Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
Tizennyolc évesek nálunk az ifjúságról sokan és sokszor vitatkoznak. (Néha egyesek csak vitatkoznak ahelyett, hogy értük, érdekükben tennék a dolgukat, kötelességüket.) Ezúttal egy olyan illetékes és hivatott fórum vitáira hívnám fel a figyelmet, mint a párt most folyó alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűlései. A vita tárgya az, hogy helyes-e az a módosítási javaslat, amelynek elfogadása esetén a szervezeti szabályzat lehetővé tenné tizennyolc éves kortól a tagok sorába való felvételt. Magam messzemenően támogatom a javaslatot. Helyeslem és fiatalaink legjobbjait erre érettnek tartom. De engedtessék meg, hogy érveim helyett elmondjam legfrissebb élményemet. Először néhány gondolatot elevenítek fel egy alig több mint fél év előtti tanácskozásról: „Mire törekszik az ifjúság a szocialista országokban? Igyekezetüket alapvetően az határozza meg, hogy szemben a kapitalista országok ifjúságával, nem tagadják, hanem igenlik a rendszert, a szocializmus ideológiáját, politikáját. Érthető viszont, hogy a népi demokratikus rendszer vívmányaira támaszkodva sokszor kritikusan — kritikusabban, mint a felnőttek — lépnek fel gyakorlati életünk fogyatékosságaival, esetleges torzulásaival szemben, bírálva a hibákat, követelve bizonyos dolgok jobb megoldását. Ezt én úgy fognám fel, hogy sok konkrét kérdésben jobb szocialista gyakorlatot igényelnek.” Kádár János szavaiból idéztem. Februárban, az MSZMP KB ülésén mondta a fentieket, ahol a párt ifjúságpolitikájának kérdései voltak napirenden. Történt a minap egyik iskolánkban, hogy munkára indultak a diákok, egy hétig gyümölcsöt szedni. Kiderült, hogy az egyik osztály nem mehet, mert az osztályfőnökük megbetegedett. Gondoltak egyet a gyerekek, megbeszélte az osztályröpgyűlés a szünetben, hogyan lehetne mégis elmenni dolgozni. Indult a három tagú küldöttség, sorra járta azokat a tanárokat, akik — úgy hitték — nem kísérnek osztályt, s kérték, vállalnák már el az ő osztályukat. Nem jártak sikerrel... De nem is adták fel. Megtudták, hogy minden dolgozni induló osztályban vannak betegek, felmentettek. Kiszámolták, hogy ezek helyén szétosztva éppen elférnének. Indulás engedélyért. Nem kapták meg. Itthon maradtak, szándékuk nem teljesült: keresetüket az árvízkárosultaknak akarták adni. „Lázadó ifjúság” — szokták mondani manapság. A lázadás szó első hallásra talán azt sugallja, hogy fiataljaink minden ellen lázadnak, ami számukra megszokottnak, réginek értékelhető. Ez nem így van. Én jónak tartom ezt a „lázadó” kifejezést, mert ilyen magatartást értek alatta, mint a példában ismertetett gyerekeké. Lázadásuk most nem járt sikerrel. Talán értetlenség, közöny az oka, talán valóban olyan objektív ok, amit — ha ismernénk — el kellene fogadnunk. Ez a fajta lázadó magatartás azonban mindenképpen rokonszenves. Azt hiszem, — s ezért idéztem Kádár János elvtárs szavait — pártunk igen jó néven veszi, s támogatja a fiatalok ilyen „lázadozásait”. Félreértés ne essék. Nem tartom a fiatalok egészét olyannak, mint amilyen az említett példamutató osztály-kollektíva. Akad közöttük másfajta is. (Mint ahogyan az öregek között is.) Itt van például ismerősöm fia. Elvégezte a tanítóképzőt. Állást azonban nem vállalt, noha pedagógusi hely akadt bőven. Most ül otthon naphosszat, a budhizmust tanulmányozza és Bartók lemezeket hallgat. Beszerzett egy arab tankönyvet, hogy megtanulja a nyelvet, de kacérkodik a kínaival is. Kérdem az apát mi lesz a fiából? Azt mondja, vannak elképzelései, talán majd eljut Keletre. Ez a vágya. És addig? Egy életerős, diplomát szerzett fiatalember élősködik az apja nyakán, „keleti szövegekkel” eteti a környezetét a munka helyett. (Igaz, hogy nem is lázad!) Azt hiszem, amikor ifjúságunk színe virágáról van szó, nem ilyenre gondol egyikünk sem. Annál inkább azokra a fiatalokra,akik azért lázadtak fel, mert dolgozni akarnak. Közülük a legrátermettebbeknek ott a helye tizennyolc éves koruktól pártunkban. Hozzák csak magukkal egészséges, friss gondolkodásukat, tiszta hitüket, lelkesedésüket. Egy idős kommunista szavait idézem : „Tizenhét éves korom óta vagyok párttag. Emlékszem, mi is ilyenek voltunk valamikor, tőlük miért, mi jogon tagadnánk meg, hogy már ebben a korban közénk álljanak?” —V— N Az árvízvédelemért. . . Az embereket próbára tevő árvízvédelemben a szakszervezeti tagok, tisztségviselők is részt vettek. Közülük a legkiemelkedőbb munkát végzőket tegnap délelőtt az SZMT székházában rendezett ünnepségen köszöntötték a szakszervezetek megyei tanácsa és elnöksége nevében. Tabák Lajos, az SZMT elnöke elsőként Kátai Máriának, a MEDOSZ megyebizottság titkárának adta át az Árvízvédelmi Emlékérmet. Ugyanebben a kitüntetésben részesült Vincze Vendel, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szb-titkára, Márta Lajos, a Tiszamenti Vegyiművek szb-titkára, Csikós Pál, a Tisza Cipőgyár szbtitkára, Zentai József, az SZMT társadalombiztosítási bizottságának vezetője, Bökény Gyula, a Nagykunsági Állami Gazdaság szb-titkára oklevelet kapott. A SZOT ugyancsak az ár- és belvízvédelmi munkáért adományozott kitüntetést a szakszervezeti tisztségviselőknek. Zentai József a „Szakszervezeti Munkáért” kitüntetés arany, Szabó Károly, a járműjavító üv. szb-titkára és Makrai Mihály, a MEDOSZ megyebizottságának tagja az ezüst fokozat birtokosa lett. A Szakszervezeti Munkáért című oklevelet Podmaniczki András, a Mezőtúri Állami Gazdaság szb-titkára, Csikós Pál, Csicsai Sándor, a 7. sz. AKÖV gépkocsivezetője, szakszervezeti főbizalmi és Szöllősi István, a közúti igazgatóság szb-elnöke kapta. Elektronikus adatfeldolgozó Szolnokon —17 millió kártya lyukasztása — Mi kell a korszerű gazdasági vezetéshez? „Piacra is termel“ az adatfeldolgozó központ Mint arról már korábban hírt adtunk, a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat szolnoki adatfeldolgozó központja az idén a népszámlálási adatok feldolgozásával foglalkozik. Kapacitásának egy részét azonban Lukácsi László, a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat igazgatóhelyettese tájékoztatójában — többek között — elmondotta, hogy gazdasági mechanizmusunk az információs rendszer tökéletesebb kialakítását, a korszerű gépekkel való adatfeldolgozást, az így kapott információk megfelelő hasznosítását igényli. Erre mindinkább mód adódik a vállalatvezetőknek. A saját géppark kialakítása nagyon költséges volna, hiszen egy-egy adatfeldolgozásra alkalmas berendezés — nagyságrendtől függően — 30—100 millió forintba kerül, nem beszélve a jól képzett szakemberek díjazásáról. Az egyre jobban fejlődő regionális feldolgozó irodák közreműködésével azonban megoldható a vállalatok ilyen gondja. A számítástechnika fejlesztéséért A Gazdasági Bizottság korábbi döntése szerint a negyedik ötéves terv végéig a jövőben mindinkább a vállalatok megbízásának teljesítésével hasznosíthatja. Ezért a vállalatok képviselőinek szakmai ismertetőt tartottak tegnap, s a jövő ügyfeleivel kiépítendő kapcsolat első lépéseként. 6,7 milliárd forintot fordítanak a számítástechnika fejlesztésére. Ez azt jelenti, hogy hazánkban az elektronikus gépek száma majdnem négyszeresére nő. A szolnoki adatfeldolgozó gépparkja is évről-évre gyarapodik, hogy az iránta támasztott igényeket megfelelően ki tudja elégíteni. Az idén kb. 17 millió kártya lyukasztását végzik el a népszámlálás jegyében, de azzal párhuzamosan fáradoznak két kisteljesítményű elektronikus berendezés év végi üzembehelyezéséért. Ez azonban csak a kezdeti lépéseket jelenti. 1972—73-ban korszerű, közepes teljesítményű elektronikus berendezést szándékoznak üzembe helyezni Szolnokon. Ezt megfelelő külső tárlókkal látják el, s így az adatfeldolgozáson túl, számítástechnikai feladatok elvégzésére is alkalmas lesz. Mi a célszerű és gazdaságos ? A tegnapi tájékoztatón elhangzott az is, hogy az adatfeldolgozó központ — megbízás alapján — szervezési felmérésre is vállalkozik, s annak alapján javaslatot dolgoz ki arra vonatkozóan, hogy mit célszerű és gazdaságos feldolgozni lyukkártyarendszerű adatfeldolgozó gépekkel. Ezekből a gépekből száz áll az adatfeldolgozó rendelkezésére. Az információk hasznosításáért Elutazott Budapestről Ján Marko csehszlovák külügyminisszter Ján Marko csehszlovák külügyminiszter, — aki Péter János külügyminiszter meghívására négynapos hivatalos baráti látogatást tett hazánkban — pénteken felesége társaságában elutazott Budapestről. A vendégek búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter és felesége, Vincze József, hazánk prágai nagykövete és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Ott volt Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete és felesége. A csehszlovák külügyminiszter elutazása előtt zárómegbeszélésen vett részt a Külügyminisztériumban. Hta: Munkatársaink jelentik a szeptemberi taggyűlésekről ☆ Apa három gyerekkel ■ír ítélet a galeri ügyében * Szolnoki nyár ’70 ■ír Gyári történetek ☆ Zavaró momentum ☆ Mit tegyünk a lakás falára? Kántor Sándor kiállítása a Műcsarnokban Több mint hat évtized alkotómunkájának bemutatójára készül Kántor Sándor karcagi agyagipari népművész. Szeptember 25-én Budapesten, a Műcsarnokban nyitják meg a nyolcvanadik életévéhez közeledő mester önálló kiállítását. A brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert népművész mintegy háromszáz, tiszafüredi és kunsági népi motívumokkal gazdagon ékesített agyagipari terméket, hírneves Miska-kancsókat, kulacsokat, tányérokat, gyümölcsmosó és tartó tálakat és sok más remeket vonultat fel. — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — Metro Csupán 18 méter, s a metróépítők Batthyány tér felől haladó alagútfúró pajzsa eléri a Moszkva teret — csatlakozik a Déli pályaudvartól odáig már korábban megépült pályaszakaszhoz. Az építők elérték a Mártírok útja nyomvonalát, s most valahol a 12-es autóbusz megállója alatt dolgoznak. A közlekedési építő vállalat szakemberei kiszámították a találkozás időpontját is: várhatóan szeptember 24-én, csütörtökön délelőtt foghatnak kezet az összeérő alagutak munkásai. Emlékfalakón, az idős emberek visszaemlékezései szerint, 1920—1928 között gyakran megpihent a parkban egy kocsányos tölgy alatt Juhász Gyula. A városi tanács illetékesei nemrég megvizsgáltatták az idős faóriást, amely a szakemberek szerint mintegy 160 éves, s a fát védetté nyilvánították. Ugyanakkor „Juhász Gyula emlékfának” nevezték el. Az elnevezést és a védetté nyilvánítást megörökítő márványtáblát elhelyezték az öreg fa mellett. A textiltisztításért Az érintett országos hatáskörű szervek, intézetek és nagyvállalatok képviselőiből alakult piackutató delegációk megkezdték a tájékozódást annak érdekében, hogy külföldről szerezzenek be a magyar textiltisztítóipar fejlesztéséhez szükséges korszerű gépeket, berendezéseket Legutóbb például Csehszlovákiában és az NDK-ban működés közben tanulmányozták a nagymosodai és vegytisztító berendezéseket. Az NDK- ban a magyar delegáció már be is jelentette igényét: 1971 és 1975 között összesen mintegy 40—50 mosó-csavarógépet és 15—20 automata mángorlóberendezést (kalandert) kíván vásárolni. A mintagépek az idén megérkeznek. Ságvári emléktúra Huszonhat évvel ezelőtt gyilkolták meg Horthy csendőrnyomozói Ságvári Endrét, a Magyar Kommunista Ifjúsági mozgalom kiemelkedő alakját. Az évforduló alkalmából vasárnap emléktúrát rendez a Budai hegyekben a KISZ honvédelmi és sportosztálya. A Lajos forrás és a Ságvári Endre turistaház környékére mér szombaton érkeznek részvevők és sátorozva, tábortűz mellett elevenítik fel az illegális kommunista mozgalom emlékeit, hagyományait. Ásatások Szekszárdon harmadik éve folyik a XI. századbeli I. Béla király által alapított apátsági templom feltárása a régi megyeháza udvarán. A feltárással párhuzamosan megkezdődtek a helyreállítási munkák is. Az újabbkori ráfalazások lebontásakor néhány értékes XI. századbeli kőfaragvány került elő. A kemény mészkő faragványok a hajdani templom díszítéséhez tartoztak. Tíz társasház-akció Terjed a termelőszövetkezeti társasházépítési akció Fejér megyében, eddig öt közös gazdaság határozta el, hogy segítséget nyújt fiatal tagjainak a fészekrakáshoz. A mezőszilasi Mezőföld Termelőszövetkezet négy, egyenként négylakásos sorház alapozását kezdte meg, a polgárdi Vörös Csillag Tsz-ben pedig ugyancsak tizenhat lakásba költözhetnek be jövőre a fiatal gazdák. Csőgyártó gépsor A Dunai Vasműben a növekvő gázcsőhiány kielégítésére új, az eddigieknél nagyobb átmérőjű csövet gyártó gépsort, az acéllemezt spirálisan hajlító berendezést és speciális automata hegesztőt helyeznek üzembe. Az új gépsort a Csepeli Egyedi Gépgyár, a kiszolgáló berendezéseket, a görgősort a Dunai Vasmű gyártja, a komplett berendezésre a kohászati kombinát 62 millió forintot fordít. Az építészeti munkák megkezdődtek az új csőgyártó géppel az eddigeknél nagyobb, maximálisan 1016 milliméter átmérőjű csövet tudnak majd készíteni. A tsz-ek segítsége Szabolcs-Szatmár megyében az óvodáskorú gyermekeknek mindössze a 32 százalékát tudják elhelyezni az intézményekben. A tanácsok ez évben is nagy erőfeszítéseket tesznek a hálózat bővítésére. Örvendetes, hogy a tervek megvalósításához egyre több termelőszövetkezet nyújt anyagi támogatást. Nyírbogdányban a helyi tsz kétszázezer, Vasmegyeren százhatvanezer forinttal járul hozzá a bővítéshez. Huszonegy a nyerőszám! Vasárnap délelőtt tíz órakor műsoros jutalomsorsolás a • • Szigligeti Színházban. Belépődíj nincs. Jöjjön el On isi