK ÉS HŐSÖK nov. 26. szerda este 7 órakor: VITÉZEK ÉS HŐSÖK nov. 27. csütörtök du. 3 óra: VITÉZEK ÉS HŐSÖK ifj. előadás nov. 28. pernek este 7 órakor: VITÉZEK ÉS HŐSÖK nov. 29. szombat este 7 órakor: BÁL A SAVOYBAN nov. 30 vasárnap du. 3 órakor: BÁL A SAVOYBAN nov. 30. vasárnap este 7 óra: BÁL A SAVOYBAN SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Szolnok Megyei Pán bizottság és a Megyei Tanács lapja Feieice tiadd’ a Szolnok Megyei Párt-Végrehajtó Bizottság Szerkeszti e Szerkesztőbizottság Szerkesztőség: Szolnok, risza Antal u. & L­em. Telefon 20—ya. 20—69 zs­vc a lapot előfizetésben és árusításban a Szolnok megyei posta hivatalok és fiók rúgták ^eresztik. A lap előfi­zetési díj­a egy oí>ra 11.— Ft. Elő­fizethető bármely postahivatalnál éa kézbesítenél. SZOLTOK rei^­­­r­or vállalat

Next