Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-04 / 79. szám

4 Szerelik a hidroglóbust A mezőhéki Táncsics Tsz központjában készült ez a felvétel. Április végére elké­szítik és felállítják a hidro­glóbust. Ötven köbméter vizet tárol, s ellátja majd az új irodaépületet, a kultúrházat, a lakásokat és az istállókat. Szállítják a mésziszapot Nagyarányú talajjavítás kezdődik ez évben is me­­gyeszerte. Az utazó ember a vasútállomások mentén sok helyütt lát nagy halom, különös színű anyagot. Ez mésziszap, a talajjavítás fontos kelléke. A Mezőhéki Állami Gazdaság Alcsiszigeti Üzemegységének dolgozói megkezdték a mésziszap és a karbidiszap szállítását. II m Csipketerítő — 461 csillagból Halk zsongás, sok-sok kipi­rult kedves arc fogadta a­­ MÉSZÖV székházában össze­­sereglő vereségeket, kik a­­ MEZÖSZÖV és a Szolnoki­­ FJK asszonyainak, leányai­­­­nak kézimunka-kiállításáva­l gyűltek egybe. Horgolás, népi hímzés, — sőt! — 461 csillag­­­­ből álló antik csipketerítő, I­I. Varga Angyal műve, és jj magyar perzsaszőnyeg bá­­­­multatta magát tarka válto­­­­zatosságban.­­ Ahány kiállító — annyi ~ jutalom; ezt a kedves ötle­­­­tét nem mulasztotta el meg­­­­valósítani a kiállítás vezető­­­­sége. Hatvani Ferencné, a­­ KPVDSZ nőbizottságának el­­­­nöke adta át a díjakat s kö­­­­szöntötte kedves szavakkal a­­ kiállítókat. Üdvözlő szavai­k során megemlítette: helye­­­­selné, ha minél több vállalat­­ nődolgozói követnék a föld- , művesszövetkezeti asszonyok „ alkotókedvről tanúskodó ” kezdeményezését.­­ Nem szívesen csapunk fel * SZOLNOK MHIlFI NÉPI ' *> Ki jár ma gyalog? Megszokott kép: felsorako­zó autóbuszok és előttük a rengetek utas. Valamikor nagyon meggondolta a pa­raszt­ember, hogy költsön-e autóbuszra. Még 15—20 kilo­métereket is elgyalogoltak. Ma viszont ugyan ki tenne­­ meg ilyen hosszú utat gya­log? Legelőjavítás Bár­merre jár az ember, a határban mindenütt gép, gép és gép. A kenderesi legelőn az ottani növényvédő állo­más traktorosa munkálkodik. Előzőleg műti ágyázta a terü­letet, utána pedig boronás. IS A berlini kérdés címmel szerdán, április 8-án Bardt Herbert, a Német De­mokrat­i­kus Köztársaság Nagyl­i­vetségének másodtit­kára előadást tart Szolnokon. A naprjaink legégetőbb külpo­litikai­ kérdéséről szóló elő­adást­­ az MSZMP Városi Bi­zottsága, a TIT, a Hazafias Népfront Városi Elnöksége és a Helyőrségi Tiszti Klub ren­dezi. Az előadásra este fél hétkor kerül sor a Helyőrségi Tiszti Klubban, majd eredeti német dokumentumfilmet mutatnak be. ■ ünneprontóink — mégis meg­­ kell kérdeznünk: Miért csu­­­­pán két napig tartották nyit­­­­va az értékes anyagú kézi- ] munkakiállítást. A PUSZTABÁNRÉVEI ] ÁLLAMI GAZDASÁG ] üzemgazdász és terv-előadói « munkakörre keres állami« gazdasági gyakorlattal ren­­­­delkező személyt azonnali­­ munkába állással. Magasodik a fal A szajoli Előre Termelőszövetkezet gondoskodik a férő­helyek biztosításáról. A központtól kissé távolabb meg­kezdték az építkezést. A képen Kengyel Imre és Zóka Mi­hály kőművesek falaznak. ­l­i tanácsháza az egykori k­­astélyban székel. Azt­­ mondja Gazdag Ignácné ta­­­nácstag az elnöknek minap lőttjén iában. : — Hej, sokat kitakarítok •rám isii ezt a szobát. ! — Amúgy hányszor? — ‘tréfálkozott valaki. I —. Majd megtudnátok — [patt­í­­nt fel az asszony —, ha '­úgy élnétek mint mi. Sokat ‘sotálom a kislányomnak ... ■ — Mit, Gazdag néni? — íny­­ök rá Árpád utcai, kúria, •szerű otthonában. Mert ki­­­ hinné, hogy a két szoba kom­­•forlás, verandás, legalább 80­0 ezret érő új lakás háziasszo­■ uhu egykori takarítólány. • . .. azt, hogy reggel hét­­ elő­tt soha fel nem költöm. •Úgy vagyok vele, hadd pi­­[hfjnjen helyettem is. Hétre? Ókorra kivirradt, két-három Iskobát kitakarítottam. I Kaffértannak hívták a ‘tiszttartót,­­annál szolgált. [Gazdagné, az uradalmi gőz. "rdhe-kezelő lánya. Tizenhárom í­­ipes korától 20 évesig. Há­romszor megszökött, vissza kellett mennie, nem tudott­­ hová lenni. Folyt róla a víz­i ebédidőben. Kaffer­man ére­lődött, amint elébe tette a forró ételt (azt szerette a tiszttartó úr). — De megizzadtál. Rozi. — Jaj, meg kell szenvedni azért a kis pénzért — szaladt tovább a negyedik fogásért. — Nem kapok több lányt — sopánkodott a tiszttartó idő. De a fizetés maradt. Pedig három ember munkája szo­rult Rozira. A takarítás, fő­zés, terítés, felszolgálás, mo­sogatás, mosás, hajnali négy­től, amikor a közöskonyhás cselédlakásokból elindultak az emberek jószágot etetni, akk­or kett­­ő is, s este tizen­egyig. — Abba a nótába esett a többi testvérem ugyancsak. Ahogy nőttünk, úgy men­tünk szolgálónak, cselédnek, kuláktanyákra Jászberénybe, vagy uradalmakba. Azok oszt belenevelték az emberbe a munkát, elhiheti. Hármas kopogtatás az aj­tón. Virgoncka barna kislány libben be a szobába. — Édesanyám tojást kér, Erzsi néni. — Jaj Erzsikém, mondjad már neki, pont nekem is ki­fogyott.­­J­­isztára vasalt, igényes­­ minőségű ruhában a lány, noha a disznóktól sza­ladt be. — Ünneplő?— intek utána. — Eltalálta. Az a helyzet, kinőtte ünnepre, hát fogd be kislányom hétköznaplóra, — mondom neki. —­ De azért az is csak akad? — Nem nagyon dicseked­hetnék, tán öt öltöny az egész ünneplő. Kimerített az építkezés bennünket. — Cipők? — Hajaj. Én hallja, mindig mezítláb jártam, Erzsikém már nyáron is szégyelle úgy menni. Dehát nekem egy hó­napi fizetésem nem lett elég egy pár cipőre. Csak úgy véletlenül téved a tekintetem a bútordara­bokra. Gazdagné félreérti. 1 — Nem telt többre. Erzsi­­­kém nem ilyet kap. Komplett­, szoba, hálóbútort. Stafírun­­­got, ahogy illik, duplán.­­ — Nem az illendőség teszií azt. I — Tudom, az igény. — Az fiam motorkerékpárról be­­­szél. Azt sem tudtuk, mi­­­lyen az. — A munka után kijár. ■ — Nem is félünk a dolog­] tól. Az urammal megfeleztük[ a juttatott földet, tagként­ léptem a Békébe vele együtt.1 — Hát a kislány? ] — Most tizenöt éves. Már­ majd neki is dolgoznia kell.] Az egész Szászberek cső­] ÜA- dúlta építészeti remek­­­mű lakás kertjében elsőt vi­­­­rágzik a kajszibarack. Erzsi,­ a „nagy” lány rápillant,­ ahogy az ólba tereli a sertés­­­falkát. A tavasz illatától úgy­ telicsordul a szíve, önkénte­­­len nóta kerekedik ajkán: ] „Édesanyám lánya va­[ gyök...” ( Gazdag Ignácné hallgatja) az ajtóban. Aztán befordul a­­ szoba felé, nehogy észreve­ ́ gyék, megleste a lánya bol­l­dogságát.b. l. ; f „^UlejaníjíuH Lánya aayu&k..." 1959. április 4. Keresztes Mihály miniszterhelyettes Mezőszeken Átadták a vörös vándorzászlót — 740000 forint nyereségrészesedést 200 000 Ft prémiumot osztottak A Hoki Állami Gazdaság szép­művelődési otthona ün­nepi díszben várja az érkezőket. A kezdésig még 1 óra van, de a széksorok már megtelnek m­unká­sokkal, traktorosok­kal, állattenyésztőkkel, a hétköznapi munka szerény har­cos hőseivel. Eljöttek a munkásosztály képviselői, a mart­fűi Tisza Cipőgyár, a Szolnoki Cukorgyár dolgozói, hogy közösen osztozzanak a magas kitüntetésben, amely immár másodízben illette meg a derék mezőhékieket. Az ünneplő sokaság között látunk termelőszövetkezeti elnököket, me­zőgazdászokat, brigádvezetőket, akik sok segítő támoga­tást kaptak a gazdaságtól és ezúttal is tanulni akarnak az idősebb, tapasztaltabb testvértől. Néma csend ülte meg az addig zsongó termet, amikor szólásra emelkedett Oláh János elvtárs, a gazdaság kiváló igazgatója — KÖSZÖNTÖM ÖNÖKET kedves vendégeink, köszön­töm a gazdaság egyszerű dol­gozóit, akik­ kemény áldozatos munkával harcolták ki, hogy ma újabb győzelmet ülhe­tünk, ünnepelhetjük a szocia­lista mezőgazdaság fejlődé­séért vívo­­­ harc sikereit. A gazdaság pártszervezetének, szakszervezetének, vezetői­nek és minden egyes dolgozó­jának része van abban, hogy ismét elnyertük a magas ki­tüntetést, a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzász­laját. Ez a tény legyen ser­kentő a további nagy felada­tok megoldására is. Utána Keresztes Mihály elvtárs, földművelésügyi mi­niszterhelyettes beszélt az ün­neplő sokasághoz. — Most ünnepeljük hazánk felszabadulásának 14. évfor­dulóját — mondotta többek között. — E jelesi történelmi évforduló alkalmából joggal elmondhatju­k: hazánk dolgo­zó népe — köztük a Mező­héki Állami Gazdaság lelkes munkáskollektívája — jele­sen élt azzal a szabadsággal, amelyet a nagy Szovjetunió hős fiai vérük hullatásával hoztak el nekünk. A párt vezetésével alig másfél év­tized alatt új, szebb világot teremtettünk, a szocialista világot, amelyben a dolgozó népé a hatalom. Magunknak dolgozunk és munkánk gyü­mölcsét soha többé semmilyen fajta tőkés, vagy földesúr el nem ragadhatja. Szocialista társadalmunk építéséhez a magasabb életszínvonal meg­teremtéséhez jelentősen hoz­zájárult a Hoki Állami Gaz­daság is, amikor csökkentette a mezőgazdasági termelés költségét és a termelési szin­tet is mind magasabbra emel­te. Ékes bizonyítéka annak, hogy az 1958-as gazdasági esztendeb­en 5 261 000 forint abszolút nyereséget értek el. Nehéz volna az eredménye­ket­­ mind felsorolni, ezért csak­ néhányat említek: ke­nyérgabonából például 4000 mázsával, cukorrépából négy és félezer mázsával, rostken­derből másfélezer mázsával, tejből 66 ezer literrel, tejszín­ből 30 ezer literrel, vágó- és hízómarhából csaknem 400 mázsával teljesítette túl áru­értékesítési tervét. Az állat­tenyésztők jó munkája mel­lett szól, hogy az állattartás üzemi eredménye több mint másfélmillió forinttal javult, de hasonló jó eredményeket értek el a növénytermelés dolgozói is. A gazdaság mun­kájának sikerét az is jellem­­zi, hogy önzetlenül, erejük teljével segítik a környező mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteket, hogy azok is mielőbb példás nagyüzemek­ké váljanak. — A PÁRT ÉS A KOR­MÁNY bízik önökben, hogy az elmúlt évek sikereit to­vábbfejlesztve, ebben a gaz­dasági évben is jeles eredmé­nyeket érnek el — fejezte be beszédét Keresztes Mihály elvtárs, majd átadta a Mi­nisztertanács és a SZOT vö­rös­­ vándorzászlaját­­­ a vele­járó oklevéllel és pénzjuta­lommal. A széksorokban az ünnep­lőbe öltözött munkások fe­szengve várják a következő ünnepi pillanatot, a kitünte­tések átadását. Mögöttem ül Nagy Márton alig 30 éves fogatos, akit mindenki szor­galmas munkásnak ismer a gazdaságban. A koratavaszi naptól barnított arcán az iz­galom legkisebb jelei sem látszanak. Az egyszerű em­ber gondolni sem mer arra, hogy a gazdaság mintegy 900 dolgozója közül az ő ne­vét is említik. S említették. hét éve munkálko­dik a gazdaságban, s ötta­gú családjával úgy él, aho­gyan egy szocialista nagy­üzem dolgozójához illik. Né­hány évvel ezelőtt, még a 14 kilométerre lévő Öcsödre járt dolgozni, de a gazdaság ve­zetői, mint már annyiszor, ezen is segítettek. A közel­ben lakást kapott, megilleti a háztáji föld és minden más : egyéb. A tél folyamán két­­ szép hízót vágott s ebben az­­ évben már hármat hizlal. —­­ Minden feltétele meg van­­ ehhez, mert szépen keres a­­ gazdaságban és most a juta­­­­lomosztáskor is több mint­­ kétezer forintot kapott a­­ borítékban. • Az ünnepségen felszólalt­­ Csáki István elvtárs, a Me­­­­gyei Pártbizottság titkára is,­­ aki a Megyei Pártbizottság­­ és a­­ Megyei Tanács Végre­­­­hajtó Bizottsága nevében kö­­­­szöntötte a kiváló állami­­ gazdaság vezetőit, dolgozóit­­ és további sok sikert kívánt a munkájukhoz. A MEDOSZ­­ elnökségének üdvözletét Hu­­­­nya István elvtárs, a Mező­­­­gazdasági Dolgozók Szak­­? szervezetének országos elnö­­?­ke tolmácsolta. Ezt követő­­­­en több mint 740.000 forint­­ nyereségrészesedést és 200.000­­ forint prémiumot osztottak­­ ki a dolgozók között.­­ A bensőséges szép ünnep­­­­ség vacsorával ért véget,­­ amelyen a gazdaság vezetői­­ és dolgozói együtt a vendé­­­­gekkel ürítették poharukat a­­ további sikerekre. Endrész

Next