Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-18 / 40. szám
1969. február 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az étlap megkísértése Egy jó ebédre invitálom meg az olvasót Hová menjünk? A szolnoki Múzeum éttermet ajánlom. Megfelel? Igen? Köszönöm. Akkor talán mehetnénk is. Százból dominóznak ! Az ablak melletti asztalhoz ülünk le. Étlapot kérünk a felszolgálótól. Nos, milyen ma a választék? — ezt már Mező Sándorné, üzletvezető helyettestől kérdezzük. — Tizenegy készételt és hétféle frissensültet ajánlhatok. Természetesen a menükön és a halkészítményeken kívül. — Február 14-e van. Hogyan alakították ki az ételsorokat? — Körülbelül száz készételből áll az alapválasztékunk.* Ebből állítottuk össze a mai variációt. A frissensültek skálája szintén nagy. * — Egyszóval nap mint nap dominóznak az ínyencségekkel. — A vendégkörünk igényeit követjük. Protestál, de...______J Mi persze egy kicsit megvallattuk az étlapot. Talán ez is lesz annyira érdekes játék, mint amennyire kellemes ígéret egy paprikáscsirke. Tizenegy készétel kapható. Ezeknek átlagára 13,30 forint. Olcsónak csak a rakottkés, a szemesbabfőzelék és a körömpörkölt tartható, míg a többi étel ára a frissensültekével csaknem egyszinten van. Az étlap tiltakozott a gyanúsítás ellen. — Méghogy kevés az olcsó ennivaló? — Tessék? — Igen, tessék kis adagot enni. A párizsi sertésfilé 11,50-be, a palócpecsenye csak 10,60-ba kerül. Azt bezzeg a világért sem árulná el, azokban bizony csak hét-nyolc dekagramm hús van, míg a többiben tíz—tizenkettő. Hát persze, hogy olcsóbbak. Így könnyű javítani a zárválasztékot. A kisadag? Fele hús, egész köret. Sikerült mattot adni? Mi a véleménye erről Szántó Andrásnak, a séf első helyettesének? — Hiszen tudnánk több olcsó ételt is főzni. De ez nem célunk. Két lehetőség kínálkozik az árak leszorítására: a húsadagok csökkentése, vagy olyan ételek készítése, amelyekhez olcsóbb anyagok is megfelelnek. — És ha például 15—16 készételt adnának naponta, és abból 5—6 ára a kispénzű emberek zsebéhez igazodna? Mit gondol kedves vendégem: sikerült vajon mattot adnunk? A személyzet az ételforgalom után 4, az italforgalomért 2 százalék jutalékot kap. A kisördög azt súgja, hogy drágább ételekből valamivel kevesebb munkával lehet 100 forint forgalmat csinálni, mint a tíz forint körüliekből. Azt mondja a kedves olvasó, hogy ennek köze lehet az árválasztékhoz? Odaát, a konkurrenciánál Meglátogattuk a konkurenciát is, az fmsz halászcsárdáját. Ami azt illeti, ott sem dúl az olcsóság. A vendéglő jellegénél fogva mindössze ötféle készételt és hétféle frissensültet kínálnak. És csak csontleves kaphatói!). Rontó Miklós üzletvezető: — Készételeink sosem fogynak ki. Még éjfélre sem. A frissensültekről is ezt mondhatom. Áraink úgy hiszem szolídak. — Tizenhárom forint alatt csak töltött káposzta van. — Hát igen. Mi halra specializálódtunk. Igaz, igaz. De a kispénzű emberek... Délután háromkor ismét betértünk a Múzeumba. Vajon mi „kopott le” az étlapról? Az x-jelek tanúsága szerint a rakottkel, a kímélőmenü, a sertéspörkölt és a főzelékek hiányoznak, öt órakor változatlan a helyzet. Éjféli látogatás____J Este 11-kor már újból a Múzeumban ültünk. Átböngésztük az étlapot. Az eredeti tizenegyből öt készétel kifogyott, a déli, olcsóbb ételek közül már csak kettő kapható. Főzelék nincs, gulyásleves, halászlé sem, meg egyéb sem. Pedig csak éjfélkor zár a konyha. Az egyik pincért megkérdeztük, mit szól ehhez? — Sokan kérnének főzeléket. Eszünkbe jutott, amit Németh Tibortól, a délelőttös felszolgálótól hallottunk. — De nehéz azt mondani a vendégnek, sajnos, kifogyott. Este 11-kor tíz étel neve mellett állt az x. Hát ez van ! Éjjel háromnegyed tizenkettőkor foglaltunk helyet a halászcsárdában. Persze minden előzetes bejelentés nélkül. Asztaltársainkkal közösen (a kedvünkért vállalták) tüzet nyitottunk az étlapra. Vesztettünk. Minden volt. Aztán beértük három adag sültkrumplival, arra jobban esett az Abasári... Mit is mondjunk riport végén? Hát ez van... Fábián Péter Vaddisznók a focipályán viszontagságos időjárás Szélsőséges időjárás teszi próbára az európai kontinenst. Franciaországban, különösen Párizsban és környékén az erős havazás és a jégképződés szinte megbénította a gépkocsi forgalmat. Kelet-Franciaországban Filstroff városában a hideg miatt a vaddisznók élelemkeresés közben a városka labdarúgópályáját foglalták el. Miután a mérkőzést amúgy sem tarthatták meg az időjárás miatt, a vaddisznókat nem kergették el. Észak-Franciaországban az utakat egyméteres hó fedi. Erősen havazott Ausztria keleti és déli részein. Egyes helyeken fél méteres hó fedi a vidéket. Nagy havazás volt Csehszlovákiában is. Szlovákia keleti részében és Romániában viszont hirtelen felmelegedett az idő. A romániai sinaiban az olvadás miatt a bobversenyeket lemondták. Az Egyesült Államokban hóviharok voltak, amelyeket bő eső követett és így az országutakat jégpáncél borítja. Hótakaró alá került Georgia állam középső része és az Ohio völgye. Távbeszélő tervek Kevés a fóka — sok az eszkimó Talán a fenti közmondás jellemzi leginkább a szolnoki távbeszélő hálózat jelenlegi állapotát. A rohamos fejődés, gyárak, üzemeik bővülése, új lakótelepek születése azt eredményezte, hogy a harmincas években létesített — akkor modern — távbeszélőközpontot „kinőtte” a város. Az egyes postán lévő központnak 2200 főállomása van, s a különböző mellékállomások száma ötezerre tehető. Szembetűnően kevés ez, ha összevetjük Szolnok 60 ezres létszámával. A hálózatfejlesztési tervekről Sűrű László, a Szolnok megyei Távközlési Üzem vezetője adott felvilágosítást. — Még ebben az évben enyhítünk a gondokon: 1200 új állomással bővül a hálózat. Ebből nyolcszáz a főközponthoz, négyszáz a Vörös Csillag úton — a tüdőkórházzal szemben — épülő új mellékközponthoz tartozik majd. A nyolcszáz állomás a város nyugati és déli részeit kapcsolja be a távbeszélő hálózatba. Főleg azokat az igényeket tudjuk ezeken a területeken kielégíteni, amelyeket eddig számkapacitás hiánya miatt mellőztünk. Elsődlegesen az új üzemek, illetve a fontos beosztású személek, orvosok telefonkészülék-igénylését vesszük figyelembe. — Régi óhaja a Vörös Csillag, Vosztok úti lakóknak a telefonhálózat. Mikorra várható az említett mellékközpont üzembehelyezése? — A kábeleiket már mindenhol lefektették, csak az épületeknek, illetve az egyes igénylők állomásainak a hálózatba való bekötése van hátra. Ezeket a munkákat június és november között végezzük el, tehát év végére megszólalhatnak a tallinni körzet készülékei. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a Vörös Csillag úti mellékközpont csak ikerállomások bekapcsolására lesz alkalmas. — Egy nehéz kérdés: mikor lehet végre telefonálni a nyilvános — például Vosztok úti, a bíróság előtti, az Eötvös téri, stb. — állomásokon? — Ez csakis a lakosságon múlik. A városban lévő nyilvános fülkékből barbár emberek sorozatosan ellopják, vagy legalábbis megrongálják, a készülékeket. A javításokra többet költöttünk már, mint az összes többi állomásra. Sajnos nem állíthatunk a fülkék mellé őrt, viszont nem győzünk naponta új készülékeket sem felszerelni. Talán a Vosztok úton lesz megoldás: egy házmesternél szeretnénk a nyilvános távbeszélőt elhelyezni. Jubileumi táborok Március 21-től 133 napos eseménysorozattal emlékeznek meg a Tanácsköztársaság fennállásának 50. évfordulójáról az ifjú kommunisták. A gazdag programnak része lesz az augusztusban sorra kerülő jubileumi emléktáborozás, amelynek keretprogramjáról és a résztvevők kiválasztásának elveiről a közelmúltban határozott a KISZ Központi Bizottságának titkárásága. Eszerint Budapest és a 19 megye, továbbá a fegyveres erők képviseletében csaknem 5200 fiatalt hívnak meg a táborokba. A „beutalókat” az áprilisi KISZ-taggyűléseken ítélik oda 3 Virág helyett elbocsájtás Kun Ferencné alacsony, vékonyka asszony, túl az ötvenediken. Az ágyon ül, mert máshol nem is ülhetne. Ketten vagyunk a szobában, s a vendégé a szék. Több szék nem fér be. Kétszer két és fél méteres a földes, albérleti szoba. Egy ágy, asztal, egy szekrény és kályha a bútorzata. Az ágyon kék csomagolópapírba kötött könyvek, füzetek. Kunné végigsimít rajtuk. — A kislányomé. ötödi- Munkakinyva — Hiszen magát elküldték a munkahelyéről... Lassan indultak meg a könnyei. — Maga tudja ...? — Tudom. Azt is, hogy a postás a műtét után hat nappal a kórházi ágyára tette a munkakönyvét. Nyújtja a munkakönyvét. A bejegyzés; „munkaviszonya megszűnt”. Dátum: 1969. január 6. — Mikor feküdt be a szolnoki MÁV kórházba? — Január 7-én. Előző napon azt mondta az üzemorvos, hogy operáltassam meg magamat, mert így vasúti szolgálatra alkalmatlan vagyok. Mindig egészségesnek A járműjavító szakszervezeti bizottságának irodájában ültünk Szabó Károly szb-titkárral és Kókai Sándor osztályvezetővel. Elmondtam mi történt Kun Ferencnével. Nem várt hatást keltettek szavaim, ugyanis nem háborodtak fel. Azt nem mondhatom, hogy helyeselték volna az eljárást, de csak a fejüket csóválták. Halkan az is elhangzott, hogy azért ezt nem kellett volna ... Kókaiból később kitört: — Szemtelenség volt! A szakszervezet titkára, Molnár Sándor munkaügyi előadót hivatta. — Munkakönyv a kórházi ágyon, önnek mi a véleménye erről? — kérdeztem. — Kérem, a rendelkezések értelmében nem tehettünk mást. A munkakönyvét nem tarthatjuk magunknál. Hogy éppen a kórházban kapta kézhez? Sajnálatos. — Ez minden, amit erről mondhat? Vállat vont. — Hát igen ... Nem kellemes. De idenézzen, tucatjával vannak ilyen ügyeink. Nekünk az előírások megkötik a kezünket. Az üzemorvossal beszéljen, ő adta ki a papírt, hogy alkalmatlan. — Mire alkalmatlan? — Vasúti szolgálatra. — De hiszen Kunné „konyhalány” lett volna ... — Hiába, itt minden munkahelyre a vasúti előírások vonatkoznak. „Vasúti szolgálatra” alkalmatlan Az üzemorvos beteg. Szép Józsefnével, az üzemi ápolónővel beszélhettem. — Kun Ferencné igaz, hogy szerződéses dolgozó volt, de tavaly december 21-én, a szerződését meg nem határozott időre meghosszabbították. Nem lehetett volna akkor véglegesíteni, ha előbb megoperáltatja magát és felgyógyul? Miért kellett ezért elküldeni? — Tessék itt van az előírás. Ilyen betegséggel vasúti szolgálatra alkalmatlan. — Nem tartja komikusnak? Egy konyhalány és a vasúti szolgálat... Különben is a nőgyógyász szakorvos munkaképesnek találta. Kunné baja nem olyan, ön is tudja ... — Tudom, a doktor úr is figyelembe vehette volna — mondta halkan. Aztán hangosan hozzátette: — De tetszik tudni a rendeletek, a paragrafusok... kés. Most, hogy az apja újra megnősült, nem volt otthon maradása. Azt mondta, a mostoha nyolcadikos fia ütötte, verte. Még a kórházban voltam, amikor írta a lelkem, hogy jöhet-e? Amikor kijöttem, múlt hó 27-én, másnap már itt volt. — Jobban van? — Igen. Jól érzem magamat. Nemsokára dolgozhatom. — A táppénzt megkapta? — Igen. Tegnap hozott a postás 361 forintot, kórházi ágyon éreztem magamat. A nőgyógyász szakorvos is azt írta a papíromra, a vizsgálat után, január 3-án, hogy: „alkalmas, — dolgozhat”. Szemtanúk mesélték, a szegény asszonyt mennyire megviselte az, hogy műtét után nem virágot, hanem munkakönyvet tettek az ágyára. — Napokig csak sírtam. A szobatársaim, meg a doktor urak vigasztaltak. Utcára kerültem. Január 6-án mondták ugyan, hogy betegségem miatt nem véglegesítenek, de arra gondoltam, ha elküldték operációra, talán nem bocsátanak el... — És ha ellenőrzés jön, ki vállalja ezért a felelősséget? — kérdezte fontoskodva a munkaügyi előadó. — önöknek Kunné január 6-án megmondta, hogy másnap már a MÁV kórházban lesz. Miért küldték oda a munkakönyvét? — Nem én, Benedek Andrásné... Hiába, a humánum nélküli, gépies ügyintézés miatti felháborodás — különösen, ha kevesed magával van, — nem győz az észérvekkel, a paragrafus szemlélettel. Nem akarok azonban általánosítani, a járműjavító munkaügyi osztályán és az üzemorvosi rendelőben nem minden ügyet kezelnek így. De ebben az esetben mégis a legvégsőkig kitartottak igazuk mellett, mindaddig, amíg Kókai Sándor felcsattant. — Most már azért legyünk tárgyilagosak! Ismerjük el a szabálytalanságot. Kunnénak meghosszabbítottuk a szerződését, tehát továbbra is alkalmazni akartuk. Akkor meg miért küldtük el? Szerintem a szakszervezetnek kötelezni kell a vállalatot, hogyha Kunné felgyógyul, vegye vissza arra a munkahelyre. iVo, ja... Hát igen... Hajjaj... Jól esett ez a hang. Kíváncsi voltam azonban, a volt munkatársai véleményére is, a bognárműhelyben. Elmondtam az embereknek, mi történt Kun Ferencnével. Hallgattak. — Értik, ugye ...? Most ne az éveket számoljuk, hogy mikor lehet valakit kitenni, mikor nem. Egy magatehetetlen beteg ember fekszik a kórházi ágyon, és akkor kezébe adják a munkakönyvét... Mindegy, hogy ki az az ember... — Na, ja ... — Hát, igen .. . — Hajjaj, történnek ilyenek ... — Néha volt szép ... És én még alig mertem elmondani nekik, attól féltem, hogy túlságosan felháborodnak ... Bognár János Csak a fejüket csóválták A madarasi kisokos Nincs zárszámadási meglepetés a kis — mindössze 26 oldalas — nyomtatványnak sokféle neve van a kunmadarasi Kossuth Tsz-ben. Hívják kisokosnak, kis mindentudónak is. A termelőszövetkezet nyomatta ki tavaly a szolnoki nyomdában, 600 példányban, s ingyen szétosztotta tagjai között. Két fontos dolgot tartalmaz: a szövetkezet új alapszabályát, s évi gazdálkodási tervét. Példányonként 3,50 Ft-ban van a tsz-nek, de azt mondja Gönczi Lajos elnök, ennél sokkal több visszatérül. Nem pénzben mérik — bár közvetetten még úgy is lehetne — hanem hatásában. A szövetkezet egész esztendőre szóló gazdálkodási, pénzügyi, beruházási, jövedelemosztási tervezete ott van minden tagja zsebében, vagy lakásán. Ismerik és forgatják. Annyira, hogy aratás után például, amikor kiderül miből mennyi termett, a tagok sorban beírják a tervezett számadatok mellé, a tényleges hozamok mázsáit. S ugyanígy tovább. Azt, hogy ebből meg ebből ennyi volt a tervezett bevétel, s ennyi lett. Ennyit szántak kiadásra, elköltötték ennyit. Ennyi volt a fejlesztésre biztosított összeg, de ennyit használtak fel. Év elejétől esztendő végéig így követhetik nyomon és regisztrálhatják a nagyüzem gazdálkodását tagjai. Mire eljön a zárszámadás, már megközelítő pontossággal maguk kiszámíthatják mit várhatnak.Gyimmadarason így nem a meglepetések napja a zárszámadó közgyűlés. Se rossz, se jó értelembe véve nem az. Illetve az a jó, hogy így a tagok a már ismert tények birtokában felkészülhetnek a zárszámadásra, a vitára is. Közük van hozzá, mert közük lehet hozzá. Nem egyedül Kunmadarason csinálják ezt a megyében. A Nagykunság, a Jászság több termelőszövetkezetében ismert és bevált a módszer. S mégis a régi, az elavult forma is dívik még. Jónéhány zárszámadáson részt vettünk az idén. Hallottunk szerkezetileg is gondosan felépített, elemző vezetőségi beszámolókat Rengeteg számadattal megtűzdelve persze. Hiszen enélkül nem is lehet egy esztendőt mérlegre tenni. A szövetkezeti tagok ott ülnek ezeken a közgyűléseken is, hallgatják az elnököt, s a beszámoló végén már régen elfelejtették azt, amit az elején mondott. Egyszeri hallásra a szövetkezetét jellemző sok adatot megjegyezni képtelenség is. régi gond — talán a szövetkezeti mozgalommal egyidős — hogyan lehetne úgy irányítani a közös gazdaságot, hogy tagjai gazda módján tájékozódva legyenek annak eseményeiről. Erre vannak a közgyűlések, üzemegységek, brigádbeszélgetések, az egyre több szövetkezetben havonta megjelenő stencilezett kiadványok, a zárszámadási főbb mutatók sokszorosítása. Bizonyos, hogy ez mind jó. Kunmadarason meggyőződéssel vallják: a legjobb, ha a tervtárgyaló közgyűlés anyagát kinyomtatják , év elején szétosztják. A vezetőség kötelessége természetesen, hogy időről időre megadja a tájékoztatást, s azt a tagok be is könyvelhetik. Lehet ebben valami. Érdemes időt és pénzt áldozni rá, — borzak —*