Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-06 / 31. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! X. évfolyam, 31. szám. Ára 50 fillér 1959 február 6., péntek. KÖSZÖNTJÜK A MUNKÁSOSZTÁLY KÜLDÖTTEIT! Rendkívül mozgalmas manapság az élet felvainkban. Hosszú évek kitartó munkájának, hősi erőfeszítéseinek zsendül, érik a gyümölcse: a falusi emberek között egyre inkább központi kérdéssé válik a szövetkezés gondolata. Az előrehaladás üteme a legutóbbi hetekben száguldásnak tűnik a hónapokkal, méginkább az évekkel ezelőttinek. Szinte nehéz az eseményeket mind számon tartani. Győr megyében ebben az évben már 40 körül jár azoknak a községeknek a száma, ahol az egész parasztság belépett a termelőszövetkezetekbe. Fejér, Komárom és más megyékből hasonló hírek érkeznek. Megyénkben is, — ahol a termelőszövetkezeti mozgalom aránylag legelőrehaladottabb — gyorsul az ütem: a kunhegyesi járásban pár hét alatt fél ezer körül van az új belépők száma. A közel 30 ezer holdas Kunhegyes község határának már csak alig 10 százalékán folyik egyéni gazdálkodás. Mezőhék község parasztjai pár nap alatt, majdnem kivétel nélkül szövetkezeti gazdák lettek. Kunmadarason, Jászjákóhalmán, Kuncsorbán, Jászladányon, Abádszalókon, Jászkiséren, Mesterszálláson, Kengyelen, Jászberényben, Törökszentmiklóson, de szinte minden községben mozgolódnak, csoportosulnak, gyülekeznek, vitatkoznak a parasztemberek, cserélgetik gondolataikat és vele együtt mindegyre többen cserélik fel a régit az újjal, a kisparcellás termelést a korszerű nagyüzemi gazdálkodással. Sokan, nagyon sokan érzik az egyénileg dolgozó parasztok közül, hogy válaszút elé érkeztek, az élet, a fejlődés válaszút elé állította őket. A szövetkezeti mozgalom — amely tíz esztendővel ezelőtt indult hazánkban —ma már olyan széles folyammá duzzadt, hogy nem lehet tudomásul nem venni, sőt, miután a szövetkezetek a kezdeti bajokon átestek, miután megküzdöttek az évekig tartó ingadozásból eredő bajokkal és megküzdöttek az ellenforradalom szennyes áradatával, gazdaságilag megerősödtek, befészkelték magukat a falusi emberek fejébe és szívébe. Vége annak az időnek, amikor az ellenség gúnyos vigyorral beszélhetett a szövetkezetekről, vége annak az időnek is, amikor a rendszerető egyéni gazdák aggódva nézték, mi lesz a szövetkezetekkel, mi lesz a földjükkel, a termésükkel. A termelőszövetkezetek túlnyomó többsége megerősödött, megszilárdult. Istállóikban egyre több a tenyészállat, egyre több húst, tejet, tojást termelnek. A szövetkezeti tagok pedig anyagilag összeszedték magukat, sokan házat vettek, vagy építettek, beruházkodtak, rádiót, bútort, motort és sok mindent vásároltak. Az egyénileg dolgozó parasztok pedig: boldogulnak ők itt, hiszen kormányzatunk róluk is gondoskodik, de érzik, hogy a szövetkezeti mozgalom és közöttük folyó versenyben ők egyre inkább nehezebb terepre jutnak, szorgalmuk, fáradságuk egyedül nem gyümölcsözhet, úgy, mint ahol mindehhez a korszerű gép, a tudományos módszerek alkalmazása és sok minden más hozzájárul. Vegyük csak számba a terméseredményeket. Búzából 1957-ben kereken 2 mázsával, az 1958-as esztendőben 1,5 mázsával termett több minden hold szövetkezeti földön, mint az egyéniek területén. Szövetkezeteink terméseredményei minden növényféleségben magasabbak voltak 1958-ban, mint az egyéni gazdáké. Pedig az aszály nem válogatta külön a kisparcellákat. Azaz hogy mégis, mert az éveken keresztül traktorral mélyen művelt, trágyázott és gondozott talaj több nedvességet tudott raktározni és így a forró, esetlen napokon sem sínylődött a növény. S ha most az egyénileg dolgozó parasztok számolgatnak — mint ahogy mindenütt valóban összevetik, számolgatják az eredményeket —, akkor ez abból van, hogy a tények meggyőző erővel hatnak. Tíz, tizenkét esztendővel ezelőtt még az ellenség ijesztgette a falu népét a „csajka mesével” és miegymással. Akkor a szövetkezés hazánkban csak kezdeti formában volt meg, de ma már ilyen mesét senki sem hisz el falun. Szolnok megyében nincs már község, de nagyobb határrész sem, ahol ne lenne szövetkezet. Hiszen a 344 termelőszövetkezetben és termelőszövetkezeti csoportban több mint 27 ezer gazda, közel 300 ezer kh. földön gazdálkodik. A szövetkezeti gazdák élete nyitott könyv a falu lakossága előtt; olvasnak és értenek is belőle a dolgozó parasztok. A vitatkozás ma a községek túlnyomó többségében nem is azon van, hogy egyáltalán jó-e a szövetkezet, van-e jövője, létjogosultsága. Ezt a kérdést az élet döntötte el megcáfolhatatlanul és megfellebbezhetetlenül. Járva a falut azt tapasztaljuk, hogy a dolgozó parasztok többségükben azon vitatkoznak, mikor lépjenek be, a meglévőbe lenne-e jobb menni, vagy esetleg új szövetkezetet kellene alakítani. Vannak persze makacs emberek ma is a dolgozó parasztok között, s olyanok is, akik rossz tanáccsal szolgálnak, de manapság már nem nehéz eldönteni a dolgozó parasztoknak, ki az igaz barátjuk: az-e, aki arra akarja rábírni őket, hogy maradjanak egyéni gazdák, akik azt sugdossák a fülükbe: „ha apádnak jó volt, neked is jó ez”, s közben a falu egy része, vagy nagyobbik része előre lép, szövetkezetbe tömörül, magas terméseredményt és jövedelmet ér el, ők pedig — akik a rossz tanácsadóra hallgatnak — maradnak, mint robogó autó mellett a kilométerkő; vagy az e az igazi barát, aki tényekkel, érvekkel bizonyítja a dolgozó parasztok előtt a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés szükségességét, azt, hogy ez elkerülhetetlen folyamat, továbbá, hogy a párt és a kormány külön-külön minden egyénileg dolgozó paraszt személyes érdekében lép fel, amikor a szövetkezeteket politikailag, gazdaságilag segíti, nekik, az egyénileg dolgozó parasztoknak pedig a belépést tanácsolja. A mezőgazdaság nagyüzemi fejlődése nemcsak a szocialista országokban folyik. Ugyanez a kapitalista országokban is végbemegy, csakhogy ott a kapitalizmus farkastörvénye, az „aki bírja marja” elve alapján. Bizonyítékul ismét néhány tényt kell felsorolni: az Amerikai Egyesült Államokban évenként 70—80 ezer kisfarmer veszti el földjét, válik földönfutóvá, ugyanakkor állandóan növekednek a nagybirtokok. 1950-ben az összes földterületnek több mint a fele a 200 hektáron (340 kh.) felüli gazdaságok kezében volt. Franciaországban 1929 és 1956 között az egy hektáron aluli gazdaságok száma 400 ezerrel, az egytől 10 hektárig terjedő birtokok száma 700 ezerrel csökkent. A mezőgazdaság nagyüzemi fejlődésének ezt az útját — a kapitalista utat — és az ezzel járó következményeket minden éltesebb parasztember ismeri. A Horthy-rendszer parasztpolitikája évenként 16—18 ezer falusi családot fosztott meg a földtől, tett koldussá, földönfutóvá. Ma is ez a sorsa a kapitalista országokban a gyengébben felszerelt kisgazdaságok tulajdonosainak. Ma vagy holnap, de biztosan elnyeli őket a gépekkel felszerelt nagygazdaság. Ilyen sors persze a mi népi demokratikus rendszerünkben nem fenyegeti a dolgozó parasztokat. Itt másról van szó. A nagyüzemi fejlődés itt is elkerülhetetlen, de a párt felismerte annak útját, hogyan lehet ezt a folyamatot úgy irányítani, hogy ez nem tíz- és tízezreknek tönkretétele, hanem dolgozó parasztságunk szocialista úton való egységes felemelkedését szolgálja. Ez az út a szövetkezés, ahol a dolgozó paraszt nem veszti el földjét, nem lesz földönfutóvá, hanem gazdája, tulajdonosa marad annak és egyesítve a földeket, az erejüket, hozzáadva az állam sokoldalú támogatását, biztosítják a magas terméseredményeket. A szövetkezés, a dolgozó parasztoknak szövetkezetbe való tömörítése nem egyszerű dolog, hiszen apáról fiúra szállt, megszokott termelési formáról kell áttérni az útra, amelyet a belépés előtt a parasztemberek még gyanakodva mérnek, egyik-másik talán fél is tőle. így voltak ezzel belépés előtt azok is, akik már hosszab ideje szövetkezeti gazdák. Ma már azonban legtöbbjüknek elviselhetetlen csapást jelentene, ha kívül kellene kerülnie a szövetkezeten. Sok vívódás, fejtörés előzi meg a parasztemberek lelki világában a belépést. És ebben a vívódásban kell a tanácsadó, segítő. A pártszervezetek, falusi tanácsaink és a szövetkezetek tagsága részéről mindenkor készen áll a jótanács. Megyénkben most a munkás-paraszt szövetség, a város és a falu testvéri összefogásának újabb nagyszerű bizonyítékának vagyunk tanúi: százával jelentkeznek üzemi munkások és kérik, tegye lehetővé pártunk és kormányunk, hogy hosszabb-rövidebb időre falura menjenek és segítsék a dolgozó parasztságot a falu szocialista átépítésében. Sokan vannak közöttük olyanok is, akik 1945-ben a falu parasztságával együtt vettek részt a földesurak elkergetésében, a nagybirtokok felszámolásában ; később éveken keresztül jártak falura, ismerik a paraszti életet és ismerik a falu jövőjét. A megyei szervek lehetővé tették és lehetővé teszik ezeknek az elvtársaknak, hogy falusi pártszervezeteinkben munkát vállaljanak, s hogy a munkásosztályra jellemző magabiztossággal, következetességgel vegyék ki részüket a mezőgazdaság szocialista átszervezéséből. Ma indul falura a munkásosztály küldötteinek első csoportja. Köszöntjük őket forró szeretettel! Azt kívánjuk, legyenek méltó képviselői a parasztság körében a harcban, küzdelemben megedzett munkásosztálynak, legyenek erősítői a munkásosztály és a parasztság testvéri összefogásának. A falu lakossága bizonyosan szeretettel fogadja őket. De rájuk nehéz harc, nehéz munka vár. Bizonyosan fognak még találkozni értetlenséggel, kétkedéssel és sok minden mással. Legyenek türelmesek, de fáradhatatlanok a meggyőző munkában. Meggyőződésünk, hogy munkájukat siker kíséri! Jó egészséget és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nagy munkájában sok sikert kívánunk falura induló elvtársainknak! Kongó népe függetlenséget akar London (TASZSZ) A News Statesman című angol hetilap T. Hodgekin cikkét a belga-kongói eseményekről, amelyek — mint a szerző írja — „Sokáig megmaradnak a majdan független Kongó emlékezetében”. Jelenleg a sebtében odaszállított ejtőernyősök a helyzet urai, valóságban azonban a január 4-i felkelők a győztesek. A benszülöttek és a rendőrség között lezajlott összecsapások, az Abako nevű haladó szervezet betiltása, a benszülött polgármesterek letartóztatása — „mindez a lakosság különböző rétegeinek összefogását, a nemzeti függetlenségi mozgalom további erősödését eredményezte.” Kongó népének súlyos helyzetével kapcsolatban a cikk írója hangsúlyozza, hogy „Leopoldville 90.000 munkaképes férfi lakosa közül 25 ezer állandóan munka nélkül van.” Cikkének befejező részében Hodgekin azt íra, az afrikai népek akkrai értekezlete felkeltette Kongó népének forradalmi öntudatát és megerősítette azt a meggyőződést, hogy nem áll egyedül a szabadságért vívott harcában. (MTI.) M^AAAAAáAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAyr 4444 1 Itáliai útinaplá A jövőről volt szó t FIGARÓ BÖLCSELEI \ Tanácskozik az SZKP XXI. kongresszusa Szerdán tovább folyt a vita Hruscsov elvtárs beszámolójáról. A hétéves terv a kommunizmus anyagi-technikai bázisa megteremségének nagyszerű programja A délelőtti ülés második felében Otto Kuusima elnökölt. Először Ivan Lebegyevnek, a sztavropoli határterületi pártbizottság (Észak- Kaukázus) első titkárának adta meg a szót. Lebegyev elmondotta, milyen óriási lehetőségek vannak a határterületen a népgazdaság továbbfejlesztésére. Nemrég itt 14 nagy földgázlelőhelyet és 6 olajlelőhelyet tártak fel. E készletek alapján nagy fejlődésnek indul a vegyipar. — Gazdagodnak a sztavropoli falvak, egyesülnek a kolhozok — folytatta a szónok. — A régebbi 408 kis kolhoz helyett ma 149 nagy kolhoz van. Minden kolhoz átlag 30 ezer hektárnyi földdel rendelkezik. (Ebből átlag 12 090 hektár vetésterület.) Minden kolhoznak sokezres állatállománya van. 1958-ban a határterület kolhozainak jövedelme meghaladta a kétmilliárd rubelt. A jövedelem növekedésének alapján állandóan javul a kolhozparasztok élete — hangsúlyozta. — A legutóbbi esztendőkben több mint 6000 lakóházat építettek a kolhozparasztoknak. A kolhozok tagjai harcolnak a munkatermelékenység fokozásáért, a mezőgazdasági termékek önköltségének további csökkentéséért. A kongresszus küldöttei felszólalásaikban helyesen foglalkoznak a hétéves terv határidő előtti teljesítésének kérésével — jelentette ki Dmitrij Usztyinov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a következő felszólaló. Beszélt arról, hogy a hétéves terv feladatainak határidő előtti megoldására fel kell használni a termelés belső tartalékait, széleskörűen alkalmazni kell az automatizálást és az új technológiai eljárásokat; Nem kétséges, hogy a szovjet tudomány szilárdan megtartja első helyét a rakétaépítésben és több más legújabb termelési ágban A gépgyártás egyik legbonyolultabb ága a rakétatechnika — mondta Usztyinov — amelynek eredményes fejlesztését a szovjet mesterséges holdak felbocsátása bizonyította. A szputnyikok térfogatának és súlyának fokozatos növelése lehetővé tette, hogy a tudományos megfigyelések széles programját valósítsuk meg azokban a régiókban, ahová az ember eddig még sohasem juttathatta el műszereit. Emellett javultak a Szovjetunióban felbocsátott mesterséges holdaknak a repülés szempontjából fontos tulajdonságai is. Míg az első szovjet mesterséges hóld legnagyobb távolsága a Földtől 947 kilométer volt, s a saputnyik három hónapig keringett, addig a második mesterséges hold 1671 kilométerre távolodott a Földtől, s öt hónapig és 11 napig keringett. A harmadik mesterséges hold legnagyobb eltávolodási pontját 1880 kilométer választja el a Földtől, s a harmadik szputnyik ma már nyolc és fél hónapja száguld pályáján. Tudósaink számításai szerint a harmadik szovjet mesterséges hód ez év őszéig marad fenn — jelentette ki. A szovjet rakétatechnika fejlesztésének eredményei lehetővé tették, hogy január másodikén sikeresen felbocsássuk az emberiség történetének első űrrakétáját a Hold irányába. Lényegében ez volt a világon az első eset, hogy egy űrhajó útra kelt a kozmikus térbe. A párt nagy figyelmet fordít a rakétatechnika fejlesztésére — folytatta Usztyinov. — Ennek köszönhető, hogy a Szovjetunióban már megszervezték a különféle interkontinentális rakétatípusok sorozatgyártását. A Szovjetunió fegyveres erői hatalmas fegyverzettel rendelkeznek, és támadás esetén képesek megfelelően visszaverni bármely agresszort és kalandort. A szovjet rakétatechnika eredményes fejlesztése fényesen bizonyítja a szocializmus és a szovjt technika fölényét. A különféle rakétatípusok létrehozásában a szovjet tudósoknak, mérnököknek, technikusoknak és munkásoknak sikerül megoldaniuk egész sor nehéz technológiai problémát. Ezek új tüzelőanyagfajták, anyagok, műszerek, nagyteljesítményű rakétahajtóművek és áramforrások létrehozására vonatkoznak. Elektronikus számítógépek készültek, amelyeket a rakéták tervezésénél és repülésük irányításánál alkalmaznak. Elsőként állítottunk fel egy sajátos világrekordot, amikor a több mint másfélmillió kilométer távolságban száguldó rakétával rádióösszeköttetést teremtettünk. A hétéves terv idején a rakétatechnika még gyorsabban fejlődik majd a Szovjetunióban — jelentette ki Usztyinov. — Nem kétséges, hogy a szovjet tudomány szilárdan megtartja első helyét a rakétaépítésben és több más, legújabb termelési ágban.