Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-15 / 89. szám
1960. április 15. Kedves vendégünk volt .... L. G. Geraszimova, a Szocialista Munka Hőse, az omszki terület moszkalenszkovoi gabonatermesztő szovhoz főagronómusa, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja. Vendégünk megtekintette a párt kongresszusi zászlaját és a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját elnyert Tiszaszentimrei Állami Gazdaságot- Tizenöt autószerviz naponta A Szolnoki Vasipari Vállalat ebben az évben elsősorban autójavító részlegét kívánja fejleszteni. Szolnoki és megyei viszonylatban a növekvő gépkocsi-park, a futó- és időszakos javítás általános emelkedése tette ezt szükségessé. A vállalatnak szerződése van a KPM Autóipari Tröszttelj minden hazánkba került külföldi típusú gépkocsi javítására. A gépkocsijavító üzem fejlesztési programjából az új szerviz- és akkumulátorműhelyt kell említenünk. Ezekbe a műhelyekbe még e hó folyamán beköltöznek a dolgozók. Mindez jótékonyan hat a még termelékenyebb munkára Felszabadul ugyanis a szerelőcsarnok egy része, ahol olyan munkát végezhetnek, amivel eddig a helyszűke miatt az udvarra szorultak. Mintegy tizenöthúsz új dolgozó felvételére is sor kerül. A vállalat — a még eredményesebb szervizmunkához — új gépeket is kapott, s kap majd ebben az évben. Nemrégiben új esztergapadot, 6 darab egyenirányítót, elektromos próbapadot, magasnyomású zsírozó- és alvázlefúvó berendezéshez jutottak. Molnár Vilmos igazgató szerint, az autójavító üzemrész fejlesztési programja lehetővé teszi, hogy nemsokára a jelenlegi három-négy gépkocsival szemben tíz-tizenöt gépkocsinál végezzék el a szervizt naponta SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Gyógypedagógiai intézet létesül Kisújszálláson Kisújszállás termelőszövetkezeti városban hatvan személyes bentlakásos gyógypedagógiai iskolát építenek, tanköteles korú, fogyatékos értelmi képességű gyermekek számára. Az épületet, amely mintegy 1 millió 800 ezer forintból épül, őszre átadják rendeltetésének, s a homoki gyógypedagógiai iskolával együttesen ez lesz Szolnok megye második gyógypedagógiai intézménye. Előzetes tervek szerint az ötéves terv folyamán újabb tantermekkel bővítik a kisújszállási intézményt, s azt tervezik, hogy leányinternátust is létesítenek mellé. Évi 200 ezer forint veszteség, vagy gyors intézkedés! A martfűi Tisza Cipőgyár dolgozói szervezetten vesznek részt a takarékossági mozgalomban. A műhelyek, a gyártókörök, a szabászok minden fillérre vigyáznak. Ez érthető is, mert a népgazdasági érdek függvénye az egyéninek, ami havonta, negyedévente a borítékban mutatkozik meg forint alakjában. Az igyekezet ellenére az évvégi zárlat vizsgálatánál a vezetőség súlyos hiányosságot fedezett fel. Az import lángkorom, helytelen tárolása miatt egy negyedév alatt 50 ezer forint kár érte a vállalatot- Azonnal intézkedni kell — volt a döntés. Megállapították,, hogy a jelenlegi tárolóhely nem megfelelő, mert a korom elnedvesedik és így felhasználva a gumi lyukacsos lesz. Száraz tároló kell- A régi konyhaépület barabjait nem lehet használni, mert tűzveszélyes az amúgy is gyűlő anyag számára. Az igazgató nem tétovázott, azonnal intézkedett. A gyárnak van építői csoportja, továbbá olyan építész tervező mérnöke, akiinek a minisztérium írásban engedélyezte a tervezést. A rendelkezés elhangzott: egy végleges száraz tűzveszélytől mentes raktárt kell építeni az üzem fejlődését figyelembe véve a legalkalmasabb helyen. Ez eddig rendben is lenne, mert a gyors intézkedés évente 200, vagy többezer forint értékű import árut mentene meg a pusztulástól. A kivitelezésbe azonban hiba csúszott. Nem kértek előre engedélyt az építkezésre. Mikor ezt a hiányosságot pótolni akarták, akkor még a járási tanács illetékesei akadályozták a munkát. Még a mai napig sem jött egyenesbe az ügy. A tanács szakembere nem ismeri el a gyár építészmérnökének tervét annak ellenére sem, hogy a minisztérium engedélyével készítette. Ez a kétkedés azt jelenti, hogy a gyár az építendő raktárhoz szükséges tervrajzot a hivatalos tervezőintézettől — a zsúfolt munka miatt — csak évek múlva tudja beszerezni. Ha számoljuk a veszteséget, félmillión felül lesz Döntenie kellene a tanácsnak, mert a levelezésből nem készül raktár és ha a posta forgalmát növelik, a veszteség szaporodik. Üljenek össze az illetékes vezetők és tisztázzák a vitás kérdéseket minél előbbx andrási ség népe üzeni: tegnap este befejeződött az átszervezés. Tapsot kapott. Alig ült el a taps, tréfásan azt kérdezte a járási tanácselnök: — Az apósod is belépett, Hájas elvtárs? Tréfának szánta a járási tanácselnök, de abból hahota, hosszú ideig fennmaradó gúnyolódás lett. Tiszakanyar majd mindenben megelőzte a többi községet. Akadtak hát irigyei is. Bármi sikerre elég volt közbeszúrni: — Az apósod is bevitte a vetőmagot? Az apósod is beadta a jószágot? Jóta tanácselnök, semmiért sem érte ennyi csipkelődés, mint az apósa miatt. Már úgy volt, bizisten pofonüti valamelyiket, mire maguktól lelohadtak az ugratók. Minden csoda három napig tart, még a jópofaság is. Ezen a tavaszon meg annyit ígért a szépen elmunkált határ, hogy még sose ilyen bizakodással nem lehetett a falu népe és tanácselnöke. Most aztán itt van. Délelőtt telefonált Baglyos, a Búzakalász elnöke. Kapálják a cukorrépát. Szükségük lenne minden munkáskézre, segítsen a tanácselnök. Hat ember nem vette még fel a munkát. Kérte a neveket. Baglyos öt nevet sorolt fel. Az Agócs Mihályét, a Fagyai Istvánét, a Jónás Laciét, a Pataki Gáborét, meg a Horváth Béláét. Ez öt. Kérdezte a hatodikat. Erre Boglyas zavartan azt makogta, hogy a hatodikra már nem emlékszik, de nem is érdekes az. A fiát jól Fütyörésző jókedvvel nyitott rá Agócs Mihályra. Biztos volt benne, ha senkinek nem is, neki sikerül meggyőzni őket. Agócs csak hümmögött, hogy menne is ő, de hát az ólat kell rendbehozni, azért marad itthon, ő se hagyta magát. A vitára kijött az asszony, Agócs Mihály felesége is. — Csak bennünk tud aggatózni az elnök elvtárs? Van olyan más is, aki még nem jár. — Oda is elmegyek. — Ott kellett volna kezdenie, kedves elnök elvtárs. — Kinél? — Aj, úgy tesz, mintha nem tudná. Hát a családon belül.— A családban? — Ott bizony, a tisztelt apósánál. Állt mint akit leforráztak. Káromkodni szeretett volna olyat, hogy belezendüljön az ég. Dehát nem akarta előttük. Baglyosnak, a Búzakalász elnökének is lehetett volna annyi esze hogy az apósával kezdi, nem méghogy elhallgatja. Utána ment ki az apósékhoz. Talán nem kellett volna ilyen ajtóstól? Ej, végére kellett ennek járni. Hát belőle már sose lesz egész ember. Olyan neki az apósa, mint a kutyán a kölönc, fékezi a haladásban, elkeseredett szájízzel dolgozott amit tudott. Kedvetlenül indult haza. Lassan hogy minél később érkezzen. Hiszen az igaz, nem sokat zavarta az apósát, nemigen törődött vele, hogy vélekedik, mi a gondja. Még az apjától kapta a bölcs tanácsot az esküvő után: — Figyelmed legyen rá, fiam. Nem szül az jót, ha az após kutyája megismeri a vőt. János ehhez tartotta magát. Nem olyan messze laktak egymástól, de ők se mentek többet, mint a többi testvér. Bözsi, a felesége a harmadik lánya Parlagi Áronnak. Kijöttek az apóssal mindig. Május elsején, karácsonykor, ekkor-akkor elnéztek hozzájuk. A gyerekek gyakrabban arra kanyarodtak iskolából hazafelé jövet a nagyanyjukhoz. A nagyanya is át-átszaladt délutánonként a lányát megnézni, de ő akkor sose volt otthon. Az öreggel, mármint Parlagi Áronnal, az apósával nemigen találkozott többet, mint akármelyik másik falusival. Benyitott. A szobában a két asszony várta. A felesége, meg az anyósa. A gyerekeket lefektette Bözsi. — Csak azért jöttem, hogy ne mérgelődj. Apád megy reggel a brigádba. Már úgy is menni akart, hiszen meg se lenne dolog nélkül, ötven éves, jó erőben lévő ember. Igazán kár volt így fellátnod. A békülékeny hangra mentegetődzve válaszolt. — Nem is azért, de a többiek is apámra várnak. — Ó, ahogy elrohantál, hamarosan Agócs Mihály bátyád érkezett. Kérdezte, megy-e Áron, mert akkor nekik sincs mire várni. Az anyós, Parlagi Áronná szedelőzködni is kezdett, Bóz iák hajót 3 AZ ÚJ BELÉPŐK HANGJA írásunknak az is lehetett volna a címe: Jól érezzük magunkat a tsz-ben, mert valamennyi megkérdezett válaszából ez derül ki. Hittel, bizakodással tekintenek a jövő elé, rég túl vannak a „belépjek — ne lépjek?" gyötrő problémáján, tétovázásukat legyőzte a munkavágy, s most erős akarással, nagy igyekezettel munkálkodnak a földeken. Két öreg szőlő* mester Serény munka folyik a kunhegyesi Lenin Tsz 36 holdas szőlészetében. A karók erdejében két munkacsapat dolgozik, metszik a tőkéket. Régi és új tagok vegyesen. Az újak egyike Bagi András, 58 éves idős ember. — Nem régóta vagyok a csoportban, zárszámadáskor vettek fel. Februárban már szóltak: lehet menni dolgozni. Úgy voltam vele, hogyha már beléptem, akkor nincs értelme a halogatásnak. Dísztagokra itt nincs szükség. Március 1-től már hiányzás nélkül dolgozom. Április 1- ig 44 munkaegységet szereztem. • A munka? Szeretek szőlőben dolgozni, értek is hozzá, így közösen a munka is jobban halad, meg nem unalmas, mint egyedül. Elbeszélgetünk, eltréfálunk, s az ember csak azt veszi észre, hogy már megint este van, mehetünk haza. A másik idős, új belépő Kolláth Imre. Hatvan éves. — Nálunk családi foglalkozás volt a vincellérség — mondotta. — Én is a szőlők között nőttem fel s apósom után én lettem a paphalmi uradalom szőlőmestere. Nagyon örültem, amikor Szeberényi Mihály, a párttitkár (még az uradalomból ismert) hívott, hogy jöjjek ide a szőlőbe. Másként is beléptem volna a csoportba, de hogy a régi szakmámat folytathatom, így még jobb. Harminchatholdas szőlészetben gazdálkodni nem kis dolog. Öröm fiatalnak lenni a tsz-ben Természetesen nemcsak idős, hanem fiatal új belépők is vannak, mégpedig szép számmal. A legutóbbi közgyűlésen például nyolcat vettek fel. Többnyire családtagok, akik vagy most érték el a tsz tagsághoz megkívánt korhatárt, vagy eddig máshol dolgoztak. — Tőlünk már nem elmennek, hanem jönnek hozzánk a fiatalok — mondotta Sass Imre KISZ-titkár. — Öröm fiatalnak lenni nálunk a tsz-ben. Negyventagú KISZ szervezet működik, tizenöttagú tánccsoportunk, röplabda- és futballcsapatunk is van. A sportolási és szórakozási lehetőségek biztosításán túl a tsz anyagi támogatást is ad a kiszeseknek. Tavaly például 16 hold kukoricát kaptunk, amit társadalmi munkával műveltünk meg, s a termés a KISZ-tagoké lett. Házasság esetén ezer forint „hozományt” kap minden fiatal; aki katonának megy, az 400 forintot. Ha valaki évközben bejelenti, hogy házasodni készül, annak kijár 800 kvadrát háztáji föld, amennyiben december 31-ig megtartja esküvőjét. Ezek után nem is lehet csodálkozni azon, hogy a fiatalok nagy lelkesedéssel dolgoznak, s mind több kívülálló lép be a tsz-be. Évi átlagteljesítményük 300 munkaegységen felül van, de a múlt évben olyan is volt, nem egy, aki négyszáznál is többet teljesített. Kongresszusi versenyvállalásuk arról tanúskodik, idén is kitesznek magukért. Hatvan holdon 30 mázsa kukoricát, ugyancsak 60 holdon 300 mázsa silókukoricát, 10 holdon pedig 250 mázsa cukorrépát akarnak megtermelni holdanként. Erre gondolt Klein Sándor 18 éves fiatalember is, amikor hazajött a bányából és belépett a tsz-be. Nem csináltam rossz cserét Az otthon és a munkahely közelsége, meg a biztosabb megélhetés, a gondtalanabb élet ígérete hozta haza a tszbe Oláh Jánost és három társát is. Azelőtt a Talajjavító Vállalatnál dolgoztunk. Elég jól fizettek, de nehéz munka és csavargó élet volt az nagyon. Hol itt, hol ott dolgoztunk, körülményes volt a hazajárás. Elhatároztuk, hogy hazajövünk. — Nekem az apósom már régóta tagja a csoportnak. Minden évben figyeltem, nem volt olyan nehéz a munkája és nem dolgozott annyit, mint én, mégis többet keresett — így K. Nagy János, a másik hazatérő. —■ Itt megvan az állandó munkám, jó munkacsapatban vagyok és itthon. A kereset sem rossz, ha dolgozik az ember. Legutóbb 12 munkanap alatt 22 munkaegységet teljesítettem, amit, ha 18 forintjával számolok — ennyi az előleg — közel nyolcszáz forintot jelent. Mindent összevetve: úgy érzem, nem csináltam rossz cserét. Patkós Mihály Szolnok megyei szakemberek írásai a „Magyar Mezőgazdaság” legutóbbi számában A Magyar Mezőgazdaság szakfolyóirat 1960. áprilisi száma közli Tresser Pál, a mezőhéki Táncsics Tsz főagronómusa „A munkarend kialakítása a mezőhéki Táncsics Tsz-ben” című cikkét. Ugyancsak e számban található „A kukorica terméseredményeinek növelése a Héki Állami Gazdaságban” című szakcikk Ungár Gyula főagronómus tollából. „A kiegészítő takarmányozás, silótakarmány etetése a legelőn” című, fényképekkel kiegészített cikket Kunos István, a Szolnok megyei Tanács legelőgazdálkodási felügyelője írta. „Nem mi készítettük..." „Abádszalóki népművészeti szakköre tagjainak ügyes kezét dicsérik a díszpárna térítők, csipkék. Mi csak bemutatjuk a fényképésznek, aki meglátogatta a közső általános iskolában rendezett népművészeti és noniszer éti kiállítást.”