Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-20 / 92. szám

1871. április 20. SZOT­NOK MEGYET NÉPLAP Képviselőjelöltjeink Gócza József A jelölőgyűléseken többen szót kértek a Kossuth Tsz tagjai. Sok szépet, jót el­mondtak elnökükről, Gócza Józsefről, ő meg zavartan hallgatta és restellkedve odament az „ellenfélhez"­, Horváth Ist­vánhoz. „Még azt gondolhatjátok, hogy szerveztem” — mentegetőzött. A Velemi tagjai nyugtatták: „Tisztább embernek ismerünk, hogy feltételezzük.” Nem is lehetne. Zárszámadás idején jártam legutóbb náluk. A szövetkezetek többségében prémiumosztó időszak is. A jászkiséri Kossuth Tsz teljesítette tavalyi termelési tervét, a tagok jövedelmét, a fejlesztési elgondolásokat. Egyetlen egy dolog kivételével mindent: a tervezett összjövedelemből hiányzott. Vezető társai akkor már bekalkulálták, náluk nincs prémium. Ismerik elnöküket. Ha csak egy szépséghibája is van az ügynek, ő már egy fillért fel nem vesz. Akkor a többieknek se jár. A szakvezetők nagy ré­sze megértette, ha az elnöknek nem kell a pénz, akkor az egy becsületes ügy, Szolnokon futottam össze vele a minap. A Balatonnál járt, a tagok nyári üdülte­tését intézte. Magánvillát bérelnek hat­van jászkiséri tsz-tag pihentetésére. „Azt hittem, már a sajátja” — tréfálkoztam vele. Nagyon komolyan a szemembe né­zett: „Az én villám három gyermekem tisztességes felnevelése.” Tanácselnökből lett tsz-elnök. És tizen­kilenc évesen lett a párt tagja. Akkor, mikor munkaidő után minden este össze­jöttek a jászkiséri parasztfiatalok az ÉPOSZ-ban, hogy titkárukkal, Gócza Jó­zseffel a kiteljesedő új világ útjait egyen­gessék. Még abból az időből is a nagy népszerűsége, a nagy ismeretsége. Egyszer megkérdeztem: „Feltűnt, hogy sosem használja ezt a kifejezést, egyszerű emberek”. Megmagyarázna. Ha egyszerű emberek lennének, akkor nagyszerű em­berek is vannak. Ha ő mást egyszerű em­bernek nevezne, akkor magát nagyszerű emberek tartaná. „Csak emberek va­gyunk. A szövetkezetben csak tsz-tagok. Egyikünk elnök, másikunk tehenész. A különbözetet nem a beosztás adja. A te­henész is lehet nagyszerű ember, s az elnök se mindig az.” Megértettem. Mikor tsz-elnöknek ment, arról volt szó, három esztendőt tölt ott. Aztán öt lett, mont tizenegy esztendeje elnök. „Bi­zonyos, hogy minden munkában van szép­ség. A mezőgazdaságban dolgozni öröm. Technikai pezsgés, teljes átalakulás és az emberek nyom­on követhető formálódása.” Nemrégen az Ördöghátra hívták lakoda­lomba. Nagyon hívták. Csodálkozott is, mert azon a határrészen a volt módosabb gazdák laknak, akik a szövetkezetet is, meg Gócza Józsefet is fenntartással fo­gadták. — Sokáig úgy hittem, haragszanak rám. A lagziban, a jó hangulat közepén meg­mondták, már régóta keresik az alkal­mat, elismerjék, nekem lett igazam. Nem az én igazam emberek, hanem az ügyé, amelyet szerény képességeim szerint ma­gam is képviselek — válaszoltam. Az ügyet most négy évig, mint kép­viselő szolgálta. Hosszú ideje, mint mun­kásőr is. „A képviselő sokat tehet. Én négyszer szólaltam fel Hatvankilencben szóvátettem, milyen kevés a gép. A saját szövetkezetünkön kívül Szolnok és Heves megyében is tanulmányoztam a helyze­tet. Biztos voltam igazamban. Az első napon szóltam. A negyediken megkere­sett dr. Dimény Imre miniszter és azt mondta: most kötöttek pótszerződést a Szovjetunióval újabb ezer gépre." Így él egy egyszerű­ nagyszerű ember. Horváth István Az elnökre vártam az irodában. Beko­pogott egy idős asszony, Horváth Istvánt kereste. „Mert tetszik tudni, a fiam tanár Jászberényben. Sokat segíthetne a prog­rambeszéd megírásában.” Magyarázzák neki, nem egyéni programmal indulnak ma a jelöltek, de az asszony csak mon­dogatja. „Jászberényben élek, mióta nyugdíjas vagyok. De Jászapáti születé­sűnek tartom magam. Miben segíthetek?” Mikor az elnök megjött, leült a nagyon egyszerűen berendezett iroda asztalához. Fölötte egyetlen fénykép a falon, Velemi Endre, a Tanácsköztársaság mártírjának arcképe. Jászapátin közkézen forog egy kéziratos könyv. Velemi Endre életének és a nevét viselő szövetkezetnek a törté­nete. Szerzője Miskolczi Barna. Szerző­társa Horváth István. Az elnök senkinek nem­ mondta, mindenki tudja róla. Vete­m­i Endre új eszményképe. Jól ismerem, tisztelem Horváth Ist­vánt. Tavaly nyári délutánon kerestem. „Most ment ebédelni” – mondták. „Me­lyik utcában lakik?” „Tanyán él.” Meg­kérdeztem tőle, hogyan lehet, hogy az el­nök családja még mindig abban a tanyá­ban lakik, amelyből 1952-ben belépett a szövetkezetbe. Azóta, egész telepeket épí­tettek be új házakkal a Velemi Tsz tag­jai a faluban. Nevetett. — Aki három gyereket nevel, taníttat, nem csodálkozik ezen. Jól jön a háztáji jószágtartásból az a kis pénz, amivel a feleségem besegít. Az elmaradhatatlan hosszú meggyfa­szipkából eregeti a Munkás cigaretta füstjét. „Mikor még beléptem egyetlen szakembere sem volt a szövetkezetnek. Az én polgári iskolám volt a legmaga­sabb. Három agrármérnök, két felsőfokú technikus, huszonkét technikus dolgozik nálunk. Nem vett ember egy sem. Saját tagjainkat taníttattuk.” Mikor az elnök belépett, 1952-ben, nagy visszhangja tá­madt a környéken. — Jászapátin én voltam az első kö­­zépparaszt b­elépő. Az egész család jött. Édesapám, Palkó öcsém, még az anyó­­somék is. Tizenhét holddal jöttem, meg a gazdasági felszereléssel. Akkor még a gazdák megharagudtak rám. Aztán követték. Akkor már a szövetke­zetalapító agrárproletárok elnökükké vá­lasztották. Nem sokkal az ellenforradalom előtt, 1956-ban. „Tőlünk egy szeget el nem vitt senki, egyetlen kilépőnk sem volt akkor.” Szigorú, rendszerető ember. Munkájáról naplót vezet. Pár éve a Nép­­szabadság részleteket közölt belőle. „Számadás magamnak is. Bárki, bármi­kor belenézhet, mikor mit dolgoztam. Egyszer majd szeretném megírni.” Az Országházát ismeri. „Még 1945-ben, a vetkőztetések idején, rámesteledett Pes­ten. Bekéredzkedtem éjszakára. Aztán mikor később az Országos Béketanács tagja lettem, benn is szétnézhettem.” — Művelt parasztember — mondták róla elnöktársai, mikor megválasztották a szolnoki szövetség versenybizottsága el­nökének. Tagja volt a TOT-nak hosszú ideig, szinte kezdettől tanácstag, a já­rási tanács végrehajtó bizottságának is tagja volt „Köznek élő, egyenes jellemű, becsületes ember” — vélekedtek róla a jelölőgyűléseken, ahogy Nagy Mihály el­nökhelyettes visszaidézi. „És Gócza Jó­zsefről mit mondtak?” „Szinte szóról szóra ugyanezt” Nagyon örülök, hogy nem ebben a ke­rületben vagyok választópolgár. Nehéz lesz a döntés, » bl MTI— HMMinci. I bl ~ Választási gyűlésekről jelentjük Jászberény Jászberényben, a Déryné Művelődési Házban rendez­ték meg vasárnap délelőtt a választási nagygyűlést, ame­lyen Tóth János, a megyei pártbizottság titkára tar­tott politikai tájékoztatót. Beszéde elején köszöntöt­te megalakulása 20. évfor­dulóját ünneplő Aprítógép­gyár és­ a Hűtőgépgyár kol­lektíváját. Szólt a jászsági ipari koncentrációról, amelynek létrejöttében nagy szerepet vállaltak a jászbe­rényi üzemek. — A kialakult ipari kör­zetben az öt esztendő alatt a foglalkoztatottak száma több mint húszezerrel — ezen belül az ipari munká­sok száma 17,5 ezerrel — növekedett. Jászberény fej­lődését tehát könnyű jelle­mezni: az egyik leggyor­sabban iparosodó város. Tájékoztatójának további részében örömét fejezte ki, hogy Jászberényben munká­sokat, szövetkezeti paraszto­kat, értelmiségi dolgozókat, fiatalokat és idősekért jelöl­tek tanácstagoknak, közöt­tük nagy számban vannak fizikai dolgozók, főként ipari munkások. — Bátran és tisztelettel ajánljuk a város lakosságá­nak, a választópolgároknak, támogassák jelöltjeiket a választás napján. A jelöl­tektől azt kérjük, tartsák meg emberségüket, jó em­beri adottságukat, megvá­lasztásuk esetén a megbíza­tást felelősséggel, kezdemé­­nyezően és lelkiismeretesen teljesítsék. Éljenek — de vissza soha ne éljenek — a bizalommal abban az esetben tevékenységük ered­ményes lesz. A gyűlésen felszólalt Oláh Istvánné országgyűlé­­si képviselőjelölt, dr. Szé­kely András iskolaorvos, az 1-es számú választókörzet tanácstag­jelöltje és Kár­páti József, a Hűtőgépgyár pártbizottságának titkára. Választási nagygyűlés Jászkiséren Jászkiséren vasárnap tar­tottak választási nagygyű­lést, amelyen részt vettek az országgyűlési képviselő­jelöltek, Gócza József és Horváth István is. Szentesi László, a Szolnok megyei tanács vb elnökhe­lyettese ünnepi beszédében szólt többek között a válasz­tások előkészítéséről, a vá­lasztások demokratizmusá­­na­k kiszélesítéséről, majd külpolitikai kérdésekkel foglalkozott Ezután, beszélt a III. ötéves terv országos és megyei eredményeiről és a IV. ötéves terv célkitűzé­seiről. Mint mondotta: „a megválasztásra kerülő or­szággyűlési képviselőknek, megyei és helyi tanácsta­goknak egyaránt feladata, hogy az országos és megyei célkitűzés v­égrehajtása mel­lett, mindig kísérjék figye­lemmel a lakosság életkö­rülményeit, képviseljék ér­dekeit.” Gazdaságosabb a vezetékes olajszállítás Algyő és Százhalombatta között A múlt év december 11. jelentős dátum az alföldi kő­olaj szállításának rövid múl­tú történetében. Ezen a na­pon indult el ugyanis vezeté­ken a kőolaj Algyőról Száz­halombattára. Előzetesen a vezetéket vízzel töltötték fel a próbanyomás végett, majd a víztől elválasztva az olajat nyomatták a vezetéken sze­gedi üzemükből a százhalom­battai finomítóba, ahová az december 15-én, a délutáni órákban érkezett meg. Ez idő óta — kisebb javítási szüne­tektől eltekintve — folyama­tosan történik az olaj szál­lítása a­ vezetéken. Az idei első negyedévben kevés híján 250 ezer tonnát szállítottunk ily módon, s ez a szegedi üzem termelésének több mint 90 százaléka volt. A múlt év azonos időszaká­ban — természetesen vas­úton, tartálykocsikban — a szegedi termelésnek mind­össze 141 százalékát küldhet­tük Százhalombattára, a szá­munkra legkedvezőbb, ottani finomítóba. A szegedi olaj nagyobb részét akkor Szőny­­be és­­ í­­isbogdányba kellett továbbítanunk, szintén vas­úton, de jelentős szállítási többletköltséggel. Hasznos trösztvezetői döntés Hasonló indítványokat tet­tek a trösztnél még ez év­ben, a vezetékes szállítás megkezdését követően is, de — ezeket a tröszt vezetése — vállalatunk szerencséjére elvetette, s ma már szinte a teljes szegedi olajtermést vezetéken továbbítjuk a bat­­tai finomítóba. Tanulmány készül arra is, hogy a Duna —Tisza közben termelt ös­­­szes olajat milyen módon le­het erre a vezetékre rákötni, s azon szállítani a finomí­tóba. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnak több szempontból is előnyös, hogy a távvezeték kiépült, s december 11-én üzembe lé­pett A legfőbb előny, hogy mentesíti az ezen történő szállítás az időjárási viszon­tagságoktól az olajmező ter­melését Nem kell ugyanis például a téli hófúvások kö­vetkeztében elakadt vasúti tartálykocsik hiánya miatt korlátozni — úgymond vis­­­szaterhelni — a termelést. Nagy szállítási vesztesé­geink is voltak a tartályko­csis vasúti továbbításnál. Ezek részint abból adódtak, hogy egyedi kis mennyisége­ket mértek, ráadásul eltérő mérési technológiával, más­részt a víztartalom százalé­kos aránya is kedvezőtlenül alakult. Mindezek következ­tében a szállítási vesztesé­günk 1,89 százalékos volt. Utoljára hagytam a távve­zetéken történő olajszállítás pénzügyi vonatkozásait. Je­lenleg ez tonnánként 76 fo­rintba kerül, míg a tartály­­kocsiban, vasúton meghalad­ta a tonnánkénti 90 forintot. Az előző év azonos időszaká­hoz képest mintegy 3 millió forinttal több vállalati, illet­ve tröszti bevételhez jutot­tunk a távvezeték üzemelésé­nek eredményeként. Világviszonylatban is köz­ismerten legolcsóbb módja az olajszállításnak a csőve­zetéken történő továbbítás. A mi esetünkben is — Algyő —Százhalombatta vonatko­zásában — egyértelműen megmutatkozik a vezeték megépítésének gazdaságossá­ga. Felmerül azonban a kér­dés: miért csak 15,5 száza­lékkal csökkent a költség a vasúti szállításhoz képest. Nem túl kevés ez a mérsék­lődés? Véleményem szerint kevés. Szabó János termelési osztályvezető 8 I Vitairat Vietnamról Ha meggondolom, bizony Vietnamról — sajnos — a fiam is sokat tud. Pedig mindösse öt éves. Bizony a maci után néhány perccel, a híradó első képeiben esté­ről estére megszólalnak la­kásunkban a fegyverek. Ta­lán már nem is vesszük ész­re. De a gyerek kíváncsi, kérdez, meg kell neki mon­dani, hogy egyik bácsi mi­ért lő a másikra- Melyik a jó bácsi — és miért rossz a rossz? Peter Weiss oratóriumá­nak eléggé nem méltatható erénye, hogy nagyon sok újat mond el a vietnami nép harcáról, és az okokról. — Visszanyúl a történelembe és logikusan levezeti egy nép évszázadokon keresztül tartó harcát létéért, nemzeti függetlenségéért. Amikor úgy gondoljuk, hogy erről a háborúról már szinte min­dent tudunk, Peter Weiss hozzá tud tenni még ehhez a képhez, tud újat mondani, tud alapvető összefüggése­ket megvilágítani, olyanokat is, melyekre eddig nem gon­doltunk. S teszi ezt olyan drámai hőfokon, mely nem­­csak érzelmileg, de érzelmi­­leg is állásfoglalásra késztet minden becsületes embert Nehéz műfaj az oratóri­um, koncentrált figyelmet, aktív gondolkodást igényel. De ami a darab, és a kitűnő előadás erénye, az a műsor összeállításban kissé visszá­­jára fordult- Ezt a friss savat igénylő, nagyon elgon­dolkodtató, közel másfél órás darabot, véleményem szerint nem volt szerencsés este fél tizenegykor kezdeni. Az oratóriumot a Nemzeti Színház neves színészekből álló nagy létszámú együttese vitte a rádió mikrofon­ja elé, Major Tamás rendezésében. SzóHcTo^, szép szavak! Fi­ni «-át »z érkezett az ama­­tőr irodalmi színpadok és színjátszók országos verse­nye. A vetélkedőre 660 cso­port jelentkezett, a járási, városi és megyei döntők után most a megyék és a főváros legjobbjai a rádió mikrofonja előtt mutathat­ják be műsoraikat. Vasárnap délelőttönként a Petőfi adón öt-öt együttes jelentkezik. Az első bemutató most vasárnap zajlott le, ezen a tatabányai Népház színjátszó együtte­se, a szombathelyi tanítókép­ző intézet irodalmi színpada, a csornai határőrk­éi­­let irodalmi színpada, a győri irodalmi szín­p­ad és egy kisközség. Külsővat szín­játszó együttese vett részt. A mintegy kétórás produk­ciót az jellemezte, hogy minden csoport t­artalmas produkcióval jelentkezett. — Ann technikai tudásban, fel­­készültségben hiányzott, azt pótolta a frissesség, a ját­szani tudás, és a mondani mérés-A legtartalmasabb és egy­ben legszínvonalasabb pro­dukciót a tatabányai bá­­nyász- együttes mutatta be- A zsűri őket javasolta a június 14-i döntőbe­ (Fuku­­zava: Zarán­dok ének, rendez­te Éles Béla). A győriét munkája (Cso­konai Dorottyája) jó játék, de gondolati tartalmában nem érte el a többi produk­ció színvonalát. Említésre méltó a fiatal falusi együttes Külsővat községből akik, noha technikailag ke­vésbé képzetten, de nagy hit­­tel és ás­ás­sel mutat,ak­ái egy ballada­ hangvételű, né­m­ ihletű játékot. (Tamási Áron: Szép Domokos Anna.) .4 szarrhathom­­ok szellemes fi«cz­»áll’'tá«a, a saccs, a köz­hely, a tartalmatlan szórako­zás ellen emeli hangját A hatórérpövilt*és a katonaélet problémáiról készített össze­állítással szerepelt. . — treraböczky

Next