Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-18 / 40. szám

1969. február 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az étlap megkísértése Egy jó ebédre invitálom meg az olvasót Hová men­jünk? A szolnoki Múzeum éttermet ajánlom. Megfelel? Igen? Köszönöm. Akkor ta­lán mehetnénk is. Százból dominóznak ! Az ablak melletti asztal­hoz ülünk le. Étlapot ké­rünk a felszolgálótól. Nos, milyen ma a választék? — ezt már Mező Sándorné, üz­letvezető helyettestől kér­dezzük. — Tizenegy készételt és hétféle frissensültet ajánlha­tok. Természetesen a menü­kön és a halkészítményeken kívül. — Február 14-e van. Ho­gyan alakították ki az étel­sorokat? — Körülbelül száz kész­ételből áll az alapválaszté­kunk.* Ebből állítottuk össze a mai variációt. A frissen­­sültek skálája szintén nagy. * — Egyszóval nap mint nap dominóznak az ínyencségek­kel. — A vendégkörünk igé­nyeit követjük. Protestál, de...______J Mi persze egy kicsit meg­vallattuk az étlapot. Talán ez is lesz annyira érdekes já­ték, mint amennyire kelle­mes ígéret egy paprikás­csirke. Tizenegy készétel kapható. Ezeknek átlagára 13,30 fo­rint. Olcsónak csak a ra­­kottkés, a szemesbabfőzelék és a körömpörkölt tartható, míg a többi étel ára a fris­­sensültekével csaknem egy­­szinten van. Az étlap tiltakozott a gya­núsítás ellen. — Méghogy kevés az ol­csó ennivaló? — Tessék? — Igen, tessék kis adagot enni. A párizsi sertésfilé 11,50-be, a palócpecsenye csak 10,60-ba kerül. Azt bezzeg a világért sem árulná el, azokban bizony csak hét-nyolc dekagramm hús van, míg a többiben tíz—tizenkettő. Hát persze, hogy olcsóbbak. Így könnyű javítani a zárválasztékot. A kisadag? Fele hús, egész kö­ret. Sikerült mattot adni?­ Mi a véleménye erről Szántó Andrásnak, a séf el­ső helyettesének? — Hiszen tudnánk több olcsó ételt is főzni. De ez nem célunk. Két­­ lehetőség kínálkozik az árak leszorí­tására: a húsadagok csök­kentése, vagy olyan ételek készítése, amelyekhez ol­csóbb anyagok is megfelel­nek. — És ha például 15—16 készételt adnának naponta, és abból 5—6 ára a kispén­zű emberek zsebéhez iga­zodna? Mit gondol kedves vendé­gem: sikerült vajon mattot adnunk? A személyzet az ételforga­lom után 4, az italforgalo­mért 2 százalék jutalékot kap. A kisördög azt súgja, hogy drágább ételekből va­lamivel kevesebb munkával lehet 100 forint forgalmat csinálni, mint a tíz forint körüliekből. Azt mondja a kedves ol­vasó, hogy ennek köze le­het az árválasztékhoz? Odaát, a k­onkurrenciánál Meglátogattuk a konkur­enciát is, az fmsz halász­­csárdáját. Ami azt illeti, ott sem dúl az olcsóság. A ven­déglő jellegénél fogva mind­össze ötféle készételt és hét­féle frissensültet kínálnak. És csak csontleves kaphatói!). Rontó Miklós üzletvezető: — Készételeink sosem fogynak ki. Még éjfélre sem. A frissensültekről is ezt mondhatom. Áraink úgy hi­szem szolídak. — Tizenhárom forint alatt csak töltött káposzta van. — Hát igen. Mi halra spe­cializálódtunk. Igaz, igaz. De a kispénzű emberek... Délután háromkor ismét betértünk a Múzeumba. Va­jon mi „kopott le” az étlap­ról? Az x-jelek tanúsága szerint a rakottkel, a kímé­lőmenü, a sertéspörkölt és a főzelékek hiányoznak, öt órakor változatlan a helyzet. Éjféli látogatás____J Este 11-kor már újból a Múzeumban ültünk. Átbön­gésztük az étlapot. Az ere­deti tizenegyből öt készétel kifogyott, a déli, olcsóbb ételek közül már csak kettő kapható. Főzelék nincs, gu­lyásleves, halászlé sem, meg egyéb sem. Pedig csak éj­félkor zár a konyha. Az egyik pincért megkér­deztük, mit szól ehhez? — Sokan kérnének főzelé­ket. Eszünkbe jutott, amit Né­meth Tibortól, a délelőttös felszolgálótól hallottunk. — De nehéz azt mondani a vendégnek, sajnos, kifogyott. Este 11-kor tíz étel neve mellett állt az x. Hát ez van ! Éjjel háromnegyed tizen­kettőkor foglaltunk helyet a halászcsárdában. Persze minden előzetes bejelentés nélkül. Asztaltársainkkal kö­zösen (a kedvünkért vál­lalták) tüzet nyitottunk az étlapra. Vesztettünk. Minden volt. Aztán beértük három adag sültkrumplival, arra jobban esett az Abasári... Mit is mondjunk riport végén? Hát ez van... Fábián Péter Vaddisznók a focipályán v­iszontagságos időjárás Szélsőséges idő­járás teszi próbára az európai konti­nenst. Franciaor­szágban, különö­sen Párizsban és környékén az erős havazás és a jég­képződés szinte megbénította a gépkocsi forgal­mat. Kelet-Fran­­ciaországban Filst­­roff városában a hideg miatt a vad­disznók élelemke­­resés közben a városka labdarú­gópályáját foglal­ták el. Miután a mérkőzést amúgy sem tarthatták meg az időjárás miatt, a vaddisz­nókat nem kerget­ték el. Észak-Fran­­ciaországban az utakat egyméteres hó fedi. Erősen havazott Ausztria keleti és déli részein. Egyes helyeken fél méte­res hó fedi a vi­déket. Nagy ha­vazás volt Cseh­szlovákiában is. Szlovákia keleti részében és Romá­niában viszont hir­telen felmelegedett az idő. A romá­niai sinaiban az olvadás miatt a bo­b­versenyeket lemondták. Az Egyesült Ál­lamokban hóviha­rok voltak, ame­lyeket bő eső kö­vetett és így az országutakat jég­páncél borítja. Hótakaró alá ke­rült Georgia ál­lam középső ré­sze­ és az Ohio völgye. Távbeszélő tervek Kevés a fóka — sok az eszkimó Talán a fenti közmondás jellemzi leginkább a szolno­ki távbeszélő hálózat jelen­legi állapotát. A rohamos fejődés, gyárak, üzemeik bő­vülése, új lakótelepek szü­letése azt eredményezte, hogy a harmincas években létesített — akkor modern — távbeszélőközpontot „kinőt­te” a város. Az egyes postán lévő központnak 2200 főállo­mása van, s a különböző mellékállomások száma öt­ezerre tehető. Szembetűnően kevés ez, ha összevetjük Szolnok 60 ezres létszámá­val. A hálózatfejlesztési ter­vekről Sűrű László, a Szol­nok megyei Távközlési Üzem vezetője adott felvilágosítást. — Még ebben az évben enyhítünk a gondokon: 1200 új állomással bővül a háló­zat. Ebből nyolcszáz a fő­központhoz, négyszáz a Vö­rös Csillag úton — a tüdő­kórházzal szemben — épülő új mellékközpo­nthoz tarto­zik majd. A nyolcszáz állo­más a város nyugati és déli részeit kapcsolja be a táv­beszélő hálózatba. Főleg azo­kat az igényeket tudjuk eze­ken a területeken kielégíte­ni, amelyeket eddig szám­kapacitás hiánya miatt mel­lőztünk. Elsődlegesen az új üzemek, illetve a fontos be­osztású személek, orvosok telefonkészülék-igénylését vesszük figyelembe. — Régi óhaja a Vörös Csillag, Vosztok úti lakóknak a telefonhálózat. Mikorra várható az említett mellék­központ üzembehelyezése? — A kábeleiket már min­denhol lefektették, csak az épületeknek, illetve az egyes igénylők állomásainak a há­lózatba való bekötése van hátra. Ezeket a munkákat június és november között végezzük el, tehát év végére megszólalhatnak a tallinni körzet készülékei. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a Vörös Csillag úti mellék­­központ csak ikerállomások bekapcsolására lesz alkalmas. — Egy nehéz kérdés: mi­kor lehet végre telefonálni a nyilvános — például Vosz­tok úti, a bíróság előtti, az Eötvös téri, stb. — állomá­sokon? — Ez csakis a lakosságon múlik. A városban lévő nyil­vános fülkékből barbár em­berek sorozatosan ellopják, vagy legalábbis megrongál­ják, a készülékeket. A javí­tásokra többet költöttünk már, mint az összes többi állomásra. Sajnos nem állít­hatunk a fülkék mellé őrt, viszont nem győzünk napon­ta új készülékeket sem fel­szerelni. Talán a Vosztok úton lesz megoldás: egy házmesternél szeretnénk a nyilvános távbeszélőt elhe­lyezni. Jubileumi táborok Március 21-től 133 napos eseménysorozattal emlékez­nek meg a Tanácsköztársa­ság fennállásának 50. évfor­dulójáról az ifjú kommu­nisták. A gazdag program­nak része lesz az augusztus­ban sorra kerülő jubileumi emléktáborozás, amelynek keretprogramjáról és a résztvevők kiválasztásának elveiről a közelmúltban ha­tározott a KISZ Központi Bizottságának titkárásága.­­ Eszerint Budapest és a 19 megye, továbbá a fegyveres erők képviseletében csak­nem 5200 fiatalt hívnak meg a táborokba. A „beutaló­kat” az áprilisi KISZ-tag­­gyűléseken ítélik oda 3 Virág helyett elbocsájtás Kun Ferencné alacsony, vékonyka asszony, túl az ötvenediken. Az ágyon ül, mert máshol nem is ülhetne. Ketten­ va­gyunk a szobában, s a ven­dégé a szék. Több szék nem fér be. Kétszer két és fél méteres a földes, albérleti szoba. Egy ágy, asztal, egy szekrény és kályha a bútor­zata. Az ágyon kék csoma­golópapírba kötött könyvek, füzetek. Kunné végigsimít rajtuk. — A kislányomé. ötödi- Munkaki­nyv­a — Hiszen magát elküldték a munkahelyéről... Lassan indultak meg a könnyei. — Maga tudja ...? — Tudom. Azt is, hogy a postás a műtét után hat nappal a kórházi ágyára tet­te a munkakönyvét. Nyújtja a munkakönyvét. A bejegyzés; „munkaviszo­nya megszűnt”. Dátum: 1969. január 6. — Mikor feküdt be a szol­noki MÁV kórházba? — Január 7-én. Előző na­pon azt mondta az üzemor­vos, hogy operáltassam meg magamat, mert így vasúti szolgálatra alkalmatlan va­gyok. Mindig egészségesnek A járműjavító szakszerve­zeti bizottságának irodájá­ban ültünk Szabó Károly szb-titkárral és Kókai Sán­dor osztályvezetővel. El­mondtam mi történt Kun Ferencnével. Nem várt ha­tást keltettek szavaim, ugyanis nem háborodtak fel. Azt nem mondhatom, hogy helyeselték volna az eljá­rást, de csak a fejüket csó­válták. Halkan az is elhang­zott, hogy azért ezt nem kel­lett volna ... Kókaiból ké­sőbb kitört: — Szemtelenség volt! A szakszervezet titkára, Molnár Sándor munkaügyi előadót hivatta. — Munkakönyv a kórházi ágyon, önnek mi a vélemé­nye erről? — kérdeztem.­ — Kérem, a rendelkezé­sek értelmében nem tehet­tünk mást. A munkaköny­vét nem tarthatjuk magunk­nál. Hogy éppen a kórház­ban kapta kézhez? Sajnála­tos. — Ez minden, amit erről mondhat? Vállat vont. — Hát igen ... Nem kelle­mes. De idenézzen, tucatjá­val vannak ilyen ügyeink. Nekünk az előírások megkö­tik a kezünket. Az üzemor­vossal beszéljen, ő adta ki a papírt, hogy alkalmatlan. — Mire alkalmatlan? — Vasúti szolgálatra. — De hiszen Kunné „konyhalány” lett volna ... — Hiába, itt minden mun­kahelyre a vasúti előírások vonatkoznak. „Vasúti szolgálatra” alkalmatlan Az üzemorvos beteg. Szép Józsefnével, az üzemi ápoló­nővel beszélhettem. — Kun Ferencné igaz, hogy szerződéses dolgozó volt, de tavaly december 21-én, a szerződését meg nem határozott időre meg­hosszabbították. Nem lehe­tett volna akkor véglegesí­teni, ha előbb megoperál­tatja magát és felgyógyul? Miért kellett ezért elkül­deni? — Tessék itt van az elő­írás. Ilyen betegséggel vas­úti szolgálatra alkalmatlan. — Nem tartja komikus­nak? Egy konyhalány és a vasúti szolgálat... Külön­ben is a nőgyógyász szakor­vos munkaképesnek találta. Kunné baja nem olyan, ön is tud­ja ... — Tudom, a doktor úr is figyelembe vehette volna — mondta halkan. Aztán han­gosan hozzátette: — De tet­szik tudni a rendeletek, a paragrafusok... kés. Most, hogy az apja új­ra megnősült, nem volt ott­hon maradása. Azt mondta, a mostoha nyolcadikos fia ütötte, verte. Még a kórház­ban voltam, amikor írta a lelkem, hogy jöhet-e? Ami­kor kijöttem, múlt hó 27-én, másnap már itt volt. — Jobban van? — Igen. Jól érzem maga­mat. Nemsokára dolgozha­tom. — A táppénzt megkapta? — Igen. Tegnap hozott a postás 361 forintot, kórházi ágyon éreztem magamat. A nő­gyógyász szakorvos is azt ír­ta a papíromra, a vizsgálat után, január 3-án, hogy: „al­kalmas, — dolgozhat”. Szemtanúk mesélték, a szegény asszonyt mennyire megviselte az, hogy műtét után nem virágot, hanem munkakönyvet tettek az ágyára. — Napokig csak sírtam. A szobatársaim, meg a doktor urak vigasztaltak. Utcára ke­rültem. Január 6-án mond­ták ugyan, hogy betegségem miatt nem véglegesítenek, de arra gondoltam, ha el­küldték operációra, talán nem bocsátanak el... — És ha ellenőrzés jön, ki vállalja ezért a felelősséget? — kérdezte fontoskodva a munkaügyi előadó. — önöknek Kunné január 6-án megmondta, hogy más­nap már a MÁV kórházban lesz. Miért küldték oda a munkakönyvét? — Nem én, Benedek Andrásné... Hiába, a humánum nél­küli, gépies ügyintézés mi­atti felháborodás — különö­sen, ha kevesed magával van, — nem győz az észér­vekkel, a paragrafus szem­lélettel. Nem akarok azon­ban általánosítani, a jármű­javító munkaügyi osztályán és az üzemorvosi rendelőben nem minden ügyet kezelnek így. De ebben az esetben mégis a legvégsőkig kitar­tottak igazuk mellett, mind­addig, amíg Kókai Sándor felcsattant. — Most már azért le­gyünk tárgyilagosak! Ismer­jük el a szabálytalanságot. Kunnénak meghosszabbítot­tuk a szerződését, tehát to­vábbra is alkalmazni akar­tuk. Akkor meg miért küld­tük el? Szerintem a szak­­szervezetnek kötelezni kell a vállalatot, hogyha Kunné felgyógyul, vegye vissza arra a munkahelyre. iVo, ja... Hát igen... Hajjaj... Jól esett ez a hang. Kíváncsi voltam azonban, a volt munkatársai vélemé­nyére is, a bognárműhely­ben. Elmondtam az emberek­nek, mi történt Kun Fe­rencnével. Hallgattak. — Értik, ugye ...? Most ne az éveket számoljuk, hogy mikor lehet valakit kitenni, mikor nem. Egy magatehe­tetlen beteg ember fekszik a kórházi ágyon, és akkor ke­zébe adják a munkaköny­vét... Mindegy, hogy ki az az ember... — Na, ja ... — Hát, igen .. . — Hajjaj, történnek ilye­nek ... — Néha volt szép ... És én még alig mertem el­mondani nekik, attól fél­tem, hogy túlságosan felhá­borodnak ... Bognár János Csak a fejüket csóválták A madarasi kisokos Nincs zárszámadási meglepetés a kis — mindössze 26 oldalas — nyomtatványnak sok­­féle neve van a kunmadarasi Kossuth Tsz-ben. Hívják kisokosnak, kis mindentudónak is. A terme­lőszövetkezet nyomatta ki tavaly a szolnoki nyomdában, 600 példányban, s ingyen szétosztotta tagjai között. Két fon­tos dolgot tartalmaz: a szövetkezet új alapszabályát, s évi gazdálkodási tervét. Példányonként 3,50 Ft-ban van a tsz-nek, de azt mondja Gönczi Lajos elnök, ennél sokkal több vissza­térül. Nem pénzben mérik — bár közvetetten még úgy is lehet­ne — hanem hatásában. A szövetkezet egész esztendőre szóló gazdálkodási, pénzügyi, beruházási, jövedelemosztási ter­vezete ott van minden tagja zsebében, vagy lakásán. Ismerik és forgatják. Annyira, hogy aratás után például, amikor kiderül miből mennyi termett, a tagok sorban beírják a ter­vezett számadatok mellé, a tényleges hozamok mázsáit. S ugyanígy tovább. Azt, hogy ebből meg ebből ennyi volt a tervezett bevétel, s ennyi lett. Ennyit szántak kiadásra, elköl­tötték ennyit. Ennyi volt a fejlesztésre biztosított összeg, de ennyit használtak fel. Év elejétől esztendő végéig így követ­hetik nyomon és regisztrálhatják a nagyüzem gazdálkodását tagjai. Mire eljön a zárszámadás, már megközelítő pontos­sággal maguk kiszámíthatják mit várhatnak.­­Gy­­immadarason így nem a meglepetések napja a zár­­számadó közgyűlés. Se rossz, se jó értelembe véve nem az. Illetve az a jó, hogy így a tagok a már ismert tények birtokában felkészülhetnek a zárszámadásra, a vitára is. Közük van hozzá, mert közük lehet hozzá. Nem egyedül Kunmadarason csinálják ezt a megyében. A Nagy­kunság, a Jászság több termelőszövetkezetében ismert és bevált a módszer. S mégis a régi, az elavult forma is dívik még. Jónéhány zárszámadáson részt vettünk az idén. Hallottunk szerkeze­tileg is gondosan felépített, elemző vezetőségi beszámolókat Rengeteg számadattal megtűzdelve persze. Hiszen enélkül nem is lehet egy esztendőt mérlegre tenni. A szövetkezeti tagok ott ülnek ezeken a közgyűléseken is, hallgatják az el­nököt, s a beszámoló végén már régen elfelejtették azt, amit az elején mondott. Egyszeri hallásra a szövetkezetét jellemző sok adatot megjegyezni képtelenség is. r­­égi gond — talán a szövetkezeti mozgalommal egy­­idős — hogyan lehetne úgy irányítani a közös gaz­daságot, hogy tagjai gazda módján tájékozódva le­gyenek annak eseményeiről. Erre vannak a közgyűlések, üzemegységek, brigádbeszélgetések, az egyre több szövetke­zetben havonta megjelenő stencilezett kiadványok, a zárszám­adási főbb mutatók sokszorosítása. Bizonyos, hogy ez mind jó. Kunmadarason meggyőződéssel vallják: a legjobb, ha a tervtárgyaló közgyűlés anyagát kinyomtatják , év elején szét­osztják. A vezetőség kötelessége természetesen, hogy időről időre megadja a tájékoztatást, s azt a tagok be is könyvel­hetik. Lehet ebben valami. Érdemes időt és pénzt áldozni rá, — borzak —*

Next