Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-20 / 17. szám
1978. január 20. Most van szezonja a szűcsök munkájának. A téli vadászatokon zsákmányolt prémek ügyes asszonykezekben alakulnak át bundává, kucsmává, faldisszé. A Május 1 Ruhagyár szolnoki szűcsrészlege megyénk határain túl is híres szép munkáiról, számos budapesti megrendelőjük bizonyítja ezt. MN Ez a hörcsög a szabász kezében már nem érzi a kés nyisszantásait Az összevarrt bundát rámázó asztalra szögelve feszíti ki Kólya Jánosné. Az így szárított bőr már nem nyúlik tovább A collié a vadmacska bundájának eredeti formáját adja vissza. Sárgallérként lesz szép viselet (fent) Tetszem? Fotó: Kőhidi Integettünk egymásnak, és lépteinket sem lassítva továbbmentünk. A sarkon a gesztenyefánál megálltam, s percekig néztem Imre távolodó alakját. Megőszült, mégis jól tartja magát, és tulajdonképpen sokra vitte. Valami szíven ütött. Egy városban, kis városban élünk, mégis az utóbbi években valósággal elhidegültünk egymástól, pedig valamikor alig vártuk az esti sétákat, az éjszakába nyúló „holnap folytatjuk” dumapartikat. Hol vagytok mézízű beszélgetések, örömmel várt találkozások? Annak idején formaságok nélkül találtunk egymásra. Megszerettük és hosszú évekig kiegészítettük egymást, lehettünk nyolcantízen kivétel nélkül huszonévesek. Imre hiányzott nekem, én Gézának, Géza Ferkónak, Ferkó Ernőnek, Ernő Jenőnek, János Vincének, szóval mindenki hiányzott mindenkinek. Világunk észrevétlenül tágult, ismereteink egymás által bővültek, élményeink sokasodtak, ami nem csoda, elvégre tízen egymástól tíz felé messzieső foglalkozást képviseltünk, és ebből is ragadt ránk valami, meg abból is. Emlékszem, amikor Imre hónapokig betegeskedett, egymásnak adtuk a kilincset. Biztos vagyok benne, hogy gondos orvosi kezelés mellett nekünk, barátainak is köszönhető, hogy felépült, makkegészséges. Vigyáztunk egymásra. Álmainkat, vágyainkat, terveinket megosztottuk, serkentettük, biztattuk baráti körünk olykor elbizonytalanodó tagjait. Valamennyiünknek része van abban, hogy történetesen Ferkó, aki fiatal szakemberként került közénk a hetvenes években, országos hírű vezető, az ötszörös élüzem címmel kitüntetett gyár élén. Mennyi ideje is, hogy jól megvagyunk egymás nélkül? Hirtelenében megmondani sem tudom. Úgy kezdődött, mint a kopaszodás, észrevétlenül. Találkozásaink megritkultak, pedig hányszor megbeszéltük, hogy majd holnap, majd legközelebb, aztán szépen megfeledkeztünk az egészről. Valami mindig közbejött, később már a fogadkozások is elmaradtak. Mi történt? Új barátok jöttek, vagy talán az autó, a televízió, a hét végi ház, a hobby-kert szól közbe. Nem tudom. Még mindig ott állok a sarkon a vastagtörzsű gesztenyefánál s barátságsirató hangulatban nézek Imre távolodó alakja után. Sz. P. Új könyv Az állam és az egyház viszonyáról Jelentős, és nemzetközi érdeklődésre is számot tartó francia nyelvű kötet készül el a napokban az állam és egyház viszonyáról — Ensemble pour une bonne cause... — címmel. A Corvina Kiadó e kiadványában Lukács József gyűjtött össze olyan tanulmányokat, nyilatkozatokat és dokumentumanyagokat, amelyek az egyházak és a Magyar Népköztársaság közötti kapcsolatokról vallanak. A könyv a katolikus, a református, az evangélikus és a szabad egyházak vezetőinek a kapcsolat alapvető kérdéseire vonatkozó állásfoglalását, egy Lukács Györggyel 1971-ban, a vallásról folytatott interjú részleteit, valamint Kádár Jánosnak és Aczél Györgynek e témával foglalkozó beszédeit tartalmazza. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP április 1-tőll Egészségügyi felmérés Nagyszabású felmérést készítenek elő azzal a céllal, hogy a korábbinál részletesebb képet kapjanak a lakosság egészségi állapotáról — jelentette be a közelmúltban tartott sajtótájékoztatón az egészségügyi miniszter. — Az általános megbetegedési vizsgálat mintegy 50 ezer állampolgárt érint és két ágon hajtjuk végre — mondotta dr. Balogh János minisztériumi főtanácsos. Első lépésként a KSH kérdező biztosai már megkeresték az érintett állampolgárokat, és rögzítették a szükséges alapadatokat. Nagyjából már azt is tudjuk, hogy mennyien nem kívánnak részt venni ebben az önkéntes felmérésben, és örömmel mondhatom: nagyon kevesen. A részletes felmérés április elsején indul. A körzeti orvosokat is felkértük, kapcsolódjanak be a munkába és fokozottan kísérjék figyelemmel az érintett állampolgárok állapotát. A 13. hónapban szűrővizsgálattal győződünk meg arról, hogy nem szenved-e valaki olyan rejtett betegségben, amelyre az év során nem derült fény. — A felmérés másik ága — amely ugyancsak 25 000 embert érint — úgynevezett zárt települési vizsgálat, amelyben Balassagyarmat, valamint Baranya és Hajdú-Bihar megye néhány településének teljes lakossága érintett. Hajdú-Biharban a vizsgálat lényegében már be is fejeződött, Balassagyarmaton és Baranya megyében pedig április 1-én indul. A 13. hónapban ezeken a területeken is elvégzik az általános szűrést. Végül az összesen mintegy 50 ezer állampolgártól kapott válaszokat számítógépen dolgozzuk fel. — Az adatok feldolgozása után az egész országra és lakosságra érvényes képet kapunk az egészségi állapotról, s megbízható prognózist állíthatunk fel az elkövetkező 10—G5 esztendőre. Az egészségügy fejlesztését így megalapozottabban tervezhetjük meg — mondotta befejezésül dr. Balogh János. 5 Hozzászólás a gyermekélelmezéshez Nagy érdeklődéssel, — és mint közgazdász némi elégtétellel — olvastam a közreadott véleményeket. Utóbbinak az volt az oka, hogy régi meggyőződésem: bizonyos nagyságrenden túl fel kell merülnie annak a gondolatnak, hogy érdemes-e nagyjából azonos feladatok ellátását, szükségletek kielégítését ,,kisüzemi módszerekkel", intézményenként, külön-külön önállóan megoldani. Nem lenne-e célszerűbb összevontan — esetleg az egész városra kiterjedően — egy helyen biztosítani ennek a feltételeit. Az érintett szakmabeliek sokszor úgy vélekedtek, hogy ez nagyon egyoldalú — csak közgazdasági — szemlélet. Ettől függetlenül persze az élet már kikényszerítette, — mert egyébként se létszámban, se a szükséges szakmai összetételben szakembert nem tudtak beállítani — hogy létrejöjjenek összevont gazdálkodó-, karbantartó-, sőt szakirányító gondnokságok és más elnevezésű ilyen szervezetek. A kerekasztal-vitában résztvevők maguk is meggyőzően bizonygatták, hogy a kielégítőbb megoldáshoz a jelenlegitől eltérő, végeredményben mégiscsak koordinált eljárásra van szükség. Az anyagi eszközöket és egyéb feltételeket össze kellene vonni, hogy e kiemelkedő fontosságú társadalompolitikai kérdésben mennyiségileg, de főleg a minőségi tényezőket tekintve, előbbre lépjünk. A vitából az is kitűnt, hogy a gondok összetettebbek, mint általában a gazdasági koordináció egyéb eseteiben. Szakszerű, az életkori sajátosságoknak megfelelő étkeztetés, központi beszerzés, tárolás, előkészítés is a koordináció tárgyát képezi. Sajátos tehát a helyzet és a megoldások útja, lehetősége, de ilyenek a figyelembe veendő tényezők is, ezért nem szabad lebecsülni az aggályokat sem. A bevezető után már úgysem tagadhatnám, hogy én a hatékonyabbnak tartott közös megoldások híve vagyok, ezért a mellette szóló érvekkel kezdem. Ténykérdés, hogy a vendéglátóipar sem a felnőtt, sem a gyermekélelmezés látványos fejlesztéséhez nem rendelkezik elegendő anyagi eszközzel, viszont a legtermelékenyebb, szélesebb választékot nyújtó megoldásoknak csak itt vannak birtokában. Ugyanakkor szétszórtan léteznek — és szándék a jövőben építeni — a gyermekintézmények mellett külön-külön főzőkonyhák, viszonylag kis kapacitású gépi berendezéssel ellátva, de ezek sincsenek folyamatosan kihasználva. A mai helyzet mindinkább reménytelen, hogy minden intézmény konyhájába jusson elegendő képzett dolgozó. Az intézmények ,fajlagos építési költsége" — tantermekre, óvodai helyekre vetítve — igen megnövekedett, többek között a kiszolgáló létesítmények (így a konyhák) költségei miatt. Az étkeztetés „házilagos" ellátása (a beszerzést, tárolást, ellenőrzést is beleértve) fokozott terhet ró az intézményvezetőkre. Szívesebben kötnek a termelő mezőgazdasági üzemek egyetlen szervvel szállítási szerződést nagyban, mint sok kis tételre. Mi szól a javaslat ellen az érdekeltek szerint? Központi konyha mellett is kell melegítő konyhát fenntartani (építeni), mert kihűl az étel mire az étkezőkhöz jut. A megtakarítás tehát csak részleges: gépekben igen, épületben alig. Ez persze műszaki tervezés kérdése is. Kell találni értelmes megoldást! Ezen kívül a közeli iskolákból járhatnának a központi étterembe is, nem is beszélve a nem napközis gyerekekről. A mai műszaki-gazdasági normatívák előírják, hogy meghatározott tanterem, óvodai helyszámhoz milyen kiszolgáló helyiségek tartoznak. Ezek kötelezőek. Ez igaz, de az újszerű, racionális megoldási javaslat aligha találna elutasításra, már csak az építőanyaggal, kapacitással való takarékosság fontossága miatt sem. Más kérdés, hogy a normák szerint járó fedezetet a tanácsoknak átmenetileg meg kell kapniok, mert egyébként mit adnak át a közös beruházásokhoz? Ezt a tervező főhatóságokkal kell előre egyeztetni. A melegítő konyhákhoz is kell személyzet. Ez is igaz, de jóval kevesebb és nem különleges szakképzettségű, tehát mégis könnyebben biztosítható. Központi főzés mellett szállítóeszközökről is gondoskodni kell. Kérdés, hogy ezek beszerzési költségét nem kompenzálja-e az egyenként most is meglévő kisebb ilyen eszközök költségének megtakarítása. A legnyomósabb érvnek az étkeztetés költségvetési előirányzatának jelenlegi rendszeréből következő, szinte lehetetlen változtatást hozzák fel. Véleményem szerint — mivel a minisztertanácsi határozat végrehajtásáért a minisztériumok is felelősek —• bizonyára adódik pénzügy-technikai megoldás, ennek az akadálynak az áthidalására is. Mindenesetre, legelőször ezen kellene túljutni, mert ettől függ a többi intézkedés értelme, esetleg a lehetősége is. Azzal azonban számolni kell, hogy a jelenlegi költségvetési normáknál sokkal magasabb térítést az intézmények aligha tudnak a vendéglátóiparnak fizetni, mégha hozzászámítjuk a vitában felmerült más-más helyen szereplő kisebb előirányzatokat is. A koncentrált megoldásnak azonban valamelyes önköltségcsökkenéssel is járnia kellene a szakvállalatnál. Lényegesnek tartom, hogy legalább Szolnokon alakuljon ki mielőbb a közös elképzelés és valósuljon meg — a lehetséges legkorábban — a „kísérleti modell". Ennek azonban nemcsak a közös beruházási, hanem az intézmények biztonságos, folyamatos ellátását garantáló módját és feltételét is tisztázni kell. Nehogy az iskolák, óvodák két szék közül a pad alá essenek, későbbi változó vállalati magatartás miatt. Gondolom, erre a kereskedelem ágazati irányítása hatósági garanciát is képes adni. Rövidesen kezdődik a hatodik ötéves terv előkészítése. A tanácsi beruházások elhatározásánál a kialakuló álláspontokra már figyelemmel kellene lenni, mert a népgazdasági megtakarítás időbeni „megfogása" közérdek. A két, elősorban érintett szakágazat — kereskedelem, oktatás — felelős döntését bizonyára segítené, ha az ügyben a helyi szakemberek is elmondanák véleményüket a lap hasábjain. Csora Kálmán a megyei tanács vb tervosztály vezetője A befejező munkákat végzik Tiszaföldváron, a Hajnóczi József Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola új részlegének építői, az ÉPSZER munkásai. Az épületben az iskola négy új tanterme, a gyakorló óvoda és az óvodások tornaterme kap helyet