Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-15 / 89. szám

1960. április 15. Kedves vendégünk volt .... L. G. Geraszimova, a Szocialista Munka Hőse, az omszki terület moszkalenszk­ovoi gabonatermesztő szov­­hoz főagronómusa, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja. Vendégünk megtekintette a párt kongresszusi zász­laját és a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját el­nyert Tiszaszentimrei Állami Gazdaságot- Tizenöt autószerviz naponta A Szolnoki Vasipari Vál­lalat ebben az évben első­sorban autójavító részlegét kívánja fejleszteni. Szolnoki és megyei viszonylatban a növekvő gépkocsi-park, a futó- és időszakos javítás általános emelkedése tette ezt szükségessé. A vállalat­nak szerződése van a KPM Autóipari Tröszttelj minden hazánkba került külföldi típusú gépkocsi javítására. A gépkocsijavító üzem fejlesztési programjából az új szerviz- és akkumulátor­­műhelyt kell említenünk. Ezekbe a műhelyekbe még e hó folyamán beköltöznek a dolgozók. Mindez jótékonyan hat a még termelékenyebb munkára Felszabadul ugya­nis a szerelőcsarnok egy ré­sze, ahol olyan munkát vé­gezhetnek, amivel eddig a helyszűke miatt az udvarra szorultak. Mintegy tizenöt­húsz új dolgozó felvételére is sor kerül. A vállalat — a még ered­ményesebb szervizmunkához — új gépeket is kapott, s kap majd ebben az évben. Nemrégiben új esztergapadot, 6 darab egyenirányítót, elek­tromos próbapadot, magas­nyomású zsírozó- és alváz­­lefúvó berendezéshez jutot­tak. Molnár Vilmos igazgató szerint, az autójavító üzem­rész fejlesztési programja lehetővé teszi, hogy nemso­kára a jelenlegi három-négy gépkocsival szemben tíz-ti­zenöt gépkocsinál végezzék el a szervizt naponta SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Gyógypedagógiai intézet létesül Kisújszálláson Kisújszállás termelőszö­vetkezeti városban hatvan személyes bentlakásos gyógy­pedagógiai iskolát építenek, tanköteles korú, fogyatékos értelmi képességű gyerme­kek számára. Az épületet,­­ amely mintegy 1 millió 800 ezer forintból épül, őszre át­adják rendeltetésének, s a homoki gyógypedagógiai is­kolával együttesen ez lesz Szolnok megye második gyógypedagógiai intézmé­nye. Előzetes tervek szerint az ötéves terv folyamán újabb tantermekkel bővítik a kisújszállási intézményt, s azt tervezik, hogy leány­in­­ternátust is létesítenek mel­lé. Évi 200 ezer forint veszteség, vagy gyors intézkedés! A martfűi Tisza Cipőgyár dolgozói szervezetten vesz­nek részt a takarékossági mozgalomban. A műhelyek, a gyártókörök, a szabászok minden fillérre vigyáznak. Ez érthető is, mert a népgaz­dasági érdek függvénye az egyéninek, ami havonta, ne­gyedévente a borítékban mu­tatkozik meg forint alakjá­ban. Az igyekezet ellenére az évvégi zárlat vizsgálatánál a vezetőség súlyos hiányos­ságot fedezett fel. Az im­port lángkorom,­­ helytelen tárolása miatt egy negyed­év alatt 50 ezer forint kár érte a vállalatot- Azonnal intézkedni kell — volt a döntés. Megállapították,, hogy a je­lenlegi tárolóhely nem meg­felelő, mert a korom elned­­vesedik és így felhasználva a gumi lyukacsos lesz. Száraz tároló kell- A régi konyha­­épület barabjait nem lehet használni, mert tűzveszélyes az amúgy is gyűlő anyag számára. Az igazgató nem tétovázott, azonnal intézke­dett. A gyárnak van építő­­i csoportja, továbbá olyan épí­­­­tész tervező mérnöke, aki­i­nek a minisztérium írásban­ engedélyezte a tervezést. A rendelkezés elhangzott: egy végleges száraz tűzveszély­től mentes raktárt kell épí­teni az üzem fejlődését fi­­gyelembe véve a legalkalma­sabb helyen. Ez eddig rendben is len­ne, mert a gyors intézkedés­­ évente 200, vagy többezer forint értékű import árut mentene meg a pusztulástól. A kivitelezésbe azonban hiba csúszott. Nem kértek előre engedélyt az építkezésre. Mi­kor ezt a hiányosságot pó­tolni akarták, akkor még a járási tanács illetékesei aka­dályozták a munkát. Még a mai napig sem jött egyenesbe az ügy. A tanács szakembere nem ismeri el a gyár építészmérnökének ter­vét annak ellenére sem, hogy a minisztérium engedélyével készítette. Ez a kétkedés azt jelenti, hogy a gyár az épí­tendő raktárhoz szükséges tervrajzot a hivatalos terve­zőintézettől — a zsúfolt munka miatt — csak évek múlva tudja beszerezni. Ha számoljuk a veszteséget, fél­millión felül lesz­ Döntenie kellene a tanácsnak, mert a levelezésből nem készül raktár és ha a posta forgal­mát növelik, a veszteség sza­porodik. Üljenek össze az il­letékes vezetők és tisztázzák a vitás kérdéseket minél előbbx andrási ség népe üzeni: tegnap este befejeződött az átszervezés. Tapsot kapott. Alig ült el a taps, tréfásan azt kérdezte a járási tanácselnök: — Az apósod is belépett, Hájas elvtárs? Tréfának szánta a járási tanácselnök, de abból hahota, hosszú ideig fennmaradó gúnyolódás lett. Tiszakanyar majd mindenben megelőzte a többi községet. Akadtak hát irigyei is. Bármi sikerre elég volt közbeszúrni: — Az apósod is bevitte a vetőmagot? Az apósod is be­adta a jószágot? Jóta tanácselnök, sem­miért sem érte ennyi csipke­lődés, mint az apósa miatt. Már úgy volt, bizisten pofon­üti valamelyiket, mire ma­guktól lelohadtak az ugratók. Minden csoda három napig tart, még a jópofaság is. Ezen a tavaszon meg an­­­nyit ígért a szépen elmunkált határ, hogy még sose ilyen bizakodással nem lehetett a falu népe és tanácselnöke. Most aztán itt van. Délelőtt telefonált Baglyos, a Búza­kalász elnöke. Kapálják a cukorrépát. Szükségük lenne minden munkáskézre, segítsen a ta­nácselnök. Hat ember nem vette még fel a munkát. Kérte a neveket. Baglyos öt nevet sorolt fel. Az Agócs Mihályét, a Fagyai Istvánét, a Jónás Laciét, a Pataki Gá­borét, meg a Horváth Béláét. Ez öt. Kérdezte a hatodikat. Erre Boglyas zavartan azt makogta, hogy a hatodikra már nem emlékszik, de nem is érdekes az. A fiát jól Fütyörésző jókedv­vel nyitott rá Agócs Mihály­­ra. Biztos volt benne, ha senkinek nem is, neki sikerül meggyőzni őket. Agócs csak hümmögött, hogy menne is ő, de hát az ólat kell rendbehoz­ni, azért marad itthon, ő se hagyta magát. A vitára ki­jött az asszony, Agócs Mihály felesége is. — Csak bennünk tud aggatózni az elnök elvtárs? Van olyan más is, aki még nem jár. — Oda is elmegyek. — Ott kellett volna kezde­nie, kedves elnök elvtárs. — Kinél? — Aj, úgy tesz, mintha nem tudná. Hát a családon belül.­­— A családban? — Ott bizony, a tisztelt apósánál. Állt mint akit leforráztak. Káromkodni szeretett volna olyat, hogy belezendüljön az ég. Dehát nem akarta előt­tük. Baglyosnak, a Búzaka­lász elnökének is lehetett volna annyi esze hogy az apósával kezdi, nem méghogy elhallgatja. Utána ment ki az apósék­­hoz. Talán nem kellett volna ilyen ajtóstól? Ej, végére kellett ennek járni. Hát be­lőle már sose lesz egész em­ber. Olyan neki az apósa, mint a kutyán a kölönc, fé­kezi a haladásban, elkeseredett szájízzel dolgozott amit tudott. Kedvetlenül indult haza. Lassan hogy minél később érkezzen. Hiszen az igaz, nem sokat zavarta az apósát, nemigen törődött vele, hogy vélekedik, mi a gondja. Még az apjától kapta a bölcs ta­nácsot az esküvő után: — Figyelmed legyen rá, fiam. Nem szül az jót, ha az após kutyája megismeri a vőt. János ehhez tartotta magát. Nem olyan messze laktak egymástól, de ők se mentek többet, mint a többi testvér. Bözsi, a felesége a harmadik lánya Parlagi Áronnak. Ki­jöttek az apóssal mindig. Május elsején, karácsonykor, ekkor-akkor elnéztek hozzá­juk. A gyerekek gyakrabban arra kanyarodtak iskolából hazafelé jövet a nagyanyjuk­hoz. A nagyanya is át-átsza­­ladt délutánonként a lányát megnézni, de ő akkor sose volt otthon. Az öreggel, már­mint Parlagi Áronnal, az apósával nemigen találkozott többet, mint akármelyik má­sik falusival. Benyitott. A szobában a két asszony várta. A felesége, meg az anyósa. A gyerekeket lefek­tette Bözsi. — Csak azért jöttem, hogy ne mérgelődj. Apád megy reggel a brigádba. Már úgy is menni akart, hiszen meg se lenne dolog nélkül, ötven éves, jó erőben lévő ember. Igazán kár volt így fellátnod. A békülékeny hangra men­­tegetődzve válaszolt. — Nem is azért, de a többi­ek is apámra várnak. — Ó, ahogy elrohantál, hamarosan Agócs Mihály bátyád érkezett. Kérdezte, megy-e Áron, mert akkor nekik sincs mire várni. Az anyós, Parlagi Áronná szedelőzködni is kezdett, B­óz iák hajót 3 AZ ÚJ BELÉPŐK HANGJA írásunknak az is lehetett volna a címe: Jól érezzük magunkat a tsz-ben, mert va­lamennyi megkérdezett vála­szából ez derül ki. Hittel, bi­zakodással tekintenek a jövő elé, rég túl vannak a „belép­jek — ne lépjek?" gyötrő problémáján, tétovázásukat legyőzte a munkavágy, s most erős akarással, nagy igyeke­zettel munkálkodnak a föl­deken. Két öreg szőlő* mester Serény munka folyik a kunhegyesi Lenin Tsz 36 hol­das szőlészetében. A karók erdejében két munkacsapat dolgozik, metszik a tőkéket. Régi és új tagok vegyesen. Az újak egyike Bagi András, 58 éves idős ember. — Nem régóta vagyok a csoportban, zárszámadáskor vettek fel. Februárban már szóltak: lehet menni dolgoz­ni. Úgy voltam vele, hogyha már beléptem, akkor nincs értelme a halogatásnak. Dísz­tagokra itt nincs szükség. Március 1-től már hiányzás nélkül dolgozom. Április 1- ig 44 munkaegységet szerez­tem. • A munka? Szeretek sző­lőben dolgozni, értek is hoz­zá, így közösen a munka is jobban halad, meg nem unal­mas, mint egyedül. Elbeszél­getünk, eltréfálunk, s az em­ber csak azt veszi észre, hogy már megint este van, mehe­tünk haza. A másik idős, új belépő Kolláth Imre. Hatvan éves. — Nálunk családi foglalko­zás volt a vincellérség — mondotta. — Én is a szőlők között nőttem fel s apósom után én lettem a paphalmi uradalom szőlőmestere. Na­gyon örültem, amikor Szebe­­rényi Mihály, a párttitkár (még az uradalomból ismert) hívott, hogy jöjjek ide a sző­lőbe. Másként is beléptem volna a csoportba, de hogy a régi szakmámat folytatha­tom, így még jobb. Harminc­hatholdas szőlészetben gaz­dálkodni nem kis dolog. Öröm fiatalnak lenni a tsz-ben Természetesen nemcsak idős, hanem fiatal új belépők is vannak, mégpedig szép számmal. A legutóbbi köz­gyűlésen például nyolcat vet­tek fel. Többnyire családta­gok, akik vagy most érték el a tsz tagsághoz megkívánt korhatárt, vagy eddig máshol dolgoztak. — Tőlünk már nem elmen­nek, hanem jönnek hozzánk a fiatalok — mondotta Sass Imre KISZ-titkár. — Öröm fiatalnak lenni nálunk a tsz-ben. Negyventagú KISZ szervezet működik, tizenöt­tagú tánccsoportunk, röplab­da- és futballcsapatunk is van. A sportolási és szórako­zási lehetőségek biztosításán túl a tsz anyagi támogatást is ad a kiszeseknek. Tavaly pél­dául 16 hold kukoricát kap­tunk, amit társadalmi mun­kával műveltünk meg, s a termés a KISZ-tagoké lett. Házasság esetén ezer forint „hozományt” kap minden fia­tal; aki katonának megy, az 400 forintot. Ha valaki év­közben bejelenti, hogy háza­sodni készül, annak kijár 800 kvadrát háztáji föld, amen­­­nyiben december 31-ig meg­tartja esküvőjét. Ezek után nem is lehet cso­dálkozni azon, hogy a fiata­lok nagy lelkesedéssel dol­goznak, s mind több kívül­álló lép be a tsz-be. Évi át­lagteljesítményük 300 mun­kaegységen felül van, de a múlt évben olyan is volt, nem egy, aki négyszáznál is többet teljesített. Kongres­­­szusi versenyvállalásuk arról tanúskodik, idén is kitesznek magukért. Hatvan holdon 30 mázsa kukoricát, ugyancsak 60 holdon 300 mázsa silóku­koricát, 10 holdon pedig 250 mázsa cukorrépát akarnak megtermelni holdanként. Erre gondolt Klein Sándor 18 éves fiatalember is, ami­kor hazajött a bányából és belépett a tsz-be. Nem csináltam rossz cserét Az otthon és a munkahely közelsége, meg a biztosabb megélhetés, a gondtalanabb élet ígérete hozta haza a tsz­­be Oláh Jánost és három tár­sát is.­­ Azelőtt a Talajjavító Vállalatnál dolgoztunk. Elég jól fizettek, de nehéz munka és csavargó élet volt az na­gyon. Hol itt, hol ott dolgoz­tunk, körülményes volt a ha­zajárás. Elhatároztuk, hogy hazajövünk. — Nekem az apósom már régóta tagja a csoportnak. Minden évben figyeltem, nem volt olyan nehéz a munkája és nem dolgozott annyit, mint én, mégis többet keresett — így K. Nagy János, a másik hazatérő. —■ Itt megvan az állandó munkám, jó munka­csapatban vagyok és itthon. A kereset sem rossz, ha dol­gozik az ember. Legutóbb 12 munkanap alatt 22 munka­egységet teljesítettem, amit, ha 18 forintjával számolok — ennyi az előleg — közel nyolcszáz forintot jelent. Mindent összevetve: úgy ér­zem, nem csináltam rossz cserét. Patkós Mihály Szolnok megyei szakemberek írásai a „Magyar Mezőgazdaság” legutóbbi számában A Magyar Mezőgazdaság szak­­folyóirat 1960. áprilisi száma közli Tresser Pál, a m­ezőhéki Táncsics Tsz főagronómusa „A munkarend kialakítása a mező­­héki Táncsics Tsz-ben” című cikkét. Ugyancsak e számban található „A kukorica termés­eredményeinek növelése a Héki Állami Gazdaságban” című szak­cikk Ungár Gyula főagronómus tollából. „A kiegészítő takarmá­nyozás, silótakarmány etetése a legelőn” című, fényképekkel ki­egészített cikket Kunos István, a Szolnok megyei Tanács legelő­gazdálkodási felügyelője írta. „Nem mi készítettük..." „Abádszalóki népművészeti szakköre tagjainak ügyes kezét dicsérik a díszpárna térítők, csipkék. Mi csak bemutatjuk a fényképésznek, aki meglátogatta a közső általános iskolában rendezett népművészeti­ és n­onisz­er éti kiállítást.”

Next