Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-10 / 212. szám
:: 1980. szeptember 10. aaolfl a . TtÍKÉKRnyö.,, Rablók Nincs „szerencsénk” az úgynevezett szórakoztató játékokkal, akár bűnügyi közmédia, akár vígjáték, mint legutóbb a Rablók is. Lehet szerzője magyar — például Görgey Gábor —, írhatja idegen — például a Rablókat az angol Ben Travers —, képernyőnkön rendre csalódást okoznak. (Tisztelet a kivételnek.) Ami a vasárnap este látott komédiát illeti, sikertelensége már csak azért is meglepő, mert valójában egy nagy színházi sikert megért drámából született, tehát megbízható irodalmi alapanyaga van. Így hát annak oka, hogy ugyanez a vígjáték magyar tévéjátékként érdektelenségbe fulladt, az átdolgozókban, a tévéjáték alkotóiban is keresendő. A baj alighanem ott kezdődött, hogy Málnay Levente rendező és alkotótársai nem tudtak igazán dönteni: szellemes gúnyrajzként fogják-e fel a vígjátékot, vagy egyszerűen besorolják a bűnügyi történetek kategóriájába. Próbálták ugyan megteremteni a jellegzetesen fanyar angol humornak valamiféle megfelelőjét, de ez is csupán egy-egy mozzanat erejéig sikerült, egy-egy gesztusban jelent meg, az ironikus írói szándékot nem voltak képesek következetesen érvényesíteni, s ami az efféle, egy színhelyre összpontosított, párbeszédekben tobzódó kamarajáték lényege, a pontosan kidolgozott, helyzetek, az elegánsan szellemes fordulatok, a mindig meglepetést tartogató feszültség, ez is hiányzott a Rablók magyar változatából. Itt minden olyan kiismerhetőnek tűnt, s minden olyan kiszámíthatónak hatott, még a csattanó, az örökössé „előlépett" csaló házvezetőnő leleplezése — ravaszsággal szeretett volna hozzájutni gazdájának vagyonához — még ez sem hatott legvégén a meglepetés erejével. Egyébként ezúttal is (ki tudja hányadszor) hadilábon álltak a tempóval is a tévéjáték alkotói, beleértve a színészeket is. Olyan gyengeségek ütköztek ki ebben a szórakoztató tévéjátékban, amelyek egyértelműen utalnak a televíziós alkotók műfajjal kapcsolatos tapasztalatlanságára és bizonytalanságára. Will Shakespeare Az egyszerű embert mindig vonzza és nyugtalanítja nagy művészek, alkotóművészek emberi mivolta. Műveiknek ismeretén túl szeretné megismerni közelebbről magát az embert is, nemcsak az alkotót. Látni, érezni, hogy a nagy szellemek is valójában hozzá hasonló emberek, s nem holmi magasban trónoló istenszellemek. Ezért is születnek újabb és újabb kísérletek — regények, filmek például —, hogy egy-egy alkotó emberi arculatát is jobban megismerhessük, hogy így kerüljünk közelebb hozzájuk, magyarázatot találván életük talán rejtélyesnek tűnő tényeihez is. Mindebből két dolog is következik, az egyik: ha egy lángészről könyv jelenik meg vagy filmet készítnek róla, az feltétlenül számíthat 2,7, olvasók, a nézők érdeklődésére. Így van ez most is: a Shakespeare életéről készített hatrészes sorozat bizonyára sokakat ültetett a képernyőhöz. A másik: az effajta vállalkozásokban mindig megvan annak a veszélye, hogy a titkok felfedésének szándéka és a megértés fokozott igénye regényes utakra viszi a filmkészítők képzeletét, vagy pedig ellenkezőleg, túlságosan is gyakorlatias megközelítésben száraz, lapos ismertetések születnek. A tények azok tények, megváltoztatni őket nem lehet, de akár most, ebben a Shakespeare-filmiben is nem is annyira a tények izgalmasak (ezeket többnyire az iskolából ismerhetjük), mint inkább a tények hátterének megismerése. Nem az, hogy mit tett Shakespeare, hanem az, hogy mit miért cselekedett, persze kellően megbízható forrás hiányában, épp itt válhat az írói életút rajza regényes elkalandozások terepévé. Shakespeare esetében is létezik ez a veszély, akiről például sokkal többet tudunk, mint írókortársainak életéről, viszont annál kevesebbet, rejtélyesnek tűnő tetteinek indítóokairól. Például arról, hogy sikereinek teljében miért fordított hátat, csak úgy egyszeriben Londonnak, s tért vissza szülővárosába, Stnadfordba, hogy az írói mesterséget a gazdálkodással cserélje fel. Remélhetőleg az angol— olasz kooprodukcióban készült film ezzel a „rejtéllyel” is szembenéz majd, s megpróbál magyarázattal szolgálni. Az első rész láttán — úgy tűnik — Shakespeare alakját saját korából kiindulva próbálják értelmezni és megérteni, széles és színes korrajzot ad London nyüzsgő-pezsgő reneszánsz életéről, benne az ellentmondásokkal is terhes művészi világról. Sikerült érzékeltetniük azt a vérbő társadalmi közeget, amelybe belecseppenve a vidékről érkező fiatalember tehetsége kibontakozhatott. A film helyesen azt az elvet követi, hogy a kortárs megismeréséhez a kor ismeretén keresztül vezet az út. Will Shakespeare címmel sugárzott tévéfilm élményszerűen egészíti ki a drámaíró koráról szerzett eddigi ismereteinket. Röviden A televízió mezőgazdasági rovatának munkatársai mintha csak a külpolitikusok dicsőségét irigyelték volna meg: ők is fórumot rendeztek az OMÉK-en, pontosan úgy, ahogy azt Sugár Andráséktól megszoktuk, és éppen ez a baj. A Kérdezzetek, s mi felelünk túlzottan ismerős formájának alkalmazása sematizálta a tartalmában egyébként érdekesnek mondható tájékoztatót. Ebben a formájában egyébként mi, szükség volt a meghívott vendégeket, felelős vezetőket a kiállítás színhelyére invitálni, amikor minden úgy festett, akár egy stúdióbeli eszmecserében, a háttér még korántsem színhely , a kiállításból pedig csak annyi volt jelen. Ha valakinek eddig csak kétségei lettek volna a Támadás egy idegen bolygóról című film értékeit illetően, az utolsó, befejező rész olcsó érzelmességét látva, amikor kiderül, hogy a bolygóbeli Claire épp úgy érezni tud a kis agyával, mint David a nagy szívével (meg kell az értelemnek hasadni), végképp meggyőződhetett: jól ismert recept szerint készült amerikai kommersz volt ez, semmi több. Szokatlan, rendhagyó portrét készített Soós Mária Gross Arnold grafikusművészről. Érdekesen, a néma filmek modorában közelített a rendhagyóan különös világú művészhez. Nem bíbelődött életrajzi ismeretekkel, nem akarta mindenáron megfejteni egy gyermekien tiszta és áhitatos művész titkait, a Gross Arnold-i világszemlélet jellegzetességeit igyekezett inkább felvillantani, nagyvonalúan és lazán komponált részletekben, és ez sikerült is. Milyen szórakoztató is a világ, ha van erőnk, mint Gross Arnoldnak, játékosan közelíteni hozzá _ sugallta a portré, ő ugyanis, amikor csak él, illetve ez sem egészen pontos,mert nála nem lehet különválasztani, hogy mikor rajzol, és mikor csak él: neki ugyanis a rajz is élet. Színes világ ez, s színei jól rajzolódtak ki a portréfilmben (igaz, ehhez, színes készülék szűk , semeltetett), amelyben Soós Mária megpróbált kitörni a portréfilmek eddigi sablonjaiból. y. m. _____________előtt SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Otthonról „hazajárnak” A tanács többnyire kétévenként tűzi napirendre a témát, ám az alaposság, ahogyan számon kéri a feladatok végrehajtását, és meghatározza a további tennivalókat, mégis azt bizonyítja, hogy Jászalsószentgyörgyön folyamatosan figyelemmel kísérik az állami gondozott gyerekek helyzetét. A községben ötvenöt kiskorú él nevelőszülőknél. Közülük három apróság három éven aluli, huszonegy óvodáskorú. Az általános iskolában huszonhat, a „kisegítőben” négy gyermek tanul, egy pedig — a legnagyobb — középiskolás. A három éven felüliek közül minden gyermek jár óvodába, az idén iskolakötelessé vált öt is ott készült fel az iskolai évekre. Az általános iskolában minden állami gondozott tanuló napközi otthonos elhelyezéséről gondoskodnak. A gyengébb képességű gyerekek részére korrepetáló csoportot szerveztek. Évente 10—15 ezer forintot fordít a tanács a gondozott gyerekek támogatására, tanszerek, tornafelszerelések, iskolaköpenyek vásárlására. Emellett dicséretes a munkahelyi kollektívák, a szocialista brigádok gondoskodása. Az áfész tésztaüzemében dolgozó Tyereskova Szocialista Brigád tagjai, a TITÁSZ helyi részlegének dolgozói például patronálási szerződést kötöttek az általános iskolával. Ennek eredménye, hogy évente több állami gondozott gyerek nyaral az ábrahámhegyi üdülőben, de szinte mindegyik részt vehet valamilyen táborozáson. Szerető otthonuk van a gyerekeknek a nevelésüket hivatásnak tekintő nevelőszülőknél, de otthonról úgyszólván „hazajárnak”, amikor részt vesznek azokon a rendezvényeken — gyermeknapokon, kirándulásokon, műsoros gyermekdélutánokon —, amelyeket a munkahelyi kollektívák mind gyakrabban rendeznek számukra. Újdonságok a felsőoktatásban Jogászképzés Miskolcon is Jogászképző központ létesült Miskolcon: a Nehézipari Egyetemen megalakult a jogi intézet, s a feltételek adottak ahhoz, hogy a következő tanévtől itt is képezzenek jogászokat. Az első évfolyam hallgatóit már felvették. A nappali tagozaton mintegy nyolcvan, levelezőként ugyanennyi diák tanul majd. Miként a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályán elmondták, nagy szükség van erre az intézményre, mert az ország némelyik részében, így az északi, északkeleti területen kevés a jogász. A budapesti, a pécsi, a szegedi egyetem jogtudományi karán nincs hely a jelenleginél több hallgató számára. A Miskolci Nehézipari Egyetemen viszont van elegendő tanterem, jól ellátott könyvtár és kollégium is, befogadhatják a joghallgatókat, amíg felépül a jogi intézet otthona. Ez előreláthatólag két-három éven belül készül el. Újdonság továbbá, hogy a tanárképző főiskolán a végzősöktől az államvizsgán a négy év során elsajátított ismeretek alkalmazásának képességét is számonkérik. Miután a követelmények szerint módosították az államvizsgakérdések csoportjait, például azt vizsgálják, hogy a jövendő irodalomtanár valamelyik vers tanításakor be tudja-e mutatni a tanulóknak a költő életét, korát, annak jellemző vonásait is. A következő években a tudományegyetemeken szintén felülvizsgálják az államvizsgás kérdéscsoportokat. Restaurált királynői viseletek Mária királyné ruhája • A hímzések, viseletek a korszak jellemzői A Magyar Nemzeti Múzeumban található az ország egyik leggazdagabb textilgyűjteménye. Nem csak a történeti múlt emlékeit őrzik, konzerválják itt, de a ma tipikus ruhatárából is szemrevaló kollekciót tudnak bemutatni. Gyűjtési körük igen széles. Mindent gyűjtünk, ami tipikus egy korszakra — mondja Földiné dr. Dózsa Katalin, a gyűjtemény vezetője. Viseleteket, hímzéseket, szőnyegeket, vagy aminek az anyaga textil, azt itt megtalálhatjuk. Ha egy-egy korszak jellegzetes darabjai neves személyekhez vagy eseményekhez is kötődnek, különösen becses darabjai gyűjteményünknek! A történelmi vagy neves személyek tárgyai, ruházatuk szinte az élő személyiség jelenlétét, „létezését” valószínűsítik számunkra, akár a kiállítások vitrinjeiben, akár a kinyílt szekrényajtók gondosan letakart fogasai alól előbukkanó öltözeteiben. Így csodálhatjuk meg Kossuth kormányzói atilláját, amelyet 1848—49-ben viselt, Deák Ferenc hímzett bőrtárcáját vagy Erzsébet királyné fekete selyem ruhaderekát, melyet a véres dráma idején viselt. A 12 ezer darabból álló gyűjtemény a hímzésektől a szőnyegekig, a gyerektakaróktól a zászlókig, uszályfogótól a zsebkendőtartóig, a ruhadíszítő ékszerekig mindent magába foglal, ami kapcsolatban áll a divattal, a lakáskultúrával. Számos nagysikerű nemzetközi kiállítás is bizonyítja a gyűjtemény gazdagságát. — „De nem okoz-e gondot ennek a sok különféle textíliának a tárolása?” — kérdem Dózsa Katalintól. — „Valóban igen rossz körülmények között voltunk eddig. Évekig kellett raktározási gondjaink megoldására várni. A múzeumi főosztály két és fél milliós beruházása most teljesen korszerű raktárt rendezett be.” M. J. Mária királyné esküvői ruhája, az 1500-as évek első évtizedeiből Sipos Enikő és Kralovánszky Mária restaurátorok Gyorsmérleg a nyári egyetemekről Évek óta fejlődik a TIT nyári egyetemeinek színvonala, emelkedik a rendezvényekre külföldről érkezők száma — ez tűnik ki abból az összegző értékelésből, amelyet a két hete lezárult rendezvénysorozatról e napokban készítenek a TIT országos központjában. Az idén 16 városban 18 nyári egyetem nyitotta meg kapuit a magyar és a külföldi érdeklődők előtt. Új kurzus ezúttal nem invitálta programjaira a kellemes környezetben tanulni kívánókat, a pécsi Népek Barátsága Nyári Egyetem keretében viszont első ízben megszervezték a kisplanetárium tagozatot. A sikeres kezdeményezés nyomán ezentúl kétévenként találkoznak a Mecsek „fővárosában” a csillagászat iránt érdeklődők és a szakemberek. Huszonkilenc országból érkeztek vendégek az ismeretterjesztő nyári rendezvényekre. Az 1613 magyar résztvevő mellett 698 szocialista, 399 nyugati és 15 fejlődő országbeli hallgatója volt az előadásoknak és a kiegészítő programoknak. Azok között a nyári egyetemek között, amelyek elsősorban a külföldiek érdeklődésére számíthattak, a legnépesebb hallgatósága a nagyhagyományú debreceninek volt. Az Országos Béketanács Békemozgalmi Emlékplakettjével az idén kitüntetett kurzus eddigi legnagyobb sikerét könyvelhette el: 27 országból 286 hallgató érkezett az alföldi városba. A hagyományostól eltérően az idén az eddigieknél kevesebb résztvevője volt az eszperantó nyári egyetemnek. Az eszperantó nyelvet tanító pedagógusok évek óta folyó továbbképző tanfolyama egyébként jövőre Gyalán a nyári egyetem szekciójaként működik majd. Tizenkilenc országból érkeztek érdeklődők a Dunakanyar nyári egyetemre, amelyen a külföldön változatlanul népszerű Kodály zenepedagógiai módszer volt a téma. A szakmai módszertani foglalkozásokon ezúttal minden korábbinál nagyobb létszámban, 111-en vettek részt. Hetedik alkalommal adott otthont Eger a filmművészettel foglalkozó kurzusoknak. Az idén — első alkalommal — a nyári egyetem részeként itt tartotta meg a Filmtudományi Intézet a szocialista országok filmarchívum-vezetőinek tanácskozását. A főként magyar hallgatókat fogadó nyári egyetem közül, amelyek a szakmai továbbképzést szolgálták, tartalmukat és a résztvevők számát tekintve a legsikeresebbnek a szocialista életmódot és a társadalmi rétegződést vizsgáló miskolci és a számítástechnikával foglalkozó székesfehérvári kurzus bizonyult. 5 Debreceni dzsessznapok ’80 Debreceni dzsessznapok ’80 A Magyar Rádió és a debreceni Kölcsey Művelődési Központ rendezésében holnap este kezdődnek meg az idei debreceni dzsessznapok. A nyitó koncerten a művelődési központ színháztermében a házigazda Workshop együttes mellett a budapesti Dimenzió kvartett és a szófiai Rajcso Ivanov szeksztett lép közönség elé. A vasárnap késő este végét érő dzsessznapokon az érdeklődők tizenhat hangversenyt hallgathatnak meg. Segítség az iskolának A törökszentmiklósi Bethlen Gábor úti általános iskola megszépülve várta a tanévkezdés napján a diákokat. A szolnoki Mezőgép Vállalat miklósi üzemének Szolidaritás Szocialista Brigádja társadalmi munkában kifestette a tantermeket, a folyosókat, újra mázolta az ablakokat és az ajtókat. Az iskolában jelenleg a törökszentmiklósi Építőipari Szövetkezet munkásai dolgoznak. Az udvart betonozzák, ahol röp-, kosárlabda és teniszpálya lesz.