Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

1970. »agama T, SIdLNÓ« MECSYEI VÉFLAP9 GP"SP=» A második évtized A törökszentmiklósi Aranykalász T­ermelőszövetkezet Az alapítók közül hatan bejöttek a termelőszövetke­zet központi irodájába. Ott­honos kényelemmel ülnek, s hallgatják meg mondják a tíz esztendő történetét. — Tíz esztendő. Talán meglehe­tősen kevésnek tűnik, de en­nek a termelőszövetkezetnek az életében nagyon is sok eredménnyel fejlődéssel teli. Ezerkilencszázötvenkilenc márciusát mutatta a naptár, amikor Törökszentmiklóson, az alatkai földeken Arany­kalász néven termelőszövet­kezetet alapított, több mint ötszáz parasztember. Nagy földtulajdon, mintegy 3200 hold közös művelésére vál­lalkoztak. A föld minősége arrafelé erősen kötött, nehe­zen művelhető. A gazdálko­dás első éveiben nehezen is birkóztak vele. Hagyomá­nyos, a mi megyénkre jel­­lem­ző terményeik voltak: kenyérgabona, takarmány és út akkoriban nagyon új a rizs. Ugyancsak abban az évben — a nagy átalakulás évében — az óballai részen, 1848 hold területen alakult meg a Búzakalász Termelőszövet­kezet. Nádas Béla, az egyko­ri­ elnök emlékszik jól. Az ő földjeiken is gabonaféléket, takarmányt meg rizst ter­meltek az első években. Azaz, hogy­ az Aranyka­lász tagjai közül néhány gaz­dának volt egy kis gyümöl­csöse is. 1959 októberében, amikor a közös munkát el­kezdték, 12 holdnyi gyümöl­csöse volt a gazdaságnak, — amelyet alapítók beadtak a közösbe. Lehet, ez adta az első gondolatot az 1960 óta elnök Lakatos Lászlónak, s a termelőszövetkezet vezető­ségének, hogy már 1962-ben gyümölcsös telepítéséhez kezdtek. Egyesült erővel A két közös gazdaság már 1963-tól kölcsönös együttmű­ködésben dolgozott. Leg­először a géppark, a közös géppark kialakítása volt az első együttes tevékenységük. Az óballaiak különben a ta­gok elöregedése miatt is baj­ban voltak. Ez a termelé­kenység alacsony szintjében is megmutatkozott. Az elhatározás érlelődött, míg 1964. január 2-án a két termelőszövetkezet egyesült, s Aranykalász néven, össze­sen 5500 hold földön hozzá­fogtak a korszerű nagyüzem kialakításához. Három leg­fontosabb célt tűztek maguk elé. Az öntözéses növény­­termesztést és az öntözéses gyümölcstermesztés megho­nosítását, valamint az állat­­tenyésztés növelését kiemel­ten a baromfi- és szarvas­­marha tenyésztést. Tizenöt­ kilométere­s­ csa­tornahálózat volt a megvaló­sulás első állomása. Az egye­sülés évében kezdtek egy 1800 holdas AC-nyom­ó köz­pontú öntözött terület ki­alakításához. De hát nem ez volt az egye­sülés évének első nagy mun­kája. Lakatos László a tsz elnök még egy nagyon fon­tos dolgot mond: — A gazdaság talajfelszí­ne elég nyugtalan, mintegy 4000 holdon nem megoldott a belvíz levezetése. Az átlag csapadékon felüli években 400—500 holdnyi terület mű­­velhetetlenné válik a belvíz borítás miatt, vagy elpusz­tul benne a termés A talaj­javítás nálunk mindig fon­tos volt. Ezerkilencszázhat­­vannégytől kezdődően évi 300—350 holdas ütemben rendszeresen végeztük. S bár még 1964-ről beszélünk, feltétlenül itt kell elmonda­ni, hogy talán az idei belvíz és árvíz okozta a legnagyobb hozamkiesést a termelőszö­vetkezetben. Tizenegy millió forint értékű csak a hozam­kiesés emiatt az idén. Aztán ilyen szomorú adatra, ami most következik talán nem­ is emlékeznek a szövetkezeti gazdák. Június elsején még 650 hold földjük vetetten volt, belvíz borítás, árvíz miatt, s 25 hold területen új gyümölcsös ültetvényük pusztult el. Az értő vezető­ség ez évben megkezdte a belvíz levezetést, ami nem kis munka, mert hozzá 5,5 millió forint beruházás szük­séges. Modell gazdaság 1867 óta Az első két közös esztendő után, 1966-ban 54 millió fo­rint értékű volt az Arany­kalász vagyona. (Az 1959-ben alakult „régi” Aranykalászé mindössze 7 millió forint­ volt az első munkásév után...) Persze nemcsak ez a szám mutatja az összefogást, a jól szervezett nagyüzemi­ gazdálkodás eredményét. A szövetkezetben úgy mondják töretlen, biztos fejlődés ez, íme néhány bizonyíték: — Búzából 1960-ban 12,5, 1966-ban 13,5, 1968-ban 17,1, végül tavaly 17,6 mázsa volt az átlagtermés. A kukorica­­ 1960-ban 15 mázsát adott holdanként, tavaly 23,3 má­zsa volt az átlag. De hát a hagyományos terményekről térjünk át az újra. Az Aranykalász Ter­melőszövetkezetben 1969-ben 260 hold gyümölcsös fordult termőre, jelenleg pedig 500 hold földön termelnek gyümölcsféléket. És nem akárhogyan! Európa legna­gyobb sövényrendszerű gyü­mölcsöse az övék. Az alma­­termésűek fele Hungária sö­vény, a másik fele pedig a francia Bouche Thomas rendszerű. Az összes gyü­mölcsös termőre fordulása 1972—73-ra várható és ak­korra 1100—1300 vagon kö­zötti termésmennyiségre szá­mítanak. És nemcsak számí­tanak. 1968-ban 500 vagon termés befogadására alkal­mas hűtőház építését kezd­ték meg, 1966-ban pedig eb­ben a termelőszövetkezetben hozták létre az ország első tsz-laboratóriumát. Rövide­sen szaktanácsadási jogot kaptak, s jelenleg 131 mező­­gazdasági intézménnyel van e laboratóriumnak munka­­kapcsolata. A laboratórium vezetője Baranyi József, Lakatos Lászlóval közösen világsza­badalmáról híres. A Laka­tos—Baranyi gyümölcsérési fokmérő legutóbb a BNV-n is nagy sikert aratott a szak­mai körökben, s Brüsszelben is arany­díjat kaptak a fel­találók. A tudományos megalapo­zottsággal, gondos ter­vek alapján dolgozó termelőszö­­vetkezet 1967 óta modellgaz­­daság. A kertészeti kutató­­intézet, a gödöllői agrár­egyetem otthonos a termelő­­szövetkezetben. Gépkísérleti bemutató gazdaság is az Aranykalász. Tavaly náluk rendezték meg az országos gépesítési bemutatót, az idén burgonya termesztési- és gépesítési bemutató lesz Törökszentmiklóson. A bur­gonya gépi termelésének megvalósítása különben most van folyamatban. Úgy mond­ják: vetéstől a csomagolásig gépesítik a burgonya ter­mesztését Távolabbi cél az állattenyésztés fejlesztése Korántsem azért nem em­lítettük az állattenyésztést, mert nincs róla mit monda­nunk. A gabona-, zöldség, és gyümölcstermesztés mellett legalább olyan fontosságú az állattenyésztés is a ter­melőszövetkezetben. Jelen­leg 20 ezres baromfi (tojó) állományuk van, de a tojás­termelést évi 12—14 millióra akarják növelni, ezért a kö­zeli években 60 ezres ba­romfiállományuk lesz. Távolabbi terv, hogy sza­kosított szarvasmarhatenyé­szetüket fejlesztik. Mintegy 600 szarvasmarha részére biztosítanak korszerű férő­helyet, s természetesen a nö­vendékállománynak is. Korszerűsítés, felújítás — sokszor elhangzott a beszél­getésen. Az Aranykalász Termelőszövetkezetben a gondos gazdálkodás elenged­hetetlen­ feltételének tartják ezt. Mégis érdekes, hogy hasznosítják a régi, a már korszerűtlent is. Elhagyott istállóikban nagymennyiségű laska gomba termesztést terveznek, s a gombater­mesztéshez felhasználják a hűtőházak holtszezonját is. Tapasztalatot szerezni, cse­rélni kül- és belföldről egy­aránt sok küldöttség, dele­gáció jár hozzájuk. Az ön­tözéses gazdálkodás mintája, példája ez a szövetkezet. Most földterületük 84 szá­zalékát tudják öntözni. A tervbe vett rekonstrukcióval — a régi öntözőrendszerek felújításával — és a Tisza II. vízlépcső­k megépülésével földjeik 95 százaléka lesz öntözhető. Mindezt látni, tanulmá­nyozni jönnek Törökszent­mmiklósra bolyárok, rtámeték, szovjet és olasz mezőgazda­sági szakemberek. Értő szakember» gárda, fiatal szakmunkások A termelőszövetkezet tíz­éves, eredményekben bő­velkedő múltja azt igazolja, hogy hamar felismerték a szakemberek szükségességét a tsz vezetői. Az egykori, 1059-ben alakult Aranyka­lászban nem volt agrármér­nök, de törekvés annál in­kább a szakképzett irányí­tók, s a mezőgazdasági szak­munkások tanítására, a fia­tal szövetkezeti tagok kép­zésére. 1962 óta rendszeres a szak­munkásképzés a gazdaság­ban. Már akkor ösztöndíj alapot létesített a termelő­szövetkezet. Az egyesülés után 1965-ben még inkább előtérbe került a szakmun­kásképzés, szerződtetés. Ak­kor félszáz gyümölcster­mesztő tanulójuk volt, de célként kétszázon felül­ ha­tározták meg az öntözéses és gyümölcstermesztő szakmun­kások létszámát. A megvaló­sítás azért sem ütközött ne­hézségbe, mert a közös gaz­daságban 1963 óta kihelye­zett szakmunkásképző iskola működik. A termelőszövetkezet el­nöke legutóbb a szövetkezeti nap ünnepségén mondta el, hogy az Aranykalász Terme­lőszövetkezetnek huszonkét mérnök, kilenc szaktechni­kus és huszonhét technikus tagja van. S hogy a fiatal, tanult munkások aránya mi­lyen, arra elég egy összeha­sonlító adatot idézni. Míg­ 1964-ben a dolgozó szövetke­zeti tagok átlag életkora 52 év volt, addig jelenleg 35 év az átlagkor a gazdaság­ban. Figyelembe véve a szak­munkásképzés jelenlegi hely­zetét a dolgozó tagság élet­kora 3—4 év múlva 27 év lesz. Nyilvánvaló, hogy a sok jó eredmény, a kiemelkedő munkasikerek mögött, em­berek szorgos munkája van. Az Aranykalász Termelőszö­vetkezetben az alapítók szí­vesebben beszélnek a közel­múltról, mint az első nehéz évekről. Bizonyára n­em is véletlen ez. Az első idők ne­hezek voltak és a szövetke­zeti gazdák élete sem volt könnyű. 1960-ban az első zárszámadás után egy tag évi jövedelme mind­össze hat—hétezer forint volt. Erre is vonatkozik azonban az, amit a gazda­ság fejlődésére elmondtak. Tiszta, töretlen volt az út, a fejlődés. A két termelőszö­vetkezet egyesülése után a szövetkezet szorgos tagjai 1965-ben már évi 16 ezer fo­rintos átlagjövedelmet mond­hatnak magukénak. S a ki­­­mutatásokból az is kiderül, évről évre emelkedett a ta­gok jövedelme. Ezerkilenc­­százhatvanhatban 18, 1968-ban 24, tavaly pedig már 31 ezer forinton felül volt egy-egy szövetkezeti gazda évi átlagjövedelme. A munka díjazása mellett ma már a termelőszövetke­zetekben sem közömbös a munkakörülmények javítása, korszerűsítése. Az Aranyka­lász Termelőszövetkezetben ebben az évben már meg­valósítottak egy régi tervet. Üzemi konyhájuk van. Min­den termelőközpontba meleg ebédet visznek, a gazdaság nem is kis anyagi támogatá­sával a termelőszövetkezeti tagoknak. Nemcsak a gazdaság fej­lesztésére van távlati tervük, hanem a munkakörülmények javítására is. Úgy tervezik, hogy minden nagyobb kör­zetben szociális épületet emelnek, amelyben öltöző, mosdó, ebédlő szolgálja a dolgozók kényelmét. A meg­valósulás útján járnak, mert a kertészetben már felépült az első ilyen szociális épület. Amikor 1968-ban az új alapszabályt készítették, nem feledkeztek meg az alapí­tókról, a munkában megöre­gedett tagokról és a törzs­gárda megbecsüléséről sem. Az új alapszabály kimondja, hogy aki öt éven át dolgo­zott a tsz-ben és járadékos, öt évi átlagkeresetének 29 százalékát kapja járadék­kiegészítésként. Látszólag kis dolognak tűnik ez, de a szö­vetkezetnek jelenleg kétszáz­­nyolcvan járadékos tagja van és ötszázhúszan vannak, akik dolgoznak. Az öregeknek egyébként a háztáji megművelésében is segít a gazdaság. Ingyen mű­velik, illetve terményt adnak az alapító idős embereknek. A törzsgárda megbecsülése példás. Az alapszabály sze­rint tíz éves tagság után egy havi 15 év után másfél havi, 15—25 év közötti tagság után pedig évenként 2 havi fize­tés jár hűségjutalomként a szövetkezetben kitartóan dol­gozóknak. A szakemberek gyakran utazhatnak külföldre tapasz­talatokat szerezni, ismerked­ni. Tavaly csak Bulgáriában hatvan szakmunkás, techni­kus járt tapasztalatcserén, s összesen kétszáz szövetkezeti tag járt külföldön, világot látni az elmúlt esztendőben. Munk­averseny- brigádmozgalom Tóth Lajos a termelőszö­vetkezet párttitkára jól em­lékszik az alakulás évére. Akkor, 1960-ban kilenc kom­­­munista dolgozott a gazda­ság pártszervezetében, ma hatvanegyen vannak. A fia­talok szervezése, a KISZ még ennél is népesebb. Négy alapszervezetben, mintegy száz ifjú kommunista tevé­kenykedik. A csúcsvezetőség titkára függetlenített, s a népművelés ügyintéző is az az Aranykalász Termelőszö­vetkezetben. A párttitkár a brigádmoz­galomra a legbüszkébb. Ezer­­kilencszázhatvannégy óta dolgoznak a termelőszövet­kezetben szocialista, illetve a címért küzdő brigádok, azóta számítják a brigádmozgal­mat, verseny­mozgalmat is. Évente már több mint há­romszáz termelőszövetkezeti gazda tesz versen­yvállalást és hat a szocialista brigádok száma. A hat brigádból há­rom már zöldkoszorús jel­vénnyel kitüntetett. A párt X. kongresszusa tiszteletére most is versenyvállalásokat készítettek, s azok teljesíté­séért dolgoznak a szocialista­ és a cím elnyeréséért küzdő brigádok. A törökszentmiklósi Arany­kalász Termelőszövetkezet gazdái méltán büszkék az el­telt tíz esztendőre, leginkább arra, hogy gazdaságuk mo­dell, minta, az öntözéses gaz­dálkodásban, s messze földön híres.* A beszélgetés, az emléke­zés után vidáman fényké­pező gép elé szólítjuk az alapító tagokat. Amikor nap­­raállnak egyikük egy percre szeme elé tartja tenyerét. — Nehéz a napba nézni, — mondja. S hogy már a mun­kásélet naposabb oldalon járnak, túl vannak a kezdet ezernyi gondján, baján — az már természetes.­­Fejlődik, változik a világ, benne a parasztemberek élete, igyek­vő munkájuk is egyre ered­ményesebb. Ezt igazolja a tíz esztendő, a törökszentmikló­si Aranykalász Termelőszö­vetkezet, a modellgazdaság gazdag története is. (x) Balogh Pál, Bódi Vince, Nádas Béla, Búzás Bálint, Karancsi Im­re és Boda Gábor alapító tagok, Lakatos László a termelőszövetkezet elnöke és Tóth Lajos, a pártszervezet titkára. A Lakatos—Baranyi prümölcsézési fokmérő, a brüsszeli aranyérmes találmány. A gyümölcsösben javában szüretelik az őszibarackot. A termelőszövetkezet hűtőháza, előtérben a munkagép központtal.

Next