Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
1994; Militia 12. Hagy gonddal „ápolják az utolsó tisztarám" magyarszürke tenyészetet Valamikor az alföldi táj szinte elképzelhetetlen volt a nagyszarvú, rideg, szürke-magyar marha nélkül. A belterjesség térhódítása következtében ez a fajta fokozatosan kipusztult és ma már csak két tisztavérű törzstenyészetet tartanak nyilván. Az egyik a Hortobágyon, a másik a Közép- tiszai Állami Gazdaság nagyiváni üzemegységében nevelkedik. A középtiszaiaknak 101 szürke-magyar tehenük van és az idén ettől a törzsállománytól 68 szaporulatot értek el. A gazdaságban nagy gonddal és hozzáértéssel ápolják, védik az utolsó tisztavérű magyar-szürke tenyészetet, szinte „múzeumi tárgyként” kezelik az állatokat Ahonnan már levonult a gép Még aratnak a kunszentmártoni Zalka Máté Termelőszövetkezetben, de ezzel egyidejűleg megkezdték a nyári talajmunkákat. A gépeket csoportosítják. A kombájnok és aratógépek után közvetlenül a szalaglehúzók dolgoznak. Ezeket követik a szántótraktorok, illetve a disztillerek. A 160 hold területből, amiről a szalmát lehúzták, hatvannyoladt már feltárcsáztak. Szépen fejlődnek a borsó után vetett másodnövények, a 160 holdas területet már egyszer meg is kapálták. A trágyázási és talaj előkészítési munkákat az aratás utánra tervezik. 760 holdon szórnak ki istállótrágyát. A főnövények: cukorrépa, kukorica. Ennek a területnek az egyharmadát foglalja magában a kertészet, ide a szakemberek nagyobb tápanyagutánpótlást biztosítanak. Bővül Kunszentmártonban az üzlethálózat A kunszentmártoni földművesszövetkezet ebben az évben másfél millió forintot fordít bolthálózat fejlesztésre. A rendelkezésükre álló összegből 560 000 forintot egy cukrászati üzem építésére használnak fel, mely decemberben készül el. Ez évi beruházásból született meg a ruházati bolt is, amely már májusban megnyílt divat- és konfekció részleggel . Az éves tervben szerepel továbbá egy ruházati áruház létesítése is. Építése azonban átnyúlik a következő évre. A létesítésére felhasználandó összeg másfél millió forint. A kis beruházások — tatarozás, felújítás — megvalósítására 370 000 forint áll rendelkezésükre. Fekete napok A Tiszamenti Vegyiművek szuperfoszfát üzeme a folyamatos feltáróban történt fogaskoszorú-törés miatt az elmúlt vasárnap leállt. A javítás időtartamának csökkentése nagy jelentőségű volt, hiszen napi 600—650 tonna termeléskieséssel kellett számolni. A TVM karbantartói mondhatni ennek tudatában hősi munkát végeztek, s éjjelnappal a javításon dolgoztak, amelyet csütörtökre sikerült befejezniük. Hétfőn viszont az új kénsavgyár fele állt le kazánlyukadás miatt. A javítást megkezdték. Még az a szerencse, hogy a régi kénsavgyár a nagyjavítás és karbantartás idejére tervezett termelés fölötti eredményt hozott, s így tervlemaradás nem lesz. A szuperfoszfát veszteséget a vállalat igazagtójának véleménye szerint a lehető leggyorsabban pótolják. 5 EMBEREK ^tryok A essendes Laczkó Ferenc, ez a csendes fiatalember, ahogy a vasutat szereti, arra enged következtetni, biztosan régi vasutas családból származik. Pedig erről szó sincs. — A családból senki nem dolgozott a MÁV- nál — mondta. — Nem tudom, miért, de már fiatal korom óta nagyon vonzódtam a mozdonyokhoz. Mindenáron mozdonylakatos akartam lenni. Nem is hinnék, milyen rosszul esett, amikor 1951-ben nem vettek fel a Fűtőházba ipari tanulónak. Nem volt mit tenni, Vácra jelentkeztem a Kilián György öntőipari szakiskolába. Közben két hét múlva mégis csak lett egy üres hely a vasútnál. Szüleim azonnal felbontották a szerződésemet, s azóta itt dolgozom. — 1961—62-ben elvégeztem a vasútgépészeti technikum első osztályát. Miért hagytam abba? Megnősültem, lett egy kis családom. Az idén újra kezdem. A fiatal mérnököktől eddig is sok segítséget kaptam, remélem, ezután is támogatni fognak. Tudják, mi az én leghőbb vágyam? Bejutni a műszaki egyetemre? Kétszer kettő Kőhídi Miska bácsi két év múlva megy nyugdíjba, Dobos Gizella pedig pontosan két éve dolgozik a vasútnál. Kőhídi bácsi 1927-ben kezdte a vasutas életet Balassagyarmaton. 1938-ban került Szolnokra és azóta árupénztáros. Megkértük, mondjon valami jellemzőt az eltelt 26 évről. Gondolkodás nélkül a saját beosztásán mérte le az idő múlását. — 1938-ban egy hónap alatt 3000 tételt vezettünk be a könyvekbe, most tízezernél is többet. Egyedül tegnap 138 kocsirakomány érkezett. — Melyik a legnehezebb időszak az áruraktárban? — A cukorgyári kampány ideje. Ilyenkor mindig segéderőket veszünk fel — mondta. — Ezt mi, idősebbek, mindig türelmetlenül várjuk. Kik jönnek, csinosak, fiatalok-e? —■ hunyorít Giziké felé. — Giziké is így ragadt nálunk. — Megszerette a vasutat, Giziké? — Meg én. Csak a vizsgák nagyon nehezek. Én már kettőt letettem. Négy még hátra van. Kevesen maradnak meg nálunk — sóhajtott. — Most mi a beosztása? — Iparvágány-kimutatás vezető vagyok. — Azt mondta, kevesen eresztenek gyökeret a vasútnál? — így van. Nehéz ám tizenkettő-huszonnégyezni. Talpraesett, jókedvű lány Dobos Gizella. A főnökétől tudtuk meg, hogy a Szakma Ifjú Mestere versenyben már kétszer szerzett ezüst jelvényt. Édesapja 28 évig volt vonatkísérő. Giziké jelen pillanatban a legfiatalabb a forgalmi szolgálatnál. B. J. Koszomóink és visszavárunk TON! Kedves vendégeket fogadtak a napokban Jászfényszaru lakói és vezetői. Közel 20 év után látogatott el a községbe, két barátja társaságában Shikanian Rostom, az Örmény Köztársaságból, megkeresni az egykori harcok színhelyét. Bár régen volt, 1944. novembere — Rostom elvtárs — a jászfényszaruiak Tónija — úgy emlékszik vissza mindenre, mintha tegnap történt volna. A baráti beszélgetés közben elmondotta, hogy Mezőtúr — Szolnok — Abony — Zsámbék vonalán kergetve a fasisztákat jutott — el csapattestük Jászfényszaruba. — Itt több mint egy hónapig voltak elszállásolva. Visszaemlékezett azokra az emberekre, akikkel kapcsolata volt, s megnézte azt a házat is, ahol lakott. Nagyon sajnálta, hogy az egykori szállásadók közül már csak a rokonságot találta meg, mivel az illetők vagy meghaltak, vagy elköltöztek a községből. A községi pártbizottság helyiségében a párt, a tanács és a tömegszervezetek képviselői között ott voltak az idős veteránok (volt helyi rendőrök) is. A kis csoport kísérője és tolmácsa — Szabó Lajos — alig győzte fordítani a kérdéseket és válaszokat. Tónit az érdekelte, hogy hány termelőszövetkezet van a községben, mit termelnek azok, valamint milyen beruházások történtek. Közben elmondotta, hogy személyesen is látja azt, hogy mennyit változott a község külső képe. Örül annak, hogy a régi sáros út helyén aszfaltút épült, s a gyalogosok is betonjárdán sétálhatnak. A villany bevezetése is gyökeres változást hozott a község lakóinak életében és a kultúra terjesztésében. Csahmahcsjan Rekur Arisztakeszovics, a jereváni közgazdaságtudományi intézet tudományos munkatársa — Tóni barátja — aziránt érdeklődött, — van-e még a községben egyénileg dolgozó paraszt, s kérdést tett fel a helyi vezetőknek, hogy miért van egy községben három termelőszövetkezet is, hiszen nagyobb területen jobb munkaszervezés lehetséges és a tagok is több jövedelemhez juthatnak. Az idő gyorsan telt. A helyi lakosság jelenlévő képviselői minden kérdésre választ adtak. Közben ők is érdeklődtek az örmény nép életéről, eredményeiről. Pohárköszöntők hangzottak el, melynek kapcsán Tóth Sándor, a községi pártbizottság titkára, Sindely Mátyás, a községi tanács vb elnöke, Szabó Zoltán, a Béke Tsz elnöke és Kovács János, a Szabadság Tsz párttitkára meghívta Shikanian Rostom elvtársat és feleségét ez év november 17-re, a község felszabadulása 20. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségre. Rosztom elvtárs meghatott szavakkal mondott köszönetét, mind a baráti fogadtatásért, mind a meghívásért. Megígérte — ha a körülményei megengedik, eleget tesz a meghívásnak. — fülemen —» Szívesen segítenek Tiszafüreden nemrég újjáélesztették a nőtanács mellett működő pedagógiai bizottságot. Azóta sok mindenben segítenek a pedagógusok a községi nőtanácsnak Nemrég azt határozták el, hogy a község KISZ szervezeteinek is segítenek. Úgy, hogy a fiatal pedagógusok minden alapszervezetben részt vesznek a szervezeti munkában. Az ifjú pedagógusok minden két hónapban számot adnak a bizottságnak arról, mit végeztek az alapszervezetben. Első beszámolóikat augusztus második felében tartják majd meg. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A bátorság jutalma messzire eltalál Mezőhéki hőstett — kevermesi jutalom Kevermesen, Békés megye román határszéli kis falujában világoskék Warszava gépkocsi fékez a Március 15 utcában. Magas termetű, markáns arcú férfi száll ki belőle és a helybeli szövetkezet főmezőgazdászának lakását keresi. Aztán hogy útba talál, még három gyerek követi ujjongva. A bolt előtt álldogáló falusiak találgatják, ugyan ki jöhetett ilyen nagy családdal Hunyad Pótarékhez, a gazdászokhoz. A jövevényt nem ismerhetik, hiszen az még nagyvonalúan számolva is kétszáz kilométernyi távolságra innen a Szolnok megyei Martfűn jegyezteti lakhelyét. Oláh János Kossuth-díjas, a Hoki Állami Gazdaság igazgatója és társaságában a kevermesi főagronómus fiának, ifjú Hunyad Péternek martfűi játszótársai kocsiztak idáig, hogy tisztelegjenek egy bátor kisfiú előtt. A gyerek — ifjú Hunyad ; Péter — tizenhárom esztendős úttörő a tornácon fogadja vendégeit. Nyugodt és várakozó, a vakációban barnára sült arcán nyoma sincs az izgalomnak. Annál inkább Oláh János igazgatóén. Mert hiszen ünnepi beszédet tartani itt a családi körben, négy gyereknyi hallgatóság előtt, mégis csak túlzás lenne. Valami olyat kellene mondani hát, amiből a gyerek kiérezheti a felnőttek elismerését. Sikerül is, Kedves Péter fiam, úttörőhöz méltó cselekedet volt az, amit június 14-én tettél. Az életeddel játszattál, fiam. És te talán nem is sejted, mekkora értéket mentettél meg. Bozsik Tibor megyei igazgatónk is tudja, hogy annak csak szimbóluma ez az ezer forint jutalom, amit küldött neked. Június tizennegyedike, vasárnap. Péterrel a nyári örömök el is feledtették azóta a veszélyt. Csak az édesanyja — ő a legmegilletődöttebb most is — emlékszik vissza féltően simogatva fiát tekintetével: — Bizony kisfiam, csak azóta beszélgettük milyen szerencsétlenség is lehetett volna. Meleg volt akkor, nyári kánikula. Péter fürödni indult a Tiszára édesanyja és Csöpi kutyája társaságában a vasárnapi ebéd után. A Tiszára, ahová a negyvenhat fejőstehénből álló törzskönyvezett csordát ugyancsak fürödni terelte Angyal Pál tehenész. A folyónak tartva egyszerre nagy pukkanást és tehénbőgést hallott Péter. Aztán a csorda veszett ordítását. Odavágtatott a gátra, ahonnan már négy élettelen tehén kalimpált lefelé. S fenn a gát tetején a 22 ezer voltos magasfeszültségű vezeték megsérülve 80 centiméternyire csüng a földtől. És a felbőszült csorda arra vágtat, oda nyomva a vezeték, a pusztulás irányába Angyal Pali bácsit, a gulyást is, Péternek jelese volt fizikából. Tudta, érintkezés nélkül veszélytelen a villanyáram. Nyomban átbújt a sérült vezeték alatt. És kiáltozva, hadonászva szurkálta botjával a megbolydult tehenek orrát. — Csöpi kutyája — itt bújkál most az asztal alatt — hangos ugatással segített a gulya visszaterelésében. Drámai percek voltak azok, Pétert bármelyik pillanatban a vezetékhez vághatja akármelyik tehén. Szerencsére sikerült a pusztulás torkából visszaparncsolni a gulyát. De akkorra ellenkező oldalról a gát irányába haladt a másik csorda. Péter odarohant jelezni a veszélyt. S aztán vágtatott a gazdaság igazgatójához. A kár így is ötvenezer forint a négy tehén kimúlásával. De milliós érték megmenekedett. Igaz, a Péter fürdéséből nem lett semmi. Pedig a család akkor már elkerülőben volt Martfűről. Hamarosan búcsúra is került a sor ifjú Hunyad Péter és a martfűi pajtások Borhi Márta, Oláh Bélaei és testvére között. Most eljöttek a legkedvencebb barátok. De csak rövid időre. S Péter miután eldöntötte, hogy a jutalompénzből Tihany kerékpárt vesz, korához illő javaslatot tesz. — Gyerekek, játszunk már addig valamit, amíg itt lehettek, — borzát «ss