Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-23 / 45. szám
1971. február 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A szemtanú vallomással tartozik. Önmagának, önnön lelkiismeretének, s az utókornak is, azoknak, akiknek az esemény már történelem. Ezúttal egy születésnap alkalmából, milliónyi szemtanú nevében szól a vallomás. A szovjet hadsereg születésnapja ez az alkalom, ötvenhárom esztendővel ezelőtt, 1918. február 23-án aratta első győzelmét a területrabló intervenciósok felett a Lenin által alapított Vörös Hadsereg. Lenin jól tudta, hogy nem elég a forradalomban győzni. A forradalmat követő békés alkotó munka éveiben meg is kell azt őrizni. Különösen így volt ez az első időben, amikor a fiatal szovjet államra tizennégy imperialista ország tört rá. A munkások és parasztok milliói léptek be a párt hívó szavára a forradalom hadseregébe. A fiatal proletár hadsereg valamennyi fronton győzelmet aratott a túlerővel szemben. A szovjet hadsereg kegyetlen háborúban született. A hatalmát féltő, dühödt imperializmus olyan időben támadt a szovjet államra, amikor még minden kezdeti állapotban volt. A hosszú háborúban kimerült ország sokat szenvedett népe békére áhítozott. A sok nélkülözés után jobb életre, nagyobb darab kenyérre vágyott. S ehelyett újra fegyvert kellett fognia. Újra háborúba kellett indulni, igaz, most már a sajátjáért, a maga hatalmáért, a boldognak ígérkező jövő reményében. A fegyvert fogó milliók közül még sokan nem tudták, hogyan kellene e jövő felé elindulni. De hittek, bíztak a lenini forradalmi pártban. És egyet tudtak, de azt biztosan. A régi módon, a cári, földesúriburzsoá önkény alatt élni többé nem lehet. Az új élet megteremtéséért pedig most harcolni kell, mert az intervenciósok a régi világot hozzák vissza szuronyáik hegyén. Rongyosak vagyunk és éhezünk... énekeltek és harcoltak. Harcoltak úgy, ahogyan csak annak a népnek a fiai tudnak küzdeni, amely nép a történelem legigazabb ügyéért szállt síkra. Harcoltak és győztek. És a harcban megszületett a legyőzhetetlen szovjet hadsereg. E hadsereg születésének először apáink révén vagyunk szemtanúi. Apáink nemzedékéből százezernyien küzdöttek a nemzetközi brigádokban, szovjet testvéreik oldalán. De nemcsak apáink révén vagyunk szemtanúk. Három évtizeddel ezelőtt a nemzetközi imperializmus a modern haditechnikával felszerelt, öt és fél milliós fasiszta hadsereget szabadította rá a Szovjetunióra. És újból kegyetlen háború kezdődött. Nagy áldozatokkal járó, hosszú harc indult az olykor ötezer kilométer széles fronton. De a születésétől fogva legyőzhetetlen szovjet hadsereg helytállt. A történelem nem ismer olyan szilárd egységet és kitartást, olyan tömeges hősiességet, amilyet a szovjet emberek tanúsítottak a Nagy Honvédő Háborúban. A szovjet hadseregnek nemcsak arra tellett erejéből, hogy megvédje hazáját, hanem arra is, hogy felszabadítsa Európa elnyomott népeit a rabszolgasorsból, megmentse az európai civilizációt a fasiszta barbárságtól. Ennek immár negyed százada. S amikor ma visszaemlékezünk, mindig előttünk áll az egyszerű szovjet katona képe. A világtörténelem legszebb legendái születnek úgy, ahogyan népünk ajkán él az első szovjet katona megjelenésének története. Minden városnak, falunak, minden utcának és háznak megvan a maga első katonája. Az egyik szőke és hajfürtjei betyárosan türemlenek ki a pilotka alól, a másik meg éjfekete, göndör fürtű, vagy éppen mongolosan formált szemei vannak. Az egyik a messzi Szibériából jött, a másik ukrajnai parasztember, a harmadik leningrádi zenetanár. A legenda mégis egyformán szól róluk. Jöttek, vidámak voltak, elszántak és kenyeret adtak a gyerekeknek. Kenyeret a gyermeknek, szabadságot egy egész népnek. ■ Ennek a történelmi pillanatnak, amikor számunkra a szovjet hadsereg ágyútüze nyomán a szabadság hajnala virradt, már nemcsak apáink, hanem egész nemzedékünk a tanúja. S bármennyire is legendába illőek a felszabadulás napjai, történelem ez már a számunkra. Népünk soha vissza nem fordítható történelmi sorsfordulója. Apáink százezernyien harcoltak a születő szovjet hadsereg soraiban. Alig negyedszázad múltán Lenin fiai millióknak hoztak érte szabadságot. Ebben foglaltatik a szovjet hadsereg internacionalizmusa. A Csendes-óceán partjától Közép- Európa szívéig nincs olyan ország, város, vagy falu, amelynek temetőiben ne találnánk meg a szabadságért hősi halált halt szovjet katonák sírját. Ez is a szovjet hadsereg internacionalizmusának bizonyítéka, mikor a szovjet hadsereg születésnapjáról emlékezünk, arról a nagy bizalomról is vallunk, amely eltölt bennünket, tudva, hogy a szocializmus és béke ügyének e legyőzhetetlen védelmezői jó szövetségeseink, testvéreink, s ez a hadsereg ma erősebb, mint születése óta bármikor is volt. (V. J.) A Egyetemi tanszék és kutatóintézet együttműködése az építőanyagiparban Társulási keretszerződést kötött az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium és a Budapesti Műszaki Egyetem szocialista együttműködési szerződésével összhangban — az egyetem építőanyagok tanszéke és A szilikátipari központi kutató- és tervező intézet. A szerződés alapján a negyedik ötéves tervben összehangolják az építőanyagipari felsőoktatás és a tudományos kutatás fejlesztését Közösen dolgozzák ki a felsőoktatás és a mérnöktovábbképzés távlati fejlesztésének tervezetét, s ennek gyakorlati megvalósítása érdekében a kutatók lehetővé teszik, hogy az intézet egyes laboratóriumait és műszereit az egyetemi hallgatók is használják. Ugyanakkor a kutatók közreműködnek a gyakorlati oktatásban, a hallgatókkal konzultálnak és a diplomamunkák kidolgozásához is segítséget nyújtanak. Egyeztetik a két intézmény laboratóriumainak és műszerparkjának fejlesztését, az új készülékek, berendezések beszerzését. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium is messzemenően segíti az újszerű társulást, s anyagilag is hozzájárul az egyetem és az intézet közös új előadótermének és kísérleti laboratóriumának felépítéséhez. Magyar—román árucsere A magyar és román külkereskedelem képviselői Budapesten jegyzőkönyv parafálásával befejezték az 1971. évi magyar—román árucsereforgalmi tárgyalásokat — Ugyancsak megkezdődtek az 1971—1975. évi hosszúlejáratú árucsereforgalmi és fizetési egyezmény megkötésére irányuló tárgyalások. A tárgyaló felek megegyeztek, hogy 1971. évi árucsereforgalmat szabályozó jegyzőkönyvet és az 1971—1975. évekre vonatkozó hosszúlejáratú megállapodást Budapesten írják alá. Dr. Ion Stoian román külkereskedelmi miniszterhelyettes elutazott Budapestről. .{ Túrkeve két évtizede Szövetkezet történeti kiállítás nyit a városban Seres Jánost nem ismertem soha. Azt mondták a túrkeveiek vasárnap, nem is él már szegény. Arcvonásait mégis magamban hordom. Fényképen láttam. Nem tudom mikori felvétel. Kopott kocsmasapkában, gyűrött ingben, s olyan megviseltséggel nézett szembe velem, hogy az egész túrkevei hacsak ez a tabló is mindent elmond a múltról. Beszédes Tiborc tekintetek. A Vörös Csillag, a Búzakalász, a Táncsics Tsz-t életrehívó parasztemberek, férfiak, asszonyok, lányok fényképei. Húsz esztendővel ezelőtt ezekre az emberekre figyelt az ország. „Túrkeve város parasztsága 1951. február 15-án elsőnek lépett egységesen a termelőszövetkezet útjára." — örökítette meg jegyzőkönyvében az MDF akkor ülésező II. kongresszusa. — ,.Büszkeség tölt el minden túrkevei dolgozó parasztot, hogy ilyen nagyszerű munkának lettünk elindítói" — szólalt fel ugyanezen a pártkongresszuson Bernáth Lajos küldött, a Vörös Csillag Tsz akkori párttitkára. Mozgalmas tavasz volt. Szakadt gúnyájú, éhes gyomrú, erős hitű emberek indultak el az új úton. Nem volt vetőmag. Innen indultunk. S hogy elrepült a két évtized. Szentesi László, a Szolnok megyei tanács vb elnökhelyettese ünnepi megnyitójában nyomon követte ezt az utat. Hogyan indult, hová jutott Túrkeve? Kezdve attól, mikor Szabó Sándorék 6814 holdat kimértek nyolcszáztizenkilenc nincstelennek. Folytatva azzal, hogy 1947- ben már három, 1948-ban már huszonkét földművesszövetkezeti társulásban próbálták könnyíteni magukon az újgazdák. S már 1948. november 8-án — az országban is elsők között — megalakult a Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Így vezetett az új világ útja Túrkevén 1951. február 18-ig, amikor a város határának 98,5, a város mezőgazdasági lakosságának 97 százaléka már a szocialista szektorhoz tartozott. Hat termelőszövetkezet, négy tszcs alakult. Három korszerű gazdaság folytatja most útjukat. A legnagyobb, a legjobb a Vörös Csillag Tsz. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjét kapta 1954-ben. A kiállításban nem lehet annyi barázda, mint ezen a szikár férfi arcon. A Finta Múzeum szövetkezettörténeti kiállításának egyik tablóján van ez. Azon, amelyen az egykori szövetkezetalapítók névsorát rögzítik, fényképeit mutatják be a kiállításrendezők, nem volt gép. A vasárnap nyílt kiállításon van egy nagyon jó fénykép. Erdei Ferenc akkori földművelésügyi miniszter 70 traktorral érkezett Túrkevére. Mára mutatóba sincs már az akkori kormos traktorokból. De milyen nagy szó volt ez akkor. Hatvan traktor! Igaz, hogy a város három szövetkezeti gazdasága ma 214 traktoregység tulajdonosa. A kormos traktor mégsem emlék csupán. Történelem. Szocialista múltunk ereklyéi az összegyűjtött, a kiállításon bemutatott egykori belépési nyilatkozatok is. „Alulírott K. Kiss Dániel Túrkeve, Ceglédi út 2. lakos, aki 10 hold 1283 négyszögöl területen gazdálkodom .. Nehézkes írás. Alatta dátum: Kelt Túrkevén 1951. II. 5-én. Az ív kitöltője felvételét kéri az ..Ady Endre Termelő Csoportba”. Más tárlóiban ott van a legmagasabb kitüntetés érme. Külön-külön bemutatják a szövetkezetek hány serleget, oklevelet, díjat hoztak haza kiállításokról, országos versenyekről. És Szentesi László is szólt róla: ma is két Kossuth-díjas él a városban, ugyancsak ketten a Szocialista Munka Hősei, százhetvenegy parasztember visel kormánykitüntetést. Hová jutott Túrkeve a két évtized alatt? A Búzakalász még 1961-ben is 8900 forint évi jövedelmet biztosított tagjainak, ma 26 ezer forintot. Ugyancsak a Búzakalászban 1951-ben úgy zártak, hogy tagonként kétezer forint volt a közös vagyon, ma 94 ezer. A városban négyszázhetvenkét parasztember kap nyugdíjat. Fizetett szabadságra az utóbbi három évben több mint ötmillió forintot költöttek a túrkevei szövetkezetek. Ez az új Túrkeve Gyötrelmes, küzdelmes esztendők után. Az elsőknek vállalni kellett a tévedések jogait és következményeit is. Volt is. Később alakult szövetkezetek — éppen a túrkeveiek tapasztalataiból — megelőzték őket. De most már újra a példás szorgalom, szocialista városa Túrkeve. Nyugodt lelkismerettel ünnepelhetők a jubilálok. Talán túl szerényen is ünnepelnek. A szövetkezettörténeti kiállítás ugyan méltóan reprezentálja az utóbbi húsz esztendőt. Igaz, kicsit zsúfoltan. A Finta Múzeum három kis kiállítóterme kevés arra, hogy a teljességet be tudják mutatni. Bizonyára ebből adódik, hogy a rendezők az egyszerűbb utat választották, s grafikonokban, termelési, technikai tablókon számszerűen rögzítik a fejlődést. Valahogy emberközpontúbb kiállítást vártunk. S ezt azért mondjuk el, mert hallottuk, filmre veszik a kiállítást. A város ezzel is a negyedszázados évfordulót készíti elő. Akkor akarnak majd nagyobb szabású ünnepségekkel kirukkolni. A odavezető út jó állomása ez a mostani viszatekintés. — borzák — Mozgalmas tavasz volt Elrepült a két évtized Sokrétű tevékenység Jöbb gépre lenne szüksége a jászberényi városgazdálkodási vállalatnak gozót — köztük sok építőipar A jászberényi városgazdálkodási vállalatnak négy — kertészeti, építőipari, talajerő és köztisztasági részlege van, ezenkívül külön csoport foglalkozik az állami ingatlanok kezelésével, gondozásával A kertészet feladata, a város parkjainak gondozása, szépítése. Saját üzletük van, ahol tavaly 650 ezer forint értékű virágot adtak el Az év elején újabb virágárusító boltot nyitottak a kórház közelében. Az építők egyik csoportja az állami ingatlanok fenntartásával foglalkozik, a másik pedig a lakosság részére végez lakásjavítási, átalakítási munkát, ezenkívül új családi lakóházakat épít. A részleg harmadik — egyben legnagyobb — csoportja a vendéglátó egységek felújításával, újak építésével foglalkozik. Tavaly egymillió forint költséggel felépítette a Kulacs Vendéglőt, 600 ezer forintért pedig új épületrésszel bővítette az úttörőházat A vállalat százhatvan doli szakmunkást foglalkoztat. Gondolnak a szakember utánpótlásra is; jelenleg 12 ipari tanulót képeznek. A négy részleg munkáját két tehergépkocsi, egy Skoda típusú locsológép, két vontató, két lovaskocsi és egy félpormentes szemétszállító gépkocsi segítségével végzik. Az elmúlt évben a vállalat 8,5 millió forint forgalmat és termelési értéket ért el, nyeresége 820 ezer forint volt. Az eredmények mellett sok gonddal küzdenek. Feladataik nagyságát és sokrétűségét tekintve elenyészően kevés gépük van. Szükségük lenne több tehergépkocsira, locsoló, utcaseprő, pormentes szeméthordó és szippantó gépekre. Egyre több gondot okoz az építőipari és kertészeti kisgépek hiánya is. A nagyobb arányú gépesítésre annál is inkább szükség lenne, mivel a vállalat állandó jellegű létszámhiánnyal küzd és félő, hogy ezen egyhamar nem is tud segíteni. Jászberényben ugyanis ahol az ipari üzemek szinte korlátlan számban kínálják a munkalehetőséget, csak elvétve akad ember, aki a hagyományos értelemben vett utcaseprőnek szegődne el. A vállalat elkészítette a negyedik ötéves terv időszakára szóló fejlesztési tervét. Három új telep — központi igazgatás és javítóműhelyek, az új kertészet és a talajerő telep — építését tervezik. A következő években fokozatosan növelik gépparkjukat. Az idén 140 ezer forintért utcaseprőgépet vásárolnak, jövőre egy Prága típusú nagyteljesítményű szippantógép beszerzését tervezik. A telepek építésére és gépek vásárlására 8,5 millió forintot irányoztak elő. A jövőben tovább növelik kapcsolataikat az építtető vállalatokkal. Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat részére egymillió forintos költséggel peremboltot éptenek. ... IsjMkíaaMittik. LfL