Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-17 / 217. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XIV. évfolyam, 217. szám. Ara 50 fillér 1963. szeptember 17., kedd. Teljes siker Az elmúlt héten kedden „Miért csak félsiker” cím alatt beszámoltunk arról, hogy a MÁV példátlan vál­lalásának teljesítésében (a szeptember 8-i vasárnapra országosan 15 000 vasúti ko­csi kirakását tervezték) Szolnokon csak fél siker született. Nem a vasút hi­bájából. Megírtuk, hogy a fuvaroztató és árut váró vállalatok egy része, közte a Tiszamenti Vegyiművek­kel, nem tettek meg min­dent a siker érdekében. A mostani vasárnapon újból tizenötezerötszáz vas­úti kocsi kirakásának meg­szervezését vállalták a vas­utasok. Az eredmény: Szol­nokon is teljes siker. Há­­romszázh­etvenkét beérke­zett vagonból hétfőn haj­nalig 365-öt határidőn be­lül kira­ktak. Mindössze hét teljes siker született a kocsik berakásában is.­­ Amíg szeptember 1-én 128, szeptember 8-án 86 kocsi berakásával végeztek a fu­varoztató vállalatok, a mos­tani vasárnapon 152 teher­vagon áru indult útjára a megyéből. Újra csak a ve­gyiműveket említhetjük: 65 kocsi berakását tervezték és ehelyett 69-cel végeztek. Ezzel megürültek a hatal­mas raktárak és csupán az utóbbi 15 napban 20 000 tonna műtrágyát kapott a mezőgazdaság. Örömmel számolunk be tehát az e vasárnapi teljes sikerről. Az érdekelt vál­lalatok jól megszervezték a vasárnapi munkát. A ra­kodóbrigádok mindenütt készen álltak és késedelem nélkül kezdtek munkához. Ahol gépesített be-, illetve vasúti kocsi kirakásával késtek. (A Budapesti Fűré­szek 3, a Cementárugyári 1, a Patyolat 1, a szandaszöl­­lősi Vörös Mező Tsz 2 vas­úti kocsival szerepel ezen a listán.) A Tiszamen­ti Ve­gyiművekben minden beér­kező kocsit időben kirak­tak, csakúgy, mint a Szol­noki Cukorgyárban. Kirakás folyt, ott a gépek rend­ behozatalát, karbantar­tását nem hanyagolták el. A teherpályaudvari AKÖV kirendeltség teljes létszám­mal és gépkocsiparkkal se­gítette a vasútiakat. Mindezeknek a részfel­adatoknak a megoldása biz­tosította a teljes sikert. E. Gy. AZ ÖREG KÚRIA ÚJ LAKÓI A frissen festett, új ru­hába öltöztetett, kisebb kas­télynak is beillő udvarház homlokzatán büszke címer feszül. A lakók, az új lakók már nem ismerik és azelőtt is legfeljebb csak a mesék­ből, vagy belső cselédként szolgáló hozzátartozóik­tól ismerhették a régi lakók életét Ok leg­nagyobbrészt földes szobá­ban születtek és legtöbben még ma is kis, attól mes­­­sze húzódó árva tanyákon laknak. Talán csak az áldozatos szívű tanyai pedagógusok a megmondhatói, milyen hátrányt jelent az ott tanu­ló gyermekeknek ez a tény. Hogy a tanító, ha meg­feszíti magát, sem képes 10—12 tantárgyból lépést tartani a tudomány szín­vonalával, ha a szemét ki is nézi — a zömmel pet­­róleumlámpás kis tanítói szobákban — sem képes ugyanazt nyújtani, amit egy olyan iskola, ahol hi­vatalos nyelven szólva „szakrendszerű oktatás” fo­lyik. Nagyon sok van e meg­határozás mögött. Alapos­­ tudás, tág ablak a világ dolgaira, versenyképesség, ahol a tehetség mellé oda sorakozik a tájékozottság, a szókincs, a kifejezőkész­ség. Hát ezért győzelem a Kisújszálláson szombaton megnyílt új tanyai diákott­hon, ezért volt győzelmi jelentés a tanácselnök be­számolója. Felsőbb támo­gatásról, közel 1 millió fo­rintról, félmilliós évi költ­ségvetésről beszélt papír­lap, amelyen ezek az ada­tok sorakoztak, remegett az elnök kezében, akiről tudni kell, munkatársaival együtt rengeteget küzdött, hogy szeptemberben meg­nyithassa kapuit az új in­tézmény, a megyében az első, az országban a tizen­hetedik. Az udvaron felsorakozva áll az ötven gyerek. S a székeken tanyai parasztem­berek, néhányan ünneplő­ben, de legtöbben csak úgy hétköznapiasan, hiszen a munkát nem lehet otthagy­ni, legfeljebb 2—3 órára, amíg végignézik a szép otthont. És az otthon kifejezés eb­ben az esetben egyáltalán nem túlzás. Csak végig kell nézni a kis fehér ágyakon, amelyek iparművészeti há­ziszőttessel vannak leterít­ve. A szódafüggönyök, az apró éjjeliszekrények, a szép padló, a világos tanu­lószoba, a televízió, a vi­lágvevő rádió és a lemez­játszó együttvéve azt a ha­tást kelti, de jó lenne itt gyereknek lenni. Nem ment minden si­mán. A szülők egy része ellenkezett. Anyagi okok­ból, kényelmi szempontból, konzervatívizmusból. És most ugyanezek az embe­rek elnémulva, félszegen állnak a szépen berende­zett termekben és a gyere­keik fejét simogatva nézik, nézik az otthont Csillognak a szemek. A gyerekek a legtermészete­sebbek, ők nem érzik ma­gukat különösen ünnepé­lyesnek. Jó közösségbe ke­rültek, jól érzik magukat. Ezt mondja Miszti Ágnes, a Békás-tanyáról, Gulyás Sándor Turgonyból, Cseh Ágnes a Hosszúhátról, akik társaikkal együtt már szép, nagy, tágas iskolákba jár­nak, ahol a tanár bácsik és nénik a jól felszerelt szertárak anyagából ismer­tetik meg velük a kémia, a fizika, a biológia rejtelmes világát A kisúji diákotthon nem csoda. Az egyre természe­tesebbé váló emberi össze­fogás nagyszerű, messzire­­világító példája. « h| ■ [UNK] Lovász Ági elsős kora óta nyolc kilométert tett meg hóban-fagyban az iskoláig meg vissza. Most büszkén mutatja édesanyjának, milyen célszerűen rendezke­dett be. Mai Merénylet a templomban Találkozunk Karcagon A vasárnap sportja A vetés A rizsaratás A kukoricatörés A szüret premier Szép, derűs vasárnap volt a szeptember tizenötödikei. Afféle igazi csendes őszi kirándulásra, horgászásra * VASÁRNAPJA fogható nap. Ám megyénk falusi lakosságának nagy­része úgy ítélte meg ezt a vasárnapot: igazi munkára alkalmas idő. Megyeszerte korán felszerszámozták a lovakat, beindították a gé­peket csakúgy mint más, munkanapokon. A Cibakház­ Gépállomás körzetében például vala­mennyi termelőszövetke­zetben dolgoztak a trak­torosok. Legtöbb gépük a tiszaföld­­vári Szabad Nép és Lenin szövetkezeti gazdaságokban szállította a háztáji kuko­ricát A lánctalpasok vető­ágyak készítésével szorgos­kodtak, szállítógépeik pedig a cukorrépaföldeken for­dultak rakománnyal. A cibakházi traktorosok hetven géppel 350 normál­holddal csökkentették őszi tennivalóikat' Cibakházán nagy vásárt rendeztek a községben, s noha ez meg­érződött a munka menetén, mégis akadtak emberek, akik a vásár és vasárnap ellenére felkeresték a Vö­rös Csillag szövetkezet táb­láit Hírek szerint háztáji be­takarítási napként könyvel­hetjük el ezt a vasárnapot A jászapáti Alkotmány Ter­melőszövetkezetben leg­alább száz gazda törte, ta­karította háztáji kukorica­­járandóságát. Aránylag jó az idei kukoricatermés Jászapátin, s így melegük lett a szállítóeszközökkel foglalatoskodó traktorosok­nak, fogatosoknak, mire ha­zaszállították a háztájiban termett tengerit Kisújszállás szövetkezetei­ben ugyancsak a háztáji földekre indultak a gazdák ezen a vasárnapon. A túr­­kevei Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetben szintén er­re fordították a más idő­szakban pihenőnapnak szánt hétvégét. Sőt, még állami gazdaság is akadt, mint a palotási, amelyben ugyan­csak a gazdaság dolgozói­nak természetbeni juttatá­sát fuvarozták. A távolabb lakókét a vasútállomásig szállították, a közelebbiekét pedig, (a besenyszögi, szol­noki lakosokét) egészen a kapuig vitték a vontatók. Az állami gazdaságok­ban különben igen sok ember dolgozott vasárnap. A Közép­tiszai Álami Gaz­daságban éppen vasárnapra fejezték be a több mint ezerhatszáz holdas silóku­korica betakarítását. Negy­venkét jármű forgolódott az utolsó betakarítási na­pon a silókukorica-táblá­kon. A mezőhéki, a jász­sági, a középtiszai, a palo­tási és a szolnoki állami gazdaságokban együttesen legalább nyolcvan erőgép végezte az őszi árpa, az őszi takarmánykeverék ve­tését és a talajelőkészítést. Az állami gazdaságokban úgy számítják, egy hét ki­esést okozott a munkából a szeptember elejei nagy esőzés. Nos, október végéig még hat vasárnap következik, s ez körülbelül az egyheti munkavégzési lehetőséget jelenti Ezért már most megkezd­ték a jövő vasárnapi mű­szak szervezését. Természe­tesen figyelemmel vannak azokra a dolgozókra, akik­nek családi ügyeik, vagy halaszthatatlan intézni va­lóik lesznek éppen vasár­nap. A szolnoki járás termelő­szövetkezeteiben körutat te­vők is arról számolnak be örömmel, hogy a zagyva­­rékasd Béke Termelőszövet­kezetben legalább kétszáz embert láttak cukorrépát szedni. A jászladányi Sza­badság közös gazdaságban őszi árpa­vetőkkel talál­koztak. Az újszászi Szabadság, a mezőhéki Táncsics, a szajoli Vörös Csepel szö­vetkezetekben ugyancsak munkálkodó emberek né­pesítették be a határt. A szajoli Vörös Csepel Ter­melőszövetkezetben például egyenesen vasárnap dél­utánra fejezték be az őszi árpa vetését. Hír érkezett arról is, hogy a rizsaratók sarlói sem pihentek a vasárnap ellenére. Csak a Palotási Állami Gazdaságban száz ember szorgoskodott a rizs­­vetésekben. A nagykunsági részen ugyancsak folytatták a rizs betakarítását. A jász­sági, tiszazugi tájakon (Ci­bakházán többek között) a háztáji szőlőskertekben ta­láltak tennivalót a gazdák. B. L.

Next