Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-09 / 213. szám

L9ffl szeptember 9, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Négy tagozatot szerveznek a közgazdasági szabadegyetemen A gazdasági mechaniz­mus reformjának meghir­detése előtti időszakban né­mileg háttérbe szorult a közgazdasági gondolkodás­­mód. a gazdasági kérdések tárgyalása a legszélesebb nyilvánosság előtt többnyi­re kimerült az eredmények és a tervek számszerű ada­tainak ismertetésében. A termelés és a társadalmi élet területén végbemenő változások szükségessé tet­ték, hogy szakítsunk ezzel a szemléletmóddal s minden területen alkotó jellegű közgazdasági gondolkodás­­módot alakítsunk ki. A TIT ebből a munkából igen nagy részt vállalt. Az igényeknek és a hall­gatóság felkészültségének megfelelően a gazdasági re­formmal kapcsolatos isme­retterjesztés három szinten történt. Előadásokat tartot­tak a vállalatok, tsz-ek vezetőinek, a középkáde­­reknek a reform általános és az üzemekre vonatkozó kérdéseiről. A lakosság részére a közgazdasági fogalmak­ közérthető magyarázata volt a cél. Itt többek között a piacku­tatás, az ár, önköltség, vál­lalati önállóság kérdéseiről volt szó. Az előadások nagy része a szabadegyetemek kereté­ben hangzott el, de egyéb sorozatokat és egyes elő­adásokat­ is tartottak ebben a témakörben. Szolnokon három szabadegyetemi ta­gozat, Martfűn három, Jászberényben és Kisúj­szálláson pedig egy-egy so­rozat indult. A vállalatok és intézmé­nyek vezetői általában minden segítséget megad­tak az előadások sikeres megtartása érdekében. A martfűi cipőgyár, a Tisza­­menti Vegyiművek, a Szol­nok megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat jártak elöl a gazdasági re­form ismertetésében. A megyei pártbizottság ipari osztálya a MESZÖV-nek és a KPVDSZ-nek adott tá­mogatást a közgazdasági is­meretterjesztésben. A szolnoki közgazdasági szabadegyetem előadásai­nak látogatottsága kedve­zően alakult. A hallgatók nagyrészt a vállalatok, intézmények vezető beosztású dolgozói köréből kerültek ki. Az előadások témáit is en­nek megfelelően választot­ták ki. (Vezető és vezetés: Vezetői döntések előkészí­tése stb.) A laikus érdeklődő kö­zönség körében a „Miért kell az új gazdasági me­chanizmus?” című előadás iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés. 1967 első félévében 153 előadáson összesen 5707 hallgató előtt tartottak elő­adást a gazdasági mecha­nizmus reformjáról. Az előadások után sok esetben vita alakult ki, a hallgatók már előre, felkészültek a rendelkezésükre álló iroda­lomból. Jelenleg a TIT-ben a következő évad előkészíté­sén dolgoznak, a tervek nagyrészt már készen áll­nak. Mennyiségi és minősé­gi téren is szeretnének elő­re lépni a gazdasági re­form ismertetésében. Mennyiségi téren ez az előadások számának növe­kedését jelenti, például e tavalyi három helyett most négy tagozattal indítják meg a közgazdasági sza­badegyetemet. Minőségi szempontból a differenciál­tabb­ ágazati ismeretter­jesztés szélesítése, az ezz­l kapcsolatos részletkérdé­sek ismertetése jelent' fej­lődést. B. A. TIZENKETTES EGY ASZTALNÁL KOLOZSIÉK HÁZA A hitellevélre másfél hó­napot kellett várniuk. Ám azután két hét alatt már álltak a falak, tető is ke­rült a házra, s most azt sürgetik, jöjjenek gyorsan a segítők bevakolni a szo­bát, a konyha falát. Április 24-én Tiszafüre­den Kolozsi Lajosné tégla­gyári munkás felesége hár­masikreknek adott életet. A kicsik közül kettő kis­lány, egy kisfiú, mind­hárman makkegészséges lurkók. Akkor azonban ko­raszülöttek voltak, s azon­nal a Szolnok megyei kór­ház koraszülött osztályára kellett vinni őket. A kicsik a kórházat azóta sem hagy­ták el. Korántsem azért, mert nem erősödnek elég­gé: a három baba egyen­kénti testsúlya már több mint öt kiló, s három nap­ja már sétálni viszik őket az ápolónők a szabad leve­gőre. Miért vannak mégis kórházban? Hét plusz három Kolozsiéknak a hármas­­ikrekkel együtt éppen tíz gyermekük van. Amikor a picik születtek, a szülők és a hét gyerek ,jgy szőlő­beli kunyhóban laktak.­­ Egyszerűen már nem volt hová tenni az új jövevé­nyeket. Óriási gondként nehezedett rájuk: mi lesz ezután? Kolozsi Lajos 15 éve a tiszafüredi téglagyárban dolgozik, mint kihordó. Be­csületes, jó munkásnak is­merik. Csak az a baj, hogy anyagi helyzetének javulá­sa nem tart lépést egyre szaporodó családjával.­­ Ezért tehát mindazok, akik ismerték a család nehéz helyzetét azonnal segítsé­gükre siettek. A községi tanács a szülés után mindjárt négyezer forint segélyt adott az anyának. A megyei kórház veztői, a koraszülött osztály orvosai, ápolónői vállalták: maguknál tartják a három csemetét mindaddig, míg megfelelő lakásba nem vi­hetik őket a szülők. Nagy Imre, a községi népfront bizottság titkára pedig tár­sadalmi munkásokat tobor­zott, házat építeni Kolozsi­éknak. Száz szónak is egy a vé­ge: a népfront titkár in­tézte, hogy 58 ezer forint hitelt kapjon a család az OTP-től.­­ Ennyibe került ugyanis az építőanyag. A többit, a több mint 100 ezer forint értékű munkát a férj munkatársai, a kis­iparosok, a kisipari szövet­kezet végezte el, csak úgy, emberségből­ áll a ház És már áll a ház. Csu­pán a külső, belső vakolás hiányzik, meg lerakni a padlót, a cementlapokat. Ám október első hetében a társadalmi munkások vé­leménye szerint, birtokba veheti a népes család az új hajlékot. Két nagyméretű szoba, egy hatalmas kony­ha — kell is ott, ahol ti­­zenketten ülnek rövidesen asztalhoz —, nagy kamra, üvegezett veranda, ez van az épületben. S az épület mögött van 200 négyszögöl kert, hatalmas diófával, szőlővel, kicsiny baromfi­­udvarral. Kolozsiné már tervezget A szobákba van elég bútor, nemrég vettek egy Erzsé­bet hálót is. Konyhabúto­rért azonban csak ezután ballagnak be a község bú­torüzletébe. Akkor, ha el­készül teljesen a ház. Ha fizetni kellene Legyünk hívek az igaz­sághoz: a férj és a feleség az építkezés lázában ég, s még jóformán fel sem mér­ték, vagy talán fel sem tudják mérni, mit jelent nekik a társadalom, az ön­zetlen emberek segítsége. A férj nyári hónapokban megkeresi a 2200 forintot, télen azonban ennél sok­kal kevesebbet. A családi pótlék 1700 forint havonta. Ebből a pénzből könnyeb­ben fizethetik vissza a ke­véske részletet a takarék­­pénztárnak, mintha az egész ház — a 160 ezer fo­rint értékű — hitelre ké­szült volna. Talán azt sem tudják, hogy ha fizetniük kellne a kórháznak a gyer­mekek tartásáért, az na­ponta 180 forintot tenne kei. Négy hónap alatt lsz’ ez már nem kis összeg. Ta­lán ezért van az, hogy tü­relmetlenebbek, sürgetőb­bek a társadalmi munká­sokkal szemben. Ám azok megértik nehéz helyzetüket, s igyekeznek, hogy minél előbb teljesen elkészüljön Kolozsiék háza: tíz gyermek, két munkás­ember otthona. Varga Viktória 5 l­is Hijevszkij drámája újszerű előadásban Beszélgetés az Optimista tragédia rendezőjével A Szigligeti Színház idei évadjának első felében tűz­te műsorára Visnyevszk­ij Optimista tragédia című darabját. Ez a mű, amely mindmáig a szovjet dráma­­irodalom egyik legkiemel­kedőbb alkotása, minden bizonnyal méltó megemlé­­kezés lesz a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 50. évfordulójára. A darab szolnoki bemuta­tójára november 3-án ke­rül sor. Úgy gondoljuk azonban, hogy ezt a szín­házi eseményt nem csu­pán az évfordulóra való megemlékezés teszi majd maradandóvá, hiszen Vis­­nyevszkij ismert és a kö­zönség legszélesebb rétegé­ben közkedvelt színpadi szerző Magyarországon is, és a szolnoki társulat mű­vészi rangja úgyszintén biz­tosítéka annak a várakozá­sunknak, mely szerint a színház őszi műsorának egyik kiemelkedő produk­ciója lesz az Optimista tra­gédia. A bemutatótól még majd­nem két teljes hónap vá­laszt el bennünket. A da­rab próbái sem kezdődtek meg, hiszen a rendezőnek és a szereplőknek egyaránt még előbb más művészi fel­adatot kell megoldaniuk. Mégis úgy ültünk le beszél­getni Laczkó Mihály ren­dezővel, az ön is lehet gyilkos című vígjáték egyik próbájának szünetében (ezt a darabot is Laczkó Mihály rendezi és a női főszereplő­je a komisszárnő majdani megformálója, Andaházy Margit), hogy témánk már egy határozott, kikristá­lyosodott rendezői koncep­ció lehetett. — Úgy hallottuk, hogy bizonyos meglepetéseket tartogat az Optimista tra­gédia szolnoki előadása. — Az 1933-as moszkvai ősbemutatóhoz és az 1957- es magyarországi bemuta­tójához képest valóban új­szerűen szeretnénk szín­padra állítani a művet. Az­zal együtt, hogy nemcsak az író eszméihez, hanem bizonyos határon belül a leírt szöveghez is szeret­nénk hűek maradni Első­sorban formai újszerűségr gondolok, helyesebben azok­nak a formai megoldások­nak a lenyesegetésére, ame­lyek a dráma megszületé­sének pillanatában mo­dernek voltak vagy részben már akkor is csak moder­­neskedők. Visnyevszkij darabja a narrátoros formai megol­dás, a modern drámaszer­kesztési törekvések egyik első példája. Azóta azon­ban ezeknek a formai tö­rekvéseknek már tökélete­sebb kifejezései is megszü­lettek. A narrátoros megol­dás helyett mi elsősorban az igazi drámai magot, a darab jellemek, emberek konfliktusaiból, szituációi­ból adódó drámaiságát akarjuk kihangsúlyozni. A mű agitatív szándékát is e drámaiságnak kell szugge­­rálnia, a narrátorok ma­gyarázó, politikai szövegei helyett — mondja Laczkó Mihály. — Mint minden jelentő­sebb mű, az optimista tra­gédia is sokszor viták kö­zéppontjába került. Az el­ső kérdés, hogy vajon mi­ért tragédia Visnyevszkij darabja, a másik, miért op­timista tragédia, hiszen nemcsak a címét, hanem szándékát is ez fedi? — Hogy hirtelen egy pél­dát mondjak, vajon miért tragédia a Hamlet? Ezek az emberek is megelőzték ko­rukat, sőt e kor, e társa­dalom ellen lázadtak és a társadalomnak e lázadásuk elleni harca okozta tragi­kumukat . Én a görög sorstragé­diákkal is rokonítanám Visnyevszkij drámáját, az­zal a különbséggel, hogy itt az ember nem sors vagy a megszemélyesített termé­szeti erők hanem a tár­sadalom visszahúzó erői el­len harcol, de bizonyos fo­kig ezek az erők is sze­mélytelenül, fétisként je­lentkeznek. De vajon miért optimista? — Végsősoron minden ál­dozat optimista, amelynek értelme van. A komisszár­nő fizikai megsemmisülése értelmes áldozat. Köznapi szinten, mert ezzel az áldo­zatával a többiek életét válthatja meg filozófiai szinten, mert egy eszme győzelmét segítette elő, áldozata olyan eszmei erő­vé lett, amely az emberek humanitásának kiteljesíté­sét, a­­ forradalom ügyét szolgálta. Csak fizikuma semmisül meg, humanitása nem. — Az előbb említett for­mai újszerűség mellett mi­ben különbözik majd a szolnoki előadás a Magyar­­országon eddig látott Opti­mista tragédia előadások felfogásától? — A Petőfi Színház em­lékezetes 1957-es és a deb­receni előadásban, amelyet szintén láttam, vélemé­nyem szerint egyaránt túl­hangsúlyozták a komis­­­szárnő és Alekszej konflik­tusát amelybe bonyolult módon belejátszanak a köl­csönös vonzalom szálai is. Anélkül, hogy szegényeb­bé akarnánk tenni a drá­mát, ennek az érzelmi vo­nalnak a kiiktatásával, a főkonfliktust a komisszár­nő és az anarchisták, a forradalmi humanitás és a forradalmiság álarcában jelentkező vad és kegyet­len, öncélú erőszak össze­csapásában szeretnénk ki­élezni. Ehhez a rendezői el­képzeléshez kitűnő segítő­társ lesz Andaházy Margit, aki a komisszárnő szerepét játssza. Rideg Gábor Kitüntették az Utószezon című magyar filmet A veleencei filmfesztivá­lon pénteken reggel a „Ci­­neforum” egyéni díjjal tün­tették ki Fábry Zoltán Utó­szezon című filmalkotását Egyébként Velencében ugyancsak péntek reggel választották meg a film­­fesztivál legrokonszenve­sebb és legellenszenvesebb színészét A „legrokonszen­­­­vesebb személyiséget” jelző „Arany Rózsa” Milena Dra­­vics jugoszláv filmszínész­nek jutott, míg a fesztivál „legellenszenvesebb egyéni­ségét” szimbolizáló „Bronz Szív”-díjat Jack Clayton angol színésznek ítélték. M­I ÉRDEKŰ ŐRT ? III. „Nem járok tanyázni' Kis település ez a Tisza­­örvény. Nyolc -kilencsze’ lelket ha számlál. Bizonyá­ra ezért csatolták a közel-i Tiszafüredhez. Nem kell ide sok kézbesítő, elég egy is. Gondoltuk, sokat tud a faluról, hiszen a postás a legtöbb helyen hírharang, viszi, hozza a híreket. S ha ez így van általában miért ne lenne így itt ör­vényen, ahol nő a kézbe­sítő: özvegy Bárczi József* né. Ő azonban egy-kettőre lelohasztja kíváncsiságun­kat. — Nem igen beszélek én senkivel. — Talán kevés ember* ismer. Bazsalyogva végigmér, mint a buta kérdést felte­vő két szokás — Mindenkit ismerek Itt születtem, s naponta já­rok úgyszólván minden ház­ba. Hordom az újságokat, a leveleket, az expressz-cso­­manót. Délutánonként meg benézek: van-e távirat? Azt is nekem kell kivinni. Este fél hatkor jön a busz arra pakolom fel a napi postát . Jár-e sok újság a fa­luba? — Igen. Több mint tzíz ha M számolom. — Ön milyen újságot já­rat? Pillanatnyi tétova csend Úgy látszik, meglepte a kérdés, mert csak másod­percek múlva válaszol. — A Népszabadságot já­ratom, meg a Szovjet Hír­adót — Miért járatja a Szov­jet Híradót? — Hát, két híradó elhe­lyezése volt a terv, s csak egyet rendeltek meg Különben nem sok érte az a négy forint, meg aztán szép képek vannak benne Elnézegetjük a kislányom­mal. — Irodalmi lapokat, fo­lyóiratokat járatnak-e a községben? Ismét rövid töprengés, halk válasz: — Egy Új írás jár. Az óvónő fizette elő — Mást nem rendeltek? Mondjuk­ a Társadalmi Szemlét, a Pártéletet, a Valóságot vagy valami mást? — Nem. — Szokott olvasgatni? — Hát esetleg a külpoli­tikát. Nem érek én rá arra A hónap elején még csak végzek délre de — mint mondtam akkor is be kell jönnöm délután a táviratok meg a csomagfeladás miatt. A hónap végén az újság­­előfizetés, meg a nyugdí­jak kézbesítése miatt jó, ha délután háromra vég­zek. — S mi érdekli egyálta­lán? Mivel tölti szabad­idejét? — A kerttel meg az ott­honi munkával megy el az időm. — Utazni szokott? — Nekem nem jár fél­­áru jegy. A szakszervezet­től szoktam évente egyszer kedvezményes jegyet kapni. Azzal voltunk most a kis­lányommal Gyulán, tavaly meg Pesten Tudja, nagy a család tizenketten vol­tunk testvérek. Azért is nem végeztem és csak hat osztályt. Felötlik bennem a kér­dés, hogy vajon egy ilyen özvegyasszony hogyan, mi­nek neveli a lányát? Ta­lán ilyen irányú kérdésem­re válaszol a leggyorsab­ban: — Ráérek még gondol­kozni, még csak ötödikes Attól füaa, hogyan tanul. Annyi biztos nem akarom, hogy a téeszbe kerüljön. Legalább­is szakma nél­kül nem. A posta előtti kispadon ülünk Nézem az asszonyt s az ördög nem hagy bé­kén. Több kérdéssel pró­bálom kiugratni a nyulat a bokorból. A kerten, az otthoni munkán túl, mégis kell, hogy érdekelje vala­mi. De aztán rá­jövök, hogy behatóbban semmi. Még egy utolsó kérdés: — Barátnőivel, szomszé­daival miről szokott a leg­többet beszélni? — Nem járok én tanyáz­ni sehová. Félek a sötét­ben. Ha beesteledik, jól magamra zárom az ajtót Úgy, hogy ne tudjon be­jönni senki... (Folytatjuk.) Simon Ebben a ruhában ne fény­képezzenek

Next