Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

MII 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Egyre összébb zárul Johnson harapófogója,­­ amelynek egyik ága Wa­shington vietnami háború­jának fokozódó kudarca, a másik ága pedig az egyre közelgő amerikai elnökvá­lasztás. S mint korábban is, Johnson ebből a hara­pófogóból Észak-Vietnam terrorbombázásának erős­­bítésével vél kimenekülni. Vasárnap Haiphongnak, a VDK legnagyobb kikötő­városának lakónegyedeit és gazdasági létesítményeit bombázta az amerikai lé­gierő, s a héten a különbö­ző washingtoni politikai centrumok mosakodása mögül kibontakozott a kép:­­ az Egyesült Államok elhatározta: a légi háború újabb esz­kalációját, Észak-Vietnam kikötőinek támadását. Washington már augusz­tus eleje óta gyors ütem­ben fokozta a VDK elleni légiháborút, egyre szapo­rította — a vezérkari fő­nökök kívánságának meg­felelően — a bombázási célpontok listáját. S a vi­tából, amely augusztus óta tartott a „héják” és a „ga­lambok” között, ismét csak a „ héják” kerültek ki győztesen. Még augusztus végén a szenátus „héja­­beállítottságú” katonai készenléti bizottság előtt McNamara hadügyminisz­ter, mint ésszerűtlent, el­utasította a három fő vi­etnami kikötő blokádját, kétségesnek mondotta egy ilyen hadművelet haté­konyságát és figyelmezte­tett a nemzetközi kockáza­tokra. Szeptember 1-én, sajtóértekezletén Johnson azt a látszatot keltette hogy a hadügyminiszterrel ért egyet. A héten viszont, bármennyire próbálta is a Fehér Ház menteni az „odadobott” hadügyminisz­ter presztízsét, nyilvánva­lóvá vált, hogy McNamara kijelentései ellenére újabb eszkaláció megy végbe Vietnamban. Ezek a táma­dások, amelyek célja meg­fojtani a kikötőket, elvá­lasztani őket az ország bel­területétől, a megfigyelők szerint egy még szélesebb légi offenzíva előjátékát jelenthetik. Jellemző módon az újabb eszkaláció megint csak nem elégíti ki a szélsősé­ges köröket, hiszen az el­nöki posztra áhítozó és Goldwater nyomdokaiba lépett Reagan kaliforniai kormányzó sietett „­még totálisabb” légiháború kö­vetelésével rálicitálni John­­sonra. Másfelől viszont a józanabb köröket képviselő New York Times a „szava­hihetőségi szakadék” mé­lyüléséről ír, a konzerva­tív londoni Times pedig két hét alatt negyedik ve­zércikkében követelte a bombázások abbahagyását, és utalt az egyre növekvő kockázatokra. Hozzátarto­zik a képhez az is, hogy a Johnson-kormányzat a jövő héten meginduló ENSZ közgyűlésben újabb „békeoffenzíva” eljátszásá­ra készül. A hét elején Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke egy ame­rikai televíziós társaság­nak adott nyilatkozatában azonban hangsúlyozta: a bombázások feltétel nélküli megszüntetése az egyetlen út a tárgyalások felé. A kinshasai afrikai csúcsértekezlet olyan idő­pontban ült össze amikor a felszabadulási hullám csúcspontján túljutott Ar­den éppenséggel afféle hul­lámvölgybe került. Meg­nyilvánult ez a fokozódó gazdasági problémákban, a nyugati inspirációjú kato­nai puccsokban, s az egyes afrikai államok meddő egymás közötti viszályai­ban. Holott különösen a rhodesiai és délafrikai faj­védő fehérek akciói és ez­zel szemben a mindkét országban új lendületet ka­pott, de támogatást váró partizánmozgalom sürge­tően követeli a független Afrika magára találását. Az Afrikai Egységszerve­zet pedig lényegében to­vábbra is tükrözi azokat az ellentéteket, amelyek már megszületésekor jel­lemezték, radikális előre­lépést tehát aligha lehe­tett elvárni tőle. A kins­hasai csúcstalálkozón­­ ho­zott határozatokat elsősor­ban a kialakult helyzet és nem a korábban táplált —, sajnos sokszor megalapo­zatlan — remények szem­szögéből kell vizsgálni. S ekként fontosnak minősít­hetjük azokat a határoza­tokat —, amelyek a portugál gyarmatokon har­coló függetlenségi mozgal­mak egységére szólítanak fel, vagy azt a közvetítési kísérletet, amely a nigériai polgárháború megoldását szorgalmazza. Lényeges a felszabadító mozgalmak céljait szolgáló rendkívüli alap összegének felemelése, jóllehet a rhodesiai fehér rezsimmel szemben hozott határozat semmiképpen sem nevezhető cselekvőnek. A kinshasai csúcstalálkozó lé­nyeges eredménye, hogy — erős vita után ugyan — az afrikai államok rokonszen­­vüket nyilvánították az EAK iránt és követelték, hogy az izraeli fegyveres erők vonuljanak ki Egyip­tom területéről. 3. Az EAK iránti rokon­­szenv megnyilvánulása a kinshasai csúcstalálkozón fontos része annak a dip­lomáciai offenzívának, amelyet az arab államok indítottak a hétfőn meg­nyíló rendkívüli, s másnap azt követő rendes ENSZ- közgyűlési ülésszak előtt Mint ismeretes, a khartumi csúcsértekezletén az arab államok a közelkel­eti vál­ság politikai megoldása mellett döntöttek. Látható, hogy az arab államok meg­felelő következtetéseket vontak le a rendkívüli köz­gyűlés nyári vitáiból és ezért igyekeznek kiszélesí­teni az igazságos ügyüket támogató országok körét, s egyengetni a megfelelő ren­dezés útját. A héten Belg­­rádban és Moszkvában járt az EAK külügyminisztere, Johnsonnal lépett diplomá­ciai érintkezésbe Fejszal szaúd-arábiai király, Nas­­­szer külpolitikai tanácsosa Indiába és Pakisztánba lá­togat, s a kairói Al Ahram sejtetni engedte, hogy „je­lentős szinten” ismét érint­kezésbe lépnek De Gaulle francia elnökkel. 4. A francia elnök e héten fejezte be lengyelországi hivatalos látogatását, amely második szocialista ország­beli útja volt. Ami a fran­cia—lengyel közvetlen kap­csolatokat illeti, a látoga­tást egyértelműen nagy előrelépésnek tekinthetjük. De Gaulle varsói tárgyalá­sai az európai államok külpolitikai tárgyalásainak láncolatában a realista szem­lélet és magatartás jelentő­ségét húzták alá. Különö­sen lényegesek De Gaulié­nak az Odera-Neisse határ sérthetetlenségéről Varsó­ban és a nyugati — vagyis Bonn által „igényelt” — lengyel vajdaságokban tett kijelentései. Ezek a kijelen­tések viszont nagy elége­detlenséget váltottak ki Nyugat-Németországban. Pedig a bonni kormány állítólag saját „keleti poli­tikájának” „eladását” szor­galmazta, kérte De Gaulle­­tól­ l. Miközben a világ béke­­szerető erői fokozódó erő­feszítéseket tesznek a nem­zetközi feszültség enyhíté­sére, a vietnami háború és a közelkeleti válság megol­dására, addig újra kiélező­dött a feszültség a két nagy ázsiai állam, Kína és India között. Rendkívül sajnála­tos dolog és elgondolkozta­tó, hogy a kínai—indiai ha­tárkonfliktus megint oly időpontban éleződött ki — legutóbb a kubai válság idején — amikor Johnson vietnami eszkalációja egy­re komorabb kilátásokkal kecsegteti a világot. Min­denesetre feltűnő, hogy a tűzharc éppen az indiai hadügyminiszter moszkvai látogatását előzte meg, s a kínai fél semmiféle mér­sékletre nem hajlott, amit csak a hasonló álláspontot elfoglaló indiai szélső­jobb­oldal fogadhat örömmel. Avar János V Ta világpolitikában illilllllMilllillllilM­­ill Johnson harapófogóban — Magára talál-e Afrika? — Arab diplomáciai akciók — De Gaulle Lengyelországban — Tűzharc a kínai-indiai határon Megdöbbenés és gyász az EAK-ban Meghalt Amer marsall Szeptember 14-én Amer marsall az Egyesült Arab Köztársaság letartóztatás­ban lévő volt alelnöke ön­­gyilkosságot követett el. Az Egyesült Arab Köz­társaságban megdöbbenést keltett Amer marsall, volt egyiptomi alelnök halálhíre. Az egyiptomi lapok szom­baton a szokásos vörös he­lyett fekete címbetűkkel jelentek meg és valamen­­­nyi közli Amer marsall fe­kete gyászkeretes fényké­pét A legújabb jelentések arról számolnak be, hogy Amer marsall halála előtt már három ízben kísérelt meg öngyilkosságot. A fél­­hivatalosnak számító Al Ahram című kairói lap a következőkben rekonstruál­ja Amer marsall halálának körülményeit: Amer marsall már június 8-án, az izraeli válság ki­robbanása után néhány nappal kísérletet tett arra, hogy önkezével véget ves­sen életének. Nasszer elnök erről értesülve azonnal a marsall rezidenciájára sie­tett és az egész éjszakát mellette töltötte. Amer marsallt, a meghiú­sított államcsínykísérletet követően, a hónap elején helyezték háziőrizetbe. Szerdán lakhelyén Favzi tábornok, az egyiptomi haderők új parancsnoka és Riad tábornok vezérkari főnök kereste fel, idézést hozva magukkal, amely fel­szólítja Amer marsallt, hogy a meghiúsított állam­csínykísérlettel kapcsolat­ban kihallgatásán jelenjék meg. Az Al Ahram szerint a két tábornok Amer mar­sallt feldúlt állapotban ta­lálta. Az idézés átvétele után a fürdőszobájába sie­tett, ahonnan néhány perc múlva tért vissza. Rövid idő múlva arckifejezése megváltozott és látogatói­nak a következőket mon­dotta: „Megmérgeztem ma­gam, hogy véget vessek mindennek.” Rövid rábeszélés után beleegyezett hogy orvosi kezelés alá vesse magát. Mihelyt állapota valame­lyest jobbra fordult, a marsallt egy Kairó környé­ki villába szállították. A villában találták meg csü­törtökön este önkívületi állapotban. Röviddel ezt követően meghalt. Hírügynökségi jelentések arról adnak hírt, hogy Amer marsallt szülővárosá­ban, a felső-egyiptoami Isz­­tal városában temették el A temetésen jelen volt Anvar Szadat, az egyiptomi nemzetgyűlés elnöke is. Johnson levele a kongresszushoz Johnson elnök a kong­resszushoz intézett levelé­ben sürgette, hogy minél előbb döntsenek a lőfegy­verek elterjedését korláto­zó törvényjavaslatról John W. McComarck, a képviselőház elnöke meg­ígérte, hogy igyekszik még az idén dűlőre vinni az el­nök javaslatát A levél elmondja, hogy tavaly augusztus óta 900 gyilkosságot, 10 000 öngyil­kosságot, 43 500 testi sértést és 50 000 rablást követtek el és 2600 balesetet idéztek elő lőfegyverrel az Egyesült Államokban. „Civilizált or­szág nem tűrheti a fegyve­res terror folytatódását" — írta Johnson. Tavaly két­millió lőfegyvert adtak el az országban. A törvényjavaslat értel­mében senki sem rendelhet másik államból postán pus­kát, vagy pisztolyt és ser­dülő korúak nem vásárol­hatnak ilyen fegyvereket Bérharc Amerikában kenl javasolta, hogy 137 000 vasúti munkás fizetését a következő két évben 11 százalékkal emeljék és a szakmunkások 20 százalé­kos órabéremelést kapja­nak. A javaslat, amelyet az öttagú bizottság egyhangú­lag fogadott el, 30 nap múl­va kötelező hatállyal ér­vénybe lép, ha csak a vas­utak tulajdonosai és a vasutas-szakszervezet kö­zött nem születik olyan megállapodás, amely eleget tesz a szakszervezetek kö­vetelésének. Mint ismeretes, a nyári hónapokban az amerikai vasutasok nagyszabású sztrájkja az Egyesült Ál­lamoknak szinte az egész vasúti szállítását megbé­nította. Egy békéltető bizottság, amelyet a Fehér Ház neve­zett ki, és amelynek veze­tője Wayne Morse demok­rata párti szenátor, pénte- 1987. szeptember R. Budapesti mérnökök látogatása Szolnokon Az Építésügyi és Város­fejlesztési Minisztérium pártbizottságának rendezé­sében tegnap délután mint­egy harminc mérnök, köz­gazdász látogatott Szolnok­ra. Fiatal szakemberek, akik a minisztériumban dol­goznak. A csoportot Papp Lajos, az MSZMP KB El­lenőrző Bizottságának tag­ja, a minisztérium főosz­tályvezetője vezette. A látogatás célja volt, hogy találkozzanak a város veteránjaival, azáltal meg­ismerkedjenek a megye, a város munkásmozgalmi múltjával, találkozzanak régi építőipari munkások­kal, s azokkal, akik a vá­rosfejlesztésen munkálkod­nak jelenleg, s egyúttal kö­zelebbről is tanulmányoz­zák Szolnok város fejlesz­tésének eddigi eredményeit, a további terveket, lehető­ségeket A vendégeket a megyei pártbizottság székházában a veteránok nevében Zsemlye Ferenc üdvözölte. Részt vett a fogadáson Tóth Já­nos, a megyei pártbizottság ipari osztályának, Majoros Károly, a propaganda és művelődési osztályának ve­zetője is, valamint Rél­­ler Károly, a megyei építő­ipari vállalat igazgatója. A megye és a város mun­kásmozgalmi múltjáról Zsemlye Ferenc tartott rö­vid tájékoztatót, majd Bar­na Gábor, a megyei tanács építési osztályának osztály­vezető helyettese a város fejlődéséről szólt. Több, a város építését, fejlődését dokumentáló propaganda kiadványt is kaptak, mint­egy szemléltetésként a vendégek. Majd megtekin­tették a pártbizottság épü­letét, s a látogatás befe­jező részeként rövid város­nézésen vettek részt. A mi­nisztériumi szakemberek néhány órai szolnoki tar­tózkodás után autóbusszal tovább utaztak Miskolcra, Tűzszünet a kínai—indiai határon Új Delhiben a honvédel­mi minisztérium bejelen­tette, hogy a sikkim—tibeti határon szünetel a tűzharc. A tűzpárbaj befejezése el­lenére Sikkimben továbbra is fenntartják az éjszakai elsötétítésre és a többi óva­tossági rendszabályra vo­natkozó intézkedéseket. ' WAA^V^AAAAAAAAAAAAAA^AA A búzatermesztés forradalma Szolnok megyében Szolnok megye az or­szág legnagyobb búzatermő megyéi közé tartozik. A statisztika szerint csak Bé­kés előzi meg a felvásárolt gabona mennyiségében. Tradíciói vannak nálunk a búzatermesztésnek. A felszabadulás előtt is híres volt a Tisza vidéke, nagykunsági acélos búza, s a belőle készült liszt. Ak­kor igen nagy területen ter­meltek búzát Szolnok me­gyében. A statisztikai hi­vatal kiadványában olvas­tuk: 1931—1940 között át­lagosan, s évenként 307 100 holdon vetettek búzát. A szántóföld 44 százalékán. Tehát csaknem monokultu­­rális növény volt nálunk. Az ország búza vetésterü­letének 11 százaléka Szol­nok megyében volt Óriásit fordult azóta a világ. A felszabadulást kö­vető években a szocialista ipar mind több alapanya­got követelt a mezőgazda­ságtól. Nagyobb lett a cu­korrépa, a kender, a nap­raforgó, olajlen vetésterü­lete. Természetesen, a kül­terjesen termesztett búza rovására. Ez a folyamat a szocialista útra tért mező­­gazdaságban tovább tartott, a vetésszerkezet az ipari és és takarmánynövények ja­vára tolódott el A búza vetésterülete tehát lényegesen csökkent. A tanácsi szektorban 1958- ban 194 400 holdon, 1965- ben 174 300 holdon vetettek búzát. Tavaly az állami gazdaságok vetésterületé­vel együtt sem érte el a 200 ezer holdat. (Főként a betakarított terület) Az össz szántóhoz viszonyítva a részarány 30—28 száza­lékra csökkent. A felszaba­dulás előttinek a kétharma­dát sem teszi ki a vetéste­rület nagysága. A felületes szemlélődő eb­ből arra következtetne: a termés mennyiségének is csökkennie kellett. Pedig nem így van. A felszaba­dulás előtt — 1931—1940 között — évenként nem egészen 240 000 tonna búza termett. Az idén — csupán a termelőszövetkezetekben — 226 800 tonna búzát csé­peltek el. Az állami gazda­ságokéval együtt tehát jó­val több termett most, s kisebb területem Ebben döntő szerepe van a termésátlagok alakulásá­nak. A harmincas években csak 7,8 mázsa búzát taka­rítottak be holdanként, át­lagban. 1960-ban a termelő­­szövetkezetekben az átlag­termés 9,8, az állami gaz­daságokban 10,2 mázsa volt. 1965-ben (rekord esztendő volt) a tsz-ben 13,5, az ál­lami gazdaságokban 16,2 mázsa búzát takarítottak be holdanként. Az idén­­ még nem véglegesek az ada­tok — a tsz-ek átlaga a 14 mázsát is eléri. Az állami gazdaságoké jóval több ennél A felvásárlási sta­­ tisztika is híven tükrözi a fejlődést. Ismert, hogy az ötvenes években — kötele­ző begyűjtés időszaka — milyen sok, rossz minőségű, kanadai és francia búzából sült kenyeret ettünk. A bú­za importja később is foly­tatódott, s csak néhány éve vagyunk önellátók. Azaz.: szükségleteinket hazai ter­mésből fedezzük. 1953-ban 95 750 tonna bú­zát vásároltak fel Szolnok megyében. Az átvett­ men­­­nyiség 1960-ig csak kétszer haladta meg a 100 ezer ton­nát. Azóta ez a mennyiség fokozatosan növekedett. 1964-ben 141 660 tonnára emelkedett. Egy év múlva

Next