Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-21 / 300. szám
XXVI. évf. 300. sz. 1972. dec. 21., csütörtök. PedagógusképzésA z állami oktatás helyzetéről és feladatairól szóló — 1971. június 15-i — párthatározat kimondja: a kötelező általános iskolai oktatás színvonalát minden módon növelni kell. Meg kell szüntetni a nagy nívóbeli különbségeket a nagyvárosi és kisvárosi, a városi és falusi, a falusi és tanyai iskolák között. A középiskolák és a felsőfokú oktatás színvonala sem emelhető mindaddig, míg a legkülönbözőbb felkészültséggel érkeznek oda a tanulók, de a munkás és paraszt családokból is csak akkor növelhető a középiskolákban és egyetemeken tanulók száma, ha az alapfokú oktatás mindenkinek egyformán és egyaránt biztosítja a megfelelő és egységes alapműveltséget. Az alapfokú oktatási intézmények közötti különbségek tárgyiak és személyiek. A tárgyiakat illetően már napjainkban is arra törekszik az oktatási költségvetés, hogy a kisiskolák hátránya szertári felszereltségben, szemléltető eszközökben és magukban az iskolatermekben is csökkenjen, illetőleg végő soron szűnjön meg. A színvonal emelésének azonban legdöntőbb feltétele maga a pedagógus, a nevelő felkészültsége. A párthatározat arra ösztönzi az állami szerveket, hogy mielőbb teremtsék meg az egységes pedagógus-képzést, s az óvodáktól a tanárképző főiskolákig egységesen és magasabb színvonalon történjék a nevelők képzése. Ideje például, hogy az óvónőket ugyanolyan pedagógusoknak tekintsük, mint a tanítókat és tanárokat, és megszüntessük azt a hamis hierarchiát, ami a pedagógus társadalmon belül és közvéleményünkben is egymás fölé helyezi őket. Miután valamennyi gyermekkorcsoport nevelésének adott a sajátos nehézségi foka, ez a különbségtétel, méltánytalan és idegen társadalmunktól. A pedagógusképzés új koncepciója már érvényt szerez a korszerűbb értékítéletnek: az óvónőképzőket ugyanis a tanárképző főiskolák kihelyezett intézményeivé emeli, s ezzel szervezetileg és tartalmilag, tehát felkészültségük színvonalában is közelebb kerülnek a különböző pedagógus rétegek egymáshoz. Jellemző a pedagógusképzés alapjainak összehangolására és egységesítésére, hogy a felsőfokú óvónőképzők, a tanítóképző főiskolák és a tanárképzők egyaránt azonos órarendben tanítják a jövő évtől kezdődően a pedagógiai és a pszichológiai tantárgyakat. Más korosztályra alkalmazottan, de ugyanazt tanulja az óvodai és az általános iskolai nevelőmunkára készülő pedagógus, s ezzel a nagyobb szakmai-emberi megértés, és „egy nyelven beszélés” lehetőségére is alkalom nyílik a pedagógusok között. Ez a tény óriási jelentőséggel bír a családok számára, a gyermekek egységes és színvonalas nevelése szempontjából. Az óvodai oktatás-nevelés rangjának emelésén túl a tanítóképző intézetek régi vágya is teljesül — a párthatározat alapján — a közeljövőben. A tanítóképző főiskolák a tanárképző főiskolák kihelyezett főiskolai karai lesznek, s szoros kapcsolatba kerülnek egymással. A cél ismét csak az egységes és magasabb színvonalú általános iskolai oktatás megvalósítása, ezért tanul azonos tankönyvekből a tanítóképző és a tanárképző főiskola hallgatója egyaránt. A tanítóképző főiskolákon olyan speciálkollégiumi rendszert alakítanak ki a 72—73-as tanévtől, amely lehetővé teszi, hogy a három év alatt önkéntes választás alapján jó-ki szakosodjon, és az általános oklevele mellett ének, zenei, rajz, idegen nyelvi, diákotthoni nevelői szakképesítést is szerezzen. A párthatározat szellemében a pedagógusképzésben a túlterhelés minden megnyilvánulását — például a szaktárgyi sovinizmust — erőteljesen és következetesen el kell hárítani, mert a hatalmas anyagmennyiség már gátolja a hallgatók aktivitását, önálló kezdeményezését és alkotó tevékenységét, mert gátolják a sokirányú szellemi érdeklődés kibontakozását, az önállósulási törekvést, és végső soron attól riasztják el a pedagógusjelölteket, amiért lelkesedniük kellene. Ahhoz, hogy a pedagógus társadalom a közoktatás színvonalát emelni tudja, szüksége van arra, hogy már a tanulás, a felkészülés időszakában, de természetesen , később is, legyen ideje az állandó művelődésre. Az egységes általános iskolai nevelő munka színvonalának emelése csakis ilyen módon valósítható meg. Ha azt szeretnénk, hogy minden gyerekünk — éljen bárhol az országban és bármilyen foglalkozású családban — egységesen hozzáférjen a korszerű tudáshoz, elsősorban ennek megvalósítóit, a pedagógusokat kell segítenünk nagy feladatok elvégzéséhez. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 80 FILLÉR Kádár János és Losonczi Pál tegnapi programja Moszkvában• A Szovjetunió fennállásának félévszázados jubileuma alkalmából Kádár János vezetésével Moszkvában tartózkodó magyar párt- és állami küldöttség, — amelynek tagjai: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Rapai Gyula moszkvai nagykövet — tegnap a koradélutáni órákban koszorút helyezett el a Lenin-mauzóleumnál és az ismeretlen katona sírjánál. A magyar delegáció először a Lenin-mauzóleum előtt helyezte el koszorúját, amelynek szalagjára a következő mondatot írták: „Dicsőség Leninnek, a szovjet állam megalapítójának”. Ezután a küldöttség „Dicsőség a népek szabadságáért elesett szovjet hősöknek” feliratú koszorút helyezett el az ismeretlen katona síremlékén, amely néhány száz méterre a mauzóleumtól, ugyancsak a Kreml falai alatt van. A koszorúzáson szovjet részről jelen volt Nyikolaj Bajbakov szovjet miniszterelnökhelyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, Vlagyimir Sauro, az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetője, valamint az SZKP Központi Bizottságának több felelős munkatársa, továbbá Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Magyar részről jelen volt Monori István követ-tanácsos, a moszkvai magyar nagykövetség más vezető beosztású munkatársai, valamint Papp László, hazánk állandó KGST-képviselőjének helyettese. A magyar párt- és állami küldöttség tegnap látogatást tett a szovjet képzőművészek „Hazánk — a Szovjetunió” című jubileumi kiállításán a „Manyezs” kiállítóteremben, ahol kedden nyitották meg a szövetséges köztársaságok e nagy képzőművészeti seregszemléjét. A vendégeket Jurij Koroljov, a Szovjet Képzőművészek Szövetségének titkára és Nyikolaj Smidt, a kiállítási csarnok igazgatója kalauzolta végig a termeken. A küldöttség csaknem másfél órát töltött a „Hazánk — a Szovjetunió” című kiállításon, de így is csak a 2500 műalkotás egy részét tudta megtekinteni. Távozásakor Kádár János a küldöttség nevében az alábbi szavakat írta a vendégkönyvbe: „Gratulálunk, további sikereket kívánunk a szovjet művészeknek, akik a legméltóbban, alkotásaikkal ünneplik a nagy évfordulót, a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulóját. Pia: Elvtársi, szívélyes fogadtatás Tallinnban Az életszínvonalpolitika érvényesülése Szolnok megyében Szerényen, odaadással Több áru, nagyobb választék játszva tanulni, kulturáltan szórakozni A bírósági szervezet új törvénye Életcéljuk a katonai hivatás Az üzletek ünnepi nyitva tartása Negyvenmillióba került Tegnap a 4-es számú főútvonal törkszentmiklósi átkelő szakaszát is megnyitották a forgalom előtt. Az elmúlt év tavaszán terelték el a közlekedést erről a 4,2 kilométer hosszú útszakaszról. Útalapot, ágyazatot és burkolltot kapott. A most átadott tizenhárom méter széles útszakasz építése negyvenmillió forintba került. Elkészült, és átadták a forgalomnak a 4-es műúti Kisvárda—Tiszabezdéd közötti szakaszát is. Az újjáépített út burkolatszélessége hét méter, padkaszélessége—2 méter. A vasúti sorompókat és az éles kanyarokat kiiktatták, a kerékpárokat és a lovasfogatokat eltiltoták az út használatától. Automata telefonközpont Tegnap ünnepélyesen forgalomba helyezték az új automata távhívó telefonközpontot Gyöngyösön. A központ lehetővé teszi, hogy a gyöngyösi telefonelőfizetők közvetlenül tárcsázzák a budapesti illetve az országos távhívó hálózatba már bekapcsolt vidéki telefonelőfizetőket. Egyidejűleg ezer állomással bővítették a gyöngyösi automata központot. 1973-ban a gyöngyösi távhívó főközponthoz a Mátra üdülő területeit —• ■ Mátraszentimre, Galyatető, Mátrafüredig bekapcsolják. Emléktábla Erdei Ferencnek Makón, a Vörös Hadsereg útja három szám alatt levő ház falán tegnap emléktáblát avattak. Márványba vésett sorok hirdetik, hogy ebben az épületben született a város jeles fia. Erdei Ferenc akadémikus, a magyar nép felemelkedésének forradalmi harcosa, a parasztság sorsának kutatója, író, tudós és államférfi. Az emléktáblán helyezték el Somogyi Árpádnak Erdei Ferencről készített domborművét is. Árvízkárok helyreállítása Az 1970. évi Szamos—Tisza közi árvíz sújtotta terület újjáépítésének helyzetéről tájékoztatták tegnap a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Végrehajtó Bizottságát. A károk helyreállítása szervezett munkával haladéktalanul megindult, s a lakóházak felépítése — 15 kivételével — lényegében befejeződött. Teljesen befejezték a mezőgazdasági üzemekben keletkezett károk helyreállítását: 32 kisebbnagyobb létesítményt és 42 szolgálati lakást építettek újjá. Helyreállították a közutakat, s a tervezett víz- és csatorna közművek fehérgyarmati csatornahálózat kivételével szintén üzemelnek. A programnak megfelelően halad a kereskedelmi egységek helyreállítása. Ilyet már átadtak, 23 építése folyamatban van. Negyvenkét településen összesen mintegy 100 kisebbnagyobb közintézményt — iskolákat, óvodákat, művelődési otthonokat — kell újjáépíteni 265 millió forintos költséggel. TUDÓSÍTÁSOK ® HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK1--- HÍREK Nagygyűlés és a DNFF megiakulásának évfordulója alklmából A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT és az Országos Béketanács tegnap szolidaritási nagygyűlést rendezett a Medicor Műveknél a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásának 12. évfordulója alkalmából. Kiss Károly, a SZOT és az OBT alelnöke nyitotta meg az ünnepséget, Bencsik István, a Hazafias Népfront főtitkára mondott ünnepi beszédet. Ezután a DVK ideiglenes ügyvivője köszönő szavakkal szólt arról, hogy a magyar kormány, majd társadalmi és tömegszervezetek, mozgalmak egész sora nemrégiben nyilatkozatban, illetve állásfoglalásban támogatásáról biztosította a VDK kormányának október 26-i és a DVK kormányának október 28-i nyilatkozatait a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról. A nagygyűlésen levélben juttatták kifejezésre a vietnami nép iránti szolidaritást, a tiltakozást az indokínai háború ellen. Tondcs VB ülések Kevés a tanterem Szolnokon A Szolnok Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnapi ülésének egyik napirendi pontjaként a városi tanács vb művelődésügyi osztályának irányító, ellenőrző és hatósági tevékenységével foglalkozott. A témáról készült jelentés egyebek között a szolnoki iskolák és a művelődésügyi osztályhoz tartozó egyéb intézmények személyi ellátottságával és a szakmai felkészültség helyzetével foglalkozott. Az általános tendenciához hasonlóan Szolnokon is magas a nők aránya a pedagógusok között, de a vezetésben betöltött szerepük egyre inkább megközelíti a tényleges arányt. Az 1969. évi 40 százalékkal szemben jelenleg már a szolnoki általános iskolai igazgatók több mint 58 százaléka nő. Az igazgatóhelyettesek között ez az arány már 75 százalék. A szakrendszerű oktatás Szolnokon gyakorlatilag teljes (99,5 százalékos), ez kedvezőbb a megyei és az országos helyzetnél. Az óvodai igények — mint ismeretes — jelentősen megnövekedtek az utóbbi években, ez gondot okozott Szolnokon is, bár tíz nagyobb városról készült összehasonlító vizsgálat szerint a megyeszékhely az 1000 lakosra jutó 34 óvodai hellyel a második helyet foglalja el. Az első osztályba lépő gyerekek közül 75,2 százalék járt óvodába. Ez az arány lényegesen kedvezőbb az országos 56,4 százaléknál. Sikerrel járt az óvodát nem látogató gyerekek részére szervezett iskolai előkészítő, amelyben az idén 202-en vettek részt. Felnőttoktatás tekintetében egyébként Szolnok 518 tanuló felnőttel első helyen áll az említett tíz város között A városi általános iskolai oktatás legsúlyosabb problémája a tanteremhiány. A váltakozással használt tantermek tekintetében országos viszonylatban is a legrosszabb helyzetben lévők között van Szolnok. A végrehajtó bizottság tagjai a vita után határozatot hoztak, amelynek leglényegesebb pontja szerint a városi tanács vb művelődésügyi osztályának az MSZMP Központi Bizottsága 1972. június 14—15-i ülésén hozott határozatának alapján intézkedési tervet kell kidolgoznia a szolnoki állami oktatás fejlesztésének feladatairól. A személyzeti munkáról tárgyaltak Ülést tartott tegnap Karcag város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága, amelyen egyik napirendi pontként jelentés hangzott el a tanácsi apparátus helyzetéről, valamint a személyzeti munkáról. A városi tanács apparátusában 63 ember dolgozik — mint az ülésen elhangzott — döntő többségük alkalmas feladatai ellátására. Az utóbbi időben növekedett a fluktuáció. Két év alatt huszonegy ember távozott más munkahelyre, közülük tízen a vállalatoknál kapott magasabb fizetés miatt. A Városi Tanács lehetőségeihez mérten gondoskodott a dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsüléséről. Ez évben a dolgozók nyolcvan százaléka részesült soron kívüli fizetésemelésben, a múlt évben százezer, az idén százhúszezer forint összegű jutalmat fizettek ki. Az 1971-ben alapított „Tanácsi Közszolgálati Munkaviszonyért’” emlékplakettet és elismerő oklevelet negyvenhét dolgozó kapott — arányosan a tanácsi munkában eltöltött idővel. A jelentés további részében a tanácsi apparátus iskolai végzettségéről, valamint az kádermunkáról, a káderutánpótlás problémáiról szólt. A jelentést követően a tanácsi dolgozók bérezése és a sajnálatos fluktuáció körül alakult ki a vita. Egyesek elítélik az elvándorlókat, akik „ugródeszkának” tekintették a tanácsi munkát, mások elfogadható érvekkel magyarázták az egykori dolgozók munkahelyváltoztatását. A felsorolt példák egyöntetűen azt bizonyítják, hogy az egyes felsőfokú végzettséghez kötött munkakörökben mindössze 20—30 százalékban gyakorolható az egyetemen megszerzett tudásanyag, míg vállalatoknál megfelelő beosztásban erre több a lehetőség. Okokként említették még a szabad szombat hiányát, valamint, hogy hasonló munkakör betöltése a vállalatoknál nagyobb fizetéssel jár. A jelentést követő vita után a Végrehajtó Bizottság elfogadta a határozati javaslatot, amely megjelölte a hiányosságok megszüntetésének járható útját, nagy jelentőséget tulajdonítva többek között a káderek tervszerű nevelésének. j