Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

1977. január 9. Teke NB II A férfiak január 30-án, a nők február 13-án rajtolnak A Szolnoki MÁV NB I-ből kiesett férficsapatát az NB II Keleti csoportjába osztot­ták be. A csoporthoz tartozik még az NB III-ban bajnok­ságot nyert szolnoki Honvéd Gyulai SE valamint a Mis­kolci EMTE, az Egri Sparta­cus, a Szegedi Vasutas é­s Postás SE, a Debreceni MTE, a Vasas Ikarus, a Kecskemé­ti MÁV, az Ózdi Kohász, a Salgótarjáni Dózsa, a Ceglédi KÖZGÉP, a Hódmezővásár­helyi HÓDGÉP és a VEGY­­TERV együttese. A bajnoki rajt január 30-án lesz. A szolnoki csapatok sorso­lása, I. forduló (1.30.): Sz. MÁV—Debreceni MTE, Gyu­lai SE—VEGYTERV, II. (II. 6.): Kecskeméti MÁV—Sz. MÁV, Egri Spartacus—Gyu­lai SE, III. f. (II. 13.): Sz. MÁV—Salgótarjáni Dózsa, Ceglédi KÖZGÉP—Galai SE, IV. f. (II. 20): HÓDGÉP—Sz. MÁV, Gyulai SE­—Ózdi Ko­hász, V. f. (II. 27): MÁV— VEGYTERV, Vasas Ikarus— Gyulai SE, VI.­­ (III. 6.): Gyulai SE—Sz. MÁV, VII. f. (III. 20.): Sz. MÁV—Ceglédi KÖZGÉP- Szegedi Vasutas— Gyulai SE, VIII. f. (IV. 3.): Ózdi Kohász—Sz. MÁV, Gyu­lai SE— Miskolci ÉMTE, IX. f. (IV. 10.): Sz. MÁV—Vasas Ikarus, Szegedi Postás—Gyu­lai SE, X. f. (IV. 17.): Sz. MÁV—Egri Spartacus, Gyu­lai SE—Debreceni MTE, XI. f. (V. 8.) : Szegedi Vasutas— Sz. MÁV, Kecskeméti MÁV— Gyulai SE, XII. f. (V. 22.): Sz. MÁV—Miskolci ÉMTE, Gyu­lai SE—Salgótarjáni Dózsa, XIII. f. V. 29.): Szegedi Pos­tás—Sz. MÁV, HÓDGÉP— Gyulai SE. A női NB II. Keleti csport­­jában a Szolnoki MÁV mel­lett a Ganz MÁVAG, a Za­laegerszegi Danuvia, a Vasas Ikarus, a Kinizsi Sör, a Cse­pel, a Szentesi Vasutas, a Nyíregyházi TAURUS és a Szegedi DÉLÉP nyert beso­rolást. Az Sz. MÁV tavaszi sorso­lása, I. forduló (II. 13.): Szen­tesi Vasutas—Sz. MÁV, II. f. (II. 20.): Sz. MÁV—Kinizsi Sör, III. f. (II. 27.): Zalaeger­szegi Danuvia—Sz. MÁV, IV. f. (III. 6.): Sz. MÁV erőnyerő, V. f. (III. 20.): Sz. MÁV—Va­sas Ikarus, VI. f. (IV. 10.): Csepel—Sz. MÁV, VII. f. (IV. 17.): Sz. MÁV—Ganz MÁ­­VAG, VIII. f. (V. 8.): Sz. MÁV—DÉLÉP, IX. f. (V. 27.): Nyíregyházi Taurus—Sz. MÁV. Események Asztalitenisz, megyei fel­nőtt női—férfi egyéni baj­nokság, egyes, páros és ve­­gyespáros számokban: Szol­nok, Kilián György Repülő Műszaki Főiskola tormnacsar­­noka, 10. Kosárlabda, női, férfi osz­tályozó az NB II-be jutásért: Szolnok, tiszaliget­i sportcsar­nok 9. Egri Volán—Kerté­szeti Egyetem (női), 10.30: Lenánvárosi MTK-VM KÖ­ZÉRT (férfi), 1­2: Kecskeméti Műszaki Főiskola SC—Deb­receni ASE (női), 13.30: Bé­kési Áfész—Hernádi Tsz SE (férfi). Műjégpálya-avatás: Jászbe­rényiben, a hűtőgépgyári sportlétesítményeknél épült nemzetközi méretű műjégpá­lya ünnepélyes átadása, 9. Az MJSZ ál­tán összeállított másfél órás műsorban fellép­nek a sportág kiemelkedő hazai képviselői is. Vívás, országos I. osztá­lyú párbajtőr-verseny: Szol­nok, Véső utcai MÁV-csar­­nok 9.30. Közgyűlések: Kenderesi MEDOSZ, művelődési ház 8.30; Kengyel, Tanács 8.30; Rákócziújfalu, Tanács 9. Idegenben szerepelnek: A Sapdlnloki Vízügy vízilabdá­zói a Felszabadulási Kupa I. fordulójában a fővárosiban a Bp. Építők ellen. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Kosárlabda megkezdődött az osztályozó Tegnap Szolnokon a tisza­­ligeti sportcsarnokban négy női és négy férficsapat rész­vételével megkezdődött a harc az NB II-be jutásért. Mivel két szegedi együttes egyesült, a Magyar Kosár­labda Szövetség úgy határo­zott, hogy a szolnoki csoport­ba beosztott Hódmezővásár­helyi VSE osztályozó nélkül jut a magasabb osztályba. Helyette az NB III ötödik helyezettje, a Kecskeméti Műszaki Főiskola SC került a csoportba. A kecskemétiek a törökszentmiklósiak BAR­­NEVÁL csapatával azonos pontszámot értek el az NB III-ban, s csak az egymás el­leni eredményük alapján előzték meg a miklósiakat. Az első napon az NB II utolsó helyezettje, a Debrece­ni ASE minden megerőltetés nélkül nyert a Kertészeti Egyetem ellen. A másik női mérkőzésen az Egri Volán csak hosszabbításban tudta kicsikarni a győzelmet a kecskemétiek ellen, akik a találkozó végére elfáradtak. A férfiaknál meglepetésnek számít az utolsó helyezett Hernádi Tsz SE nagyarányú veresége. A Békési Áfész csak a második játékrészben tudta megszorítani ellenfelét. Eredmények, női: DASE— Kertészeti Egyetem 52:29 v.: dr. Frizzi, Nemessányi. Ld: Czine 20, Elek 10, ill. Bak 8. Egri Volán—Kecskeméti Műszaki Főiskola SC 49:43 v.: Vitéz, Simó. Ld: Haladay 13, Papp 9, ill. Szentesiné 15, Kontráné 9. Férfi: VM KÖZÉRT—Her­nádi Tsz SE 97:47 v.: Simó, Vitéz. Ld: Sz. Trapek 22, Sá­­rosi 20, Reisinger 16, ill. Cserjés 16, Valentin 14. Leninvárosi MTK—Békési Áfész 76:73 v.: Nemessányi, dr. Frizzi. Ld: Kapczár 21, Jávorszky I. 17, Szabó 8, ill. Lipcsei, Pocsai 17—17, dr. Papy 15. A kezdők még cérnavékonyak, de van még idő az erősödésre (balra) Az »öregek" súly­­lókkal erősítik iz­maikat (jobbra). (Fotó: Novák) A hideg idő elűzte a vi­zekről az evezősöket, ám a vízi sportágak versenyzői télen sem pihennek. A Szolnoki Vízügy kajak-ke­nusainak a Tisza-parti csó­­nakház földszintjén tanme­dence, az emeleten pedig kondicionáló terem szolgál­ja téli felkészülését. A mintegy 160 — kezdő és ha­ladó — versenyzővel Nagy György, Deme József, Fol­­láth János és Várkonyi Gé­za foglalkozik. Nagy György vezetőedző és Deme József a napi edzésprogramot beszéli meg 7 HÚSZ ÉV EGY ÉREM NYOMÁBAN Ha valaki Szolnokon szé­pet álmodik a vízilabdáról, még mindig Borost, Kani­zsát, Hasznost látja a vízben. Aranycsapat, aranyos álom... A medencében olimpiai baj­nokok, a lelátón ötezer em­ber. Kell-e több egy tizen­éves fiúcskának ahhoz, hogy szenit fogadalmat tegyen: az ő vitrinjében is ott csillog majd egy olimpiai érem! És a merész terv megvalósítá­sára tessék, itt van az egész fiatal élete. Pintér István erre esküdött fel, amikor 1956. április el­sején belépett a Damjanich uszoda kapuján. Aztán húsz év múlva már-már nyújtot­ta a kezét a montreali repü­lőjegyért. Az olimpiai sze­replés azonban csak álom maradt. Erről beszélgettünk a népszerű játékossal, abból az alkalomból, hogy har­minckét évesen kijelentette: vége! . A felnőtt csapatban töb­bek között Boros, Kanizsa, Hasznos, Koncz, Brinza. Az ifiben Urbán Lajos, Kiss, Nemes, Szabó, Molnár és én. A legjobb eredményünk a harmadik hely volt a Kom­­jádi kupában, de bármelyi­künk kitette volna a lelkét az edzéseken, hogy a nagyok közé jusson. Nekem 1963-ban sikerült: tagja voltam az OB II-ben második helyezett Dózsának, aztán 1964-ben benne voltam a „kalapban” amikor az eddigi utolsó baj­nokságot nyertük az OB I- ben­. — Mi volt a titka az aranycsapatnak ? — Tulajdonképpen semmi és mégis nagyon sok. Ami­kor edzeni kellett, tréningez­tünk orrvérzésig. És ami­kor szórakozni kellett, örül­ni egymásnak — akkor örül­tünk teljes szívből. Ebben múltuk felül a mai fiatalo­kat. Számunkra felejthetet­len élmény volt egy Bala­­ton-átúszó bajnokság is. Már hetekkel korábban gyűjtö­gettük a sátorcövekeket, ter­vezgettünk, szedtük össze a pénzt a kirándulásokra. A közelmúl­tban a lengyel Tát­rába utaztunk téli sítúrára. Az egyik ifjú emberkéinek úgy kellett könyörögni, hogy jöjjön, segítsen összepakolni a síléceket. Nekünk az uszoda jelentet­te az életet. Itt edzettünk, utána itt kiszorítóztunk órá­kon át, majd itt kártyáz­tunk és itt is udvaroltunk. Most, ha vége az edzésnek, a fiúk percek alatt elspric­­celtek a víz környékéről. — Úszóversenyek: volt rá példa, hogy a vidék legjobb­jai, az egri úszók mögött a második helyet is képes volt megszerezni a pontverseny­ben a szolnoki vízilabda-csa­pat. — Igen. Kanizsa jól úszott gyorson és Komcz is verhe­tetlen volt a spriintszámudk -­ban. Én kétszáz háton egy ízben második lettem, Már­­tonfi mögött az országos vi­dékbajnokságon. Hasznos távúszásban, Kuczor a pillan­gón remekelt. Hát ez most nincs. De más volt a Szellem a mérkőzések alatt is. Egy ízben — emlékszem tizen­kilenc éves voltam — vala­mi meggondolatlanságért ki­állított a bíró. Boros Ottó utánam úszott a kisvízbe, és ha elkap, talán meg is ver. Ennyire akartak nyerni a nagyok. — Térjünk vissza az ön pályafutására. — A huszonegy fős válo­gatott keretnek 1965-ben let­tem tagja. Három évig vol­tam a legjobbak között, ez alatt megjártam Kubát, Egyiptomot. Nagy világver­senyekre azonban nem ju­tottam, sőt amikor a válo­gatott Mexikóba utazott az előolimpiára, csendbe kike­rültem a keretből. Pedig a játékostársak szerint abban az időben én voltam a leg­jobb úszó-bekk. A Dózsa sze­kere itthon egyre jobban dö­cögött, 1970-ben ugyan má­sodikok lettünk, de aztán 1972-ben jött a kiesés az OB 1-ből. Visszakerültünk, s úgy tűnt, kissé jobban men­nek a dolgok, de ez csak lát­szat volt. Több játékos meg­állt a fejlődésben.­­ Aztán ismét olimpia kö­vetkezett: 1976-ban Montreal.­­ Rajki Béla szövetségi kapitány nem titkolta, hogy nem tetszik neki a túl ke­mény játékstílusom. Amikor Gyarmati Dezső vette át a marsall-batot, kissé meg­könnyebbültem, hiszen ellene még játszottam. Fel is fi­gyelt rám, 1975-ben közölte, hogy kivisz Moszkvába, az­tán meglátja, megállom-e a helyem. Három gólt lőttem, és nem játszottam rosszul. Aztán azt mondta, fogyjak le nyolc kilót. Egy hónap alatt leadtam a felesleges súlyo­mat. A követelmény 59 má­sodperces szintet írt elő 100 méteres gyorson. Én har­minckét évesen teljesítettem. Korábban soha nem úsztam ilyen gyorsan. Aztán letet­tem az olimpiai esküt. Már­ciusban Kubában szerepel­tem a válogatottal, és a mér­kőzések után a szövetségi ka­pitány soha nem szidott. Ha­zaérkezve azzal váltunk el a repülőtéren, hogy értesít mikor utazzak a válogatott edzésére. Nem jött a várt te­lefon. Később érdeklődtem, mire közölte, hogy maradjak Szolnokon, a teljesítménye­met a bajnoki mérkőzéseken kíséri figyelemmel. Ekkor már tudtam, hogy az utolsó lehetőség is elúszott... A szakosztályvezetőség kérésé­re maradtam még az újjá­szervezett csapatban. Nem akartam cserbenhagyni ba­rátomat, volt játékostársamat Urbán Lajost, a­ki időközben edző lett. Most végleg befe­jeztem. Elfáradtam. A siker­­telenségben hamarabb ki­fullad az ember. — A magyar válogatott Montrealban nagyszerű tel­jesítménnyel nyert olimpiai bajnokságot, így a szövetsé­gi kapitány döntését arany­érem támasztotta alá.. — Igen, én azonban bsz olimpiát nem néztem tévén, rádión sem hallgattam. Most a karácsonyi tévé-összefog­laló során láttam Faragóé­­kat. Jól ment a játék és szerencséjük is volt a fiúk­nak. Dehát Fortuna is ah­hoz pártol, aki ügyesen fű­zi a labdát. — Ki volt a példaképe pá­lyafutása során? — Boros Ottó dr. és Kani­zsa Tivadar. Boros alezredes jelenleg a megyei főkapi­tányság társadalmi tulajdon­­védelmi osztályán a főnö­köm. Felnézek rá, mint em­berre is. Doktorátust szerzett, és a munkájával nagy tekin­télyt teremtett magának. Je­lenleg főhadnagyként a csa­ládomnak élek. Belügyi fő­iskolára járok, a feleségeim szintén főiskolát végez. A sporttal — legalábbis most így gondolom — nem kívá­nok foglalkozni. Nem tudom mit lehetne kezdeni olyan fiatalokkal, akiket ma húsz méteren három méterrel megverek. Ha tudnám mi a teendő, azt hiszem sportveze­tésre adnám a fejem ... Pintér (jobbról fehér sap­kában) a vízben is a visszavonult Pityesz ma Pintér István befejezte. Mint mondtam, egy karcsa­pást sem tett volna a vízben, ha valaki húsz évvel ezelőtt azt mondja neki, hogy nem lesz ott egyetlen olimpián sem. Valóban, útját nem kí­sérte szerencse. Ha ő kirob­banó formában szaggatta a vizet , gyengén ment a csapatnak, és bizony nehéz volt fejben tartani, hogy ott Szolnokon valaki színes-lé­­lekkel készült. A csúcsra mélyen magyar zászló leng, nem jutott fel. De a remek sportembert ott jegyzik a sportág legjobbjai között. Palágyi Béla

Next