Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-20 / 92. szám

A vezetőségi ****** tagok Reszorrl­elelesiik, így ne­vezzük" az alap­"tervezeti vezetőségi tagokat. Azokat az embereket, akiknek mindenkor ki kell számol­ni, hogy mennyi időre mozdulhatnak el a munka­padtól, a munkagép mellől, akik főleg szabad idejük­ben tudnak csak pártmun­kát végezni. Az ő tevé­kenységüknek jelentős ered­ménye, hogy egyre mes­­­szebb kerülünk attól az időszaktól, amikor a párt­vezetőség, sőt esetenként a párta­lapszerveze­t nevé­ben egyetlen ember, a párttitkár intézkedett a legkülönbözőbb rendű és rangú dolgokban. Társadalmi és politikai életünk meggyorsult fejlő­désében az ő munkájuknak nagy szerepe van. A járási, városi és községi pártbi­zottságok és párt-végrehaj­tó bizottságok is egyre több segítséget adnak ahhoz, hogy az alapszervezeti vezetősé­gi tagok külön-külön is el­láthassák feladatkörüket. Komoly figyelmet érdemel az a következetesség, aho­gyan a szolnoki járási pártbizottság segíti a re­­szortfelelősöket. Tavaly is és már az idén is tanács­kozásra hívták össze a propaganda és művelődési, valamint a pártépítési és tömegszervezeti felelősöket, így a járási vezetők is közvetlenül megismerik a vezetőségi tagokat a ta­nácskozások alkalmával, megtudják hol milyen a helyzet, mihez kell segít­­­ség, mit lehet jótanácsként továbbadni, stb. A velük való törődés hatására maguk az alap­­szervezeti vezetőségi tagok is kezdeményezőbbek, tett­­rekészebbek. Sok alapszer­vezetben eddig hiába küsz­ködtek pl. azért, hogy­ meg­előzzék az oktatásokról va­ló lemorzsolódást. Most, hogy ezt közvetlenül az agit. prop. felelősökre bíz­ták, egyre kevesebben h­agyják abba évközben a politikai tanulást. Az alapszervezeti veze­tőségi tagokra nagyon ko­moly pártmunka vár. An­nál is több, amit már ed­dig végeztek. Mindannyian tudjuk, hogy egy időszak­b­an keveset törődtünk ve­lük. A munkások is, a dol­gozók is, akik a pártszer­vezettől vártak valamiben segítséget, többnyire csak a titkárt keresték, csak az esetek elenyésző százaléká­ban a­ reszortfelelőst. A vezetőségi tagok szavát alig-alig tartották teljes ér­tékűnek. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a járási és városi, községi vezetők munkamód­szere is jelentősen táplál­ta ezt a nézetet, mert ok­tatási, kulturális, termelési stb. dolgokról ők is leg­inkább csak a titkárral be­széltek. Ez azonban inkább főleg a múltban volt így. A szol­noki járműjavítóban, a szolnoki vasúti csomópont­nál az alapszervezetekben — és még sok más helyen — olyan fontos dolgokat is a reszortfelelősökre bíznak, amit addig úgy tartottak, hogy azt kizárólag csak a titkár tudja elintézni. A legnagyobb eredményt az a szemléletbeli változás hozta alapszervezeteinkben, hogy a teljes értékű mun­kához minden vezetőségi tag tevékenységére szükség van, így teljes az összhang, így teljes a munka. Ezt a felélénkülő tevékenységet sikerült legtöbb alapszer­vezetben úgy elérni, hogy közben a gazdasági felada­tokra fordítsák a legtöbb gondot. A Tisza Cipőgyár­ban most so­k a modellvál­­tozás, amit meg kell ten­ni, hogy a kereskedelem­nek, a fogyasztók igényei­nek megfelelően termelhes­senek. Az alapszervezetek vezetőségi tagjai legtöbb helyen azért agitálnak, hogy ezt az újnak tűnő és nehéz feladatot megértéssel, jó akarattal fogadják a munkások. S ez már maga megkönnyíti az átállást. Nagyon fontos a reszort­felelősök tevékenysége. Az ő munkájukat, szavukat nem pótolja semmi. Éppen ezért kapnak egyre na­gyobb rangot­­ járt él­etünk­ben, az alapszervezetekben. Egyre közelebb kerülnek a valójában reájuk váró fel­adatokhoz, s egyre jobban meg is felelnek annak. (BE) SZOLNOK MEGYEI a MSKVtl CaPTPITHTTCttB FS A MFfiVFI TAMfKtS LAPJa XVn. évfolyam, 93. szám, íra 50 fillér 1966. április 30, szerda. Három hónap alatt 55 860 új televízió előfizető A Posta vezérigazgatósá­gon elkészült az első ne­gyedévi rádió és televízió forgalmi statisztika, amely a televízió további térhó­dítását jelzi. Az elmúlt há­rom hónap alatt ugyanis 55 860 új televíziókészülék­tulajdonost vettek nyilván­tartásba. Ezekkel együtt hazánkban már 887 042 te­levízió előfizetőt tart nyil­ván a posta. A rádiózás — bár a te­levíziónál jóval lassúbb ütemben — ugyancsak fej­lődik. A posta legfrissebb adatai szerint 2 496 810 rá­dióelőfizető van hazánk­ban. Az elmúlt három hónap alatt 20 400 új készüléket jelentettek be. A vezetékes rádióhálózat viszont ismét csökkent, három hónap alatt 7800 hangszórót sze­reltek le, s így a rádióelő­fizetők közül már csal­ mintegy 150 000 hallgatja a vezetékes rádiót. r Új táskarádiók, fényképezőgépek, korszerű gyermekkocsik, autó-utánfutók, sátrak és gazdasági eszközök A Belkereskedelmi Köl­csönző Vállalat 44 boltjá­ban és 40 idénykölcsönző­jében 90 millió forintot érő, 130 féle szükségleti és kulturcikk várja a bér­lőket. A háztartások mosógépet, centrifugát, padlókefélőt, porszívót, hűtőgépet bérel­nek, az üdülésre, kirándu­lásra indulók táska-, vagy zsebrádióért, fényképező­gépért, filmfelvevőért tér­nek be a boltokba. Ame­lyik családban gyermek születik, csecsemőmérleget, sport-, vagy mélykocsit visznek haza, a hiányzó napfényt pótolja a kvarc­lámpa. A vállalat az idén hat­millió forintot fordít fel­újításra; kiselejtezik mind­azokat a tárgyakat, ame­lyek nem alkalmasak már kölcsönzésre, a választék korszerűbb lesz, és részben új. Szokol tranzisztoros rá­dióból például újabb 300 vár elosztásra. 200-at kap­nak belőle a balatoni üdü­lőhelyek, és ugyancsak a Balatonra érkezik az üdü­lési idény kezdetére 2000 új gumimatrac. 1­0 új fényképezőgép kerül a vál­lalat boltjaiba, és 500 gyer­meksportkocsi. A divatos, és egészségesebb magas, nagykerek­i gyermekko­csikból 1000-et osztanak szét ebben az esztendőben. Az autótulajdonosok gyak­ran igénylik a csomagtar­tót, ezért újabb 80 érke­zik hamarosan az üzletek­be. A múlt évben kísérle­tezett a vállalat az autó­utánfutók kölcsönzésével, a két- és négyszemélyes magyar gyártmányú után­futóknak nagy sikerük volt, ezért az idén növelik a készletet. 100—100 darab­bal növekszik ebben az év­ben a két- és négyszemé­lyes, 200—200 darabbal pe­dig a 8—16 személyes sát­rak választéka. A tervek között 125 köbcentis Da­­nuvia motorkerékpárok be­szerzése is szerepel. A vál­lalatnál igény mutatkozik olyan szükségleti idény­cikkekre is, mint amilyen például a kézi permetező­­gép, a sózóteknő, káposz­­tagyalu stb. V. A. Minden vállaalfat túlterjesztettek a cukorgyárban (Tudósítónktól.) A cukorgyártási kampány után tanácskozásra ült ös­­­sze a szolnoki cukorgyár vállalatvezetősége, a pár­t- és szakszervezet, valamint a szocialista brigádok ve­zetői, hogy kiértékeljék a munkaversenyvállalásokat és munkafelajánlásokat. Megállapították, hogy a vállalásoknak a gyár mind­két ágazata, a répaosztály és a műszak is majdnem minden pontját túlteljesí­tette. A répaosztály az átvételi költségeknek 185 ezer fo­rinttal való csökkentésére tett ígéretet, s ezt 554 ezer­re teljesítette. A kocsiállás­­pénzt 50 ezer forinttal sze­rették volna csökkenteni, s 116 ezerrel csökkentették A gépkocsik üzemeltetési költségénél 15 ezer forintos megtakarítást vállaltak, amelyet 103 ezer forintra teljesítettek. A műszak eredményei hasonlóan jól alakultak. A melaszcukor veszteséget 261 ezer forinttal kívánták csökkenteni, s hogy ennek érdekében mindent megtet­tek, azt a tényszám mutat­ja. Majdnem 3 millió fo­rinttal csökkentették a me­laszcukor veszteséget. A cukorveszteségnél 341 ezer forintot terveztek s végül 1,8 millióval csökkentették a veszteséget a normához viszonyítva. A karban­tar­tást a vállalatnál 6,5 mil­lió forinttal kevesebből ol­dották meg. Tüzelőanyag­ból a kampány ideje alatt 515 vagon szenet spóroltak meg, amelynek értéke 1,8 millió forint. Zsigmond Béla Talán végére sem kész»­ el a szajoli felüljáró A két Florentini hányperces produkcióin — A mindenható sorompók „bukása” ? A sem módosított határidő lesz elegendő ahhoz, hogy az évek óta készülő szajoli vasúti felüljáró el­készüljön. Az eredeti befe­jezési határidő 1965. május 31-e volt, amit azután 1906 május 31-re módosítottak Sáffi Károlynak, a Hídépítő Vállalat szajoli építésveze­tőjének nyilatkozata szerint a felüljáró ekkorra elké­szül ugyan, de használatba nem lehet venni, mert a rajta keresztülvezető új útszakasz építésének befe­jezése csak augusztus végé­re várható. Az utat a Be­tonútépítő Vállalatnak kell építeni — mondotta. Antalfi László, a Beton­­útépítő Vállalat főépítésve­zetője azonban úgy nyilat­kozott, hogy a Hídépítő Vállalattal kötött szerződé­sük csak a gépi földmunka elvégzésére szól. Tudomása szerint a betonútburkolatot a Közlekedési Építő Válla­latnak kellene csinálni. Az az igazság, hogy fe­lüljáró ügyben volt egy ér­tekezlet nemrégen, ahol az építő vállalatok felügyeleti szerve a KPM Építőipari Tröszt képviselőjének az volt a kívánsága, hogy a Betonút készítse az útbur­kolatot. A szolnoki vasúti rekonstrukción dolgozó fő­építésvezetőség azonban ilyen munkára nincs felké­szülve. Végeredményben nem dőlt el az értekezleten hogy végül is ki lesz meg­bízva az útburkolat elké­szítésével. A Betonútépíti Vállalat még kétezer köb­méter földmunkával adós, de tartozásuk törlesztéséhez máris hozzáfogtak és két hét múlva le is törlesztik. Rajtuk nem múlik a má­jus 31-i határidő betartása. Az útburkolat elkészítésé­nél mutatkozó huzavona é­­bizonytalanság viszont nms enged következtetni, nmi» talán még augusztus végén sem indulhat m­­eg a forga­lom­­ a felüljárón. A felüljáró legnagyobb része már most is telje­sen készen áll, csupán a középső rész főtartóinak beemelése van háti­a. Ez a munka okozza azonban a legnagyobb gondot az épí­tőknek. Úgy kell megoldani a több tonnás főtartók be­emelését, hogy közben ne akadályozzák a vasúti for­galmat. A szakemberek elképzelé­se az, hogy két 18 tonna maximális teherbírású Fio­rentini autódaruval emelik helyükre a főtartókat. Ezt egy húszperces vonatmen­tes időszakban hajtják vég­re, mégpedig május 22-e, az új vasú­ti menetrend életbelépése előtt. A menet­rendváltozás után ugyanis nem biztos, hogy ilyen hosszú ideig nem halad át szerelvény a felüljáró alatt. A főtartók és az ezeket összetartó vasbeton tartók beemelése után következik csak a munka neheze, a hídszerkezet vastag vashu­zalokkal történő keresztirá­nyú utófeszítése. Reméljük, hogy a KPM Építőipari Tröszt mielőbb intézkedni fog, az útburko­lat építésére kijelöli va­lamelyik vállalatot és to­vábbi határidő módosítá­sokra már nem kerül sor. Ha így lesz, ak­kor a 4-es főút forgalmát olyan na­gyon akadályozó szajoli vasúti sorompó őszre már csak a múlt sötét emléke lesz. Ha nem, akkor még ki tudja meddig várakoznak hosszú ideig hosszú gép­­kocsikaravárok a minden­ható sorompók előtt. - bj - Szerződéskötések a kölcsönösség elve alapján A legtöbb cikkből március 31-ig teljesítették az előirányzatot Gazdaságirányítási rend­szerünk átalakulóban van. Az új mechanizmusnak néhány eleme már érvé­nyesül a mezőgazdaságban. A vállalatok és a közös gazdaságok önállóbbak let­tek, megszűnt a termelési tervek diktál­ása. Számos mezőgazdasági termék fel­­vásárlási (termelői) árát felemelték, mely kedvezően érezteti hatását. A tervezés és az irányí­tás rendszere az ősz óta jelentősen megváltozott. A termelőszövetkezetek csupán a kenyérgabona termelésére kaptak kötele­ző előirányzatot. A többi növények termelése, az ál­latok nevelése a szövetke­zet és a vállalatok megál­lapodásának függvénye. A vállalatok most is kötelező tervmutatókat kaptak, de ezek realizálására — taná­csi utasítás nélkül — szer­ződnek a közös gazdasá­gokkal. A szerződéskötések ta­pasztalatai azt igazolják, hogy a termelőszövetkeze­tek döntő többsége már felnőtt. A tervek elkészíté­sekor figyelembe vette a tagok és a népgazdaság igényeit. Kialakultak a termelési profilok, a tsz-ek specializálódtak. A gazda­sági adottságok, a rendel­kezésre álló munkaerő, s a kölcsönös előnyök figye­lembevételével tárgyaltak és szerződtek a különböző vállalatokkal. Örvendetes, hogy a leg­több cikkből március 31-ig túlteljesítették a szerződés­­kötési előirányzatokat, így például 11,8 százalékkal több napraforgót, 15 száza­lékkal több zöldséget ter­melnek. A MÉK és a kon­zervgyárak a tervezettnél háromezer holddal na­gyobb területen termeltek zöldségféléket. Az­ idén több aprómagvat, cirkot, babot, állítanak elő. Több cikkből lemaradás van. A tsz-ek kevesebb sörárpára, dohányra, ken­derre és cukorrépára szer­ződtek. A cukorrépa ter­melése gazdaságos. Megyei átlagban holdan­ként 1039 forint tiszta jövedelmet hozott. A cukorrépa termelése (betakarítása) munkaigé­nyes, számos tsz munka­erőhiánnyal küzd. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az utóbbi években többször is növelték e növény ver­­ésterületét. A dohányra tavaly hol­dankénti átlagban 2800 fo­rintot fizettek rá a szövet­kezetek- Pedig az átlagter­més 9 mázsa felett volt, a minősége azonban a pero­­noszpóra miatt, a közepest sem érte el, így érthető a közös gazdaságok idegen­kedése. A vállalatok 200 ezer hízott sertést, 23 500 vágó­marhát, 66 ezer mázsa ba­romfit és csaknem 320 ezer hektoliter tejet akar­nak termeltetni és felvásá­rolni. Az említett cikkek árufedezete biztosítva van a baromfi kivételével. Eb­ből az előirányzatnak csak 58,1 százalékát kötötték le. A sertéstartás és a ba­romfinevelés egyaránt ab­rakigényes. A sertés, a vá­gómarha és a tej termelői árát felemelték, a barom­fiét nem. Több gazdaság példája igazolja, hogy a jelenle­gi árak mellett minden kilogramm baromfin tíz forint nyereség van. A közös gazdaságok és a vállalatok kapcsolata sokat fejlődött, változott. Érté­kelték a termelés, minősí­tés során felmerült hibá­kat és keresték az együtt­működés lehetőségeit. A szövetkezetek nem vállal­koztak irreális feladatokra. Azt termelik, ami gazda­ságosabb, s ebben igazuk van. A vállalatok látszólago­sról monopol helyzetben vannak. Ám a többi ter­meltető vállalattal verse­nyezniük kell a partnerért, a lehetőségek jobb kihasz­nálásáért. Néhány termelőszövetke­zetben tapasztalható, hogy elégedetlenek a felemelt, termelői árakkal. Az ára­kat nem lehet a végtelen­ségig növelni. • Helyesebben teszik, ha olcsóbban, mi­nél kisebb ráfordítással igyekeznek termelni. A na­gyobb nyereséget, a kisebb termelési költségek révén érjék le. Új vonások alakulnak ki a tsz-ek és a vállalatok kapcsolatában. Az állatfor­galmi és a baromfiipari vállalat takarmánnyal is segíti a szerződő tsz-eket az állattartásban. A kon­zervgyárak olcsó bérleti díj ellenében paradicsom­szedő és paszírozó gépeket ad a szerződő tsz-eknek. Sajnos ezek még nem ál­talánosak. Összességében: a szerző­déskötések új rendszere bevált. A vállalatok és a tsz-ek is élni tudnak a na­gyobb önállósággal. Egész­séges versenyszellem ala­kul ki, melynek nem lehet más célja, mint a népgaz­daság és a fogyasztók igé­nyeinek j­cht-s óce Máthé U«M

Next