Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-19 / 247. szám

ír­ság proletárjai; egyesüljetek ! SZOLNOK NEM) A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYES ymtre .«■«* * xvm. évfolyam, 247. szám Ara t SO fillér 1987. október 19. csütörtök. A születések száma örvendetesen Anya- és 1« é­ A gyermekvédelem emelkedik Szolnokon Az anya- és gyermekvé­delem helyzetét tárgyalta tegnapi ülésén — többek között — a Szolnok városi tanács végrehajtó bizott­sága. A téma másfél évvel ez­előtt szerepelt utoljára a testület ülésén, s megálla­pítható, hogy az azóta eltelt időszakot összességében e vonatkozásban is a nagy­mérvű javulás jellemzi. Jelentősen növekedett a terhesség első harmadában Az elmúlt évben a ter­hes gondozási körzetek szá­mában is jelentős emelke­dés történt: 1967-ben az előző öt körzettel szemben már kilencben van bizto­sítva a tanácsadás. Az elő­zőekből következően jelen­tősen csökkent a tanács­adások forgalmi átlaga, emelkedett az egy terhes anyára fordítható idő. En­nek ellenére szükség lenne, hogy a terhes tanácsadás külön helyiséget kapjon.­­ Jelenleg ugyanis a tanács­adást a körzeti gyermek­­orvosi rendelőkben végzik, amelyeket a gyermekorvosi rendelés kezdetéig minden­hol be kell fejezni. A születések száma ör­vendetesen emelkedik Szol­nokon: míg 1963-ban csak hatszázhatvan gyermek szü­letett, ez év szeptember 31- ig hétszázhét. Ez a tény egyre nagyobb feladatot ró a csecsemő és gyermekvé­delem számára — annak ellenére, hogy a körzeti gyermekorvosi ellátás meg­szervezése minőségi válto­zást jelentett az egészség­­ügyi ellátásban. Az egy csecsemőre jutó orvos-védő-gondozásba vett leendő anyák száma, javultak a terhes- és szoptatós anyák munkakörülményei az üze­mekben, válla­toknál. Az egészségügyi és szociálpoli­tikai állandó bizottság — amely folyamatosan vizs­gálja a terhes és szoptatós anyák helyzetét — megál­lapította, hogy az üzemi orvosok az előírásoknak megfelelően gondozzák a kismamákat. női látogatások száma 2,4 — az előírt 2,0-el szemben. A szervezettebb és szak­szerűbb munkát bizonyítja, a gyermekek testi és szel­lemi fejlettségi foka. A vá­rosban évek óta nincs egyetlen kórosan lesoványo­dott (atrófiás) csecsemő sem. Ez főleg a táplálási tanácsadás korszerűségének és az anyatej-ellátás foko­zásának köszönhető. A csecsemő­halálozási arányszám alakulása szin­tén a jó gondozásra mutat. Országosan 1966-ban Szol­nok megye ért el legjobb eredményt a gyermekhalá­lozás megakadályozásában (25 ezrelék), de ezen belül a megyeszékhelyen még ki­válóbb, 16 ezrelékes az eredmény. Nagy a zsúfoltság A körzeti gyermekorvosi munka másik részét, a be­tegrendelés, a beteglátoga­tás adja. A város létszámá­nak állandó emelkedése miatt a körzeti gyermek­­orvosi rendelők forgalma is emelkedett. A nagyobb be­tegforgalom miatt az orvo­sok — annak ellenére, hogy a körzetek száma szaporo­dott — még mindig nem tudnak optimális időt for­dítani a nyugodt és szak­szerű gyógyító munka vég­zésére. Nehezíti ezt az is, hogy a szülők nem tartják be a rendelési időt, a kis­betegek nagy részét a ren­delés második felére viszik el, így sokszor nagy a zsú­foltság. A védőnői körzetek szá­ma nyolccal emelkedett az utóbbi időben, de a fejlő­dés ellenére az egy védő­nőre jutó gyermekszám te­kintetében a szolnoki hely­zet még mindig rosszabb a megyei átlagnál. A me­gyében átlagosan harminc­kilenc csecsemő jut egy vé­dőnőre, míg Szolnokon negyvennyolc. Évente három új védőnői körzet A végrehajtó bizottság a helyzet elemzése során megállapította, hogy az ed­dig elért eredményeken túl­menően az anya- és gyer­mekvédelem helyzetének további javítása érdekében — figyelembe véve a szü­letések számának örvende­tes emelkedését — évente legalább három új védőnői körzet és 1970-ig egy gyer­mekorvosi körzetfejlesztés szükséges. Állást foglalt a végrehajtó bizottság abban is, hogy további építkezé­sekkel, átalakításokkal kell enyhíteni az orvosi rende­lők zsúfoltságán, javítani az egészségügyi dolgozók munkakörülményein. Kilenc helyen tanácsadás Orkán, vihar Európa­szerte A legújabb jelentések szerint eddig legkevesebb tizenegy halálos áldozatot követelt az a hatalmas ere­jű szélvihar, amely kedden söpört végig Nyugat- és Észak-Európán. A szélvi­har sebessége helyenként elérte az óránkénti 130-140 kilométert is, s útját lesza­kított háztetők, összedőlt kémények és templomtor­nyok, beomlott falak jelez­ték. A Balti-tengeren egy nyugatnémet halászhajó el­süllyedt, de négyfőnyi le­génységét egy másik hajó kimentette. A tengeren baj­bajutott hajók állandó se­gélykérő jeleket sugároz­tak. Sok utasszállító gőzös a több méteres hullámok miatt nem tud befutni a kikötőbe, s a nyílt tenge­ren hányódva várja a vi­har csillapodását. Dániában a szélroham ki­siklatott egy személyvona­tot. Valamennyi dán repü­lőtéren fel- és leszállási ti­lalmat rendeltek el. Ugyancsak súlyos káro­kat okozott az orkán Svéd­országban, Belgiumban és Hollandiában is. Amster­damban és Hágában a ki­dőlő fák parkoló gépkocsi­kat lapítottak palacsintává. A fírHágon elßss&r s szovjet űrállomás dolgozik a Venuson A Venus—4 szovjet auto­matikus űrállomás szerdán hajnalban a világon elsőként simán leszállt a Venus bolygó felületére és ada­tokat szolgáltatott a bolygó légköréről. A Venus—4 a második kozmikus sebességgel ju­tott be a Venus bolygó légkörébe szerdán, moszk­vai idő szerint reggel hét óra 34 perckor. Az űrál­lomásról levált egy tudo­mányos laboratórium,­­ amely aerodinamikai le­fékeződés és ejtőernyő­­rendszer működésbe lépése eredményeképpen eresz­kedett le a Venus felszí­nére. Az űrállomás körülbelül 350 millió kilométert tett meg, míg eljutott az égitestre. Négyhónapos útja során sok érdekes adatot szolgál­tatott a világűr fizikai tu­lajdonságairól. A Venusra érve az űrál­lomás műszerei megállapí­tották, hogy a bolygónak nincs számottevő mágne­ses mezeje, a bolygót nem veszi körül sugárzási öve­zet. A műszerek gyenge hidrogén burkot jeleztek. A Venus bolygó pályá­jának befejező, leereszke­dési szakaszán az űrállo­más műszereinek mérési adatai szerint a légkör hő­mérséklete 40 fok Celsius és 280 fok Celsius között, a légköri nyomás 1—15 at­moszféra között ingado­zott. A mérések azt mu­tatták, hogy a légkör majdnem telje­sen széndioxidból áll, ■ oxigén és vízgőz­ tartalma körülbelül másfél szá­zalék, nitrogénnek észre­vehető nyomai nem vol­tak tapasztalhatók. A műszerek 25 kilomé­teres pályaszakaszon vé­geztek állandó méréseket és másfél órán át továbbí­tották a földre a Venus légkörének adatait. Az adatok feldolgozása folyik és közzétételükre sor kerül majd. A Venus—4 a bolygó felületére leereszkedve eljuttatott oda egy emb­lémát, amely a Szovjet­unió címerét ábrázolja. Ez már a második ilyen eset. Az első emblémát a szovjet címerrel a Venus —3 juttatta erre a bolygó­ra, amikor 1966. március 1-én becsapódott a Venus felületére. A Venus—4 szovjet au­tomata űrállomás által végzett tudományos kísér­letek a szovjet tudomány és technika újabb kiemel­kedő győzelmét jelentik, igen fontos szakaszt a Naprendszer bolygóira vo­natkozó kutatások során. Az űrállomás június 12-én indult el célja felé egy földkörüli pályára fel­­bocsátott szputnyikról, — ugyanúgy, mint három szovjet elődje. Amikor le­ereszkedett a Venus boly­góra, az körülbelül 80 mil­lió kilométerre volt a Földtől. A Venus-bolygóra vo­natkozó tudományos ku­tatások 1961. február 1el­én kezdődtek, amikor a Szovjetunió fel­bocsátotta a Venus—1 jel­zésű automatikus űrszon­dát. Ennek súlya 643,5 ki­logramm volt. A Venus—1 a számítások szerint százezer kilométer távol­­ságban haladt el a bolygó mellett. A szovjet tudósok az e kísérlet során szerzett adatok alapján 1966. feb­ruár 27-én felbocsátották a 963 kilogramm súlyú Ve­(Folytatás a 2 oldalon.) Itta: Jó a kenyér, de meddig .., Burai három órán át beszélt az utolsó szó jogán Vörös Október útján Kielégítő ütemben haladnak az őszi mezőgazdasági munkák (Tudósítónktól) A megyei tanács vb me­zőgazdasági és élelmezés­ügyi osztályához érkezett hi­vatalos statisztikai jelenté­sek szerint október 15-ig a mezőgazdasági munkák­ban a múlt év hasonló idő­szakában elért eredmények születtek. Az üzemek ered­ménye kielégítő, figyelem­be kell venni, hogy az el­múlt hetekben a csapadé­kos időjárás gátolta az őszi mezőgazdasági munkákat A fontossági sorrendben első helyen áll a kenyérga­bona vetése. Rozsból 91.2, őszi haza­­vetésből 52.9 százaléknál tartanak a mezőgazdasá­gi üzemek. A búzavetésben a karcagi közös gazdaságok járnak az élen 74.2 százalékkal. Legrosszabb az eredmény a kunszentmártoni járás­ban, ahol a kenyérgabona 42.2 százalékát vetették el. Befejezéshez közeledik e munka a jászkíséri Kos­suth, a jászárokszállási Bé­ke Termelőszövetkezetek­ben. Viszont nagy a lema­radás a besenyszögi Szőke Tisza, a jászdózsai Petőfi és a jászkiséri Táncsics Tsz-ben. Kedvező jelenség, hogy jobban halad a kukorica törése és a szárbetakarí­­tás m­int tavaly. A múlt év hasonló idősza­kában a kukoricatörés 58 százalékos volt, most meg­haladja a 70 százalékot. A kukoricaszárvágás 27 he­lyett 44 százaléknál tart. A kukorica gyorsabb betaka­rítása lehetővé teszi a ta­lajelőkészítési munkákat a búza vetéséhez. A cukorrépaszedés né­hány százalékkal alatta marad a múlt évinek. Ez elsősorban az esős idő­járás következménye. A jó időjárást kihasználva, most már teljes ütemben lehet szedni a cukorrépát, mert a cukorgyárak megkezdték a répa prizmázását. A cu­korrépa betakarításában a karcagiak járnak az élen, ahol mindössze 50 hold sze­­detlen. Nem kielégítő az eredmény Túrkevén és Jászberény városban, vala­mint Mezőtúron, ahol 34 százalék körül tartanak. A rizsaratás befejezéshez közeledik, mindössze 609 hold ara­­tatlan rizs volt még ok­tóber 15-én A rizs aratását már befe­jezték a jászberényi és a kunszentmártoni járásban. A szolnoki járásban viszont a 90 százalékot sem ér­ték el. A napraforgó aratása a megyében 76 százalék. Befejezték ezt a munkát a mezőtúri, a túrkevei, a tö­rökszentmiklósi városi ter­melőszövetkezetek. Karca­gon még csak 15 százalék­nál tartanak. A kisújszál­lásiak is elmaradtak ezzel a munkával. A mélyszántás — a ta­vaszi vetések alá — 50,3 százalék. A mezőgazdasági üzemek eddig 126 380 holdat szán­tottak fel V. K. GYÁR ÉPÜL A PUSZTÁN A kis tiszavárkonyi vas­útállomáson alig harminc méterre a vágányoktól, az út mentén gépek sora áll ponyvával védve. Ce­mentzsákok piramisba rak­va. Sziszeg a hegesztőpisz­toly, betonívek a földbe süllyesztve. Áll a modul­barakk, munkások nyü­zsögnek, kalapálnak, épí­tenek. Kis tábla figyelmeztet: Magnezitipari Művek. Bu­dapest. Idegeneknek tilos belépni. Kerítés nincs. Mű­helycsarnok készül, mely­nek vasvázát már összeál­lították. Valami alakulgat itt, de mi? Bent az irodában né­hány íróasztal „fogad”. A főnök pesten van, de Bednárik József is tud mindent. Kísérleti üzem a határban — Gyárat építenek? — Pontosabban kísérleti félüzemet. Nagyszilárdsá­gú, tűzálló alapanyagot sze­retne itt gyártani majd a vállalat kohászati célra. A laboratóriumi munka be­fejeződött, az üzemi kísér­leteken a sor. A gyártás­technológia kidolgozásához kell ez az üzem, a jövő év közepére fejezzük be az építkezést. Több tízmillió forintos beruházás ez. A kísérletek 1969-ben feje­ződnek be. — És aztán? — A program szerint ké­sőbb néhány száz milliós be­fektetéssel tűzálló alap­anyag gyár épül, a kísérleti üzem negyvenszeres mére­tében. — Miért éppen Tisza­ várkonyra esett a válasz­tás? — A szénsav miatt. Ab­ban gazdag a környék. A hűtéshez hasznosítják. Kisétálunk az „udvarra”. Szalai Mihály azzal dicsek­szik, hogy szolgálati laká­sok épülnek a faluban, ké­szül a Tiszához vezető ipa­ri vízhálózat. Megmutatja a transzformátorházakat, amelyekben húszezer voltos feszültség zümmög nem­sokára. Segíthetne a földműves­­szövetkezet A részlegvezető megis­mertet bennünket a mun­kásokkal. Veres Attila he­gesztő belefojtja a forró, kékes szuszt a pisztolyba, leveszi a védőmaszkot. — Hát itt vagyunk a pusztában, s maradunk még jó ideig. — Szállás? — A községben, albérlet­ben. — Az ellátás jó? — Csudát — legyint. — Mi a baj? — Hajnalban zárva a bolt, műszak után, mire beérünk a községbe, szin­tén. Sokszor még kenyér­hez is alig jutunk — ke­sergett Sági Lajos. — Ezen igazán segíthet­ne a földművesszövetkezet, hiszen legalább százunk gondjáról van szó. — ígérték — vette át a szót Bujdosó István “ nyitnak az állomás mellett egy kis üzletet. Árulnának tejet, húsfélét, kenyeret Hiszem, lenne forgalom. — És? — Az ígéretet nem le­het megenni. — Mindenütt nehéz a kezdet. Majd megszokják, észreveszik az építkezést, s akkor gondolnak a meló­sokra !” — vélte Veres At­tila. „Az még odébb lesz" Ponyvás teherautó kanya­rodott be. Munkások száll­tak le. Fél tizenegy. Men­tek öltözni. — Szabolcsból utaznak Hétfőnként. De nem érik el a csatlakozást. Ezért érnek ide későn — mondta Bed­nárik.A Vezseny felől megjött a vonat. A pirossapkás for­galmista elindítja. Az iro­dában talán már arra gon­dol, majd lesz itt forga­lom, csak felavassák a várkonyi gyárat. „Az még odébb lesz”... Fábián Péter

Next