Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-20 / 66. szám

1971. március 20. T SZOLNOK MEGYE NÉPLAP Karcagi jegyzetek (3) Minden munkáskézre szükség Karcag lakossága a ’60-as években ezerhatszázzal csök­kent. Ezt a folyamatot csu­pán az ipar fejlődése tudta megállítani. Az arányok vál­tozását jól érzékelteti, hogy 1973-ban a város ipara 1 mil­liárd 247 millió forint terme­lési értéket állított elő, me­zőgazdasága pedig 462 milliót. Ugyanakkor a mezőgazdaság­ban körülbelül ezerrel töb­ben dolgoztak, mint az ipar­ban. Az eljáró dolgozók szá­ma a hat évvel ezelőtti 1300- ról mintegy 300-ra csökkent. Még mindig van szabad munkaerő, becslés szerint A szakmunkás utánpótlás nem elegendő. Javítaná a helyzetet, ha a szakmunkás­képző intézet a következő öt­éves tervben kollégiumot kapna. Jelenleg a jóváhagyott létszám százhatvan, a való­ságban azonban csak százhu­szonhárom tanulója van az intézetnek, s közöttük egyet­len érettségizett sincs. A SZIM, azaz a Szerszám­gépipari Művek karcagi gyár­egysége a Híradótechnikai Vállalat mellett talán a leg­alkalmasabb arra, hogy Kar­cag iparát reprezentálja. Molnár Ferenc, a karcagi gyáregység igazgatója nem csupán a jelenről beszél, fel­idézi azt is, hogy miből nőtt naggyá ez az üzem. —• A kezdetek 1949-re nyúl­nak vissza. Ekkor létesült a Lippai Mihály személyzeti vezető, ő a gyáregység párt­titkára. A munkássá válás nehézségeiről kérdeztem. — Ennek az útja nálunk más, mint sok új üzemben — mondta — hiszen itt zöm­mel szakmunkások dól­l’óz­nak, akik nem közvetlenül a mezőgazdaságból, vagy a háztartásból jönnek. Legfőbb utánpótlási forrásunk a szak­munkásképző Intézet. Az üzemben az átlagéletkor 25 év körül van. Nálunk a mun­kássá válás más útját kell megjárni. A gyakorlat nél­küli fiatalok még nem kész munkások, csak a lehetőség van meg bennük. Kevés a szakemberünk is, összesen nyolc dolgozónknak van fel­sőfokú végzettsége. Próbá­lunk szerződést kötni egy­­ezer emberről lehet szó. Szinte kizárólag csak szak­képzetlen nők. Az ipar azon­ban rájuk is igényt tart, te­hát számuk gyors csökkenése várható. Dr. Németh László, városi tanács vk a pénzügyi-, terv- és munkaügyi osztály vezetője elmondotta, hogy el­sősorban a ruhaiparban vár­ható jelentős munkaerőkeres­let. De a PHYLAXIA Oltó­anyagtermelő Vállalat letele­pülő gyáregysége is körülbe­lül 300—350 munkás foglal­koztatását tervezi. A Híradó­technikai Vállalat mintegy kétszázzal növeli a munkás­létszámot. gépállomás a városban. Utá­na mezőgazdasági gépjavító üzemmé alakult, ezt 1969- ben átvette a SZIM, amely országos nagyvállalat, össze­sen nyolc gyáregysége van. — Mondana néhány adatot a fejlődés érzékeltetésére? — Az átvétel évében 264, tavaly viszont már 419 ember dolgozott a gyárban. Idei ter­vünk szerint el kell érnünk a 468-as létszámot. — Mit gyúrjanak? — A könnyűvasszerk­ezeti profil az alapvető, a másik, a szerszámgépalkatrész- és gépegység gyártás már a SZIM keretein belül alakult ki. A szerszámgépgyárak nem mammutüzemek, viszont munkájuk rendkívül nehéz, magas minőségi követelmé­nyeknek kell megfelelniük, temistákkal, de ez elég ne­hezen megy. Kilencven meg­kérdezett diák közül csak hárman vállalták, hogy Kar­cagra jönnek. A munkásván­dorlás abszolút számokkal mérve nagy, hiszen kilenc­­venketten jöttek és hetven­heten léptek ki tavaly, de a városban mégis a legalacso­nyabbak között van. — A pártszervezet milyen helyet foglal el a gyáregység életében? — Alapszervezetünknek hatvanöt tagja van. Az átlag­életkor magasabb, mint az üzemben, 38 év. A párttagok zöme a törzsgárdából, az üzem stabil „magjából” ke­rült ki. A fizikai és az alkal­mazotti létszám aránya a pártszervezetben 50—50 szá­zalék, tehát növelnünk kell a fizikai dolgozók számát. A gyáregység további fejlődésé­ben elsősorban a stabil törzs­gárdára és a kommunisták­ra számíthatunk. Karcagon egy állami gaz­daság és öt termelőszövetke­zet van. A város egyik legré­gibb és egyik legerősebb a Lenin, amelynek jogelődje 1949. március 1-én alakult. Jelenleg 883 tagja van, közü­lük 594-en dolgoznak. Az át­lagos életkor viszonylag ala­csony, 42 év. A szövetkezet 7 ezer 500 hektáron gazdálko­dik. Fő „profilja” a növény­­termesztés és az állattenyész­tés. Megalakulása óta foglal­kozik rizstermeléssel, 1973 óta a rizstermelés gesztorgaz­dasága. Az egy főre eső évi kereset pontosan 29 ezer 574 forint. — De az őszi szezonban há­rom hónapig nincs vasárnap — mondja Oláh János elnök. A vasárnapokról és ünnepna­pokból összesen 3 ezer 500 munkanapot teljesített a tag­ság. A kereset nyolc év alatt 20—30 százalékkal növeke­dem. Milyen a tagok szakkép­zettsége? — Négyszázhatvanan ren­delkeznek szakképzettséggel. A szövetkezetben hat egye­temet végzett szakember dol­gozik. Bíznak a fiatalokban — Mit tesz a tsz a fiata­lokért? — Először is bízik bennük. Van harminc év alatti ága­zatvezetőnk. A szakosított sertéstelep mindhárom ve­zetője 30 éven aluli. Egymil­lió forintot fordítottunk la­kásépítési alapra. Az ötéves kamatmentes hitelt eddig ti­zenheten vették igénybe. Most klubot akarnak építeni, ebben is segítünk. — Milyennek ítéli ezt az évet? — Jó átlagosnak. Ért ben­nünket veszteség, például a száj- és körömfájás miatt, vagy azért, mert 450 hold cu­korrépánkat kifújta a szél, de más területeken igen jók az eredményeink: búzából hek­táronként 41, kukoricából 50, takarmánygabonából 38 má­zsát takarítottunk be. Az egy tehénre jutó hozam 3 ezer 3 liter. A legtöbb ágazatban jobbak az eredményeink, mint tavaly. Eistey András (Folytatjuk) Gépállomásból modern nagyüzem Kevés a szakember Megszólalnak a megrendelők Egy túra járat tapasztalatai Hajnali három óra. A szállítási csoport dolgozói a műszak végén tartanak­: előkészítették húsz túrakocsi rakományát, átlagban húsz mázsát, betérnek egy-egy feketére az irodákba, öt óra. Már csak három kocsi van hátra. Beülök az egyik­be. A vonal: Szajol, Törökszentmiklós, Tiszatenyő, Hék. Világosodik, amikor a szolnoki vágóhídról kigördül a ROBUR FK 3065 rendszámú gépkocsi. Vezetője Nagy István, kísérője Varga Gyula. Négy év óta dolgoznak együtt, ahogy ők mondják „bizalmi állásban”. Tizennyolc helyen jártunk. Tőkehúst és hentesárut rak­tak le. Mindenütt érdeklőd­tem: a megrendelő elége­dett-e a szállítmánnyal ? — Már megint nem hoztak füstölt árut? — tárja szét ke­zét a Finommechanikai Vál­lalat törökszentmiklósi gyár­egység konyhafőnöke, amikor meglátja a szállítmányt. — Pedig hetek óta rendeljük. Végül is mikor számíthatunk rá? — Sajnos, januárban válla­latunk karbantartási pihenőt tartott, akkor más vidékről­ hoztuk ide a kurens árukat is. Úgy tudom, hogy három új főzőüstöt és füstölő beren­dezést szereltek fel a vágóhí­don, így az elkövetkezendő hetekben füstölt árunk is bő­ven lesz — így Nagy István. — Ejnye-ejnye, már hány­szor szóltam azért, hogy a vá­góhíd differenciálja a tőke­hús megrendeléseket. Mi ezer gyermek élelmezését látjuk el, nem tudunk mit kezdeni a fejekkel és körmökkel, — fogad bennünket a mérlege­lésnél Szilágyi Jánosné, a tö­rökszentmiklósi napközisek­ étkezdéjének gazdasági veze­tője — hisz a kisgyerekek még a kocsonyát sem eszik. — Mijt van első- és hátsó lábbal, fejjel és anélkül is félsertés. Én sem értem, mi­ért nem­ veszik ezt figyelem­be a rakodáskor. Majd to­vábbítom a panaszt. A BGM törökszentmiklósi gépgyárának konyhájára mindenféle húst hoztunk, lá­bat és fejet is. A két utóbbi­ból többet kértek, mégsem kapták meg. ,­,Majd ,a nyá­ron?” — kérdezték rezignál­tam „Akkor már nem kell” — mondták határozottan. Bekopogtattunk olyan helyre, ahol nem várták a túrajárat szállítmányát, vagy éppenséggel mást rendeltek. Például a törökszentmiklósi ABC-áruház semmit nem kért, nultja tele van töltelék­áruval. Ami így megmarad vissza kell vinni a vágóhídra, meglehet, más helyeken meg kellett volna az áru.* Későn délután érkeztünk jelentését. Leadta az egy­mázs Útközben különös esemén­y Igazuk van, de a válla­latunk tevékenysége hármas­­irányú: felvásárlás, feldolgo­zás, értékesítés. Ezért is „kí­náljuk” portékáinkat. Persze ezt nem nekem kellene el­mondani mentegetőzik előt­tem a túravezető. — Már megint délfelé hoz­ták a húst? Reggel óta vár­juk. Mikor daraboljam, fel? Különben is ez a mennyiség kevés. És szombat este mit hoznak? Azt már csak hétfőn tudom mérni — sorolja pana­szát Mrena Ferenc, a tiszate­­nyői hússzék kimérője. — Jó, hogy itt értem önö­ket. Gyenge minőségű volt a múlt hónapban a disznósajt­juk. Tele van bőrrel. A csá­szárhús meg mióta bőr nél­küli maguknál? — állít meg bennünket Kósa Jánosné, amikor a Mezőhéken rakodunk le. — A félsertést és a marha­negyedet nem tudnák két­vagy többfelé vágni? Mi­nők nehezen boldogulunk a dara­bolással — mondják az egyik kis üzem konyháján. — Hát lehet, de ez nem szabályos, a túra és a kira­kodás norma szerint megy, most eltekinthetünk ettől, jó utunk volt, tíz perc előnyünk van... t * 3 telepre, a túravezető megírta a visszárut. y — mint írta — nem történt — szatmári —; A Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Tanszékének kísérleti telepén programozott salátatermesztéssel foglalkoznak. December óta már harmadik szakaszban szedik a salátát KAPA HELYETT Zöldséggyárak Kertészkedés ipari módszerekkel Egy szakember — aki a zöldségtermesztés és a köz­­gazdaságtan­ összefüggéseit egyaránt jól ismeri — kér­désemre, hogy tulajdonkép­pen miért nincs nálunk elég zöldség, visszakérdezett. Mi a fontosabb a húsleveshez ? A hatvanas évek második felében a lakosság alapellá­tását biztosító mezőgazdasá­gi ágazatok jövedelmezőb­bek lettek, emelkedtek a fel­­vásárlási áraik, s nőttek a be­ruházásokhoz nyújtott állami támogatások. A zöldségter­mesztést — központilag — nem fejlesztették, ráadásul a mezőgazdaságban jelentke­ző munkaerőhiány is a sok kézi munkát igénylő kerté­szeteket sújtotta legjobban. Szolnok megyében 1967. és 1973. között a termelőszövet­kezetekben felére csökkent a zöldségtermesztés területe. A „zsugorodó” hektárok mégsem okoztak visszaesést a termelésben, hiszen a fele annyi területen — intenzí­vebb gazdálkodással, keve­sebb munkaerő felhasználá­sával — változatlan mennyi­ségű, évente körülbelül 6,5 ezer vagon zöldséget termel­nek a megye közös gazdasá­gai. Csökkent a zöldséggel foglalkozó üzemek száma is, míg 1970-ben 97, az idén már csak 72 Szolnok megyei termelőszövetkezetben ter-A talajművelő, betakarító­­gépek vásárlására nyújtott központi támogatások és a felvásárlási árak emelése meghozta a hatását, ebben az évben a visszaesések után először, 8,9 százalékkal nő Szolnok megyében a zöld­ségtermesztés területe. Az egész ágazat átalakulását jel­zi, hogy várhatóan tovább csökken a zöldséggel foglal­kozó tsz-ek száma, a kerté­szetek átlagos területe pedig nő. A szakosodás javítja a gazdaságosságot: Rákóczif­al­ván és Cibakházán például évek óta nyereséggel ter­mesztik a hagymát, illetve a zöldborsót. Az időjárásra különösen érzékeny zöldségfajták nagy­üzemi termesztésének „nép­szerűtlenségét” többek kö­zött az is okozza, hogy jó évben a rekordtermés át­vevő híján a termelőknél romlik meg rossz évben pe­dig a szárazság miatt kiég­nek a palánták Ezért a sza­kosodás és a gépesítés mel­ Persze a zöldség termeszté­se sohasem lesz olyan egy­szerű mint a cukorrépáé. Folyamatosan, egész évben kell termelni, gondoskodni kell a bridxiiisártóö tárolásról. hús vagy a sárgarépa — és válaszolt is. — Feltétlenül a hús. Ezért először a folya­matos húsellátást kellett megoldani, elég kenyérga­bonát kellett termelni, a feldolgozóiparnak elég cu­korrépát kellett adni. Most jöhet a zöldség, mérnek zöldséget, és ezek között tizenhat olyan gazda­ság van, ahol száz, négy pe­dig olyan, ahol kétszáz hek­tárnál nagyobb földterüle­ten kertészkednek. Megkez­dődött­ a többi növényter­mesztési ághoz hasonló sza­kosodás: évről évre csökken az egy üzemben termelt zöld­ségfajták száma. A háztáji­ban, a kiskertekben, a hob­­by-földeken ugyanakkor egy­re több zöldséget állítanak elő, a szolnoki vetőmagbolt­ban már kétszer annyi kis­kertbe való vetőmagvat ad­tak el, mint tavaly ilyenkor, s a kerti szerszámokból se tudnak annyit rendelni, hogy el ne fogyjon. A zöldséggondok tehát nem is olyan egyszerűek. Me­gyénkben a közös gazdasá­gokban és a háztájiban évente több mint tízezer va­gon zöldséget termelnek, s ebből a megye fogyasztása nyolcezer vagon. Zöldség te­hát van, s a boltokban még­is bosszankodnak a házias­­­szonyok. lett az öntözés is olyan té­nyező, amely az alföldi ég­hajlati viszonyok között gaz­daságossá, „népszerűbbé” te­heti a zöldségtermesztést. A jövő útja tehát itt is az ipar­sz­er­ű termelési rendsze­rek kialakítása, olyan gépe­sített­, öntözött, rendszereké, amelyek ráfizetés nélkül tud­ják vállalni a környező vá­rosok, a konzervgyárak ellá­tását és termékeik megfelel­nek az export követelmé­nyeknek is. Ilyen zöldségter­­mesztési rendszerek kialakí­tására a Tisza völgyében, a kiskörei vízlépcső közelében minden lehetőség megvan. A magas színvonalú zöldség­termesztés műszaki, agro­technikai feltételeinek ki­dolgozására a megyei tanács illetékesei már tavaly fel­kérték a kecskeméti Zöldség­termesztési Kutató Intézetet. Az intézet javaslatai alap­ján hamarosan elkészülnek a megye leendő ,,zöldséggyárai­nak” részletes tervei, a fogyasztók, elsősorban a városok zavartalan ellátásá­ról. Hiába építünk világszín­vonalú „zöldséggyárakat”, ha­ megfelelő szállító jármű­vek, raktárak kuka más — a Szolnok megyeinél jobb kereskedelmi hálózattal ren­delkező — megyékbe kerül a friss zöldség. A városok lemaradását jel­zi, hogy Szolnokon a megyei átlagtól 18 kilóval kevesebb, 78 kiló az egy lakosra jutó évi zöldségfogyasztás. Lehet­ne ennél jóval több is, ha a megyeszékhelyen a mostani­nál több üzletben árulnának zöldséget A megyeszékhe­lyen ugyanis jelenleg fele annyi négyzetméteren áru­sít a kiskereskedelem zöld­séget, mint amennyit a bel­kereskedelmi normák elő­írnak. Ráadásul az üzletek többsége a belvárosban, a piac környékén van, a pe­remkerületek lakói a leves­zöldséget is kilométerekről viszik haza. Az idén meg­épülő Kassai úti és Zagyva parti ÁBC-áruház — ahol a KÖJÁL előírásoknak megfe­lelő zöldségárusító osztályo­kat rendeznek be — javítja az­ ellátást, de ez még min­dig kevés. Segítséget jelent az a két nagy teljesítményű tisztító­­feldolgozó-csomagoló gépsor is, amelyet a megyei élelmi­­szer kiskereskedelmi vállalat és a MÉK közösen vásárol a Belkereskedelmi Minisztéri­um támogatásával. A két géppel már ezen a nyáron nagy mennyiségű zöldséget csomagolnak, elsősorban a peremkerületek kis boltjai számára. A tisztított, higié­nikus árut — ez már valóban csak a kereskedőkön múlik — el lehet vinni a legkisebb vegyesboltba is. Az üvegházak A megyeszékhely és a vá­rosok téli, tavaszi zöldség­ellátását — ilyenkor van a legtöbb jogos panasz az el­látásra — a jövő évtől kezd­ve két, egyenként 60 ezer négyzetméter , alapterületű üvegház javítja. A Rákóczi­­falván és Jászfényszarun ál­lami támogatással megépülő üvegházak hosszú évekre megoldják a városok korai zöldségellátását. Méreteikre jellemző, hogy jelenleg az egész megyében összesen 17 ezer négyzetméter alapterü­letű üvegház van, s ezek na­gyobb része is — egyelőre — virágtermesztésre hasz­nálják. A gazdaságok érdekeltségei, fokozó központi intézkedé­sekkel, a kedvező hitelfelté­telek megteremtésével elhá­rult a biztonságos zöldségel­látás legnagyobb akadálya. A következő feladat a nagy­üzemi zöldségtermesztés mű­­­szaki-agrotechnikai bázisai­nak kiépítése, s ez néhány évig még eltart. A jelek sze­rint a kereskedelem lemara­dása a legnagyobb, s ennek felszámolásához — mielőtt megkezdődik a beígért zöld­­ségdömping — idejében kell hozzákezdeni. Pusztai £v4 A sok is lehet kevés Gépekkel, öntözéssel Csomagológépeket kap Szolnok

Next