Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
1962. április 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP _ fi Héki fillam Gazdaság a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajának tulajdonosa Örömmel olvasta a gazdaság kollektívája a napilapok híradását: a Hoki Állami Gazdaság a tavalyi jó munkája eredményeként elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. Tradíciószámba megy Mezőhéken a gazdaság kitüntetése, hisz harmadszor kapták meg a legmagasabb elismerést, ezenkívül ötször az élüzem címet is megszerezték. A kitüntetést hosszú, fáradságos munka előzte meg és kiváló termelési eredményeikkel méltán érdemelték ki a legjobbaknak járó elismerést. Az állami gazdaság dolgozói 100 kat. hold szántó után tavaly 90 mázsa húst adtak a népgazdaságnak. Több tejet, tojást, hízott sertést, vágómarhát és baromfit szállítottak közfogyasztásra, mint ahogyan tervük azt előírta. Kétezer helyett 2393 mázsa hízott sertést, 460 helyett 1031 mázsa baromfit szállítottak el Mezőhékről. A növénytermesztésben sem rosszabbak az eredmények. Sőt, 23,34 mázsás búza és 23,19 mázsás kukorica (májusi morzsolban) átlagukkal elérték a világszínvonalat. " Intenzív búzafajtáik hektárra átszámítva 40,37 mázsás termést adtak. Mezőhéken jövedelmezően gazdálkodtak, eredeti tentikon túl 4 millió 117 ezer forint plusz hasznot tettek le a népgazdaság asztalára. Oláh János, a gazdaság Kossuth-díjas igazgatója mondotta: — Jól tudjuk, hogy nem szabad megelégednünk a tavalyi eredményeinkkel. Államunk az idén még több gabonát, húst, tejet és tojást vár tőlünk. Ennek tudatában készítettük el idei tervünket, melyet szintén szeretnénk túlszárnyalni. A hoki gazdaság a tavalyihoz képest megduplázza hízottsertés-tervét, mert több mint 4000 mázsa sertést fog szállítani. Wagner Imrétől, a baromfitelep vezetőjétől hallottuk: négy és fél vagon helyett 12—13 vagon élő baromfit szándékoznak nevelni. S hogy elképzeléseik feljvítását igazolja, még hozzáteszi: 17 ezer csirkét (230 mázsa) már elszállítottak. A mezőhéki elvtársak a megyei pártbizottság legutóbbi határozatának végrehajtásán munkálkodnak. Nem 100, hanem 119 mázsa húst adnak száz kát, holdanként. A növénytermesztésben is előre lépnek Mezőhéken. Rakonczai János, a gazdaság magtermesztési agronómusa arról tájékoztatott bennünket, hogy búzából 22, kukoricából 24 mázsás átlagtermést akarnak betakarítani — az utóbbit 1345 holdról, öntözött területükön szeretnék elérni a 28 mázsás átlagot. A gazdaságban csak intenzív búzafajtákat termelnek. A vetések kielégítően teleltek és 1V2—2 mázsa pétisót kaptak holdanként. A gabonatáblákon már megkezdték a vegyszeres gyomirtást. A Mezőhéki Állami Gazdaság dolgozói az utóbbi hetekben röpgyűléseken határozták el, hogy a pártkongresszus tiszteletére versenyeznek egymással. A növénytermelők vállalták, hogy 1,50 mázsával több kenyért, két mázsával több takarmánygabonát, 1,2 mázsával több kukoricát, tízzel több cukorrépát és öt mázsával több szénát takarítanak be hojdanként. Minden üzemágban csökkentik az önköltséget és több mint három kűtervüket. A gazdaságvezetés, a párt és a szakszervezet mindig megtalálta a helyes vezetési módszereket — mondotta Oláh János. Dolgozóink segítségével belterjessé tettük gazdaságunkat, elterjesztettük a legújabb termelési eljárásokat és növényfajtákat. A jó eredményeket egész kollektívánk érte el, együtt örülünk azoknak és együtt küzdünk idei vállalásaink teljesítéséért is. Ungár Gyulát, a gazdaság főagronómusát kiváló munkájáért legutóbb a Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntették ki. Rakonczai János, a magtermelés agronómusa sikerrel dolgozik az intenzív búzafajták, és a hibridkukorica hozamának emeléséért. Ugyanezt lehet elmondani az állattenyésztés szakmai irányítóiról is. Mezőhéken 17 brigád küzd a szocialista címért. Zsíros Károly tehenészbrigádja már a szocialista cím boldog tulajdonosa. A héki sikerek egyik nyitja, hogy anyagilag és erkölcsileg is megbecsülik a gazdaság dolgozóit. Az idén például egy havi fizetést — egy millió forintot — osztottak ki nyereségrészesedés, 180 ezer forintot pedig prémium címén. A martfűi üzemegység tehenészei a prémiummal és a nyereségrészesedéssel együtt 14 havi fizetést vettek fel tavaly. A jó munka jutalmául húsz fizikai és szellemi dolgozó járt külföldön 1961-ben. A gazdaságban külön becsülete van a törzsgárda tagjainak, akik hosszú idő óta jóban, rosszban együtt küzdöttek a magasabb hozamok eléréséért. Az élüzem avató ünnepségen harmincan kapják meg tíz éves munkájuk elismeréseként a törzsgárdajelvényt és oklevelet. Jövőre csaknem százan részesülnek ebben a kitüntetésben. Megérdemlik, mert elsősorban az ő érdemük, hogy a hoki gazdaság évről évre sikeresebben gazdálkodik. Sok emberrel volt alkalmunk beszélgetni a különböző üzemegységekben. Mindannyian elmondották, nagyon örülnek a magas kitüntetésnek, s azon munkálkodnak, hogy ne legyenek méltatlanok a bizalomra. Hosszú lenne felsorolni a hétköznapok hőseit, hisz oly sokan vannak a héki gazdaságban. Mégis megemlítjük Nagy Ferenc, traktorost, aki országos második lett az ifjú traktoristák versenyében. Herbály Imre és Sinka Lajos, traktorosokat szintén a legjobbak között emlegetik a megyében. Ünnepelnek a Héki Állami Gazdaságban. Az erkölcsi elismerés mellé 69 000 forint jutalmat kaptak a gazdaság dolgozói. Amikor mi is gratulálunk kiváló eredményeikhez szívből kívánjuk, hogy a jövőben is ott legyenek az ország legjobbjai között Máthé László Ungár Gyula, a gazdaság „Szocialista Munkáért Érdemérem”-mel kitüntetett főagronómusa Rakonczai János, magtermelési agronómus: — „Az idén 24 mázsás kukoricatermést akarunk betakarítani” Gépesített faültetés a héki üzemegységben Képünkön: Vigh László fejömester lió forinttal túlteljesítik évi 5 A Ponyokai-brigád „örökös" tagja Margitka most húszhónapos. Anyjától örökölte haja mézsárga színét, apjától meleg barna tekintetét. Alig látszik ki a földből ez a parányi emberke, s máris apró csínytevéseivel, hízelkedésével, örökké csacsogó szájával számlálhatatlan sok boldog percet szerez anyjának. Mindenre kíváncsi, ami körülötte történik. Miért fehér a nyuszi szőre? Miért nem beszél a Lencsi baba? Miért firkál a vendég néni egy piros noteszba, amikor anyukával beszél? Ez a sárga rúd a ceruza? Mi az, hogy ceruza? Megannyi kérdés, megoldhatatlannak látszó talány egy ilyen kislányka számára. S amikor a hívatlan látogató Apuka fényképére kíváncsi, már ugrik is, kikapva Anyu kezéből, mutatja Aput... Aput, akit ő minden nap vár. A felnőttek azt mondják neki, meghalt! Hiába várod, Margóka! Mi az, hogy meghalni? Hiszen a szomszéd Jancsikának is van apukája. S neki is van, itt a fényképe! Tessék csak megnézni! Ő biztosan tudja, hogy egyszer hazajön — s talán egy élő kisnyulat hoz majd a zsebében, a mostani játék helyett... Kis értelme még nem foghatja föl a halál lényegét. Mint ahogy anyja sem, a felnőttek sem akarták elhinni, hogy Szécsi Ferenc, ez a mindig mosolygó, kiváló munkás, remek barát és féltő férj nincs többé. A múlt évben, amikor aratásra készültek a Törökszentmiklósi Gépállomás traktorosai, a Ponyokai brigád is kivonult az Alkotmány Termelőszövetkezetbe. A csapatot a VA 54—96-os Zetor vitte... rajta ült Szécsi Feri, az ifjúsági brigád tagja. Mi történt? Éppen kezdték volna az aratást, de a gép megmakacsolta magát. Nem eresztette se le, se föl az asztalt. Feri bebújt a tarlóskerék fölé... egy pillanat, s megtörtént a szerencsétlenség. Az asztalt állító orsó törött el, s a következő pillanatban lezuhanva maga alá temette a szerencsétlen 27 éves fiatalembert. Szécsinét a brigád egyik tagja értesítette. Az asszony szinte észtvesztve szaladt be óra után a szolnoki kórházba... de már nem találta életben. Ott maradt egyedül, három évi boldog házasság után, szívében még mindig frissen égő szerelemmel és az akkor tízhónapos Margóval. A temetésre eljött az egész brigád. Ott, a frissen hántolt sír mellett mondták meg az özvegynek: ne féljen, ők mindig mellette maradnak. Segítenek neki abban, hogy ne legyenek anyagi gondjai, hogy felnevelhesse kislányát. Mondják, hogy a szerencsétlenség után hetekig senki nem akart felülni Szécsi Feri gépére. Árván állt a Zetor, s a brigád visszaesett a terv teljesítésében. Valahogy nem ment a munka úgy, ahogy kellett volna. A szabad időben pedig szaladgáltak egyik hivatalból a másikba... míg elintézték, hogy az özvegy 1475 forint nyugdíjat kapjon. ősszel Ponyokai Bálint, a brigádvezető összehívta a fiúkat: — Haza kell vinni a Feri háztáji kukoricáját. Nem kellett több szó... Néhány nap múlva a letört kukorica lezalmaza már ott magaslott Szécsiné udvarán. Nehezen telik az özvegyi sor! Hiányzik a gazda a háznál. A,, fiatalasszony egy beszélgetésre emlékezik mostanában, amit férjével a szerencsétlenség előtt folytatott. — Mi ez a biztosítási naptár, amit hazahoztál, Feri? — kérdezte akkor. — Életbiztosítást kötöttem. — Megőrültél? Hogy biztosíthatod az életedet? Hát lehet pénzzel egy életet pótolni? — Nézd kicsim! Ha engem valami szerencsétlenség ér, nem maradsz itt fillér nélkül... — Miért? Hát te olyan veszélyes helyen dolgozol? Eddig soha nem tudtam, hogy a traktorosok... — Igen! Az életüket is kockáztatják... Valahogy ilyesformán folyt le akkor közöttük a beszélgetés. S azért is maradt olyan emlékezetes, mert özvegy Szécsi Ferencné a temetés után 40 000 forintot vett fel az Állami Biztosítótól gépállomási és termelőszövetkezeti biztosítás után. Ebből a pénzből házat vett a Kisfaludi utcában. Most május hónap végén saját házába költözik az anya és gyermeke. A brigád segédkezik majd a költözködésnél... és segítenek a háztáji föld megmunkálásában is. Az Alkotmány Termelőszövetkezet tagsága ugyanis így határozott: — A mi fiunk is volt Szécsi Feri... nekünk is segítenünk kell a családján. Gyakran érkezik vendég a kis családhoz, a brigád tagjai — ha néhány percre is, de bekopognak: „Nincs valamire szükségük, Margitka?” „Mit hozzunk a kis Margónak?” A Ponyokai brigádban „örökös” tag lett Szécsi Ferenc. S ha majd Margóka iskolába indul, az édesanyja fogja majd egyik kezét. De a másik kis keze vagy Ponyokai Bálint, vagy Sándor János, vagy Hajnal Sándor — vagy ki tudja, melyik brigádtag erős tenyerébe lesz rejtve. És akkor megérti: Apuka nem jöhet vissza többé! De helyette tizenhat papát kapott, egy egész közösséget, amely féltőn vigyáz kicsiny életére. Varga Viktória — Itt van az én anyukám..., meg apukám! — mutatja a vendégeknek a meghalt apuka fényképét Margóka. Ivadékolnak a Tiszán Pontyok a telelőben kedvelik A szolnoki halászokat kivéve senkinek sem hozott hasznot a Tisza áradása. A Felszabadulás Halászati Termelőszövetkezetnek igen. Az ár a felső szakaszról annyi fehér halat hozott magával, amelyre ezen a vidéken nem igen volt példa. Az áradás óta naponta négy-öt mázsa élőhalat is kifognak, úgy hogy ezt a mennyiséget Szolnok és a megye piaca fel sem veszi. Nem is tudtak volna mit kezdeni a szükségleten felüli halmennyiséggel, ha a söripari vállalat nem siet segítségükre, s nem vállalja a tárolt áru mélyhűtését. Fellendült a budapesti Népszínház utcai szolnoki halászcsárda forgalma is. Naponta hat-nyolcszáz szolnoki halászlevet fogyasztanak a budapestiek. Halászaink azért — A szolnoki halat a pestiek gondoltak a helyi fogyasztókra is. Az egyik tiszai telelő holtágban nagymennyiségű pontyot tartogatnak arra az időre, amikor a folyón már nem lehet pontyozni. Sőt az utánpótlásról, a haltenyésztésről sem feledkeztek meg. Háromszázezer forint értékben mintegy száz mázsa pontyivadékot vásároltak a hajdúszoboszlói Bocskai Halászati Termelőszövetkezettől, s megkezdték az ivadékolást. A pontyivadékokat a Kákát tárolóba, s más holtágakba helyezik el. A siófoki altenyésztő állomásról háromszáz balatoni süllő-fészket hoztak. A süllőket a cibaki holtágban kosarakban rakták le. A kosarakban állandóan áramlik a víz, s a kaska megvédi a ragadozóktól a kikelő kis süllőket. Védjük szobrainkat! Jászberény város vezetőségének minden törekvése az, hogy minél szebbé, rendezettebbé, kulturáltabbá tegye a várost. — Ezért nagy gondot fordít a műemlékek védelmére, az új műalkotások méltó elhelyezésére. Az elmúlt év nyarán a város nagy szülöttének, Dérynének cararai-márvány mellszobrát helyezték el az árnyas Május 1. szigeten. A szobrot az időjárás viszontagságai ellen faburkolattal védik, s most tavasszal ismét gyönyörködhetünk, illetve csak gyönyörködhetnénk benne, ha durva kezek nem rontották volna el. A hófehér márványszobrot azonban brutális egyének kátránnyal mázolták be és ceruzával firkálták össze. Igen szomorú, hogy a kényesízlésű, szigorú kritikus herényiek között ilyen elvetemült emberek is akadnak, akik nemhogy segítenék a város szépítését, hanem meglévő értékeit ilyen brutalitással teszik tönkre.