Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-22 / 45. szám

1959. február 22. Amikor a mezőhéki állami gazdaság megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét országszerte megismerték Oláh János igazgató nevét. Ahogyan Dögei elvtárs, föld­művelésügyi miniszter ünne­pi beszédében mondotta : okos, határozott irányítása döntő mértékben segítette a kitüntető cím elnyerését. Ve­zetésével a jóhírű mezőgaz­dasági nagyüzem tovább öregbítette jóhírnevét. Az el­múlt gazdasági év még az előző esztendő sikereit is fö­lülmúlta: öt és félmillió fo­rint tiszta nyereséget értek el, tervszerű, jó munkával. Csatlakoztak a bánhalmi állami gazdaság azon felhí­vásához, amely az újonnan alakult közös gazdaságok megerősítésére irányul. S mióta megindult a ne­mes küzdelem, Oláh elvtárs éjt-nappalá téve fáradozik, hogy segítse a párt és a kor­mány határozatainak gya­korlati végrehajtását. Mun­kájukat szerte a környéken a kivívott győzelmek és sike­rek jellemzik. A megyében elsőnek Mező­­héken végezték el a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sét. A legutóbbi napokban a szomszédos Tiszaföldváron mondották ki a szövetkezeti átalakulást.­­ A gyorsütemű fejlődés következtében az eddiginél is nagyobb feladatok hárul­nak ránk — mondotta Oláh János elvtárs. Szilárd elhatá­rozásunk, hogy önzetlenül, anyagi és erkölcsi javainkkal segítsük az új termelőszövet­kezeteket. Néhány konkrét példát említek: a mezőhéki Augusztus 20. termelőszövet­kezetnek — amely 3400 hold­ra növekedett — jól képzett szakembert adtunk, Tóta Mi­hály elvtárs személyében. Ő hosszú időt tölt majd a kö­zös gazdaságban, segít az üzemszervezésben, termelési tervek elkészítésében, hogy már az első esztendő meg­hozza a kívánt eredményt. Felmértük vetőmagkész­leteinket, gépparkunkat is, hogy az ilyen irányú igénye­ket is teljesíthessük. Ezúton is tudomására hozom az új szövetkezeteknek, hogy F. 1-es kukoricavetőmagot szin- Oláh János * elvtárs te korlátlan mennyiségben tudunk biztosítani. Az Augusztus 20. Tsz-nek 320 mázsa tavaszi árpa s mintegy 300 mázsa zabvető­magot is juttatunk. Úgy vé­lem, hogy a gépállomások nem mindenütt tudják a meg­növekedett igényeket kielégí­teni. Ezért két nagyteljesít­ményű erőgépet adunk a szö­vetkezetnek meghatározatlan időre. Sokat lehetne beszélni ar­ról, hogy Oláh elvtárs és bri­gádja milyen sok ötlettel és lelkesedéssel végzi munká­ját. Több egyéni gazdát vendé­gül hívott az állami gazda­ságba, ahol bemutatta a nagyüzemi gazdálkodás fej­lett eredményeit. Végső céljuk az, hogy a falvak társadalmának összefogásá­val február végére befejez­zék a szolnoki járás mező­­gazdaság szocialista átszerve­zését. E. S. Jln­e­­k a­ttí íia f­iam­té­l... — S vajon mit ír? Azt, hogy az édesapja se kínlódjon egyedül néhány hold földjén, hanem lépjen­­ a közösbe. S lett is eredmé­­­nye. Másnap Kelemen Ba­­­lázs kuncsorbai egyéni gazda s belépett a Kossuth Tsz-be. A tsz-tagság nem érinti a nyugdíj folyósítását A termelőszövetkezetek taglétszámának emelkedése azt bizonyítja, hogy egyre többen ismerik fel a mező­­gazdaság szocialista átalakí­tásának jelentőségét. A kö­zös gazdaságokban nemcsak a fiataloknak, hanem az idő­­­sebbeknek is helye van.­­ Szükség van gazdag életta­­­pasztalatukra, szaktudásukra.­ Sok nyugdíjas szívesen be­­­lépne a tsz-be, de nem tudja,­ hogy ez mennyiben érintenél nyugdíjának folyósítását.­­ Nap, mint nap fordulnak az­­­SZTK Alközponthoz és a­ Szolnok megyei Néplap szer­­­­kesztőségéhez ilyen irányú­ felvilágosításért, ezért az ér­­­dekelteknek a lapon keresz­­­tül is válaszolunk. 1 Az 500 forintos kerestt­ha­­­tár a nyugdíj folyósítása­­ szempontjából csak az ipari,­­ vállalati stb. munkakörökre­­ vonatkozik. 1 A termelőszövetkezeti tag­­­­ság ideje alatt — függetlenül­ attól, hogy a nyugdíjas hány­ munkaegységet teljesít — a n­y­ugdíj teljes összegben kifi­­­­zetésre kerül. Ez a rendelke­­­zés azonban a tsz nyugdíja­­­­sokra nem vonatkozik, ők a­ meghatározott munkaegyég­­­nél többet nem teljesíthetnek. * Az olyan nyugdíjasok te­­­hát, akik még tudnak mun­­­kát vállalni, nyugodtan be­­­léphetnek tagként a termelő­i szövetkezetekbe, megkapják­ továbbra is a nyugdíjukat, s­ a munkaegység járandóságot« SZOLNOK MEG­YEI NÉPLAP Tsz elnök a Jászság legjobb gazdája Konkoly Béla hold földterülettel. A jász­­boldogházi egyéni gazdák megértették az idők hívó sza­vát. A vasárnapi falugyű­lés után, melyet Csótó István elvtárs, a megyei tanács el­nökhelyettese tartott meg,­­ összegyűltek és döntöttek. A nagyüzemi gazdálkodás alap­ján művelik meg ezután földjüket.­ Az alakuló gyűlésü­kön Konkoly Bélát — tekin­télyes középparasztot — vá­lasztották meg elnöküknek. Azt a Konkoly Bélát, akit a jászboldogházai, de a kör­nyék községeinek egyénileg dolgozó parasztjai és terme­lőszövetkezetei is úgy ismer­nek, mint kiváló állatte­nyésztő. Az alakuló gyűlésen úgy döntöttek, hogy termelőszö­vetkezetüket napokon belül 1000 holdassá fejlesztik. Minden becsületes dolgozó parasztnak a termelőszövet­kezetben van a helye — így fejezte be Konkoly Béla új tsz elnök az alakuló közgyű­lést. Szabó Ernő Nagy esemény színhelye volt Jászboldogháza február 17-én. Új hármas tipusú ter­melőszövetkezet alakult ti­zenöt taggal, közel 100 hát, JOBB KÉSŐN, mint soha... a termelőszövetkezeti gaz­dálkodást választani, még a jászsági egyéni gazdáknak is. A képen látható két gazda kijelentette: Bár évekkel ez­előtt léptünk volna valame­lyik termelőszövetkezetbe, most bizonyára könnyebb lenne. Mindketten a jászkist­­éri Rákóczi Termelőszövetke­zetbe léptek: Lukács András 10, Pásztor István 6 holddal. LUKÁCS ANDRÁS PÁSZTOR ISTVÁN 5 flz új termelőszövetkezetek megszilárdítása a törökszentmiklósi járásban Derűvel kezdődött a megbe­szélés. Nagy Illés, a tisza­­püspöki Győzelem elnöke az­zal köszöntött be Kuczera elvtárshoz, a járási tanács mezőgazdasági osztály­veze­tőjéhez: — Na, megint találkoz­tunk. Ami annyit jelent, hogy Nagy Illés már volt terme­lőszövetkezeti elnök az el­lenforradalom idejéig, s most a mezőgazdaság nagy átalakulása napjaiban újból azzá választották a termelő­szövetkezetet alakító tisza­­püspöki parasztok. Van ilyen ember több is a járás­ban. Új termelőszövekezeti elnök minden­esetre szép számmal akad. Őket hívta össze megbeszélésre a járási tanács. Nyolcan ülték körül a já­rási tanács elnökének foga­dó asztalát: Búzás Sándor, a kengyeli cseberéri Petőfi Tsz, Bojtok Imre, az örmé­nyes­ Táncsics Tsz, Szathmá­­ri Lajos, a kétpói Deák-dü­­lői Hajnal Tsz, Szabados Mi­hály, a fegyverneki Úttörő Tsz, Nagy Illés, a tiszapüs­­pöki Győzelem termelőszö­vetkezet elnökei. Szathmári Lajos magával hozta Deák Antalt is. Járatlan még a ve­zetésben, úgy van vele, jobb, ha többen csinálják. Mert valóban annyi min­den hozzátartozik egy új ter­melőszövetkezet elindításá­hoz. Első az agronómus, a könyvelő beállítása, brigád és munkacsapatvezetők kineve­zése, a termelőszövetkezeti tagok beállítása aszerint, ki hol érzi jól magát: az ál­lattenyésztésben, avagy a növénytermelésben. Az el­lenőrző bizottság, a társadal­mi bíróság választása is e napok feladata. Kezdődik a trágya összegyűjtése, a mű­trágya rendelés, a gépállo­mási szerződéskötések. Aki csak tud segít. Az ál­lam már megtette a magáét, a 3004-essel a legmesszebb­menőkig segítette az új ter­melőszövetkezeteket. A járá­si tanács mezőgazdasági osz­tálya a tervek elkészítéséhez küld szakembereket. A gép­állomásiak három­hetenként felkeresik a most alakult kö­zös gazdaságokat. Természe­tesen nem megy minden úgy, mint a karikacsapás. Az új tsz-ek nagyobb segítséget vár­nak a hosszabb ideje műkö­dő termelőszövetkezetetektől, amelyek lekicsinylik őket.­­ Sok helyen nem tudnak mit kezdeni a kivénhedt állatok­kal, főképp a lovakkal. A fegyverneki Úttörőben a gyü­mölcstermesztés képezi a fő foglalkozást. A tiszapüspöki­­ek az őszön kezdték a közös gazdálkodást, de már most közösen termelik a takar­mányt a gazdasági év végére behozandó állatok számára. Nyolc új termelőszövetke­zet küldte el elnökeit a meg­beszélésre. A szervezésen, az alakuláson túl vannak a megszilárdítás, a közös gaz­dálkodás elindítása vár e na­pokban rájuk. BL. A tószegi utcákon A tószegi utcákon minden­felé embercsoportok állnak, beszélgetnek. A téma minde­­­nütt , ugyanaz: ki melyik,,tsz­­be lépett, ki melyik közös gazdaságot tartja jobbnak. Én is megállok az egyik beszél­gető csoportnál. Roppant nagy vitában vannak. Virág János és Piros István váltig erősí­tik, hogy a Dózsa Tsz a leg­jobb, mert ott jól begyakorolt vezetők szakszerű irányítása mellett jó eredményt tudnak elérni. Olyan kukoricát ter­meltek tavaly, hogy a határ­ban nem lehetett párját ta­lálni. Ebből sok jószágot meg tudnak hizlalni és értékesí­teni. Szolnokon elárusító standjuk van, s a Dózsa a legrégibb közös gazdaság. De ezt már Stohl András és Bokor Mihály nem hagy­ják annyiban. Ők meg azt bi­zonygatják — mivel az Al­kotmány Tsz tagjai —, hogy az Alkotmányt nem lehet le­pipálni. Szőlőjük, jó kertésze­tük van, amely ugyan mun­kaigényes, de jól jövedelmező is. Bokor Mihály még azzal is megtoldja, hogy ők már olyan tehénállományt állíta­nak be, amelynek csodájár­aÜrtottak. Gajdos Gábor viszont, a újonnan alakuló termelőszö­vetkezetet képviseli. S nem enged sem a dózsásoknak sem az alkotmányosoknak. — Bennünket sem a gólya költött — mondja tréfásan— s megmutatjuk, hogy a léte­sítendő 40 holdas halastóból mekkora potykák lesznek. — A karjával mutatja, hogy mi­lyen nagy halakra gondol. — Megnézhetik majd azt is hogy milyen juh­állomány­t állítanak be. Libát, kacsát i­s nevelnek.­­ Ezek az emberek tegnap ► még egyéni gazdák voltak . Ma már arról vitáznak, ho­­­gyan építsék a nagyüzem­i gazdálkodást. Beszélgetésük­­ből kialakul Tószeg nagy­iüzemi gazdálkodásának táv­­lati terve. Öröm hallgatni az ilyen vitát, s közben az­ | gondolni, hogy ezek az em­berek nemcsak terveznek, de meg is valósítják, amit el­gondolnak, s közös erővel építik a jobb jövőt. Kass Imre IS. j • rzsi nénit nem ismer­• tem, soha nem lát­*rám... Pénteken késő este a • tanácsháza nyüzsgött az em­• berektől. Ő otthon volt, ta­­. ♦ tán éppen a vacsorát főzte. . • Ide ritkán jár. Mi a község­­­ vezetőivel beszélgettünk, s­­ róla ott, akkor szó se esett. ( Dehát kinek is jutna eszébe (ebben az embereket, falut,­­ határt formáló nagy munká­iban ez a berlinerkendős, ki­­­csi öregasszony? Ott él a falu­­ szélén az egyik házban nagy­• bajuszú emberével, meg le­•­gény fiával. Elmegy a kútra, • a boltba, s amikor mondjuk • a tanácselnök elvtárs talál­• kozik vele, akkor az időseb­­­beknek kijáró tisztelettel kö­­­szönti, s legfeljebb ennyit­­ kérdez tőle: • — Hogy van Erzsi néném •— ennyit és ennél többet • nemigen. Mit is beszélhetne­k ezzel a nénikével? Hozakod­­­jék elő azzal, hogy itt most 1 történelmet írnak mindenféle­­ frázis és nagy szavak nélkül,­­hogy népnevelők járják az­­ egyéni gazdákat, s a tegnap­i egyéni gazdái ma már tsz­kszervezők. Beszélgetnek és­­ viszik a községet előre a kol­lektivizálás teljes befejezése­­ felé. Ugyan! Ezek a dolgok­­ nem nagyon izgatják az effé­­­le idősebb asszonyt. Tiszaroff (ma ilyen, holnap amolyan,­­holnapután meg másmilyen, • Meleg szoba, meleg gúnya, • Este vagy napközben egy kis­­szomszédolás. Ez már érde­­­kesebb ... ( Mondom, a nevét fel se­m hoztuk. A mozgalmas napok­éról beszélgettünk, a nagy­­ változásról és a hatalmas elő­­­­reiramodásról. Mert annyi •minden történt itt Tiszar­of­*fin­d­­'nem­ ni­nts hrtm­i nyt. nem hogy leírni, de elmon­­­dana is körülményes lenne * Először is ott van az a szom­bat esti tanácsülés. Filmsza ’­lagra kívánkozna mindez mozzanata. Amikor Zsiros ’ József elvtárs, a tanács VB elnöke elmondta a magáét nyomban felállt D. Szabó István, aki eddig csak a leg­­­­ritkább esetben hallatta hang­ját. És lám, most mit mon­­­­dott? — Elvtársak, a tanácsvá­­­­lasztáskor is az volt a jelszó.­­ szervezzük át a mezőgazda­­t­­ágot. Mi egyénileg dolgozó paraszt tanácstagok járul­­­­ju­nk hozzá. Egy belépési nyi­­latkozatot kérek elnök elv­­­­társ! — jelentette ki és a ’ szót követte a tett. Aztán ’ felállt a másik: ; — Tanácstag elvtársak, Ti­­­szasülyön jártam. Az már : szövetkezeti község. A házak, s az utcák lobogó díszbe öltöz­■­tek, mi se maradjunk el. Mi­­­­nél hamarabb tűzzük ki a pi­■­ros zászlókat. [ Aztán pár nappal később­­ megalakult az Aranykalász r­ész és jönnek a belépők. Hát ilyen dolgok közepette ho­­’­gyan is kerülhetett szóba Er­­­­zsi néni neve? N­­­em is róla akartam írni, csak véletlenül ismer­tem meg. Egy régi jó bará­tomat kerestem, amikor a ta­nácsházáról elindulva beko­pogtattam hozzájuk és ő csendes adjon istennel foga­dott. Meg nyomban hellyel kí­nált és hogy vagy hogy se, azon nyomban belecsöppen­tünk a falu friss, lüktető ese­­­ményeinek taglalásába. Erzsi­­ néni mosolygott és sorolta: — Jaj, Jankuné, egész éj­­­jel nem aludtunk, mondta ma­i délután Ferenczi András a szomszédom. Megkérdeztem­­ tőle, és miért nem aludtak? , Hát a belépés miatt. Aláír­­­­tűk, de nem tudjuk hogy lesz,­­ mint lesz. Megkérdeztem Erzsi nénit, ■ hogy ő mit válaszolt erre. — Mit válaszoltam? Azt ■ mondtam nekik: mi 50-ben ■ beiratkoztunk a csoportba és­­ kihez mentünk azóta kenyé­­­­rért? Kitől kértünk ezt, vagy ■ azt? Dolgozni kell, s aki dol­■­gozik, az ne féljen. Aki sza­■­porítja a munkát, az megta­­­lálja számítását. Őszintén szólva nagyon el­csodálkoztam azon, amit Er­■­zsi néni még ezután mon­■­dott. Hát ki hinné róla, hogy , ő ennyire ért a politikához. . Mert halljuk csak. — És tudja fiatalember, én mindig szoktam ám a szö­vetkezetről beszélni. Ha a kútra megyek, akkor is, ha a botba megyek, akkor is. Azt már nem hagyom, hogy a kö­zösre rosszat mondjanak nem én. Mert nézze, most ha azt vesszük alapul, nemcsak mindig a magunkét kell nézni, hanem az egész or­szág dolgát, ügyét. És én a magam eszétől azt tartom, a szövetkezet az egész ország ügye, meg dolga. És Erzsi néni belekezdett egy másik történetbe. •­­ Az este is jövök a kút­ról, hozom a vizet. Hallom, hogy az egyik szomszéd, a Zsiga nagyon ócsárolja ezt a mostani dolgokat. Nem áll­hattam szó nélkül. Azt mon­dom neki: Hallod-e Zsiga, ne kísértsd az istent, ne merd a szádra venni, hogy ez a mostani világ nem jó. Negy­venöt óta ettél-e görbét? Még a színét se láttad. Na a Zsiga erre meg is csende­sedett. Lehajtotta a fejét és azt mondta: „Jól van Erzsi néném, csak olyan furcsa még nekem ez a szövetke­zés”. Megszokod Zsiga öcsém. Ne félj, esztendő múlva már a kutyának se mutatsz utat. És elsoroltam neki, hogy nemcsak mi, hanem a test­véreim Kisújszálláson vala­mennyien csoportban van­nak. És amikor elmegyek hozzájuk, mindig azt mond­ják: néném, nem cserélnénk soha senkivel. fr­izsi néni somolyog ked­­­vesen. Mondja, mond­­­­ja egyszerű kedves szavak­­­kal a történeteket. S amikor­­ megkérdezem tőle: hát miért­­ nem megy agitálni, akkor­­ elneveti magát és így vála­­­szol: i — öregasszony létemre? ! Meg én már nem értek­­ annyira a politikához. Nemi tudom, hogy kell elmondani, j — szerénykedik megható egy­­­­szerűséggel. Kedves kicsit Erzsi néni. Méghogy nem­­ ért a politikához.­­ Erzsi néni ott él a kis fa­­­­luvégi utca egyik házában.* A szoba, a konyha, és az ud­­­var a birodalma. De övé azt utca is. Csendesen, észrevét­­­­lenül, de szívből jövő sza­­­vakkal magabiztosan formál­­­­ja a közvéleményt. S ezért­­ is nagyon erős a mi pártunk,­ a mi rendszerünk, mert sok­ 1 százezer Erzsi nénink van. • SZEKULITY PÉTER:­ a MEcsetesneK A kuncsorbai „híres" ember Ki erről, ki arról szerez hírnevet magának. Akik el­sőnek léptek be a faluba a termelőszövetkezetekbe, fel­jegyzi nevüket a krónika, so­káig tisztelettel emlékeznek majd rájuk. Van aztán egy másik híresség is. Története­sen lenni kell valakinek, aki nem első, hanem utolsó be­lépő. Kuncsorbán Pásztor Ferenc 15 holdas gazda jutott ebbe a helyzetbe. Egyszercsak azon v ette észre magát: ő az utol­só a faluban. Jómaga ugyan­erről sem tudott, hiszen an­­­nyira elzárkózott minden elől. A járásban viszont szét­­futott a híre. Reggelenként gy jelent: a kuncsorbai községi tanács: — Egy szem egyénink van nég, Pásztor Ferenc, az ötös fülőben. No, az az igazság, hogy két lapig jelentett így a tanács. Pásztor Ferenc 1959. február 8-án kitöltötte a belépési nyilatkozatot.

Next