Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
1978. május 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP TÁVPROGNÓZIS 1990-IG Húszezerrel nől Szolnok lélekszáma Hányan élnek és dolgoznak majd a megyeszékhelyen 1990-ben? Hogyan alakul a következő évtizedben a lakosság kor nem szerinti összetétele? Milyen feltételekkel javítható a termelő és a nem termelő ágazatok valamint a szakmák közötti munkaerő-egyesúly? Ezekre a kérdésekre adott választ az a demográfiai prognózis, amelyet legutóbbi ülésén Szolnok város Tanácsának testülete vitatott meg és fogadott el. A tanulmány három évtizedet ölel fel. Elemzi az 1956-tól 1975-ig tartó időszakot, és megalapozott következtetések alapján tárja fel, mi várható 1990-ig. Tetőzött a bevándorlási hullám Abban az időszakban, amikor az alföldi kisvárosból erőteljesen iparosodó és a Tiszántúl egyik központi települése lett, lakosainak száma 25 ezerrel emelkedett. A népességnövekedés elsősorban a bevándorlóknak volt köszönhető. A letelepülési kedv a hatvanas években tetőzött. Ez nem csupán jellentős társadalmi átrétegződéssel járt, hanem megfiatalította a város lakosságát is. (Ma az alföldi megyeszékhelyek közül Szolnok népessége a legfiatalabb.) Részben ezzel, részben pedig a népesedéspolitikai intézekdésekkel magyarázható, hogy évről évre több gyerek született Szolnokon. Igaz, hogy a halálozások száma is nőtt, sőt az utóbbi 5 esztendőben mérséklődött a bevándorlási hullám is, de számottevően nem befolyás is várható 1990-ig? Ma 72 ezer lélekszámú város Szolnok. A prognózis szerint az évtized végéig 80 ezer, 1990-ig pedig 90—98 ezer lesz lakóinak száma. (Tehát évi 1200—1600-as növekedésre számítanak, figyelembe véve, hogy a felmérések szerint tovább csökken a bevándorlás, minimálisan solta a népesség gyarapodásának tendenciáját. Fokozatosan nőtt az aktív keresők aránya. (1960: 46,4, 1972: 52,1, 1975: 54,5 százalék.) Summa summárum: 15 év alatt 15 ezerrel emelkedett a munkaképes korúak száma. (Két forrás volt: a népességnövekedés és a nők munkába állása.) Ennek ellenére munkaerőgondjai voltak és vannak a város üzemeinek. A hiányt részben a környező település lakói pótolták. Az ingázók tábora egyre nőtt (1975-ben már tizennégy és félezren voltak.) De még így sem volt elég a munkáskéz. Az üzemekből elsősorban a szakmunkások hiányoztak. A tanulmány megállapítása szerint 1974 75-ben a munkaerő-szükségletnek mindössze 65—70 százalékát lehetett biztosítani, növekszik a halálozások száma, és 1200—1600 között lesz az éves születési átlag. Várhatóan a gyerekek (az óvodások és az általános iskolások) lesznek jóval többen. A munkaképes korúak száma körülbelül tízezerrel nő, s 1990 végére hozzávetőleg negyvenkilenc és félezer lesz. De csak abban az esetben, ha a ma még meglevő minimális női munkaerő-tartalék megszűnik, ha nő a cigány lakosság foglalkoztatottsága, és ha az eddiginél hatásosabban ösztönzik a nyugdíjasokat a munkavállalásra. (Ma a munkaképes korúak 81,8 százaléka dolgozik. A számítások szerint ez az arány 1990-ben 86,2 százalék lesz.) Ez az az ötéves tervidőszak, amikor ugrásszerűen fejlődni kezdett a szolgáltatóipar. Nyilvánvaló, hogy hálózatának bővülésével arányosan nő a munkaerőigény, amelyet kielégíteni csak akkor lehet, ha más iparágakban minimálisan nő, de inkább stagnál vagy csökken a munkáslétszám. A város iparának hosszútávú programja szerint a rekonstrukciós fejlesztések csak minimális létszámnövekedést igényelnek, igényelhetnek, mert a termelés növekedését (15 év alatt közel háromszorosára emelkedik) a hatékonyság javításával és nem a munkáskollektíva felduzzasztásával kell elérni. Pályairányítás A prognózis szerint 1975- höz viszonyítva majdnem 18 ezerrel több munkásra lesz szükség 1990-ben a városban. Mivel utánpótlásként elsősorban a munkaképes korba lépő ifjúságra számítanak, az eddiginél sokkal körültekintőbben kell orientálni a pályaválasztó fiatalokat. Az intenzív iparfejlesztés szakemberek nélkül aligha valósítható meg. Ez a szükség diktálja és kényszeríti a felnőtt szakmunkásképzés lehetőségének további bővítését is. A gyerekek lesznek többen A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI „CSODA" Nem vándorolnak már az ügyiratok Semmiben sem hasonlít irodához, még kevésbé a tanácsházától megszokott hivatali helyiséghez. Tulajdonképpen semmihez sem hasonlítható, mert nincs is hasonló. Képzeljenek el egy hatalmas L-alakú helyiséget,a hosszabb szára az egykori tanácsterem, a rövidebb a hajdani klub — most egybenyitva). Zöld posztóval borított fal, nem dekoráció (bár annak is ízléses) hangszigetelés. A parkettán nagy felületű szőnyegborítás. A terem egyik végében négy kis tárgyalófülke, hosszan egymás mellé illesztett íróasztalok. A két sarokban sínen csúszó szekrények, szabályozható polcokkal, mellette fotocellás, automata adattároló. A másik két csücskében az L-alakú helyiségnek kisméretű iroda, a vezetőnek és a gépi könyvelőknek. A kép még nem teljes és nem végleges. A hét végén, amikor a törökszentmiklósi tanács vb-titkára végigkalauzolta a végrehajtó bizottság tagjait a teremben, a premier előtti utolsó simítások folytak. Szerelők, takarítók újdonsült munkahelyükön rendezkedő ügyintézők nyüzsögtek. Június 1-re minden a helyén lesz, ebben a „szabálytalan” ügyfélszolgálati irodában, ahol valami egészen új, merész és mégis egyszerű veszi kezdetét az ügyfélszolgálatban. — Nem eget-földet rengető felfedezés, nem világraszóló ötlet, — bizonygatta dr. Papp János vb-titkár — csupán ésszerű munkaszervezés, a korszerű technika párosításával. Két évvel ezelőtt kezdtünk el töprengeni, a három emelet lépcsőjét megmászó idősek, a folyosókon bolyongó, az egy irattal már a harmadik irodaajtó előtt várakozó emberek láttán. Hogy lehetne ezt az egészet másképp csinálni? Házon belül ésszerű átrendezéssel a sok jövést menést megszüntetni ? Felmértük az ügyfélforgalmat. Kiderült, hogy hetente körülbelül ezer ember fordul meg nálunk. Harminc, harmincöt százalékuknak a kétszemélyes ügyfélszolgálati irodánál nem kell tovább mennie. Ott, az apparátus „előretolt helyőrségében” intézik az egyszerű rutinügyeket. De a többség a különböző osztályoknál kilincsel, összeszámoltuk, több mint 550 lakossággal kapcsolatos ügyfajtával foglalkozik az apparátusunk. Mi lenne, ha azok az ügyintézők, akik naponta találkoznak az ügyes-bajos dolgaikat intéző emberekkel, együtt lennének, egy teremben a földszinten, a bejárathoz közel. — Ez volt az alapötlet. De hogyan lesz ebből valami? Hány ügyintézőt érint? Hogyan lehet elhelyezni valamennyit úgy, hogy se ők, se az ügyfelek ne zavarják egymást? Hallottam nem kis fejtörést jelentett. — Az első papírra vetett elképzelésünket nem is fogadta el a megyei tanács, amelynek bátorítása és anyagi segítsége nélkül egyébként az ötlettől aligha jutottunk volna idáig, hogy néhány nap múlva 22 dolgozónk (az igazgatási osztály kollektívája, a teljes adócsoport, két műszaki, egy szociálpolitikai, egy ipari és kereskedelmi előadó, valamint az állatkísérőlap-kezelője várja a miklósiakat egy korszerű, kibővített ügyfélszolgálati irodában. Itt mindenki és minden kéznél lesz. Nem kallódhat el és nem körözhet az akta az egyik osztályról a másikra. Nem is az ügyfél hurcolássza az iratot, az ügyintézők továbbítják egymásnak. — Átgondolt előkészítésre, körültekintő döntésre vall, hogy nyilvánosságot nem tűrő tanácskozásokhoz négy kis fülkét is kialakítottak. — Ez az egyik funkciója, a másik, hogy legyenek olyan csendes helyek, ahol a gépelendő anyagot az ügyintézők magnószalagra mondhatják. — Hogyan alakul az ügyfélfogadás ideje? — Reggel nyolctól délután fél ötig. Ez látszott a legegyszerűbbnek, mert a városban, két kivétellel, a termelő vállalatok három műszakban üzemelnek. Más munkarend szerint dolgozók a szerdai nyújtott ügyfélfogadó napon és bármelyik szombaton jöhetnek. Kedden ,én csütörtökön nincs félfogadás. Talán ez az egyetlen ami a régi maradt a törökszentmiklósi tanácsházán. Eltűntek helyükről a gépírók is. Most egy úgynevezett központi leíróban egymástól elszigetelt (barátságos) kis szobákban gépelnek. Fejükön fülhallgató, mellettük pillanatkapcsolós kis japán magnó. Egy gombnyomás és forog a kazetta. (Bemutatkozik a diktáló és kezdi, hány példány, mi a fejléc...) Nem pusztán a látogatónak tűnik ideálisnak a gépírónők környezete, új munkarendje, hevesen bizonygatták valamennyien, hogy mennyivel jobb, ésszerűbb így. Éppúgy, mint a központi iktató, a másik „csoda” a törökszentmiklósi tanácsnál, ahol január 1-ig nyolc osztályon végezték az iktatást. Mindez három dolgozóra egy iktatókönyvre és egy modern automata irattárolóra redukálódott. Nos, ilyesféle a modern tanácsháza Törökszentimiklóson. Nagyszerűnek, korszerűnek tűnik. Hogy valóban az lesz-e a gyakorlatban, azok döntik majd el, akik érdekében mindezt létrehozták, akiknek szolgálatában állt az ügyfelek. Kovács Katalin 5 Erdő, erdő, erdő A cserkeszőlői gyümölcsösök szélén sudár erdő sávja húzódik.Az öregj Sulyok András kedvtelve nézegeti: — Szőlő volt itt valamikor, de nem győzte a nép. Meg aztán a talaj se jó. Amikor szántotta a lánctalpas, a barázdában felfakadt a víz. Boné Mihály, a Román— Magyar Barátság Tsz erdésze bólint: — Gazdaságosan nem lehetne itt termelni, ezért telepítettünk erdőt. S nemcsak itt, hanem a határ más részein is, 1970 óta közel 300 hektáron. Boné Mihály kezenyomát egyébként két és fél ezer hektár új telepítés őrzi. Amikor ez szóba kerül, felvidul az arca. — Nekem így adódott. Örömteli lehetőség, s egyre több embernek az. A megye erdőterülete ugyanis szépen gyarapszik. — Az utóbbi negyedszázadban körülbelül hatszorosára nőtt — magyarázza Kardos Rezső, az erdészeti felügyelőség vezetője. — Több mint huszonötezer hektárt borít már erdő. Gazdasági érdek, talajvédelem, üdülés — mindmind, összefügg a fák elszaporodásával. Nem véletlen, hogy a távlati tervek 35—36 ezer hektár erdővel számolhatnnk. Kardos Rezső bizakodik: — Egyre több tsz ismeri fel a fásítás hasznát. Ez azért fontos, mert ilyen célra nagy területtel azok rendelkeznek. Megyénkben a szövetkezetek tulajdonában máris nagyobb erdőterület van, mint állami kezelésben. Kevés megyében alakult így. A továbbiakban ez az arány még jobban a tszek javára billen. A korszerű nagyüzemi gazdálkodás kedvez a fásításnak. A Nagykunsági Főcsatorna két partján például Abádszalóktól Öcsödig 50—50 méteres erdősáv húzódik majd. Az északi részen már megkezdték a telepítést. Több száz újabb hektáron díszlik majd a tölgy, a nyár. A fiatal erdők termése a kilencvenes években érik majd be. A megye szövetkezetei 6—800 ezer köbméter fával rendelkeznek akkor. Kevésnek bizonyul majd a kézifűrész. Szellemi és eszközkapacitásról jó előre gondoskodni kellene. Igaza van az erdészeti felügyelőség vezetőjének, amikor a szövetkezetek összefogását szorgalmazza. A telepítések fenntartásához ugyanis megvannak a gépek a szövetkezetekben, de a feldolgozáshoz szükséges speciális berendezések árának előteremtése és a kapacitás kihasználása már gondot okoz. Jó példáért nem kell messzire menni, Kardos Rezső már mondja is: — Tápiógyörgyén nyolc tsz összefogott. Nálunk is több ilyen társulás kellene. A végcél a szövetkezetek önállóságának meghagyásával az erdőgazdasággal való kooperáció lenne. Annak ugyanis megfelelő szellemi és korszerű gépi kapacitása van — így minden szektor erdejében a mai követelményeknek megfelelő gazdálkodást lehetne kialakítani. Ilyen társulás egyelőre nincs a megyében. S nincs elég szakember se — ezért nem lehet más járható út. Legalábbis gazdaságosan járható út nem lehet más. Csupán példaként említve: az erdőgazdaság 22 millió forintért vett egy svéd gépsort. Az erdő nem mindenhol szolgál elsődlegesen gazdasági célokat. A Szolnok körül telepített négyszáz hektáron például a környezetvédelem, a felüdülés az elsődleges cél. Az erdősáv még további öt-hatszáz hektárral növekszik — így a következő nemzedéknek már nem lesz olan sivár a Széchenyi lakótelep. Egyébként az itteni példa követésre méltó. Ha nincs zöldövezet, akkor annak kialakításához az építkezés kezdetével egyidőben hozzá kell látni. Meglevő értékeink is méltán igényelnek nagyobb figyelmet. Kengyel határában példává évszázados ifákkal tűzdelt, elhanyagolt kastélypark áll. Az úszómedencét még rendbe lehetne hozni, a sétányokat járhatóvá tenni, a lefojtott kutakat ismét üzembe helyezni. Patkó Imre, a községi pártbizottság titkára elmereng : — Gyermekkoromban még oda jártunk majálisra. Most a vadásztársaság neveli fácáncsibéit az árnyas ligetben. — Úgy tűnik, nem sokáig — mondja Patkó Imre. — Innen került az erdőgazdasághoz Nagy Sándor. Az ő ötlete volt, hogy rendbe kellene hozni a kastélyparkot. Az erdészeti felügyelőség segített. Már a terveket készíti a balatonfüredi Tervező Vállalat. A felújítás újabb telepítéssel párosul. A meglevők mellett helyet kapnak a hasznos egyéb fajták. Jó kirándulóhely lesz tehát a kastélypark a kengyeliek mellett a martfűieknek, a törökszentmiklósiaknak egyaránt. Nem csoda, hogy a környék üzemei a kengyeli párttitkár kezdeményezésére felajánlották segítségüket a park rendbetételéhez, hiszen az erdő mindig oltalmat nyújtott az embernek. S. B. Fiatal ültetvény a Széchenyi lakótelep körül Kastélyparki részlet