Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

Tizennyolc évesek n­álunk az ifjúságról sokan és sokszor vitatkoznak. (Néha egyesek csak vitatkoznak ahelyett, hogy értük, érdekükben tennék a dolgukat, köte­lességüket.) Ezúttal egy olyan illetékes és hivatott fórum vi­táira hívnám fel a figyelmet, mint a párt most folyó alap­szervezeti vezetőségválasztó taggyűlései. A vita tárgya az, hogy helyes-e az a módosítási javaslat, amelynek elfogadása esetén a szervezeti szabályzat lehetővé tenné tizennyolc éves kortól a tagok sorába való felvételt. Magam messzemenően támogatom a javaslatot. Helyeslem és fiatalaink legjobbjait erre érettnek tartom. De engedtes­sék meg, hogy érveim helyett elmondjam legfrissebb élmé­nyemet. Először néhány gondolatot elevenítek fel egy alig több mint fél év előtti tanácskozásról: „Mire törekszik az ifjúság a szocialista országokban? Igyekezetüket alapvetően az ha­tározza meg, hogy szemben a kapitalista országok ifjúságával, nem tagadják, hanem igenlik a rendszert, a szocializmus ideológiáját, politikáját. Érthető viszont, hogy a népi demok­ratikus rendszer vívmányaira támaszkodva sokszor kritikusan — kritikusabban, mint a felnőttek — lépnek fel gyakorlati életünk fogyatékosságaival, esetleges torzulásaival szemben, bírálva a hibákat, követelve bizonyos dolgok jobb megol­dását. Ezt én úgy fognám fel, hogy sok konkrét kérdésben jobb szocialista gyakorlatot igényelnek.” Kádár János szavaiból idéztem. Februárban, az MSZMP KB ülésén mondta a fentieket, ahol a párt ifjúságpolitikájá­nak kérdései voltak napirenden. T­örtént a minap egyik iskolánkban, hogy munkára indultak a diákok, egy hétig gyümölcsöt szedni. Kiderült, hogy az egyik osztály nem mehet, mert az osztályfőnökük megbetegedett. Gondoltak egyet a gyere­kek, megbeszélte az osztályröpgyűlés a szünetben, hogyan lehetne mégis elmenni dolgozni. Indult a három tagú kül­döttség, sorra járta azokat a tanárokat, akik — úgy hitték — nem kísérnek osztályt, s kérték, vállalnák már el az ő osz­tályukat. Nem jártak sikerrel... De nem is adták fel. Meg­tudták, hogy minden dolgozni induló osztályban vannak be­tegek, felmentettek. Kiszámolták, hogy ezek helyén szétoszt­va éppen elférnének. Indulás engedélyért. Nem kapták meg. Itthon maradtak, szándékuk nem teljesült: keresetüket az árvízkárosultaknak akarták adni. „Lázadó ifjúság” — szokták mondani manapság. A láza­dás szó első hallásra talán azt sugallja, hogy fiataljaink minden ellen lázadnak, ami számukra megszokottnak, régi­nek értékelhető. Ez nem így van. Én jónak tartom ezt a „lázadó” kifejezést, mert ilyen magatartást értek alatta, mint a példában ismertetett gyerekeké. Lázadásuk most nem járt sikerrel. Talán értetlenség, közöny az oka, talán valóban olyan objektív ok, amit — ha ismernénk — el kellene fo­gadnunk. Ez a fajta lázadó magatartás azonban mindenkép­pen rokonszenves. Azt hiszem, — s ezért idéztem Kádár Já­nos elvtárs szavait — pártunk igen jó néven veszi, s támo­gatja a fiatalok ilyen „lázadozásait”. Félreértés ne essék. Nem tartom a fiatalok egészét olyannak, mint amilyen az említett példamutató osztály-kol­lektíva. Akad közöttük másfajta is. (Mint ahogyan az öregek között is.) Itt van például ismerősöm fia. Elvégezte a tanító­képzőt. Állást azonban nem vállalt, noha pedagógusi hely akadt bőven. Most ül otthon naphosszat, a budhizmust tanul­mányozza és Bartók lemezeket hallgat. Beszerzett egy arab tankönyvet, hogy megtanulja a nyelvet, de kacérkodik a kí­naival is. Kérdem az apát mi lesz a fiából? Azt mondja, vannak elképzelései, talán majd eljut Keletre. Ez a vágya. És addig? Egy életerős, diplomát szerzett fiatalember élőskö­­dik az apja nyakán, „keleti szövegekkel” eteti a környeze­tét a munka helyett. (Igaz, hogy nem is lázad!) A­zt hiszem, amikor ifjúságunk színe virágáról van szó, nem ilyenre gondol egyikünk sem. Annál in­kább azokra a fiatalokra,­­akik azért lázadtak fel, mert dolgozni akarnak. Közülük a legrátermettebbeknek ott a helye tizennyolc éves koruktól pártunkban. Hozzák csak magukkal egészséges, friss gondolkodásukat, tiszta hitüket, lelkesedésüket. Egy idős kommunista szavait idézem : „Tizenhét éves korom óta vagyok párttag. Emlékszem, mi is ilyenek voltunk valamikor, tőlük miért, mi jogon tagadnánk meg, hogy már ebben a korban közénk álljanak?” —V— N Az árvízvédelemért. . . Az embereket próbára tevő árvízvédelemben a szakszer­vezeti tagok, tisztségviselők is részt vettek. Közülük a leg­kiemelkedőbb munkát végző­ket tegnap délelőtt az SZMT székházában rendezett ünnep­ségen köszöntötték a szak­­szervezetek megyei tanácsa és elnöksége nevében. Tabák Lajos, az SZMT el­nöke elsőként Kátai Máriá­nak, a MEDOSZ megyebizott­ság titkárának adta át az Ár­­vízvédelmi Emlékérmet. Ugyanebben a kitüntetésben részesült Vincze Vendel, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szb-titkára, Már­ta Lajos, a Tiszamenti Vegyi­művek szb-titkára, Csikós Pál, a Tisza Cipőgyár szb­­titkára, Zentai József, az SZMT társadalombiztosítási bizottságának vezetője, Bö­­kény Gyula, a Nagykunsági Állami Gazdaság szb-titkára oklevelet kapott. A SZOT ugyancsak az ár- és belvízvédelmi munkáért adományozott kitüntetést a szakszervezeti tisztségviselők­nek. Zentai József a „Szak­­szervezeti Munkáért” kitünte­tés arany, Szabó Károly, a járműjavító üv. szb-titkára és Makrai Mihály, a ME­DOSZ megyebizottságának tagja az ezüst fokozat birto­kosa lett. A Szakszervezeti Munkáért című oklevelet Podmaniczki András, a Mező­túri Állami Gazdaság szb-tit­kára, Csikós Pál, Csicsai Sán­dor, a 7. sz. AKÖV gépkocsi­­vezetője, szakszervezeti főbi­zalmi és Szöllősi István, a közúti igazgatóság szb-elnöke kapta. Elektronikus adatfeldolgozó Szolnokon —17 millió kártya lyukasztása — Mi kell a korszerű gazdasági vezetéshez? „Piacra is termel“ az adatfeldolgozó központ Mint arról már korábban hírt adtunk, a Számítástech­nikai és Ügyvitelszervező Vállalat szolnoki adatfeldol­gozó központja az idén a népszámlálási adatok feldol­gozásával foglalkozik. Kapa­citásának egy részét azonban Lukácsi László, a Számí­tástechnikai és Ügyvitelszer­vező Vállalat igazgatóhelyet­tese tájékoztatójában — töb­bek között — elmondotta, hogy gazdasági mechaniz­musunk az információs rend­szer tökéletesebb kialakítá­sát, a korszerű gépekkel va­ló adatfeldolgozást, az így kapott információk megfele­lő hasznosítását igényli. Erre mindinkább mód adó­dik a vállalatvezetőknek. A saját géppark kialakítása nagyon költséges volna, hi­szen egy-egy adatfeldolgozás­ra alkalmas berendezés — nagyságrendtől függően — 30—100 millió forintba kerül, nem beszélve a jól képzett szakemberek díjazásáról. Az egyre jobban fejlődő­­ regio­nális feldolgozó irodák köz­reműködésével azonban megoldható a vállalatok ilyen gondja. A számítástechnika fej­lesztéséért A Gazdasági Bizottság ko­rábbi döntése szerint a ne­gyedik ötéves terv végéig a jövőben mindinkább a vál­lalatok megbízásának teljesí­tésével hasznosíthatja. Ezért a vállalatok képviselőinek szakmai ismertetőt tartottak tegnap, s a jövő ügyfeleivel kiépítendő kapcsolat első lé­péseként. 6,7 milliárd forintot fordíta­nak a számítástechnika fej­lesztésére. Ez azt jelenti, hogy hazánkban az elektro­nikus gépek száma majdnem négyszeresére nő. A szolnoki adatfeldolgozó gépparkja is évről-évre gya­rapodik, hogy az iránta tá­masztott igényeket megfele­lően ki tudja elégíteni. Az idén kb. 17 millió kártya lyukasztását végzik el a nép­­számlálás jegyében, de azzal párhuzamosan fáradoznak két kisteljesítményű elektro­nikus berendezés év végi üzembehelyezéséért. Ez azon­ban csak a kezdeti lépéseket jelenti. 1972—73-ban korsze­rű, közepes teljesítményű elektronikus berendezést szándékoznak üzembe helyez­ni Szolnokon. Ezt megfelelő külső tárlókkal látják el, s így az adatfeldolgozáson túl, számítástechnikai feladatok elvégzésére is alkalmas lesz. Mi a célszerű és gazdaságos ? A tegnapi tájékoztatón el­hangzott az is, hogy az adat­­feldolgozó központ — meg­bízás alapján — szervezési felmérésre is vállalkozik, s annak alapján javaslatot dolgoz ki arra vonatkozóan, hogy mit célszerű és gazda­ságos feldolgozni lyukkártya­­rendszerű adatfeldolgozó gé­pekkel. Ezekből a gépekből száz áll az adatfeldolgozó rendelkezésére. Az információk hasznosításáért Elutazott Budapestről Ján Marko csehszlovák külügyminisszter Ján Marko csehszlovák külügyminiszter, — aki Péter János külügyminiszter meghívására négynapos hivatalos ba­ráti látogatást tett hazánkban — pénteken felesége társaságá­ban elutazott Budapestről. A vendégek búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Péter János külügyminiszter és felesége, Vincze József, hazánk prágai nagykövete és a Külügyminisztérium több ve­zető beosztású munkatársa. Ott volt Frantisek Dvorsky, Cseh­szlovákia budapesti nagykövete és felesége. A csehszlovák külügyminiszter elutazása előtt zárómeg­beszélésen vett részt a Külügyminisztériumban. Hta: Munkatársaink jelentik a szeptemberi taggyűlésekről ☆ Apa három gyerekkel ■ír ítélet a galeri ügyében * Szolnoki nyár ’70 ■ír Gyári történetek ☆ Zavaró momentum ☆ Mit tegyünk a lakás falára? Kántor Sándor kiállítása a Műcsarnokban Több mint hat évtized al­kotómunkájának bemutató­jára készül Kántor Sándor karcagi agyagipari népmű­vész. Szeptember 25-én Bu­dapesten, a Műcsarnokban nyitják meg a nyolcvanadik életévéhez közeledő mester önálló kiállítását. A brüssze­li világkiállításon nagydíjat nyert népművész mintegy háromszáz, tiszafüredi és kunsági népi motívumokkal gazdagon ékesített agyag­ipari terméket, hírneves Miska-kancsókat, kulacso­kat, tányérokat, gyümölcs­mosó és tartó tálakat és sok más remeket vonultat fel. — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK —­­ Metro Csupán 18 méter, s a met­­róépítők Batthyány tér felől haladó alagútfúró pajzsa el­éri a Moszkva teret — csat­lakozik a Déli pályaudvartól odáig már korábban meg­épült pályaszakaszhoz. Az építők elérték a Mártírok út­ja nyomvonalát, s most va­lahol a 12-es autóbusz meg­állója alatt dolgoznak. A köz­lekedési építő vállalat szak­emberei kiszámították a ta­lálkozás időpontját is: várha­tóan szeptember 24-én, csü­törtökön délelőtt foghatnak kezet az összeérő alagutak munkásai. Emlékfa­lakón, az idős emberek visszaemlékezései szerint, 1920—1928 között gyakran megpihent a parkban egy kocsányos tölgy alatt Juhász Gyula. A városi tanács illetéke­sei nemrég megvizsgáltatták az idős faóriást, amely a szakemberek szerint mintegy 160 éves, s a fát védetté nyil­vánították. Ugyanakkor „Ju­hász Gyula emlékfának” ne­vezték el. Az elnevezést és a védetté nyilvánítást megörö­kítő márványtáblát elhelyez­ték az öreg fa mellett. A textiltisztításért Az érintett országos hatás­körű szervek, intézetek és nagyvállalatok képviselőiből alakult piackutató delegációk megkezdték a tájékozódást annak érdekében, hogy kül­földről szerezzenek be a ma­gyar textiltisztítóipar fejlesz­téséhez szükséges korszerű gépeket, berendezéseket Leg­utóbb például Csehszlovákiá­ban és az NDK-ban műkö­dés közben tanulmányozták a nagymosodai és vegytisztí­tó berendezéseket. Az NDK- ban a magyar delegáció már be is jelentette igényét: 1971 és 1975 között összesen mint­egy 40—50 mosó-csavarógé­pet és 15—20 automata mán­gorlóberendezést (kalandert) kíván vásárolni. A mintagé­pek az idén megérkeznek. Ságvári emléktúra Huszonhat évvel ezelőtt gyilkolták meg Horthy csend­őrnyomozói Ságvári Endrét, a Magyar Kommunista Ifjú­sági mozgalom kiemelkedő alakját. Az évforduló alkal­mából vasárnap emléktúrát rendez a Budai hegyekben a KISZ honvédelmi és sportosz­­tálya. A Lajos forrás és a Ságvári Endre turistaház kör­nyékére mér szombaton ér­keznek részvevők és sátoroz­va, tábortűz mellett elevení­tik fel az illegális kommunis­ta mozgalom emlékeit, hagyo­mányait. Ásatások Szekszárdon harmadik éve folyik a XI. századbeli I. Bé­la király által alapított apát­sági templom feltárása a régi megyeháza udvarán. A feltárással párhuzamo­san megkezdődtek a helyre­­állítási munkák is. Az újabb­­kori ráfalazások lebontásakor néhány értékes XI. századbeli kőfaragvány került elő. A ke­mény mészkő faragványok a hajdani templom díszítéséhez tartoztak. Tíz társasház-akció Terjed a termelőszövetke­zeti társasházépítési akció Fejér megyében, eddig öt kö­zös gazdaság határozta el, hogy segítséget nyújt fiatal tagjainak a fészekrakáshoz. A mezőszilasi Mezőföld Ter­melőszövetkezet négy, egyen­ként négylakásos sorház ala­pozását kezdte meg, a pol­­gárdi Vörös­­ Csillag Tsz-ben pedig ugyancsak tizenhat la­kásba költözhetnek be jövőre a fiatal gazdák. Csőgyártó gépsor A Dunai Vasműben a nö­vekvő gázcsőhiány kielégíté­sére új, az eddigieknél na­gyobb átmérőjű csövet gyártó gépsort, az acéllemezt spirá­lisan hajlító berendezést és speciális automata hegesztőt helyeznek üzembe. Az új gép­sort a Csepeli Egyedi Gépgyár, a kiszolgáló berendezéseket, a görgősort a Dunai Vasmű gyártja, a komplett berende­zésre a kohászati kombinát 62 millió forintot fordít. Az épí­tészeti munkák megkezdőd­tek az új csőgyártó géppel az eddigeknél nagyobb, ma­ximálisan 1016 milliméter átmérőjű csövet tudnak majd készíteni. A tsz-ek segítsége Szabolcs-Szatmár megyé­ben az óvodáskorú gyerme­keknek mindössze a 32 száza­lékát tudják elhelyezni az intézményekben. A tanácsok ez évben is nagy erőfeszíté­seket tesznek a hálózat bőví­tésére. Örvendetes, hogy a tervek megvalósításához egy­re több termelőszövetkezet nyújt anyagi támogatást. Nyírbogdányban a helyi tsz kétszázezer, Vasmegyeren százhatvanezer forinttal járul hozzá a bővítéshez. Huszonegy a nyerőszám! Vasárnap délelőtt tíz órakor műsoros jutalomsorsolás a • • Szigligeti Színházban. Belépődíj nincs. Jöjjön el On isi

Next