Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-17 / 217. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XIV. évfolyam, 217. szám. Ara 50 fillér 1963. szeptember 17., kedd. Teljes siker Az elmúlt héten kedden „Miért csak félsiker” cím alatt beszámoltunk arról, hogy a MÁV példátlan vállalásának teljesítésében (a szeptember 8-i vasárnapra országosan 15 000 vasúti kocsi kirakását tervezték) Szolnokon csak fél siker született. Nem a vasút hibájából. Megírtuk, hogy a fuvaroztató és árut váró vállalatok egy része, közte a Tiszamenti Vegyiművekkel, nem tettek meg mindent a siker érdekében. A mostani vasárnapon újból tizenötezerötszáz vasúti kocsi kirakásának megszervezését vállalták a vasutasok. Az eredmény: Szolnokon is teljes siker. Háromszázhetvenkét beérkezett vagonból hétfőn hajnalig 365-öt határidőn belül kiraktak. Mindössze hét teljes siker született a kocsik berakásában is. Amíg szeptember 1-én 128, szeptember 8-án 86 kocsi berakásával végeztek a fuvaroztató vállalatok, a mostani vasárnapon 152 tehervagon áru indult útjára a megyéből. Újra csak a vegyiműveket említhetjük: 65 kocsi berakását tervezték és ehelyett 69-cel végeztek. Ezzel megürültek a hatalmas raktárak és csupán az utóbbi 15 napban 20 000 tonna műtrágyát kapott a mezőgazdaság. Örömmel számolunk be tehát az e vasárnapi teljes sikerről. Az érdekelt vállalatok jól megszervezték a vasárnapi munkát. A rakodóbrigádok mindenütt készen álltak és késedelem nélkül kezdtek munkához. Ahol gépesített be-, illetve vasúti kocsi kirakásával késtek. (A Budapesti Fűrészek 3, a Cementárugyári 1, a Patyolat 1, a szandaszöllősi Vörös Mező Tsz 2 vasúti kocsival szerepel ezen a listán.) A Tiszamenti Vegyiművekben minden beérkező kocsit időben kiraktak, csakúgy, mint a Szolnoki Cukorgyárban. Kirakás folyt, ott a gépek rend behozatalát, karbantartását nem hanyagolták el. A teherpályaudvari AKÖV kirendeltség teljes létszámmal és gépkocsiparkkal segítette a vasútiakat. Mindezeknek a részfeladatoknak a megoldása biztosította a teljes sikert. E. Gy. AZ ÖREG KÚRIA ÚJ LAKÓI A frissen festett, új ruhába öltöztetett, kisebb kastélynak is beillő udvarház homlokzatán büszke címer feszül. A lakók, az új lakók már nem ismerik és azelőtt is legfeljebb csak a mesékből, vagy belső cselédként szolgáló hozzátartozóiktól ismerhették a régi lakók életét Ok legnagyobbrészt földes szobában születtek és legtöbben még ma is kis, attól messze húzódó árva tanyákon laknak. Talán csak az áldozatos szívű tanyai pedagógusok a megmondhatói, milyen hátrányt jelent az ott tanuló gyermekeknek ez a tény. Hogy a tanító, ha megfeszíti magát, sem képes 10—12 tantárgyból lépést tartani a tudomány színvonalával, ha a szemét ki is nézi — a zömmel petróleumlámpás kis tanítói szobákban — sem képes ugyanazt nyújtani, amit egy olyan iskola, ahol hivatalos nyelven szólva „szakrendszerű oktatás” folyik. Nagyon sok van e meghatározás mögött. Alapos tudás, tág ablak a világ dolgaira, versenyképesség, ahol a tehetség mellé oda sorakozik a tájékozottság, a szókincs, a kifejezőkészség. Hát ezért győzelem a Kisújszálláson szombaton megnyílt új tanyai diákotthon, ezért volt győzelmi jelentés a tanácselnök beszámolója. Felsőbb támogatásról, közel 1 millió forintról, félmilliós évi költségvetésről beszélt papírlap, amelyen ezek az adatok sorakoztak, remegett az elnök kezében, akiről tudni kell, munkatársaival együtt rengeteget küzdött, hogy szeptemberben megnyithassa kapuit az új intézmény, a megyében az első, az országban a tizenhetedik. Az udvaron felsorakozva áll az ötven gyerek. S a székeken tanyai parasztemberek, néhányan ünneplőben, de legtöbben csak úgy hétköznapiasan, hiszen a munkát nem lehet otthagyni, legfeljebb 2—3 órára, amíg végignézik a szép otthont. És az otthon kifejezés ebben az esetben egyáltalán nem túlzás. Csak végig kell nézni a kis fehér ágyakon, amelyek iparművészeti háziszőttessel vannak leterítve. A szódafüggönyök, az apró éjjeliszekrények, a szép padló, a világos tanulószoba, a televízió, a világvevő rádió és a lemezjátszó együttvéve azt a hatást kelti, de jó lenne itt gyereknek lenni. Nem ment minden simán. A szülők egy része ellenkezett. Anyagi okokból, kényelmi szempontból, konzervatívizmusból. És most ugyanezek az emberek elnémulva, félszegen állnak a szépen berendezett termekben és a gyerekeik fejét simogatva nézik, nézik az otthont Csillognak a szemek. A gyerekek a legtermészetesebbek, ők nem érzik magukat különösen ünnepélyesnek. Jó közösségbe kerültek, jól érzik magukat. Ezt mondja Miszti Ágnes, a Békás-tanyáról, Gulyás Sándor Turgonyból, Cseh Ágnes a Hosszúhátról, akik társaikkal együtt már szép, nagy, tágas iskolákba járnak, ahol a tanár bácsik és nénik a jól felszerelt szertárak anyagából ismertetik meg velük a kémia, a fizika, a biológia rejtelmes világát A kisúji diákotthon nem csoda. Az egyre természetesebbé váló emberi összefogás nagyszerű, messzirevilágító példája. « h| ■ [UNK] Lovász Ági elsős kora óta nyolc kilométert tett meg hóban-fagyban az iskoláig meg vissza. Most büszkén mutatja édesanyjának, milyen célszerűen rendezkedett be. Mai Merénylet a templomban Találkozunk Karcagon A vasárnap sportja A vetés A rizsaratás A kukoricatörés A szüret premier Szép, derűs vasárnap volt a szeptember tizenötödikei. Afféle igazi csendes őszi kirándulásra, horgászásra * VASÁRNAPJA fogható nap. Ám megyénk falusi lakosságának nagyrésze úgy ítélte meg ezt a vasárnapot: igazi munkára alkalmas idő. Megyeszerte korán felszerszámozták a lovakat, beindították a gépeket csakúgy mint más, munkanapokon. A Cibakház Gépállomás körzetében például valamennyi termelőszövetkezetben dolgoztak a traktorosok. Legtöbb gépük a tiszaföldvári Szabad Nép és Lenin szövetkezeti gazdaságokban szállította a háztáji kukoricát A lánctalpasok vetőágyak készítésével szorgoskodtak, szállítógépeik pedig a cukorrépaföldeken fordultak rakománnyal. A cibakházi traktorosok hetven géppel 350 normálholddal csökkentették őszi tennivalóikat' Cibakházán nagy vásárt rendeztek a községben, s noha ez megérződött a munka menetén, mégis akadtak emberek, akik a vásár és vasárnap ellenére felkeresték a Vörös Csillag szövetkezet tábláit Hírek szerint háztáji betakarítási napként könyvelhetjük el ezt a vasárnapot A jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezetben legalább száz gazda törte, takarította háztáji kukoricajárandóságát. Aránylag jó az idei kukoricatermés Jászapátin, s így melegük lett a szállítóeszközökkel foglalatoskodó traktorosoknak, fogatosoknak, mire hazaszállították a háztájiban termett tengerit Kisújszállás szövetkezeteiben ugyancsak a háztáji földekre indultak a gazdák ezen a vasárnapon. A túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezetben szintén erre fordították a más időszakban pihenőnapnak szánt hétvégét. Sőt, még állami gazdaság is akadt, mint a palotási, amelyben ugyancsak a gazdaság dolgozóinak természetbeni juttatását fuvarozták. A távolabb lakókét a vasútállomásig szállították, a közelebbiekét pedig, (a besenyszögi, szolnoki lakosokét) egészen a kapuig vitték a vontatók. Az állami gazdaságokban különben igen sok ember dolgozott vasárnap. A Középtiszai Álami Gazdaságban éppen vasárnapra fejezték be a több mint ezerhatszáz holdas silókukorica betakarítását. Negyvenkét jármű forgolódott az utolsó betakarítási napon a silókukorica-táblákon. A mezőhéki, a jászsági, a középtiszai, a palotási és a szolnoki állami gazdaságokban együttesen legalább nyolcvan erőgép végezte az őszi árpa, az őszi takarmánykeverék vetését és a talajelőkészítést. Az állami gazdaságokban úgy számítják, egy hét kiesést okozott a munkából a szeptember elejei nagy esőzés. Nos, október végéig még hat vasárnap következik, s ez körülbelül az egyheti munkavégzési lehetőséget jelenti Ezért már most megkezdték a jövő vasárnapi műszak szervezését. Természetesen figyelemmel vannak azokra a dolgozókra, akiknek családi ügyeik, vagy halaszthatatlan intézni valóik lesznek éppen vasárnap. A szolnoki járás termelőszövetkezeteiben körutat tevők is arról számolnak be örömmel, hogy a zagyvarékasd Béke Termelőszövetkezetben legalább kétszáz embert láttak cukorrépát szedni. A jászladányi Szabadság közös gazdaságban őszi árpavetőkkel találkoztak. Az újszászi Szabadság, a mezőhéki Táncsics, a szajoli Vörös Csepel szövetkezetekben ugyancsak munkálkodó emberek népesítették be a határt. A szajoli Vörös Csepel Termelőszövetkezetben például egyenesen vasárnap délutánra fejezték be az őszi árpa vetését. Hír érkezett arról is, hogy a rizsaratók sarlói sem pihentek a vasárnap ellenére. Csak a Palotási Állami Gazdaságban száz ember szorgoskodott a rizsvetésekben. A nagykunsági részen ugyancsak folytatták a rizs betakarítását. A jászsági, tiszazugi tájakon (Cibakházán többek között) a háztáji szőlőskertekben találtak tennivalót a gazdák. B. L.