Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-19 / 247. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! SZOLNOK MEGYEI S A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS XVII. évfolyam, 247. szám. Ara 50 fillér A Balatonnál nya­ralók hozták a hírét: több dunántúli termelő­­szövetkezet pecsenye­csárdát nyitott a tó men­tén. Saját feldolgozású sertéssülteket, nyers hur­kát, kolbászt lehet kapni bennük. S ugyanott saját termésű bort is mérnek. A verpeléti Dózsa ugyan­csak saját palackozással hozza forgalomba borter­mését, amelyek ismertek mesénk vendéglátóhe­­lyein is. Kecskeméten évek óta megállnak az átutazók, hogy friss, házi készítésű hentesárukat vásároljanak a Helvéciai Állami Gazdaság szaküz­letében. Sőt azt hallot­tuk: Szegeden összefogott néhány termelőszövetke­zet, s kenyérsütő üzemet foglalkoztat. Mi van mindebből Szolnokon? Nem­ sok. Eb­ben a megyében 137 ter­melőszövetkezet gazdál­kodik, de a megyszékhely piacán négy-ötnél több­nek nincs elárusító helye. Az őszinteség kedvéért ezek egyike, másika is a már máshol sehol el nem adható zöldségáru­­tól próbál itt megszaba­dulni. Egy hevenyészett felmérés jól mutatja, mennyire nem élnek a Szolnok megyei termelő­­szövetkezetek ezzel az új­szerűséggel. Az előbb ír­takhoz hasonlóan össze­sen egy, a szolnoki Fel­­szabadulás Halászati Termelőszövetkezet tart fenn egy halászcsárdát. Csakhogy Budapesten. Gondolatok ugyan Itt is érlelődnek már. Az újszászi Szabadság Ter­melőszövetkezet számít­­gatásokat végeztet üzem­gazdászával egy Szolno­kon felállítandó hús- és tejbolt létesítésére. A jászkiséri Kossuth Tsz házi kenyérsütésen töri a fejét. A túrkevei Vörös Csillag gyümölcsaszalás­ra szeretne berendezked­ni. Nálunk valamivel ne­hezebben teljesednek be úgy látszik ezek az el­képzelések. Pedig de rá­férne az egészséges kon­kurencia a kereskedelem­re. És lehetőség is van rá. Meg szükség is. Csak egy példa: az idén mintegy 600 vagon para­dicsom ment tönkre, csak itt Szolnok megyében. Egyszerre ért, a konzerv­gyárak, a MÉK nem tudták fogadni. Lám mi­lyen jól járt volna min­denki, ha a szövetkezetek maguk is árusítják, vagy pedig házilag befőzik. Tél utóján, tavasz elején a házi főzésű paradicsom ínyencség lenne a piacon. Vagy mennyi gondot szokott jelenteni a ká­poszta, uborka, paprika értékesítése is. A jász­­fényszarui termelőszövet­kezetek segítettek magu­kon. Savanyítóüzemet állítottak fel. Az idén a jó időjárásnak köszönhe­tően „bejött” a másodve­tésű zöldborsó. Egy­­részét értékesítették, más­részt leszántották. A do­log ugyanis úgy egysze­rűbb: nem veszi a MÉK, nem kell a konzervgyár­nak, hadd menjen tönk­re. Pedig egyáltalán nem nagy dolog a zöldborsó dunsztolása sem. Sőt, annyi is elég lett volna, ha az értékesítéssel meg­bízott szövetkezeti sze­mély elmegy néhány ipa­ri üzembe, s ott eladja a munkásoknak a termést. E tavasszal arról volt szó, a Szolnokot kör­nyező termelőszövetkeze­tek közösen szaküzletet nyitnak. Nem lett belőle semmi. A kezdeménye­zés hiányzik, vagy vala­mi más? Az előbbiből sincs túltengés. Erre vall többek között az, hogy facsemetekertje például egyetlen közös gazdaság­nak, a rákócifalvi II. Rá­kóczi Ferenc Termelő­­szövetkezetnek van a me­gyében. A termelés a fő dolga minden időben a szövetkezetnek, az álla­mi gazdaságnak. De az­zal, hogy bizonyos termé­keit önállóan feldolgoz­za, forgalomba hozza, csak frissíti a kereskedel­met. Mindenképpen a la­kosság járna jól, ha na­gyobbodna a választék, javulna a minőség. Egy­szóval a verseny ösztön­ző lenne az ellátásra. Jelentené azt is, az úgynevezett segédüzem­ágak nagyobb arányú be­vezetése, hogy munkaal­kalom adódna a falusi nőknek, a nehezebb fizi­kai munkára már képte­len falusi öregeknek. S talán a legfőbb, minden nagy munkával már meg­termelt terméket meg le­hetne menteni. Nem gon­dolunk arra, hogy a leg­kisebb faluban is működ­jön már holnap szövetke­zeti üzlet. De az na­gyon kellene, hogy a me­gyeszékhelyen legyen né­hány szaküzlet. S leg­alább járási székhelyeken és a városokban egy-egy. A Szolnok megyei terme­lőszövetkezetek, állami gazdaságok lássák el az itthoni piacot. Pillanat­nyilag Szolnokot példá­ul a nagykőrösi, nyárs­apáti, abonyi, ceglédi kö­zös gazdaságok „terítik”. Sőt a szegediek hordanak ide burgonyát. Igaz, mindehhez vala­mi kis pénz is kell. De nem ezen múlik elsődle­gesen. Sokkal inkább vál­lalkozó kedven, ötleten, bátorságon. Ha úgy tet­szik, kockázatvállaláson is. Az idő egyre inkább azoknak kedvez, akik vállalják az ilyesmit. Bár a dolognak másik oldala is van. Az, hogy az állami szervek ösztönözzék, segítsék bá­torítsák a termelőszövet­kezeteket, állami gazda­ságok ilyen gondolatait. Ha engedélyért folyamod­nak, ne akadályozzák őket. Ha már máshol megy és jól megy, kifize­tődően, akkor nálunk is talajának kell lennie Börzék Lajos Megelőzték Szolnok megyétÁ víz drága nyersanyag Az ország vegyipari üzemeinek vízügyi energetikusai Szolnokon Tegnap délelőtt 9 óra­kor kezdődött az a kétna­pos tanácskozás a szolno­ki Tiszamenti Vegyiművek­ben, amelyen az ország összes vegyipari üzemének vízügyi energetikusa részt­­vett. Rajtuk kívül az Or­szágos Vízügyi Főigazgató­ság különböző szerveinek — a Központi Vízminőségi Felügyelet, a Középtisza­ Az elmúlt héten Buda­pesten huszonnégy ország vízügyi és vízgazdálkodási szakemberei több napon keresztül folytattak esz­mecserét a természetes vi­zek tisztaságának megóvá­sáról. Az ötnapos tanács­kozáson kiderült, milyen óriási gondot jelent több európai államban az ipari vízellátás. Ha nem szület­nek sürgős intézkedések, 1970-ben már nem áll ren­delkezésre elegendő tisztí­tott, egészséges víz. A víz tehát, főleg a vegy­ipar további fejlesztése következtében az érdeklő­dés homlokterébe került.­ Szolnokon, a budapesti nemzetközi konferencia volt elnöke, Holló István, az OVF központi vízminő­ségi felügyeletének vezető­je beszélt e felelősségtel­jes munkáról. A Tiszamenti Vegyimű­vek főenergetikusának, az üzem vízgazdálkodási hely­zetéről szóló előadása után nagyon élénk eszmecsere alakult ki A vitában a vegyipari üzemek szenny­víztisztító és semlegesítő berendezéseit kifogásolták, mivel azok nem működnek biztonságosan, a folyókba többször erősen szennye­zett víz kerül. Két sálé is kevés volt. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság képvi­selője elmondotta, hogy a vegyipari üzemek szaporo­dása a Sajó völgyében­­ komoly vízgondokat okoz. A folyón hazánkba érke­zett vizet az ipar teljes egészében „beveszi”, mely­ forgntia és szennyezve a további felhasználók ren­­­delkezésére bocsájt­a olyan év is, amikor a csató vízhozamának a dupláját fogyasztották a vegyipari üzemek. A Péti Nitrogénművek energetikusa szerint a gyár óránként 1800 köbméter friss vizet használ fel.­­ Évente 9 millió köbméter vidéki, az Északmagyaror­szági és a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság­­ kép­viselői. A Vegyipari Tröszt és a szolnoki vegyiművek közös rendezésében ez volt az el­ső alkalom, hogy a vegy­ipari üzemek energiagaz­dálkodási szakemberei együttesen tárgyaltak az ipari vízellátás és a szenny­víztisztítás problémáiról, szennyezett vizet bocsát ki és ezért büntetésül 3 mil­lió forint szennyvízbeveze­tési díjat fizet. A TVM vízgazdálkodása cé­damutató Ki gondolta volna, hogy a Tiszamenti Vegyiművek tavaly 13 millió köbméter ipari vizet használt fel, több mint 10 millió forint értékben. A Vegyipari Tröszt vezetői a szolnoki vegyiművek vízgazdálkodá­sával, főleg a vízművek műszerezettségével nagyon elégedettek. Többek között ezért is Szolnokon rendez­ték meg az első tanácsko­zást, amelyet majd ne­gyedévenként más-más üzemben megismételnek. A kétnapos konferencia első napján a körülbelül negyvenöt résztvevő meg­tekintette az üzemet, s a gyárlátogatás tapasztalatai­nak megvitatását a máso­dik napra halasztották. Tegnap délelőtt a Vegy­ipari Tervező Intézet meg­bízottja a helyes vízgazdál­kodási adatszolgáltatásról tartott előadást, amely rendkívüli mértékben be­folyásolhatja a víztisztító berendezések tervezésének pontosságát. Ezt követően a Vegyipari Tröszt képviselője a har­madik ötéves terv vízgaz­dálkodási beruházásairól tájékoztatta a jelenlévő­ket. Örvendetes, hogy a vízről, mint drága nyers­anyagról nemcsak előadá­sok hangzottak el, hanem a tervekből kiderül, az eddigieknél nagyobb össze­gek ráfordításával igye­keznek a vegyiművek ha­zánk természetes vizeinek tisztaságát megóvni. — bognár — Négy év múlva nem lesz tiszta víz, ha... A MEZŐHÉRI TÁNCSICS TSZ RÁKÓCZIFALVI­­ 1- AS SZÁMÚ ÜZEMEGYSÉGÉBEN SZILÁGYI LAJOS SZERELŐ VÍZSZIVATTYÚ TENGELYT CSERÉL RÁCZ FERENC TRAKTOROS MTZ-GÉPÉN Élénk kulturális élet a tiszafüredi járásban A tiszafüredi járásban sok tekintetben előreléptek a kulturális munkában. Míg az előző évadban 328, 1965—66-ban 548 ismeret­terjesztő előadást tartottak. A filmmel kísért előadások száma 118-ról 252-re emel­kedett. Hatszorosára nőtt a vitaesttel egyb­ekötött já­tékfilm vetítések száma is. A járás területén 21 szak­kört működtettek, 8 sikeres író-olvasó találkozót tartot­tak. Csökkent az előző évekhez képest a művészeti csoportok, műsoros estek­ száma és ezek nézőközönsé­ge. Viszont ugyanez idő alatt ötszörösére emelkedett a televízió készülékek mennyisége. Négy község­ben báb­játszó csoport mű­ködik. 1966. október 19., szerda. A IV képernyője | előtt Ilii | Akadémiai macska Ili | A szerkesztők éjs; 1 pótlá­sából Ilii | Füzetlapok tanulsággal 11 | A jó példa: Cibakháza Közel kétszázan tettek mestervizsgát megyénkben Az első mestervizsgát 1958-ban tartották. Azóta több mint húszezren kapták meg erről az oklevelet, — megyénkben 198 fő — amelynek szervezése és le­bonyolítása a KIOSZ fel­adata. A jelentkezők között nemcsak kisiparosok és kis­iparos jelöltek vannak, ha­nem olyan vállalati és szö­vetkezeti dolgozók is, akik­nek az önállósulás szándéka nélkül a magasabb szak­­képzettséget igazoló mes­terlevél, a mesteri cím megszerzése a céljuk. Budapesten és tizennégy megyeszékhelyen hetvenöt szakmában lehet mester­­vizsgát tenni, a szakmunkás bizonyítvány megszerzését követő három évi szakmai gyakorlat esetén. Természetesen ezt a lehe­tőséget azok a szakmunká­sok is felhasználják, akik a jövőben részt kívánnak venni a lakosság igényei­nek kielégítésében. A kengyeli Dózsa Tsz befejezte a búza vetését Kovács Pál, a törökszent­miklósi járási tanács fő­­agronómusa jelenti: „A kengyeli Dózsa Tsz kedden befejezte az őszi kalászosok vetését.” A kengyeliek a megye termelőszövetkezetei közül elsőként végeztek a legfontosabb őszi munká­val. Összesen 500 hold őszi árpa és 2060 hold búza magját tették a földbe.­­ Ügyeltek a minőségre is, egyetlen hold búzát sem vetettek kalászos után. A kongresszusi verseny a betakarításban is szép si­kert hozott a szövetkezet­ben. Befejezték az 1500 hold kukorica törését (ke­vés kivétellel a szárat is lehordták), betakarították a napraforgót és felszedték a 300 holdnyi cukorrépát. Ed­dig 600 holdon gondoskod­tak a talajerő utánpótlásá­ról. A szövetkezeti gazdák most m­inden erőt a mély­szántás elvégzéséne­k ön­­pontosítanak.

Next