Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

1980. május 9., péntek Meghallgattuk Fogyasztók fóruma Szolnok megyében Fórumot vártunk és­me­nyeit — helyette a kunszent­mártoni járás ellátási gond­jait kötötték csokorba szer­dán este a Kossuth rádió 17. 46-kor kezdődött riportmű­sorában Vajda Zsuzsa szer­kesztő vezérlésével a ripor­terek — Kardos Ernő, Mer­­za Jenő és Vágási Kálmán. Ha a téma rég nem szerepelt volna sehol napirenden, tán az érdeklődésünket is job­ban „fogta” volna. Sajnos, nem így volt, hiszen lapunk­ban pontosan e vidék hasonló problémáiról tavaly ősszel cikksorozatot írtunk. Ez év elején pedig a szolnoki stúdió műsorában hallgattunk ugyanerről terjedelmes mű­sort, így — harmadszor, sokszor az ismétlés tüneteivel — ke­vésbé hatott érdekesnek a műsor. Annál is inkább így volt ez, mert a tavaly őszi helyzethez képest jóformán alig volt tapasztalható vál­tozás, javulás Kunszentmár­­ton és környéke élelmiszer-, vegyesiparcikk- és ruházati ellátásában. Talán-talán annyi, hogy az ellátás fogal­mát a szerkesztő teljesebbé tette, a vendéglátás és idei vendégvárás néhány konkré­tumával, a Pegazus bemuta­tásával, a cserkeszőlői strand és környéke helyzetével. Korántsem mondhatjuk azonban, hogy hiábavaló fél­óra volt a riportműsor meg­hallgatása. A műsorban meg­szólalók ugyanis feltártak helyzeteket, amelyek válto­zatlanul megoldást sürget­nek: a 66 éves idős asszony, aki a nagyáruház polcain nem talál sértetlen zománcú fazekat a tiszasasi Nagyné, aki egyszerre öt kiló füstölt körmöt vesz a kunszentmár­toni hentesnél, mert otthon, a Sason ritkaság, ha van, a ta­nárnő, aki elmondja, hogy vagy a nagyáruházban vagy a trafikban vehet játékot gyerekeinek a szelevényi vá­sárló, és sorolhatnánk. Kis dolgok. Sajnos, ezeken a kis dolgokon múlik min­dennapjaink békéje, életünk egy-egy órája, fél napja. És kis dolgok valóban? Ha azok, miért nem változtat a helyi áfész, amelynek képviselője büszkén mondta: 33 ezer em­ber ellátásáért felelős a szö­vetkezet. Ezért volt jó ez a riport­műsor. A felelősségébreszté­­sért, a valós példák ismer­tetéséért. Az ismétlés ugyan­is nemcsak a tudás anyja le­het — ez egyszer illenék, hogy a cselekvésé is legyen! —sóskúti— Veszprémben találták Újabb Árpád-kori freskótöredékek Újabb Árpád-kori freskó­­töredékeket, festett falpillé­reket és boltív bordákat ta­láltak a veszprémi Gizella kápolna feltárása során, amelynek kutató ásatásait a napokban kezdte meg dr. Kralovánszky Alán, a bako­nyi múzeum régésze. A püspöki palota északi falának tövében rejtőző kis kápolna Veszprém legjelen­tősebb Árpád-kori emléke. A régészek szerint más alak­jában a XIII. század máso­dik felében épült fel, de nem zárják ki azt a feltéte­lezést, hogy eredete Gizella királyné korára nyúlik vis­­­sza. Ma már alig kétséges, hogy várkápolna, és a vele egybeépült k­irály­i­ királynői palota tartozéka volt. A XVIII. században ásták ki a török időkben elpusztult pa­lota falmaradványainak rom­halmazából, és ekkor fedez­ték fel a kápolna északi fa­lán a bizánci stílusú falfest­ményeket. Az apostolok életnagyságú képei a művé­szettörténészek megállapítá­sa szerint a XIII. század második feléből származnak. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Irodalmi barangolások a televízióban Irodalmi barangolásra in­vitálja a nézőket a közeljö­vőben a televízió: a Duna­kanyar és Szabolcs-Szatmár megye irodalmi nevezetessé­geivel ismerkedhetnek meg a literatúra barátai. „Ker­tem az egész táj” a címe annak az összeállításnak, amely Esztergomba, Viseg­­rádra és Leányfalura kalau­zolja el az érdeklődőket. A műsorban elhangzanak Ba­lassi Bálint versei, Móricz Virág és Karinthy Ferenc történetei. Elidőzhetnek a nézők Babits Mihály előhe­­gyi házában, Visegrádon Áprily Lajos és fia, Jékely Zoltán kertjében, s Móricz Zsigmond és Karinthy Fe­renc leányfalui otthonában. Szabolcs-Szatmár megye irodalmi emlékeiről „Kelet felől” címmel készített mű­sort a televízió stábja. Nyír­egyházán felidézik Besse­nyei György alakját, majd felkeresik az utcát, amely­ben Krúdy Gyula született, bemutatva emlékmúzeumát felelevenítve a szülőföldjé­ről szóló írásait. A június­ban látható adásban eljut­hatnak a nézők Szatmár­­csekére, Kölcsey Ferenc egykori lakóhelyére is. Nagy Péter irodalomtörténész so­rai kísérik Tiszacsécsének Móricz Zsigmond szülőfalu­jának bemutatását. Elhang­zik a műsorban a megye „fogadott fiának”, Szabó Lőrincnek a verse is. Egyszemélyes hivatalban Józsi fiam — a „postáskisasszony” Ez a kezelőasztal itt előt­tem — kimutatásokkal, utal­ványokkal, nyomtatványok­kal megrakva —, ez az, ami helyhez köt. Mellettem az apró tolóablak, az egymást váltogató, örökmozó kezek kerete, ezen keresztül nézem Jásziványt. Mögöttem pedig — kartávolságra, hiszen gyakran kell odanyúlni — az IR—10-es telefonközpont, öreg tákolmány, szakmai berkekben „mini berregő­­nek” hívják, én becsben tar­tom, hiszen ő köt össze a világgal... Látja, ez az én birodalmam, az egyszemélyes postahivatal, ide szegődtem 23 éves koromban, és itt dolgozom — most 80-at írunk — éppen 22 esztende­je... Mindennapos életrajz, egy szuszra el lehet mondani, leírva meg belefér néhány sorba. Akkoriban mégsem volt ilyen egyszerű. Érettsé­gi után jöttek a katonaévek, amikor leszereltem éppen postást kerestek a faluban. Elvállaltam, mert itt hely­ben mit csináltam volna mást, legfeljebb dohányt termesztek... mit tagad­jam, ahhoz nem volt akará­som. Tréfálkoztak is az is­merősök — gyerekkori paj­tások —, hogy mire veteme­dett Borbás Jóska, postás­­kisasszony lett belőle. Na de minden csoda három napig tart. Megszoktak, hiszen itt születtem, mindenkit ismer­tem, mindenki ismert, és ez hasznos a postás munkájá­ban. Mit mondjak még? ... megnősültem, Jászapátiba költöztem, ettől a szobányi munkahelytől azonban nem volt szívem elszakadni. Vál­laltam a mindennapos uta­zást autóbusszal. Az ünnep az nehéz volt, mert a postás akkor is dolgozott, vasárna­pi járat pedig nem volt, bi­ciklivel kellett lekarikázni a 10 kilométert oda meg vissza is. De hagyjuk a múl­tat! Örülök, hogy együtt él­hetek a falummal, segíthetek — ha csak egy levél címzé­sével, vagy távirat megfo­galmazásával is — azoknak a kedves, idős embereknek, akiknek én 45 évesen is „Józsi fiam” vagyok. Kedvemre való az is, hogy Jásziványban sok fiatal le­velez szovjetunióbeli pajtá­sával. Van úgy, hogy láto­gatóba hívják egymást, olykor tanácsért fordulnak hozzám. Azt szoktam mon­dani, ne vágjanak neki a vak világnak, azért van a telefon, hogy beszéljék meg, mikor és hol találkoznak. Megteremtem az összekötte­tést, utána már nyugodtabb a szülő is, meg én is. Felejthetetlen emlékeim között őrzöm azt a távolsá­gi beszélgetést, amikor New Yorkból hívta fel a falum­ban élő hozzátartozóit a „messze idegenbe szakadt” lány. Több mint 10 éve nem tudtak egymásról. Az idős asszony — szüleim jó szom­szédja — sokszor elsiratta már „eltűnt” kislányát. A hívó se hitte, amikor báty­jával beszélt, hogy édesany­ja él még. Egy gyereket szalasztottam Bözsi néniért, addig — a postások összes fortélyát előszedve — tar­tottam a vonalat. Jött az édesanya és beszélgettek, láttam az arcán a határ­talan boldogságot. Talán akkor gondoltam először ar­ra, hogy milyen szép hiva­tást választottam. — illés — A Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskola szomszédságában — a központi ren­delő udvarán — áll már Mezőtúr régen várt bútoráruházának Univáz szerkezete. A Dózsa György úti 6 milliós beruházás átadását december végére vállalta a Város­gazdálkodási Vállalat (T. Z.) Falusi bankoktól is Áruvásárlási kölcsön családalapító fiataloknak A Pénzügyminisztérium tájékoztatót tett közzé a családalapító fiataloknak nyújtandó kedvezményes áruvásárlási kölcsönökről. E rendelet szerint kedvezmé­nyes áruvásárlási kölcsönt vehetnek fel a fiatal háza­sok, a családalapító fiata­lok, ha a kölcsön igénybe­vételekor mindketten har­minc éven aluliak. A csa­ládalapító fiatalok áruvá­sárlási kölcsönét 1979 áprilisá­ig csak az OTP fiókok fo­lyósíthatták. 1979 áprilistól a takarékpénztár megbízása és engedélyezése alapján ta­karékszövetkezetek is folyó­síthatnak családalapító hi­telt. Újabban — 1980. már­cius 1. óta — a családalapí­tó fiatalok részére kedvez­ményes áruvásárlási köl­csönt az igénylő állandó lak­helyén működő takarékszö­vetkezet is engedélyezhet. Azokban a helységekben, ahol takarékpénztári fiók is van, a takarékszövetkezet csak megbízásból végezheti a kölcsön folyósítását, az en­gedélyezés az OTP hatáskö­rében marad. A kölcsön összege 10—30 ezer forint és lejárta 24—36 hónap. A kölcsön igénybevé­­­telekor saját részt befizetni nem kell. A minimális havi törlesztőrész­let 300 forint. A kölcsön összege után egy­szeri kezelési költséget kell felszámítani, amely az álta­lános áruvásárlási kölcsönök kezelési költségénél egy szá­zalékkal alacsonyabb, tehát, 24 havi lejárat esetén 9 szá­zalék, ennél hosszabb lejá­rat esetén háromhavonként egy százalékkal emelkedik. A családalapító fiatalok ked­vezményes áruvásárlási köl­csönével igénybe vehető áruk­ körét a Belkereskedel­mi Minisztérium határozza meg. A kölcsön csak egy al­kalommal vehető igénybe. > 5 Az alkotó Ifjúság pályázaton Mezőtúri főiskolai oktatók sikere Gödöllőn, az Agrártudo­mányi Egyetemen rendezték meg a napokban az Alkotó Ifjúság pályázatra beérkezett munkák értékelését. Az ag­rár felsőoktatási intézmények és kutatóhelyek hatvankét tudományos művel vettek részt a pályázaton. A DATE Mezőtúri Mezőgazdasági Gé­pészeti Főiskolai Kar fiatal oktatói közül hatan küldték el munkájukat, s a tizenkét kiadott díjból hármat sze­reztek meg magas színvona­lú pályázataikkal. Első díjat kapott Krizsán József, a sár­garépabetakarító gépek ki­alakításáról írt munkájáért. A harmadik díjasok között ketten is mezőtúri oktatók. Várszegi Tibor a gépi papri­kaszeletelés műszaki problé­máit, Dávidházy Gábor pedig a zárt, kötetlen tartásos, ön­­etetéses tehenészeti telep mű­szaki, ökonómiai kérdéseit vizsgálta díjnyertes pályáza­tában. Hazai tájakon Híd a Tárnán Jászdózsáról nem mond­hatni, hogy forgalmas főutak mentén fekszik, mindig is félreesett, de azért ritka köz­lekedési emlékkel dicseked­het ez a takaros Zagyva-par­ti falu. Kőhídja a folyócskát öt szépen ívelt boltozattal keresztezi idestova százhet­ven éve. A Jászság székhelyétől, Jászberénytől még húsz kilo­méterre sincs ez a község, mégis félreeső hely. Vagy a Jászárokszálás felé észak­ra, vagy a Jászapáti felé nyu­gatra vezető útról lehet meg­közelíteni: e két útvonalat köti össze Jászdózsán — s ott hídunkon — át vezető mel­lékút. Amúgy nem kis köz­ség, hiszen mintegy négyezer lakosa lehet. Régebben do­hánytermesztéséről volt ne­ves. A falu neve XV. századi oklevélben, mint Dósa sze­repelt. Ezt az elnevezést a nyelvészek a Dózsa személy­névből vezetik le. Erről per­sze leginkább Dózsa György­re gondolunk. De más ne­ves történelmi személyek is viselték a nevet. Így első An­jou királyunk, Róbert Károly hatalmának megerősítésében, az elhatalmasodott nagyurak megrendszabályozásában nagy része volt a király sike­res hadvezérének, Debreceni Dózsának. A jászdózsai hídról egyéb­ként részletes beszámolót ad dr. Gáli Imre tíz évvel ez­előtt megjelent kitűnő köny­vében, a Régi magyar hidak­ban. Megtudhatjuk, hogy a kőhíd építésének tervét 1807- ben vetették fel a Jászkun kerületi közgyűlésen. A fel­jegyzésből az is kiderül, hogy volt már híd ott a Tárnán, mert a fahíd helyett akartak kőből való hidat. S amikor aztán határoztak róla, úgy döntöttek, hogy az építési költség felét a falu fizesse, mivel „azon híd semmi or­szágos útban nem lenne”. S még azt is kikötötték, hogy a „hídnak felállításával a víznek folyása­ ne gátoltas­­son”, így aztán 1808-ban elké­szült a terv. Magocányi Jó­zsef egri kőműves tervezte a hidat hat nyílással. Tervét még ez év végén fölterjesz­tették jóváhagyásra a nádor­hoz. A nádor az építési főigaz­gatóságnak továbbította a tervet, az pedig új tervet ké­szíttetett. Ez után tárgyal­ták a község képviselői és a Jászkun kerületi kapitány — akit mellesleg Dósának, Dósa Józsefnek hívtak — a kőmű­vessel. Az azonban nem vál­lalta a megváltoztatott terv kivitelezését. Így jutottak az­tán egy gyöngyösi mester­hez, Rábel Károlyhoz, aki 1813-ig megépítette a hidat. Rábel (vagy inkább Rabi) Károly néven egyébként leg­alább két kőműves (apa és fia) működött Gyöngyösön.­­Az idősebb Pesten tanulta a mesterségét -s már az 1780- as években vannak adatok Heves megyéből a működé­séről. Egyebek közt a gyön­gyösi megyeházon dolgozott, s tervezte a pásztói, adácsi, mezőtárkányi, kápolnai, gyöngyöshalászi, tari, kisré­­di s egri kőhidakat. Amikor a jászdózsai híd épült, ugyan­akkor készítette a detki és a tarnamérai hidak tervét. A híd öt íves nyílással épült, ezek közül a két szél­ső 3 öl, 2 láb egyenként, a közbensők 3 öl, 5 láb hosszú­ak. Az egész híd közel 40 m hosszú s pályateste 3 öl szé­les a gyalogúttal — a kocsi­út maga 510 cm. Szép for­májú, egyszerű és masszív építménye nagy időket ért meg. N. F. A régi Tarna-híd

Next