Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP X Hetedszeres élüzem, s a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának tulajdonosa, a Hoki Állami Gazdaság szinte már nem is tud meglepetést szerezni Annyira természetesnek vesszük, hogy mindenben előljárnak, hogy mindenben ők a példamutatók, a többi állami gazdaság és a termelőszövetkezetek jövőben járandó útjának kitaposói. De az mégis hihetetlenül hangzik, amit Oláh János igazgató mond az irodában. — Kérem elvtársak, most jutottunk oda, hogy száz szarvasmarhát egy ember gondozzon nálunk. — Százat? Most még csak annyit. Év végére már kettőszázat, mert épül a másik százas istálló is. Ungár Gyula, a mezőgazdász közbeszól: — Ez évben először művel 268 hold kukoricát egy traktoros. Én is úgy voltam, mint most az olvasó. Egyszerűen nem hittem el. A gazdaság vezetői nem is magyarázkodtak tovább, hanem előállt a két szürkelovas hintó, s ki a kalaposi határrészre. Az egész tulajdonképpen a világ legegyszerűbb találmánya. Még találmánynak sem lehet ugyan nevezni. Valakinek eszébe jutott: megcsinálták, kipróbálták kísérletképpen. Szabadtartásos, önetetős szarvasmarhatenyészet. Ez a szakmeghatározása. Csupán ennyiből áll: van egy nádfedeles, vasvázas, kifutókarámos épület. Ez a jószág télinyári szálláshelye. Jászolkarikák nincsenek, nem is kötik meg őket, szabadon jár-kel mind a száznyolc törzskönyvezett utód növendéküsző. Abrakvályú van ugyan, de abrakot egy dekagrammot sem kapnak. Mégis napi 48 dekagramm a súlygyarapodás száznyolc boci átlagában, negyedéves időszakra. Enni ugyanis annyit esznek, amennyit kívánnak. Amelyik üsző megéhezik, kisétál az elején teljesen nyitott istállóból, odamegy a lucernakazalhoz. Ha ezt megunta, az 500 köbméteres földszint feletti beton silótérbez indul tovább. A hatalmas silótérben az egész évi takarmánymennyiséget egyszerre besilózzák. Az üszők etetőrácson nyújtják át a fejüket, úgy esznek, s az etetőrácsot így viszik fokozatosan előre fejükkel, ahogyan fogy előttük a siló. A gondozónak még csak hozzá sem kell nyúlnia egész évben. S ha megszomjazik az állat, ott a nagy betonvályú, amelybe automatikusan állandóan folyik a víz, a felesleges mennyiség pedig a túlsó végén távozik, így mindig friss ivóvizet talál a jószág. Az egészet, az istállót, a takarmánykazlakat vaskarám veszi körül, onnan ki nem mehet egy üsző sem. Illetve, majd a nyáron, amikor kinő az üszőtelep mellé telepített 30 holdas mesterséges legelőn a fű. Az almozás szintén egyszerű. Hetenként egy, ha a szükség úgy kívánja, két alkalommal behordják a fogatosok az alomszalmát. A trágyát pedig egy esztendőben kétszer szállítják ki a fogatosok kocsikaravánjai. Szervestrágyát ezzel a módszerrel annyit termeltet a gazdaság, amennyire igénye van. A gondozónak — Papp József 30 éves fiatalember — annyi a dolga egész nap, hogy felügyeljen, meg felseperje a kifutó betonlapjait. Ma még kéziseprűvel, de a gépműhelyben már készül a sepregetőgép. Addig napi három óra hosszat kell dolgoznia, de jövőre már úgy készítenek elő mindent, hogy a felügyeleten kívül más dolga nem igen akad a jószággondozónak. S épül már a gazdaság újabb százférőhelyes, szabad■ szállásos, önetetős rendszerű istállója is. Közvetlen emea • mellett. Úgy, hogy Papp Jó■zsef őszre kétszáz szarvasmarha felügyelője lesz. Az új még modernebb lesz, felhasználják az előbbi építési tapasztalatokat. S így épül majd a többi nyolc is, utcai rendszerben, egymás mellett és után. S ez azt jelenti: nyolcszáz szarvasmarha gondozását négy ember látja el. Ez már a termelékenység nálunk eddig elképzelhetetlen magas foka. Egyelőre nem a megyében, de Magyarországon sincs több ilyen rendszerű állatgondozás. 1959 volt a kísérleti év. Bevált. A nagytömegű silótakarmány jól állta a 27 fokos hideget is. A növendékállatok pedig hozzáedződtek a télhez, így lehet kialakítani az egészséges, a betegségekkel szemben legjobban ellenálló törzstenyészetet. A szabadtartásos, önetetős rendszernek egy feltétele van: csak nagyszámú állattenyésztés esetén kifizetődő. Van itt még más is csodaszámba menő. Tóth Gy. Lajos traktoros 268 hold kukorica mindennemű munkáját egyedül végzi. Tehát: elveti, kapálja és betakarítja. Kétszázhatvannyolc holdat egy ember! Pedig még csak egész évébe sem kerül, íme. Április 11-én tette meg az első fordulót négyzetbevető gépével. Április 30-ig vet. Kilencvenegy holdat négyzetes[ fészkesen, százhetvenhét hol dat sorosan. Tizenhét munkanapot földit vetésre. Mire azzal végzett, május 2-án a magtakarozáshoz kezd. Azt csinálja 10-ig. Május 10-től június 16-ig pedig a gépi kapálás a gondja. Vagyis kultivátorozik. Tulajdonképpen nem olyan nagy akadály, hiszen két táblához, száztizennyolc holdhoz hozzá sem kell nyúlnia. Az már megkapta a Limazint még vetőágy-készítéskor, S kapja majd a Dikonirt. A vegyszeres gyomirtás sokat segít a traktorosnak, így aztán nyáron, június 16-tól augusztus 21-ig még a lucernakaszálásból, az aratásból is kiveszi részét Tóth Gy. Lajos. Augusztus 21-én megy vissza kukoricaföldjére, kukoricabetakarító kombájnnal. Hetvenöt munkanap alatt kétszázhatvannyolc hold kukoricát megtör, csutkaszárát levágja, betakarítja. Egész évben rátartásokkal sem dolgozhat többet, mint százharminckét munkanap. Ebbe már az esőzés, s egyéb időjárási hátrányok miatti kiesés is beleszámítódik. Az egész gazdaság drukkol a kísérletnek. — Sikerül! — bizakodik Tóth Gy. Lajos, aki kilenc éve a Hoki Állami Gazdaság traktorosa. — Biztosak vagyunk benne — esküszik a két szakvezető. Kidolgozták ugyanis az eljárás agrotechnikáját. Az egész terület egy tagba esik, egymáshoz közeli táblákban, s ez nyereség a traktorosnak. De a nagy munkateljesítményhez magas Ürbés átlag kívánság is társult Martonvásárhelyi és Pionír hibridek 18—20 ezres főállományától száztizennyolc holdon 40 mázsás, a többin 30 mázsás átlagot várnak. Meglesz-e? 1959-ben gépi műveléssel 41 mázsát takarítottak be holdanként egy tábláról. Bíznak, mint búzakísérleteikben is. A gazdaság vezetése és dolgozói kidolgozták az ötéves terv rájuk vonatkozó mutatóit. Többek között az ötéves terv végére 22 mázsás búzatermés a cél náluk. Ilyen magas termésátlagot hazai búzafajtákból lehetetlen elérni. Hozattak bolgár, szovjet, olasz és más külföldi fajtákat. Az olasz Autonómia és a Fortunato fagykárt szenvedtek, ezek nem bírják a hazai hőmérsékleti viszonyokat. Ellenben az ugyancsak olasz Szampasztore és a szovjet Produker állja a fagyot. Terméshozamuk pedig 25—28 mázsa is lehet. Tízfajta búzavetőmaggal próbálkoznak most a kékiek. Nem lehetetlen, hogy egész búzatermesztésünkre vonatkozóan újszerű fajtákat honosítanak meg. Lenne még miről írni. őszintén,attól félek, lesz, aki el sem hiszi. Csodaként hatnak még ezek manapság. Hiszen Mezőhéken sem mindennapi jelenség még. A vendégnek úgy dicsekszenek még vele a gazdaság vezetői, dolgozói, hogy ilyet még úgyse látott. De már valóság. S egyben jövőnk tükre is. Ami Mezőhéken most kezdődött, hamarosan a többi állami gazdaságban és a termelőszövetkezetekben folytatódik. bozzák — Mezőhéki — ma még — csodák an gondozom a száznyolc üszőt. Napi munkám sepregetésből áll csupán. Én vagyok Tóth Gy. Lajos. Úgy tudom, Magyarországon elsőnek próbálkozom 268 hold kukorica vetésével, művelésével, betakarításával. AUÍTFírcmhu WÍUC 1960. SprűBs A Az év végéig minden falusi könyvtárat átadnak a tanácsoknak Kísérletképpen a múltban néhány megyében a falusi könyvtárakat átadták a helyi tanácsnak. A kezdeményezés jól bevált. Most már kilenc megye példája is bizonyítja : a könyvtáraknak is javára vált a csere. Az idén a hátralévő tíz megyében kerül sor az átadásra, s az év végére már valamennyi falusi könyvtárról a tanácsok gondoskodnak. A Művelődésügyi Minisztérium ezenkívül ebben az évben Nógrád, Hajdú és Békés megyének összesen 40 ezer kötet könyvet juttat a könyvtárak állományának gyarapítására. Érdekes statisztikát készítettek: kiszámították, hogy az 1960-ban a könyvtárakra költött pénzből Veszprém megyében 11.60 forint, Tolna megyében 10.77 forint, Nógrád megyében 8.47 forint, Vas megyében 8.03 forint, Győr megyében 7.39 forint jut egyegy lakosra. (MTI) Új üzemszervezési és növénytermesztési kézikönyv termelőszövetkezetek részére A Tudományos Akadémia agrártudományi bizottságai közül az ökonómiai és üzemszervezési bizottság tagjai most szerkesztik a termelőszövetkezeti elnökök kézikönyvét. Olyan munkának szánják, amelyből a szövetkezeti vezetők könnyen választ kaphatnak a társas gazdaságok kiépítése vagy továbbfejlesztése során felmerülő különböző üzemszervezési kérdésekre. A kézikönyv augusztus 20-ára, az alkotmány ünnepére készül el, s akkor az akadémia eljuttatja valamennyi termelőszövetkezeti elnöknek. ________________________ Ugyancsak hézagpótló munkán dolgoznak a növénytermesztési bizottság tagjai: ők növénytermesztési kézikönyvet állítanak össze. Az idei év végére elkészülő új kézikönyv elsősorban a termelőszövetkezeti mezőgazdászoknak szolgál majd hasznos útmutatóul. Az akadémia állatorvostudományi bizottsága a különböző állategészségügyi intézmények munkáját vizsgálja felül és javaslatokat dolgoz ki, hogy hatékonyabban foglalkozhassanak a nagyüzemi állattenyésztés egészségügyi problémáival. (MTI) Gépi palántázási bemutató A tiszajenői Új Tavasz Tsz melegágyaihoz pénteken délelőtt vendégek érkeztek. Itt rendezte meg a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Központ a gépi palántázási bemutatót. Erre a tiszajenői szövetkezeti gazdák különös kíváncsisággal készültek, hiszen a szőlő és a gyümölcstermelés mellett fő foglalkozásuk a kertészkedés. — Kíváncsiak leszünk a gépre! — mondogatták. Kétszázötven holdon kertészkedni nem kis dolog. Hatvan holdon paradicsompalántát kell földbe rakni. A dugga 1 fáshoz rengeteg emberi erő szükséges, s a gép ebben az esetben valóságos áldás. Tiszajenőn Amikor megérkeztek a vendégek, Faragó elvtárs, a tsz elnöke közelebb invitálta az érdeklődőket. Szűcs Sándor, a törökszentmiklósi Mezőgépgyár mérnöke ismertette a palántázógép működését, szerkezetét. A tárcsás palántaültetőről megtudtuk, 30—80 centiméterig bővíthető a sortávolsága. Teljesítménye négy ember munkájával óránként tízezer palánta, a vontatótraktor sebessége 1,1 kilométer óránként. A négy ember a gépen ül és az asztalról a két együtt forgó laza tárcsába helyezik a palántákat. Nagy volt az érdeklődés, de akadt hellyel-közzel kétkedő bizonytalanság is. Nem sérti-e meg a tárcsa a növényt, megfelelő mélységbe ülteti-e a palántát, jól tömíti-e a földet a palánta köré? Szűcs elvtárs alig győzte válasszal. Az aggályok persze hamarosan eloszlottak, amikor a bemutató ültetés első palántáit megvizsgálták a jelenlévők. Tökéletes munkát végzett, rengeteg emberi erőt megkímél. A tapasztalatcsere résztvevőinek az volt a véleménye, érdemes volt végignézni a bemutatót, mert sokat tanultak,