Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVin. évfolyam, £ 36. szám. Araz 80 fillér 1967. december 3., vasárnap. Központban a fogyasztó i ri rirloffcor, úgy tűnik, a személyes döntés legszabadabb pillanatait éljük át, elvégre igazán senki nem szólhat bele, hogy a pénzünkért milyen árut vásároljunk. Ez a fogyasztói „szabadság” sokkal viszonylagosabb, mint hinnénk, mert az áruk közötti választást tucatnyi tényező befolyásolja. A hangulattól az időjárásig, a kialakult családi szokásoktól a lakóhely típusáig és még tovább is terjed a törvényszerűség skálája, amelyeknek akarvaakaratlan engedelmeskedünk, amikor a bolti pulthoz lépünk. De a fogyasztói döntéseket mindenek előtt meghatározó feltétel — sajnos — egyelőre így hangzik: kapni? Megvásárolni csak olyan árut lehet, amely kapható, másrészt: ha valamiből kevés kapható, ott aligha lehet szó fogyasztói mérlegelésről, akkor csak egyetlen megfontolás jöhet szóba: „jó, ha van". Köztudomású, hogy a jelenlegi gazdaságirányítás fogaskerékrendszere — az ipartól, a külkereskedelemtől a boltig vezető teljes pályahosszon — voltaképpen a „nem kapni” korszakában alakult ki, és ez tükröződik benne mindmáig. Tegyük hozzá: ez tükröződik még olyan gazdasági szférákban is, ahol pedig az alapvető hiány régen megszűnt, ahol tehát a gazdasági élet valósága régen ellentétbe került a korábban megfogalmazott irányítási struktúrával. Ha az üzletnek, mögötte, az egész kereskedelemnek, és a háttérben, a termelővállalatnak nem elsőrendű érdeke, hogy eladjon (következésképp: hogy a vásárló valóban vásárolhasson), akkor az a bizonyos fogyasztói pozíció másodrendűvé csökken, a boltban pedig természetessé válik a jól ismert mottó: „örüljön, hogy kapni”. Miért állítható, hogy az új gazdaságirányítás — folyamatában értelmezve — alapjaiban módosítja a fogyasztó helyét, értékrendjét? Az elmúlt években már jónéhány intézkedés célozta a vásárlói igények jobb kielégítését — a bolti alkalmazottak udvariassági versenyeitől, a választékot bővítő új gyártmányokig. — Mindez természetesen javíthatta a fogyasztók helyzetét, a lényegen azonban nem változtatott. Ez a lényeg pedig — tömören összegezve — az volt, hogy a termelés állt a gazdálkodási sor első helyén, és az ipar számára mindenekelőtt az volt a lényeges, hogy az előírt, tervben rögzített termékeket előállítsa. A termelővállalat 1968- tól sem közvetlenül a fogyasztói igények kielégítésében, hanem nyeresége növelésében érdekelt, — csakhogy az utóbbi — az előbbi teljesítésével valósítható meg! Ha közelebbről szemügyre vesszük ezt, csakhamar kitűnik; nincs szó valamiféle idillikus, már-már „gombnyomásra” megvalósuló fogyasztói pozíció-változásról. A gazdasági törvényszerűségek azonban hosszabb távon, esetleg konfliktusokkal, érdekütközésekkel is, de ezt a pozíciót erősítik. A vállalat ugyanis, amely szabadon gazdálkodik eszközeivel, önállóan határozza meg termékei mennyiségét, a gyártmányösszetételt — e sokirányú és bonyolult döntési skálán korántsem mozoghat önkényes szabadossággal. Egyfelől határolja tevékenységét saját nyereségnövelési igénye (amitől dolgozói jövedelmének tetemes hányada függ), másfelől pedig számolni kell azzal, hogy nyereség csakis olyan termékekből származhat, amelyeket értékesítettek, valakinek eladtak. Könnyű belátni, hogy az a gazdasági sorrend, amely a vállalatokat mindenekelőtt értékesítésre, eladásra ösztönzi, egyben a hiányok fokozatos csökkenéséhez is hozzájárul, majd — a mind erőteljesebb értékesítési versenyben — a pénzével, vásárlóerejével szabadon rendelkező fogyasztót helyezi a rangsor első helyére. Természetes, hogy közben, e tendencia kibontakozásáig lehetségesek bizonyos ellentmondások a vállalati érdek és a piac között, ezt azonban ellensúlyozzák a gazdálkodást „terelő” központi intézkedések. Az áremelési irányzatok ellen a széleskörű hatósági, illetve limitárak, az állami tartalékok és importcikkek léphetnek fel; a hiánycikkek csökkenését ugyancsak egész sor ösztönző szabályozhatja. Mindez együtt, ha nem is azonnal, de egyértelmű bizonysággal a fogyasztó helyzetét erősíti! Ma: Külpolitikai magazin Éjszakai műszakban Sport December 21-én zárják le az iskolai osztályzatokat Az általános és középiskolákban — mint ismeretes — a téli szünet december 22-én kezdődik és 1968. január 8-ig tart A szünidő előtti utolsó tanítási napon, 21-én zárják le a pedagógusok a tanulók osztályzatait. A szülőket a téli szünidő utáni első tanítási napon, január 8-án az ellenőrzőkönyv útján értesítik arról, hogy a tanév részében gyermekük melyik tantárgyból milyen osztályzatot kapott. A tanintézetekben a téli szünet ideje alatt is gondoskodnak a napközis tanulókról, akiknek jól fűtött termeket biztosítanak, megszervezik felügyeletüket, s ellátásuk ugyanolyan lesz, mint a tanítási napokon. 17 000 munkáltató, 360 000 érdekelt figyelmébe: tájékoztató a dolgozók kedvezményes vasúti jegyeiről Az országban körülbelül 360 000 dolgozó utazik rendszeresen — naponta, hetente, vagy kéthetente — kedvezményes vasúti jeggyel lakóhelye és munkahelye között. A napi munkábajáráshoz és a hétvégi utazáshoz az állam jelentős kedvezményeket nyújt a dolgozóknak, a kedvezmények összege évente megközelíti a másfélmilliárd forintot. Az állami támogatás folyósításának jelenlegi módja azonban nincs összhangban a gazdasági mechanizmus reformjának azzal a céljával, hogy a vállalatok munkájához szükséges költségek a vállalatoknál jelentkezzenek. A munkásszállítással kapcsolatos kiadások ugyanis jelenleg nem a termelő vállalatoknál, hanem a közlekedési vállalatoknak adott állami dotációban jelentkeznek. A gazdasági bizottság egy korábbi döntésével szabályozta a munkábajárást szolgáló távolsági utazási kedvezményeket A határozatban kapott felhatalmazás alapján a közlekedés- és postaügyi miniszter szabályozta a kedvezményes jegyek kiadását, illetve felhasználási módját. (Részletes tájékoztató a 3. oldalon.) Jövőre megkezdődik a Zagyva-parti városrész, a városközpont építése Szolnokon — Vásárcsarnok is épül — Kétszáznyolcvan új lakás, 12 tantermes iskola a Mátyás király utcában Jelentős év lesz az 1968-as esztendő Szolnok város történetében. Megkezdődik a régen emlegetett városközpont és az új Zagyva-parti városrész építése. A városközpontban a Lágván és az Ady Endre utca sarkán augusztusban hozzákezdenek a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 1( emeletes irodaházának építéséhez, amely összefügg a beruházás a Tisza II. létesítésével. Helyet kap ebben az épületben még a Tiszavidéki Mezőgazdasági Fejlesztési Intézet, a KPM Közúti Igazgatósága valamint a 7-es számú AKÖV Központi Irodái. Főként a háziasszonyokat érdekli a következő hír: ugyancsak jövőre megkezdődik a Kasza, a Jászkürt és a Budai Nagy Antal utca térségében a vásárcsarnok építése. Ez szerves része lesz a majdan kialakuló bevásárló központnak. A háromezer négyzetméter alapterületű, kétszintes fedett csarnokban helyet kapnak az őstermelők éppúgy, mint a szervezett kereskedelem. Az építkezés csaknem hétmillió forintba kerül. Ezzel egyidőben — amikor átadják rendeltetésének a csarnokot — a jelenlegi piactéren megszűnik az árusítás, s ott játszóteret, pihenőparkot alakítanak ki. Szó van arról is, hogy az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt szolnoki üzemeinek részére megkezdődik a központi székház építése is a régi Csarnok utcai iskola helyén. A Zagyva-parton a Ságvári körút, az Ady Endre utca és a Zagyva folyó által határolt területen 1972-ig tíz, egyenként 128 lakásos, 11 szintes épületet létesítenek a lakásokhoz tartozó közintézményekkel együtt. És ugyancsak jövőre, a Mátyás király utca térségében befejeződik 280 lakás építése. Ebből jelentős mennyiség szövetkezeti lesz. Ugyanakkor a Viktor János, a Liget és a Mátyás király utcai tömbbensőben az MTE sporttelep szomszédságában 12 tantermes általános iskola létesítéséhez fognak hozzá az építők. A korszerű közgazdasági szemléletért Közgazdasági szabadegyetem Szolnokon Az új gazdasági mechanizmus „előestéjén” a TIT egyik legfontosabb feladatává vált a korszerű, tudományos közgazdasági szemlélet kialakítása. A társulat munkájának jelentős célja most az, hogy a reform bevezetésének idejére a gazdasági egységek vezetői a lehető legjobban értsék megváltozott feladataikat. Ennek érdekében szervezték Szolnokon a közgazdasági szabadegyetem ipari és mezőgazdasági tagozatát. Az előbbin az ipari vállalatok gazdálkodása és a vállalati nyereség témaköréből hallhatnak előadásokat, az egyes szakterületek legjobb ismerőitől. A csaknem száz főnyi állandó hallgatóság a megye nagyüzemeinek közgazdasági szakembereiből verbuválódott A Tisza Cipőgyár például negyvenhárom gazdasári beosztású szakemberét küldte el az előadássorozatra. A hallgatókat a gyár autóbusza hozza Szolnokra. Ez igen jó fényt vet a nagyvállalat vezetőinek gondolkodásmódjára. Azt bizonyítja, hogy a martfűiek alaposan fel akarnak készülni az új gazdasági mechanizmusban végzendő termelő és értékesítő munkára. Hasonló érdeklődést tanúsít a jászberényi Aprítőpongvár, a bútorgyár és a Tiszamenti Vegyiművek gazdasági apparátusa is. A mezőgazdasági tagozat előadásai iránt nincs olyan érdeklődés, holott a témakör itt is érdekes: a termelőszövetkezetek vállalati gazdálkodása. Az átlagos hallgatói létszám ezen a tagozaton húsz fő körül mozog Sajnálatosan csak a kengyeli Dózsa Tsz, a karcagi Dimitrov és a Béke Tsz, a kisújszállási Ady és a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet vezetői és üzemgazdászai látogatják az előadásokat. A megye 132 termelőszövetkezetéből csak öt gazdaságban látták be a téma fontosságát. Nem bosszulja meg magát később ez a most még autónak tűnő nemtörődömség? Talán a szervezéssel is többet kellett volna törődni?! A magasszintű szabadegyetemi előadásokon kívül a TIT közép- és alapfokú közgazdasági ismeretterjesztéssel is foglalkozik. A ktsz-vezetők, ipari közgazdászok részére 31 előadásból álló sorozatot indítanak közösen a KISZÖV-vel, ezenkívül a megye 20 kisipari termelőszövetkezetében rendeznek más jellegű közgazdasági előadássorozatot. Egyébként a közgazdasági szakosztály vezetői és a különböző vállalatok igazgatói, képviselői éppen a napokban tanácskoztak az üzemeken belüli közgazdasági ismeretterjesztő munka feladatairól. Elhatározták, hogy a megye minden üzeme Hon vállalatánál beírt példákat és problémákat is magukban taglaló előadásokat tartanak — ti — Kapun belül a tízezredik tanuló • Öt és félmillió forint ösztöndíj egy évben kát itt megszerző felnőttekkel együtt eddig több mint nyolc és félezren tanultak itt. Idén az aránylag kevés levelezővel együtt több mint 2900-an, így kapun belül van már a tízezredik tanuló. A szakmák száma csaknem hússzal bővült, s idén a 90 osztály 70 szakmát tanul. Egyes divatos szakmák iránt változatlanul nagy, más, a kőműves, az ács és hegesztő szakmák iránt pedig másikelt az érdeklődés. Vannak olyanok is, amelyek lassan kihalnak. A kádár, a bognár és a szíjgyártó utánpótlást már három megye számára képezik Szolnokon. Ezzel szemben új szakmák iránt jelentkeznek igények. Az aránylag fiatal építőipari gépszerelő szakma tanítása után jövő ősszel indul például a betonelemgyártás oktatása. A gőzfűtés és gázszerelő foglalkozásnak sem régen, mintegy három éve dőlt meg a „fővárosi” jellege. Ugyancsak új és Szolnokon nagy jövőjű a Diesel-lakatos szakma. Egyre megszokottabb az iskolában a szakma kiváló tanulója címért való verseny. A saját berkeikben ipari tanulók napjaként számontartott, január első vasárnapjára kulturális rendezvénnyel is készülnek. Petőfi Sándornak, névadójuknak tisztelegve ezzel megrendezik az ipari tanulók megyei szavalóversenyét, amelyen előreláthatólag mintegy kétszázan indulnak. Most kezdődtek a jelentkezések és ugyancsak a jövő év elején zajlanak majd le a tantárgyi tanulmányi versenyek is, amelyeken öt tárgyból mintegy hat-hétszázan mérik össze tudásukat A szorgalomra, az erkölcsi elismerés mellett anyagi is serkenti a fiatalokat. Évente mintegy öt és félmillió forint ösztöndíjat fizetnek ki az intézet hallgatóinak. B. E. A szolnoki Petőfi Sándor szakmunkásképző intézetben megalakulása, 1950 óta megnégyszereződött a tanulók száma. A szakvizsgái-