Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-12 / 214. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZOLNOK KgC.Yh XIX. évfolyam, 814. szám. Ára 70 fillér A lángja legyen nagyobb ne a füstje Az íróasztalon kis kazalban állnak a meg­hívók, amelyek Sárvártól a Hernád mentéig lebonyolí­tóit — nem is eseményeken, inkább rendezvénysorozato­kon való részvételre invitál­tak. Az idei nyár a látvá­nyos népművelési esemé­nyek nyara. Most, hogy az ősz itt van már a kertek alatt, aligha számíthatunk arra, hogy folytatódik az ilyen külsőségek közepette végzett népművelő tevé­kenység. A szabadtéri elő­adásoknak, kiállításoknak, vetélkedőknek nem kedvez a borongós, csapadékos ősz­idő. Különben sem nélkü­lözheti ez a munka az egy­szerűbb, bensőségesebb, sze­mélyhez szólóbb megnyilvá­nulási formákat. Az ősz kedvez ezeknek. És szinte csábít arra: gondoljuk vé­gig, milyen irányban fej­lődhetne tovább falun a népművelői gyakorlat. E tevékenység egyik or­szágos irányítója említette a minap: szeretnénk, ha a népművelés közelebb ke­rülne a társadalom minden­napi problémáihoz; segítene abban, hogy a gondok ke­­vesebbedjenek; a népműve­lés oly „prózai’” kérdésekre is okos és használható vá­laszt tudjon adni — hogyan élhetünk még tartalmasabb, szebb életet. Nagyon jó dolog, ha mi­nél többen tudják, mit je­lent a futurizm­us szó; kik voltak az urbánus írók, vagy mik a szonáta ismertető je­gyei a zeneművészetben. A népművelésnek minden fo­kon sok a teendője. A tö­­megmun­kának azonban lé­nyegesen egyszerűbb és mindennapibb kérdésekre kell naponta válaszolnia. Tegnap levelet kaptam egy olvasótól. Tanácsot kért. Huszonegy éves, egy eszten­deje nős, mindenképpen gyermeket szeretne. A fele­sége azt mondja, előbb gyó­gyul­jon meg — tbc-vel most is betegállományban van —, fejezze be általános iskolai tanulmányait, mert az ötö­diknél valami okból abba­hagyta a tanulást, és végül sajátítson el valami szak­mát. Első gondolatom az volt, vajon mit tudott ez az em­berpár egybekelése előtt a házasság egészségügyi, gaz­dasági és kulturális alapjai­ról. Nagyon keveset, mert nálunk tulajdonképpen nincs­­ igazi gazdája a házasságra való ilyen természetű fölké­szítésnek... Tulajdonképpen ez is népművelési feladat volna. Ám, hogy a tevékenység mégis mind határozottabban fordul a praktikus kérdések felé, annak föltűnő jelei vannak. Olyanok, mint pél­dául a Technikakedvelők X. Országos Kiállítása, melyet a budapesti őszi Vásár ke­retében rendeznek meg. Ott az iskolán kívüli műszaki nevelés eredményeit mu­tatják be és ez a keret al­kalmat nyújt az országszer­te működő, mintegy kétezer ilyen szakkör elvi, pedagó­giai, módszertani kérdései­nek megvitatására is. És ez megintcsak a ho­gyan éljünk” kérdéskörével kapcsolatos. A népművelés ott válik igazán hatékonnyá, ahol majdnem személyre szóló választ tud adni az ezzel kapcsolatos kérdésekre. Roppant nehézségekkel kell megküzdenie annak a népművelőnek, aki az élet jelentkező aktuális problé­máira gyorsan akar reagál­ni. Emlékezetes, hogy ami­kor sok helyütt az ország­ban játszották a beat-zenét, akkor még mindig inkább a más zene létjogosultságát sommásan elvető rajongás, vagy az átok hangzott el ró­la. Hogy hól a zenetörténeti helye, melyek népszerűségé­nek forrásai, milyen jelen­sége ez az afro-amerikai ze­nének — arról csak később hallhatunk. A mind hosszabb őszi es­téken ezernyi­­ kérdés buk­kan majd föl. Köztük olya­nok is: mire tanított meg bennünket az idei aszály? Vagy: a rengeteg őszibarack­­fa termőre fordulása módo­sítja-e a gyü­mölcstelepítési terveket? Esetleg: a mel­léküzemágak fejlődése nem igényli-e a tsz-eken belüli népművelési tematika je­lentős módosítását? Néhány helyen, ahol sok az ipari dolgozó, a 44 órás munka­hét bevezetésével megnöve­kedett szabadidő fölhaszná­lásának milyen kulturált le­hetőségei vannak? Van egy népi szólás, mondás: megérik, mint ősz­re a kökény. Nos, őszre a népművelési tevékenységet gazdagító gondolatoknak is meg kell élniök. Gyümöl­csük pedig akkor lesz, ha a helyi adottságokból, a helyi igényekből indulnak ki. Egyébként csak formális ,­népművelési terv teljesítés­e lesz, aminek, hogy a szólás­mondásoknál maradjunk, nagyobb a füstje, mint a KIS MOZIK ELLÁTÓI A hiba nem a képben van • Milyen az abszolút rossz film ? Illúziót a nézőknek ! A MOKÉP öt keskenyfilm kirendeltséget tart fenn az országban, ezek közül egyet Szolnokon. Az Ady Endre utcai modern épületben 1961- ben kaptak helyet, de már Munkájuknak csak egy részét jelenti a szétosztás. Ha egy film megsérül, ők javítják ki lehetőség sze­rint, vagy megállapítják a rongálódás mértékét. A Mo­­ziüzemi Vállalat kártérítést fizet, például utóbb a Kár­­páthy Zoltán két felvonásá­nak megsérüléséért 10 ezer forintot kellett volna, s bár ezt az összeget mérsékelték, így is jónéhány ezresbe ke­rült. Elég sok filmet kell ki­selejtezni, pedig­ hibátlan kópiákat kapnak. Ez év el­ső felében a megyében 13 rongálódást állapítottak meg, négy filmet ki kellett hagy­ni, az anyagi kár 11 782 fo­rint volt. Különösen a hang minősége romlik igen kön­­­nyen. A kontroll vetí­tőben tizennégy éve dolgoznak a városban. Innen látják el Csongrád, Békés, Heves és Szolnok megye községeit a játékfilmek keskeny kópiái­val és a kísérő kisfilmekkel. Zsíros Ferenc, a kirendelt­ség vezetője bemutatott egy részt a Bosszúállók című szovjet filmből. A kép még teljesen tiszta, de az állandó recsegés és zörej miatt már élvezhetetlen a film, pedig feliratos, így a hangromlás a közvetlen megértést nem za­varja. Egy kópiának átlagban negyven vetítés után 35—40 százalékkal csökken a hasz­nálhatósága, amely után már kiselejtezik. Gondos, hozzá­értő kezeléssel azonban meg lehet óvni, bár van egy ter­mészetes elhasználódási fo­lyamat is. Az egyik szobában éppen az „Ezek a fiatalok” című film egyik kópiáit ellenőriz­ték és hetven lejátszás után is anyagban 10, képben és hangban 25 százalékos rom­lást állapítottak meg. Világjelenség a filmek iránti érdeklődés csökkené­se. A „nagy” mozikat is sújtja ez, s nyilván még fo­kozottabban azokat, ame­lyek keskeny filmeket vetí­tenek. Szolnok megyében 59 ál­lami, 16 társadalmi szerve­zet tulajdonában lévő mozi­ban vetítenek keskenyfilmet. Ez utóbbi számban a há­rom művelődési autó is ben­­­ne van, amelyek szinte na­ponta járják a tanyavilágot. Egy év alatt az állam két, a társadalmi szervezetek há­rom mozit szüntettek meg. Ennek ellenére a keskeny­­mozik hálózata még sokáig fenn fog maradni, hiszen fontos igényt elégít ki. A maga eszközeivel s keskenyfilm is küzd a kö­zönség megtartásáért. Meg­született a szélesített kes­kenyfilm, amelyet torzító lencsével vesznek fel és az­zal is vetítik. Ilymódon szinte a normál film illúzió­ját adja. B. A: Elromlott kópiák Üzemi állatorvosok a megye termelőszövetkezeteiben Jó tapasztalatok Abádszalókon és Mezőhéken (Tudósítónktól) Szolnok megye nagy terü­letén, öt-tízezer holdon gaz­dálkodó termelőszövetkezetei nagy létszámú minőségi ál­latállománnyal rendelkeznek A közös jószágtenyésztésből származó jövedelem sok he­lye­n eléri, sőt meghaladja a növénytermelés együttes hozamát. A nagyüzemi állat­­állomány egészségügyi fel­ügyelete és szakorvosi ellá­tása az üzemi állatorvosi rendszer kialakításá­t teszi szükségessé. A Nagykunságban a táj­­sérség területi szövetségé­hez tartozó tagszövetkezetek közül már négy, a szolnoki járásban pedig két tsz fog­lalkoztat önálló üzemi állat­orvost, akik alkalmazottként, illetve tagként végzik szak­mai tevékenységüket. Az abádszalóki Lenin Tsz­­ben több mint 1200 szarvas­­marha, csaknem 4000 sertés és másfél ezer juh egészsé­gére vigyáz a tsz saját ál­latorvosa. A mezőhéki Tán­csics Tsz-ben az Alföld egyik legnagyobb baromfi­­tenyésztő kombinátja, az 1300-as létszámú szarvas­­marhaállomány és a csak­nem négyezres létszámú „­sertéshúsgyík­” ad elfog­laltságot az üzemi szakállat­­orvosnak. Az üzemekben házi gyógyszertárat és elkü­lönítő istállót, „állatkórhá­zat” is létesítettek. A tsz-ek saját állatorvo­sai a háztáji gazdaságokban lévő állatállomány egészség­­ügyi felügyeletében is részt­­vesznek. A megye többi ál­lattenyésztő gazdaságat a megyei állategészségügyi ál­lomással kötött szerződés alapján biztosítja a jószág­állomány szakállatorvosi el­látásra Év elején a szolnoki zeneiskolában Az új tanév legnagyobb eseménye a törökszentmik­lósi önálló zeneiskola meg­alakulása. Eddig az ottani intézményes zeneoktatás is a szolnoki iskolához tarto­zott. Zongora, hegedű, gor­donka, fa- és rézfúvós sza­kokon tanulhat a körülbelül kétszáz helybeli és bejáró növendék. A kapcsolat nem lazul a két iskola között, mert sok zenetanár tovább­ra is Szolnokról jár át Tö­­rökszentmiklósra s ezen kí­vül is maximális segítséget kívánnak adni az új iskolá­nak. A dupla tandíj is „olcsó" Kevésbé örvendetes az új tanév másik eseménye, a zeneiskola tandíjainak mint­egy százszázalékos emelke­dése. Az összegek azonban még így is igen kedvezőek, általában alacsonyabbak, mint a magán zeneoktatás­ban megszokott tandíjak. A növendékek eredményei­től függően a tandíj emelke­dik, illetve csökken, átlag­ban évi 200—600 forint kö­zött van. Lehetőség van ar­ra, hogy az átlagon felüli tehetséges és megfelelően szor­galmas növendékek különfé­le kedvezményeket kapja­nak. Ilyen például az órák időtartamának emelése al­kalmanként, harminc perc­ről negyvenötre, továbbá tan­díjkedvezmény, esetleg tan­díjmentesség biztosítása. Kóbor Antal igazgató el­mondotta, hogy teljes tandíj­­mentességet a jeles tanulók közül is csak a legjobbak kaphatnak , akik egyben a legjobban rá is szorulnak a kedvezményre. Jelenleg, 10 ilyen növendék van, a töb­biek tandíját általában felé­re csökkentik. Tovább­tanulás A kedvezmény összege évente körülbelül húszezer forint, a befizetett tandíjak tíz százaléka. Az új tanévben az iskola növendékeinek száma hat­százötven, százhúszan most kezdik el alapfokon a zene­tanulást. A hatodik osztályt az elmúlt évben nyolcvanan végezték el, közülük het­venen folytatják zenei ta­nulmányaikat. A négyéves továbbképzőt tizenkét növendék végezte el, ketten főiskolára men­tek Budapestre, illetve Mis­kolcra. A tehetségek sorsa Az igazgató véleménye szerint a növendékeknek mintegy 5-8 százaléka ren­delkezik átlagon felüli ze­nei adottságokkal, nekik kellene elsősorban zenei pá­lyára menni. „A zenei tehetség azon­ban — mondotta — rendsze­rint más adottságokkal együtt jelentkezik s tehet­séges növendékeink gyakran más pályára mennek, holott jó zenészekké is válhatná­nak.” Bistey 1968. szept. 12., csütörtök. Aratják a rizst a megyében Jó közepes a termés a Nagykunságban (Tudósítónktól.) Az Alföld egyik sajátos tájegységében, a Nagykun­ságban található az ország összes rizsvetésének 35 szá­zaléka. Ebben az évben mintegy 12 ezer katasztrális holdon termelték az évtize­dekkel ezelőtt meghonoso­dott „vízigabonát” a tsz-ek. A termés betakarítása már megkezdődött. Elsőnek a mezőtúri Vörös Október Tsz­­ben láttak hozzá a koráb­ban lecsapolt rizsföldek aratásához. A nyáreleji me­leg időjárás kedvezően ha­tott a kalászok kifejlődé­sére, s bár az utóbbi két hónap időjárása hűvösebb volt, jó közepes terméssel számolnak. A tájegység hol­dankénti átlagtermését ti­­­zenöt mázsára becsülik. A tsz-ek vállalkozása igen jövedelmező, az idei termés­hozamból a rizs­árak ked­vező rendezésével mintegy 120 millió forint bevételre számítanak,­ • •­­ Ismét nőtt a megye hírneve Ötvenezer bárány és hízott juh Európának Nagyobb export érdekeltség 1969-től Juhtenyésztésben Szolnok megye Borsoddal, Hajdú-Bi­­harral és Szabolcs-Szatmár­­ral az ország élvonalába tartozik. Ezen a nyár végén 110 ezer anyajuh, mintegy 50 ezer bárány legel a jász­sági, kunsági réteken. Az állami gazdaságok, termelő­­szövetkezetek megtanulták és megszerették a megyében a nagyüzemi juhtenyésztést. Mint Kovács Károlytól, a Gyapjúforgalmi Vállalat Szolnok megyei kirendeltsé­gének vezetőjétől megtud­tuk: 1968 húsz évre vis­­­szamenően a legjobb esz­tendő. Tavaly például egész évben 46 ezer bárányt és hízott juhot exportáltak Szolnok megyéből. Az idén már eddig 42 ez­ret szállítottak a megye tájairól Franciaországba, Görögországba, Svájcba, Líbiába, Ku­vaitba és más európai országokba. Mindez azt is jelenti, esz­tendő végéig meghaladják a félszázezres exportszámot.­­ Ilyen még nem volt a megye történetében. Ezekben a na­pokban is tele vagonok in­dulnak Franciaországba, és már előkészítik a soron kö­­vetkező olaszországi és gö­rögországi szállítmányokat is. A megye gazdaságai meg­tanultak a külföldi vevők igényeinek megfelelően te­nyészteni. Az újszászi Szabadság, a tiszaföldvári Lenin, a kar­cagi Lenin, a Középtiszai és a Nagykunsági Állami Gazdaság kiváló minősé­gű juhait nagyon szívesen vásárolják a külföldi cé­gek. Nőtt a megye hírneve az idén a gyapjúhozamot ille­tően is. A kirendeltség már túlteljesítette gyapjúfelvá­sárlási tervét, 7200 mázsát adtak már az ország feldol­gozó üzemeinek. Még továb­bi két vagon gyapjú felvá­sárlására pedig kilátásuk van. De ezen túlmenően is nagyon jelentősnek tartják a szakemberek, hogy a gyap­jú minősége is javult a megyében. Ezt bizonyítja, hogy 1968-ban az előzetes 70 forintos kilogrammonkén­ti irányár helyett 75—80 fo­rint volt a minőségi felár­ral együtt a Szolnok me­gyei gazdaságok gyapjúinak vételára. A legjobb gyapjút adó gazdaságok között a nagy­körűi Haladás, a beseny­­szögi Kossuth Termelőszö­vetkezetet és a Nagykun­sági Állami Gazdaságot emlegetik. A juhtenyésztési kedv to­vább fokozódik. Már 1969-re 80 megyénkbeli állami gaz­daság, termelőszövetkezet kötött export szállítási szer­ződést. 1969-től egyébként új akcióval teszik még ér­dekeltebbé az exportálásban az üzemeket. Tudniillik a TERIMPEX Külkereskedel­mi Vállalat a Gyapjúfor­­galmi Vállalattal megállapo­dást kötött: a juh exportfor­galmazás jövedelmének 85 százalékát a termelőszövet­kezeteknek, állami gazdasá­goknak adják át.

Next