Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

1979. május 27.SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Megfeszített küzdelem az árral (Folytatás az 1. oldalról) més­etbeni adomány jutott el a bajba jutott Szabolcs- Sza­tmár megyeieknek, s az összegyűlt készpénz is jó­val meghaladja már a há­romnegyed millió forintot. Noha az 5350-es csekkszámla csupán szombaton vált is­mertté, az itt összegyűlt pénz is lassan megközelíti már a félmillió forintot. A Vöröskereszt — tolmá­csolva­­ Szabolcs-Szatmár megyei tanács kérését — fel­hívással fordul a segítő szándékúak­hoz: ruhát, ru­haneműt egyelőre ne küld­jenek , részint azért, mert idő­be telik az eddig összegyűj­töttek szétosztása, részint azért, mert most inkább építőanyagokra, az ideiglenes szállások berendezéséhez kel­­lő holmikra van szükség. Több segítő szándékú kül­földi jelentkezését is számon tartják már. A Nemzetközi Vöröskereszt Liga az elsők között juttatta el üzenetét, s kérte, hogy üzenjenek: mi­re van leginkább szüksége az árvízkárosultaknak. Je­lentkezett a Német Demok­ratikus Köztársaság, illetve a Német Szövetségi Köztár­saság Vöröskereszt Szerve­zete is — hozzájuk ugyan­csak eljuttatták a szükséges anyagok jegyzékét Tószeg 15 házból álló települését elzárta a víz. Gyorssegély, ruhanemű az árvízkárosultaknak A kunmadarasi ÁFÉSZ dolgozói a bajbajutottakkal együttérezve határozták el, hogy anyagi erejükhöz mér­ten segítenek. A dolgozók ál­talában egy napi keresetüket ajánlották fel, ezenkívül a három szocialista brigád a jutalomként kapott 8 ezer forintot szintén erre a célra adja. Az igazgatóság 15 ezer forint adományozásával se­gít. Nagyszerű tettek Nagyszerű tettről kaptunk hírt a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő V­állalattól is. A Petőfi Sándor nevet vi­selő ötszörös szocialista bri­gád a vállalatnál­­ rendezett szellemi vetélkedőn nyert összegből ötezer forint érték­ben 100 törülközőt, valamint gyermek- és felnőtt fehérne­műt vásárolt, s ezt juttatják el Mátészalkára. A TIGÁZ szolnoki föld­gázszolgáltató üzemének mintegy háromszáz dolgozó­ja egy napi munkabérét ajánlotta fel. Az összegyűlt pénzből meleg takarót vá­sárolnak és azt küldik el a Szamos-közbe. A szocialista brigádok tagjai arra is vál­lalkoznak, hogy szabad szombaton dolgoznak és a munkájukért járó összeget ugyancsak az árvíz sújtotta lakosok megsegítésére fordít­ják. A törökszentmiklósi Ber­csényi gimnáziumban május 23-án a KISZ-fiatalok műso­ros táncestet rendeztek. Fel­léptek az iskola jó szavaiéi, kórustái és a kamarakórus. Az est bevételét, mintegy öt­ezer forintot felajánlották az árvízkárosultak javára. A Betonútépítő Vállalat szolnoki szocialista főépítés­vezetősége a dolgozók javas­latára, egyetértésben a párt, szakszervezet és KISZ-szer­­vezettel, rendkívüli műsza­kot szervez, melynek bér­költségét az árvízkárosultak­nak adják. A tiszafüredi járási Építő- és Vegyesipari Ktsz kétszáz­hatvanhat dolgozója egy napi keresetüknek megfelelő ös­­­szeget ajánlott fel, amelyet a május havi fizetésből utal­nak át. A harminchárom ipari tanuló pedig arra vál­lalkozott, hogy egy napot dolgoznak az árvízkárosultak megsegítésére. Tízezer forintos felajánlás Az árvízkárosultak megse­gítésére indult országos ak­cióhoz csatlakozva a POP amatőr együttes azt vállalta, hogy 1970 szeptember 31-ig két televíziót adományoz az árvíz sújtotta területen műkö­dő KTSZ alapszervezetnek, vagy ifjúsági klubnak. To­vábbá tízezer forintot ajánl fel az árvízkárosultak meg­segítésére. A POP együttes, a KISZ Szolnok megyei bi­zottsága és a Szolnok megyei tanács vb művelődésügyi osztálya egyetértésével, fel­hívással fordul az ország, s elsősorban Szolnok megye amatőr és hivatásos táncze­nekaraihoz, hogy lehetősé­geikhez mérten nyújtsanak anyagi segítséget a bajbaju­tott embereknek. Gyermekek ugaroltatása Megkezdték a gyűjtést a karcagi városgazdálkodási vállalatnál is.. Az anyagia­kon túl a nyári szünidőben harminc gyermek nyaral­tatá­sát, gondozását biztosítják, családoknál történő elhelye­zéssel. A fegyvernek; Vörös Csil­lag Tsz gazdái önkéntes fel­ajánlással egy, illetve két napi keresetüknek megfele­lő összeget adnak azon túl, hogy a közös gazdaság is se­gítségére siet az árvíz sújtotta terület lakosságának. Az egyéni gyűjtés során az együttérzés, segítségadás szép példájaként Barta Ist­ván, a közös gazdaság juhá­sza ezer forintot ajánlott fel. A csataszögi Szebb Élet Tsz­­ben munkahelyi gyűléseket tartottak, ahol háromszázti­zennyolc tsz-tag 45 ezer fo­rintot ajánlott fel. A szolnoki Fodrász Ktsz dolgozói a szövetkezet Lenin, Zala és Béke szocialista bri­gádjának kezdeményezésére tett felajánlást. Eszerint má­jus havi keresetük 5 száza­lékát gyűjtik össze és fizetik be az árvízkárosultak csekk­számlájára. . Egy vagon TOMI mosószer a Szamos-köznek Tegnap átadták Nyírmedgyesen a Tiszamenti Vegyiművek küldeményét az árvízkárosultaknak (Munkatársunk telefonje­lentése Mátészalkáról) „A Tiszamenti Vegyimű­vek dolgozóinak segítsége az árvízkárosultaknak”. Ezzel a felirattal utazta be tegnap a fél országot az a 12 ezer 160 nagy csomagolású­­ TOMI Príma mosópor rako­mány, amelyet a Tiszamenti Vegyiművek részesedési alap­jának terhére juttatott a Szamosköz árvízsújtotta la­kosságának. A rakomány tar­talmazott még 21 vaságyat is. Többet azért nem, mert a ve­gyiművek gépjárművei a tiszai árvíz védekezésen dol­goznak, így nem tudták egy­szerre útnak indítani külde­ményüket. A jövő hét elején azonban még 79 vaságy, 50 szék, 8 kétajtós szekrény is elindult Szolnokról, a vegyi­művekből. Ez összesen mint­egy 200 ezer forint érték, s ehhez jön még a vegyiművek ÓrtorvróiTÍPk rm'r»t,«rrv 1 fio f^er forintos pénzbeli felajánlása. Érthetően jó szível fogad­ták Nyíregyházán a Szabolcs- Szatmár megyei tarácsnál a rakományt vezető és a hírt hozó Mucsányi Kálmánt, a vegyiművek osztályvezetőjét, Rojkó Józsefet, a mosószer­­üzem szb titkárát és Rontó Györgyöt a vállalat KISZ szervezetének képviselőjét. Nyíregyházán megyei bizott­ság gyűjti össze és irányítja az ország minden részéből érkező segély­küldeményeket. Mint dr. Nagy András, dr Drágán Magdolna a megyei tanács dolgozói elmondták, Szolnok megye segítőkész la­kossága jó hírnevet szerzett tetteivel Szabolcsban. Be­szélnek dr. Dobi Mária kar­cagi tanárnőről, aki a Kos­suth téren lakik a nagykun fővárosban, s négy árvízsúj­totta személy kvártélyozását vállalta. Nagyon örültek a törökszentmiklósi Textilipari Szövetkezet küldeményeinek, az 1005 kilogramm lisztnek, az 500 kilogramm cukornak, az 1000 törülközőnek, a 3000 kilogramm burgonyának, — mely még az első napokban érkezett meg. A nyíregyházi megyei tanácsnál ismerik a törökszentmiklósi Kossuth Tszt-t, a karcagi techniku­mot, a kisújszállási ÁFÉSZ nevét. Nagy örömmel fogad­ták a ved­őművek ama be­jelentését is, hogy szuperfosz­fát műtrágyát soron kívül szállít az árvíz sújtotta ré­szekre. Nagyon udvariasan azt is a Tiszamenti Vegyiművek küldöttségének tudtára adták: nagy segítséget jelentene, ha a küldeményt közvetlen a tetthelyre szállítanák. Így in­dul tovább a rakomány Má­tészalkára. Ott a járási ta­nácsnál fogadták és köszön­ték meg a vegyiművek áldo­zatkészségét. Arról is tájé­koztatták a küldöttséget,­­ hogy az egyre inkább vissza­települő lakosság közellátása pillanatnyilag biztosított.­­ Közkonyhákon főznek meleg ételt a visszatel­epülőknek. Az ország megmozdulására jellemző, hogy természetben mintegy 27 millió forint ér­tékű küldemények érkeztek már az árvíz sújtotta részek­re és mintegy 100 millió fo­rintra becsülik a pénzsegé­lyeket. Nagy szükség van azonban tűzhelyekre, búto­rokra, függönyökre, lakásbe­rendezésekre, tányérokra, konyhai felszerelésekre, mi­vel eze­k nagy része tönkre­ment. Külön örültek, hogy a vegyiművek a Kiváló Áruk Fóruma jelzéssel ellátott To­mi Príma mosószert küldött, amely nagyhatású mosószer, és minden ruhaneműt kivá­lóan tisztít. Egyből át is irá­nyították Nyírmedgyesre az egész küldeményt, amelyet napokon belül kiosztanak az árvíz sújtotta községekben. Rendhagyó látogatás A szolnoki vízrendészet mo­torcsónakjával indultunk ne­ki a „nagy kék országút­nak”. Az Üdülőkor a csónak­házak, hétvégi pihenők ut­cája, a nyakig vízben álló villanyoszlopok jelzik az utat, melyről nem szabad letérni csónakunkkal. Egy-egy kiálló fatönk, vagy víz alatti kerí­tés végzetes lehet. Az utca közepén Agócs Gergelyék ladikáznak haza­felé. Ők az Üdülősor állandó lakói. — Erre jöjjenek utánunk a kert alatt — kalauzol a házigazda. Rendben van, de hol a kert? A vízből itt is, ott is egy-egy almafaág jel­zi, hogy a víz alatt fiatal gyümölcsös várja napról napra a Nap­felkeltét. A lakásban a bútorok fel­­bakolva, az előszoba vízben áll. A konyha köve azonban még száraz. A ház 1959-ben épült és ez az első eset, hogy a lakói a „visszavonulás” gondolatával foglalkoznak. Már ötször ölelte őket körül a szennyes ár, azonban ed­dig soha nem kellett kiköl­tözniük. — Úgy épült a ház, hogy a legnagyobb vizet is kibírja — mondja a házigazda. — Most látom, hogy még ötven centit kellett volna emelni annak idején. Nagyon szere­tem a vizet. A Vízügyi Igaz­gatóságtól mentem nyugdíj­ba. Hajós voltam. Mindenem a víz. — Jövőre 70 éves lesz a férjem. Nem bír sokáig min­den víznél a városba ladi­­koztatni — szól a feleség. — Én már legszívesebben elad­nám a házat, de ő hallani se akar róla. Búcsúzunk, az előszoba aj­tajában elkötjük a csónakot. A házigazda udvariasan ki­kísér — természetesen ladik­kal.­ ­ Pb — A százharmincadik pátrialemez Messzire hallik a légkala­pács zaja. Most veri le a százharmincadik pátrialemezt a töltés oldalába. A verő­állványon akrobatákat meg­hazudtoló ügyességgel dol­goznak az emberek, nem szünetel a munka egyetlen percre sem. Éjjel-nappal 12 órás váltásban dolgoznak szombat óta. Itt a puszta­­taskonyi Tisza-gáton bizony nem könnyű most a helyzet. A folyó szintje óráról órára emelkedik, tegnap dél­­ben már 933 centimétert mu­tatott a tiszaroffi — a tas­­konyi részre is érvényes — vízmérce. És a folyó tetőzése még jónéhány napot várat magára. — Ekkora vizet én még nem láttam — mondja Hor­váth József a szombathelyi ÁKSZ osztag könnyű részle­gének vezető helyettese. — Pedig maguk vizes em­­berek... — Az igaz — bólint — de a mi osztagunkat csak 1968- ban hozták létre. Meg aztán mi dunántúliak vagyunk, a kisebb folyókon védekeztünk eddig... —­ Mikor riasztották az osztagukat? — A mi telephelyünk Fe­nékpusztán van, ott voltunk, amikor csütörtökön reggel 8 órakor megkaptuk a riasz­tást. Magunkhoz vettük a szükséges ruhaneműt, fel­szerelést, pénteken már Szol­nokon voltunk. Onnét irá­nyítottak ide bennüket, az­óta itt vagyunk és hát végez­zük amit kell. Az emberek közben egy szusszanásra abbahagyják a munkát, odajönnek hozzánk. — Hol szállásolták el az osztagot? — Tiszaroffon a kultúr­­házban kaptunk mi negy­­venketten ideiglenes otthont. Az ÁFÉSZ vendéglőjében főznek nekünk ebédet, va­csorát. Igazán jól gondos­kodnak rólunk. — És a gépkocsivezetők? Látom Zalaegerszegről meg Tapolcáról jöttek. A teherautók sofőrjei egy­szerűen csak ennyit monda­nak: — Mi is az osztaggal la­kunk... Ott dolgozik az em­ber, ahol szükség van a munkájára... Ahol a baj, ott a segítség... — A család? — kérdem. — Nem tudják merre va­gyunk. Ma írtunk haza egy lapot, hogy ne izguljanak ér­tünk. — Tudják mit jelentene itt egy esetleges gátszakadás? Csak a fejükkel intenek, fogalmuk sincs róla. A vé­delemvezető, aki eddig szót­lanul hallgatta beszélgeté­sünket magyarázni kezd: nemcsak a környező közsé­gek, de még Kisújszállás, Karcag, Túrkeve is víz alá kerülne, minden területet el­öntene az ár, le egészen a Berettyóig, úgy mint az 1800-as évek vége felé. A Ti­sza vízszintje most hat mé­terrel magasabb mint aho­gyan ezek a települések van­­nak. Az emberek hallgatnak, aztán egyikük megszólal: „Hát azért vagyunk mi itt, nehogy baj essen”. Szerencsére itt gátszakadás­tól nem kell félni. A pátria­­leme/ezésre azért van szük­­ség, hogy részben erősítsék a gátak részben, hogy megaka­dályozzák a víz átszivárgá­­sát, amely ezen a részen egyre több helyen jelentke­zik. — Mennyi munka van még hátra ? Ismét Horváth József vá­laszol : — összesen 72 méteres sza­kaszt kell így bevédenünk. Még további 170 pátriale­mezt verünk le. A hét vé­gére elkészülünk. — És azután? — Ha nem kerülünk más töltésszakaszon bevetésre, itt maradunk Tiszaroffon ké­szenlétben — aztán még hoz­zátette: — kérhetünk magá­tól valamit? Maga újságíró, írja meg, hogy ne féljenek az emberek, mert mi dol­gozunk az itteni vizesekkel együtt. Megvédjük őket, kis vagyonkájukat, csak bízza­nak bennünk. V. V. Horváth József a szombat­helyi osztag helyettes vezetője A verőállványon állva dolgoznak az emberek. A töltés oldalába kerül a százharmincadik pátrialemez

Next