Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
1968. március 10. I Hírünk : az országban megtartott „Mezővárosok kerekasztal konferenciájáról’’ tudósít. Megyei vonatkozású események közül az immár hírhedt Burai-ügy „dicsekedhet” a legnagyobb sajtóvisszhanggal. Mindegyik országos napilapunk s a legtöbb megyei lap kisebbnagyobb mértékben foglalkozott az új tárgyalással. Itt csak két hetilap hosszabb cikkét említjük meg: 24- én az Élet és Irodalomban Erdős Péter: „A törvény életmódja” címmel, 25- én a Szabad Föld riportere „Hová lett Burai ruhája?” kezdettel közli észrevételen a tárgyalásról. A Kisiparos Újság februári számaiban több riportot találtunk Szolnok megyei kisiparosokról, s-én a cibakházi Jauernik rézműves-dinasztiáról olvastunk 15- én két törökszentmiklósi asszonyt mutattak be, Lőrincz Béláné női fodrászt és Strapecz Pálné szűcs kisiparost. A Szövetkezetben ifj Nánási László Fodor Károlyról, a kunmadarasi ruházati bolt vezetőjéről írt. Ari Kálmán a Képes Újságban Bodnár Zsigmondot, a híres kisújszállási nádfedőmestert vallatja tudományáról. 15-én a Ludas Matyi Szolnokot tűzte tollára csalafinta találós kérdésekben. Söptei János, a Szabad Föld riportere a Jászságban járva egyik falu elkívánkozó fiataljainak tájékozatlanságáról fest lehangoló képet a lap 11 -i számában: „Hová vezet az útjuk? Gyorsfénykén tizenhatévesekről”. A törökszentmiklósi Bercsényi Miklós gimnázium tanulói nagy mennyiségben készítik a természettudományos szertáraknak szükséges szemléltető eszközöket. A Munka és Iskolában Kovács Gyula és Tóth Sándor a grafit kristályrácsának elkészítését ismertetik. 28-án a Népszabadság „Szülőknek nevelésről” rovatában Kopjás Sándor, a szolnoki járási tanács népművelési felügyelője írt a művelődési házak gyermekfoglalkozásairól A Pajtás 29-én az újszászi 2644-es Ságvári Endre úttörőcsapatot mutatta be „3-an a bajnokok közül” címmel. Tiszafüreden a lakosság 30 százaléka tagja a közművelődési könyvtárnak — írja a Könyvtáros. Egész estét betöltő dokumentumfilm készül Szolnok megye politikai, gazdasági és kulturális életének változásairól. A film első része a túrkevei Finta-testvérek életútjáról számol be — közli a Magyar Nemzet 3-án. 14-én az Esti Hírlap a Karcagon létesítendő szabadtéri múzeumról ad hírt 16- án a szolnoki Hegedűs László pénz- és éremgyűjteményének érdekesebb darabjait ismerteti. 9-én a Népszabadság közölte Egri Mária művészettörténész írását Berényi Ferenc és Nagy Sándor szolnoki kiállításáról. 17-én a Képes Újság Gecse Árpádot az idős alattoni festőművészt mutatta be. A Kortárs februári számában jelent meg Vas Zoltán „leleplező tanulmánya” Horthy Miklósról. Bevezetőjében a Horthy-család kenderesi birtokvásárlásáról s gazdálkodásukról is ír. Tanulmányában a továbbiakban visszavisszatér a kenderesi udvarházban zajló életre. Vas Zoltán Horthy-életrajzának folytatását a Kortárs márciusi száma közli. Dr. Kardos Józsefné A KARCAGI KÍSÉRLETI INTÉZET GAZDASÁGA Karcag-Tilalmas 3 éves tanulmányi időre JUHTENYÉSZTŐ mezőgazdasági tanulókat vesz fel. Jelentkezők részére írásban bővebb felvilágosítást adunk. Február 9-én a Népszabadságban Major Lajos az öcsödi Kossuth Tsz új alapszabályát ismertette s egyben beszámolt a szövetkezet tavalyi munkájáról. Az öcsödiekről írt 18-án a Szabad Föld is: „KISZ lakóházak Öcsöd-Bábockán” címmel a tsz KISZ lakótelepének építkezéseiről tudósít. Nyolcvan-kilencven forint volt tavaly a túrkevei Vörös Csillag Tsz tagjainak egy napra eső jövedelme, írja Il-én a Szabad Föld. NSZK-beli cég megrendelésére különleges „dohányfákat”, 2 méteres dohánycserjéket termeszt a mezőhéki Táncsics, a rákóczifalvi Rákóczi és a tiszaföldvári Szabad Nép Tsz — közli a Népszava 14-én. Az öreg tsz nyugdíjasok súlyos és korántsem megoldott problémáiról ír Pancs József a Szabad Föld 181 számában. „Az évnek 365 napja van, avagy miből éljen a két öreg?” — Ökrös Sándor és felesége Tiszasason. Kettejüknek havonta 300 forint nyugdíjat fizet a Rákóczi Tsz. 18-án a Népszabadság a Középtiszavidéki és Jászsági Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének 1968. évi első küldöttközgyűléséről hoz tudósítást „Új medret keres a folyó...” címmel. A Magyar Mezőgazdaság februárban többször is foglalkozott megyénkbeli termelőszövetkezetekkel. 7-én a kuncsorbai Vörös Október Tsz zárszámadó közgyűléséről közölt hosszabb tudósítást. 21-én részletesen ismertette a törökszentmiklósi Aranykalász Tsz agrokémiai laboratóriumát Ugyanabban a számban a februári mezőgazdasági könyvhónap karcagi eseményeiről számolt be Polgár Mihály, a Dimitrov Tsz főkönyvelője. 28-án közölte a lap Csontos Imre cikkét a „Szikes talajú ősgyepek felújításáról a Nagykunságban”. A Mezőgépgyári Dolgozó februári számaiban többször is találkoztunk törökszentmiklósi hírekkel. 2-án az új gyárrészlegben megindult, korszerű körülmények közt végzett termelésről írnak. A Magyar Vasutas február 2-i számában a Jászkeseren létesített MÁV gépjavító üzemet ismertetik. A Népszabadság 9-én a Tisza Cipőgyár első negyedévi cipőbörzéjéről közöl helyszíni tudósítást: „Szabad a vásár — egymillió pár cipő gazdát talál” címmel.8-án a Szövetkezeti Hírlap a Jászkiséri Vegyesipari Ktsz zománcedény termeléséről tájékoztat. 14-én a Népszava közli: A Beton és Vasipari Művek gyáregységet telepít Kunsmntmártonba. 14-én a Szövetkezeti Hírlap a jászárokszállási TÜZÉp-telep forgalmáról ír. A telep 1967-ben 8 milliós forgalmat bonyolított le, ebből 5 millió építőanyag eladásából származott... 16-án az Esti Hírlap a Tiszamenti Vegyiművek porfestékgyáráról hoz képet. A Népi Ellenőrzésben Rácz Lajos, a karcagi Béke Tsz főkönyvelője, a Szolnok megyei NEB tagja adja közre tíz esztendős tapasztalatait a társadalmi munka szervezéséről. A Szabad Föld él-én Földeáki Béla interjúját közli Oláh Jánossal, a Hazafias Népfront Szolnok megyei titkárával. 15-én a Tanácsok Lapja a Kisújszálláson SZOLNOK MEGYEI NÉPLAK PIHEN A KOMP, KIKÖTÖTTÉK... (Fotó: Nagy Zsolt) fényképesgép óriát a Kiscelli Múzeumban A miniatürizálás korát éljük. Van mini-szoknya, mini-autó, mini-vizor, gyűszűnyi nagyságú rádió, gomblyukba helyezhető fényképezőgép. Ezúttal azonban egy fényképezőgép óriásról kívánunk szólni. A másfél méteres kihúzatú, közel százesztendős monstrum váza és szerkezete Bécsben, a patinás Wanaus cégnél készült, objektívjét Thallmayer londoni optikus szállította. Az óriásgép mérete mellett maga az ember is eltörpül, hatalmas kihúzatába akár egy két-három éves kisgyerek is belebújhat, a ma használatos, modern fényképezőgépek elférnének a rendkívüli méretű masina objektívjében. A hatalmas „faládát” annak idején a Krossz Nyomdai Műintézet használta. A mai miniatűr 24x36 mm-es, vagy még annál is kisebb negatív méretekhez képest óriás 30x40 centiméteres üveglemezekre készítették egykor a felvételeket. Ezzel a géppel örökítették meg a régi Pest-Buda épületeit, utcáit és a többszáz hatalmas üvegnegatív és a róla készült másolatok felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak a kutató muzeológusoknak, várostörténészeknek. A fényképezőgép és a nagyértékű, a mai technikát figyelembe véve is kiváló minőségű felvételek a Krossz hagyaték többi muzeális értékű darabjával együtt a Kiscelli Múzeum birtokában vannak. A háborúban megsérült, régi fényképezőgépeket, kazettákat és az u. n. utazó fényképberendezést a közeljövőben restaurálják, majd a legszebb képekkel együtt kiállításon mutatják be a pesti közönségnek. A fővárosukat szerető budapestieket, az amatőr és hivatásos fényképészek nagy tábora megismerkedhet majd a fotózás hőskorának gépeivel és alkotásaival. ’ t s Az utolsó Csütörtökön reggel mindig ketten indultak iskolába Szülééktől. A kislány egész úton csacsogott, míg végigmentek a vásártér mellett az Akácfa utcán. Apja nagyokat hallgatott. Borika elsős, négyeseket, ötösöket hord haza. Apja negyedikes, s azon mosolyog, szerencsére a technikumban nincs ellenőrző füzet. A matematika miatt. Másodikban megrántották belőle. Akkor Szüle József elment Győri tanár úrhoz. — Abbahagyom. Nem kínlódok vele. Dolgozok, pénzt keresek én is mint a többi traktoros. — Józsi, nem szabad. Neked jó eszed van. Két hétig győzködte Győri János, a jászkiséri kihelyezett technikum osztályfőnöke. Ismerte Szüle Józsefet, hiszen ő üzent érte. Hatvankettőben volt ez. A törökszentmiklósi mezőgazdasági technikum levelező osztályt indított a kultúrotthonban Vagy a művelődési otthon hívta a technikumot. Mindegy. — Hatvanöten jelentkeztek a faluból. Szüle József traktorosnak a bátyja kislányaitól üzent Győri János. Jött is. Végighallgatta az előkészítő tanfolyamot Letette a felvételi vizsgát negyvenkilenced magával. És most érettségire készül huszonhat jászkiséri társával. Ilyen keservesen aligha születik még érettségi bizonyítvány, mint a Szüle Józsefé. Nem a tanulás miatt. Másodikban sem azzal volt baj. Szüle József jó felfogású ember, azt mondják tanárai. Csak a harmadik évben derült ki. Szüle József technikuma szálka lett a Táncsics Tsz akkori vezetői szemében. Egyetlen traktoros a faluban, aki nekivágott. Tanyán nőtt fel a Halmaiban. — Hat köblös földemen dolgoztam. A Tomi erdőhöz nem messze. Szerette a földet nagyon. A tantárgyak közül is a növénytermesztést kedvelte legjobban. Meg a történelmet. Dr. Madarasi István növénytermesztési, Győri János történelem tanárt szerette legjobban. A tanárokat a tantárgyakért vagy a tantárgyakat a tanárokért. A szövetkezetben nem szerették, hogy Szüle József tanul. Az üzemgazdász mindig kiabált. — Ki küldte magát a technikumba? Minek az ilyen ember a tsz-be? Szabadságot se kapott, ötven fizetetten napja ráment évente a technikumra. Két-háromszáz forinttal kevesebbet vitt haza mint társai minden hónapban. Az asszony tudta. — Nem szólt érte. Szüle József is tudta, mennyire kellene a kereset, ott a két gyerek. Akkor ment be, abbahagyja, nem kínlódik tovább. De még akkor sem mondta meg miért. Csak a harmadik évben derült ki, mikor a szövetkezetben leváltották az üzemgazdászt, az elnököt is. Az új elnök, Tóth Laci bácsi behívatta. — Tanulj csak. Ezentúl megkapod a szabadságot. Ha végeztél, számítunk rád. Még Németországba is ki akarták küldeni. Kéthetes tanulmányútra mentek a technikumi hallgatók. Szüle József nem adta be a kérvényt, úgyis tudta, nem engedi a tsz. Mikor az új vezetőség hozzájárult volna, már lejárt a jelentkezési határidő. Itthon maradt. Nem csinált belőle ügyet, a négy év alatt hozzászokott a lemondáshoz. Azelőtt akárhogy esett az eső, el nem maradhatott a meccsről. Most mindig másoktól hallotta meg az eredményt. A tévéműsor kezdődött, ment át a másik szobába, de sokszor áthallatszott a tévé hangja. Vasárnaponként korán kelt, megetette a jószágokat, akkor átszólt a bátyjának, mentek Gőzékhez. Gőz Sámuelné is technikumba jár. Neki két kisgyermeke van, ő nem hagyhatta a kicsiket magukra. Szüléék jártak hozzá, hármasban tanulni. — összeszokott az osztály a négy év alatt. Sok diákcsínyt is műveltek. Katinak egyszer telerakták verébfiókákkal a táskáját. A csatornából szedték a kis verebeket, mint a vásott gyerekek Felkötöttek kesztyűt a villanybúrára. — örültek, mikor Gulyás Eszter, Holló Márta, Balogh Irénke férjhez ment, Simonyi Gerzson megnősült. Érte szomorúság is őket. Órájuk volt éppen, mikor Simonyi Gerzson kislányát temették. Koszorút vettek, kiment az osztály is a temetésre. Vizsgák után mindig elhatározták, a nyáron tanulnak Mikor letöltötte a 15—16 óra hosszát a Zetoron, hóltfáradtan hazament, kezébe se tudta venni a könyvet. Nyáron is jártak minden hétfőn a művelődési házba matematikából és magyar irodalomból korrepetálni esténként. Ilyenkor odaadta a gépet társainak, vigyétek már be. Nagyon szívesen megtették. Majdnem negyven traktoros dolgozik a Táncsics Tsz-ben, mikor Szüle József beiratkozott a technikumba, még négyen voltak. Mindenkor segítenek. Azt is természetesnek vették, mikor az új vezetőség felemelte Szüle József órabérét. Többet tud, meg is szenvedett a tudásért. Kemény esztendők voltak. Mikor Győri János harmadikban megkérdezte, miért nem szólt, hogy bánnak vele a Táncsics Tsz-ben, a kékszemű, szőke traktoros annyit mondott: — Nem szoktam én panaszkodni, sose. Hát a bizonyítvány nem olyan, mint a Dósa Erzsikéé, a Kossuth Tsz könyvelőjéé. De a tanár úr azt mondta, Józsi oszlopos tagja a technikumnak . Most érettségire készülnek. Április elején Törökszentmiklóson vizsgáznak. Harmincöten mennek jászkisériek, apátiak, ladányiak. Apátin is indult technikum, de lemorzsolódtak, hozzájuk csatolták. Fogadkoznak, ha meglesz az érettségi, nem tanulnak többet. De már nevezik, hogy hiányzik majd. Nyáron is így volt mindig. Vizsgák után két-három hétig se találták a helyüket, nem tudtak mihez kezdeni. Négy év alatt minden csütörtökön egész napra itt találkozott az osztály. Még pár hét van hátra. Már hallják az utolsó csengőszót. Pedig a kultúrotthonban nincs is csengő. Csak ők úgy érzik. Mintha mindig a csengőszó hívta volna őket. Borzák Lajos .£/? $ V