Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-28 / 279. szám
1900. november 28. Ki adta az engedélyt? Favágás a javából Sivít a motoros fűrész, dől a vastag törzsű nyárfa. A város tüdejének egy darabja megszűnt lélegezni. A tiszaligeti üdülősoron idős Kanalas György irányításával vágják a fákat. — Hozzáértőkre bízták — bizonygatja Nyerluc Pál, és arrébb görget az útból egy terebélyes fatörzset. — Mi készül ebből a fából? — Mindenféle: sózóteknő, fürdetőteknő, kanalak. — Miből lehet meglátni, hogy melyik fa alkalmas a megmunkálásra ? — Miből? Nem tudom, de mi meglátjuk. Ebbe születtünk, ezt csináljuk gyerekkorunk óta. Ránézünk egy fára, és tudjuk, hogy mi lesz belőle. — És azt ki mondja meg, hogy melyiket lehet kivágni? — Az üdülőgondnokok. Mi csak azokat a fákat vágjuk ki, amelyeket ők kijelölnek. — És melyeket jelölik ki? — kérdezem a Szolnok megyei ipari szövetkezetek üdülőjének gondnokát. — Elsősorban az elszáradt, kiöregedett fákat távolíttatjuk el. Legális munka, papírunk van a tanácstól. — Valóban? A kérdés elszáll a levegőbe, pillantásunk egyszerre téved a frissen kivágott, egészséges nyárfatörzsre. — Nyerluc úr, kiszáradt fából milyen teknőt lehet faragni? — Hát abból nem lehet semmilyet! — Nocsak ? A gondnoknak hirtelen sürgős dolga akad a kocsijánál. Vagy kényelmetlen lenne a további beszélgetés? Visszatérek a favágókhoz. Úgy látszik, Nyerluc a szóvivő.. — Másfél hónapja dolgozunk itt. — És hány fát vágtak ki ezalatt? — Nem számoltuk, de amire a gondnokok igent mondanak, azt vágjuk. Az asszonyok elégetik a gallyat, nem hagyunk piszkot magunk után. Tiszta munkát végzünk, felelősséggel. — Értem. De mi lesz a földben maradt tuskókkal? — Ott rohadnak el, kérem. A könnyűbúvár klub bázisa előtt a klubtitkár méltatlankodik : — Utat betonoztunk a garázshoz, középre esett egy hatalmas nyárfa, nem kaptunk engedélyt a kivágására, kikerültük. Most a gondnokunk kivágatta, mondván, hogy a teraszra hull ősszel a falevél, sokat kell söprögetni. Az üdülősortól párszáz méterre van a városi tanács útfenntartó üzemének faháza. A kertészeti részleg irodájában hárman ülnek. A részlegvezetőt keresem, nincs benn. — Önök mit tudnak az üdülősor előtti fakitermelésről ? — Mi semmit. Idehallatszik a motoros fűrész éles vijjogása. — Hogy-hogy semmit? Nem tudják, hogy az önök irodájától 300 méterre valaki vágja a fákat? — Hát tudjuk, de nem a mi embereink dolgoznak ott. — Tehát nem is ellenőrzik? — Nem. Az üdülő előtti terület kiskertnek számít, ott a gondnokok parancsolnak — így mondta a főnökünk. Két nap múlva telefonon kérek felvilágosítást Balázs Bélától, a kertészeti részleg vezetőjétől. — Az üdülők előtt mi csak egy-két fa kivágására adtunk engedélyt. A többi a gáton kívül, az ártéren van kijelölve. — A gondnokok milyen engedélyre hivatkoznak? 7!- Azt nem tudom, de nem is tartom elképzelhetőnek, hogy lenne valamilyen papírjuk. Mi legalábbis nem adtunk ki semmilyen engedélyt. — Ezek szerint a többi fa kivágásáról nem is tudnak? A fakitermelők másfél hónap alatt végigborotválták az üdülők előtti részt. — Másfél hónapja nem lehetnek itt. — Ők maguk mondták. — Hát nem tudom. Nekem most telefonált egy elvtárs a pártiskoláról, ő is ezeket mondta el, amit maga. Természetesen leállíttattam a munkát. Másfél hónap után. Egri Sándor Mi kérem, tiszta munkát végzünk! (Fotó: NZS) Évtizedek slágerei KOÓS JÁNOS MŰSORA Szerdán este Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban két előadáson is telt házat vonzott Koós János, Dékány Sarolta, Kovács Erzsi és az Illésegyüttes műsora. A könnyűműfaj neves képviselői — a közönség várakozásainak megfelelően — igényes, kellemes szórakoztató műsorral léptek a pódiumra. Valódi show-műsort láttunk — e műfajban igazán követendőt — amelynek énekes házigazdája Koós János csak annyiban okozott meglepetést, hogy a vártnál is nagyobb hangulatteremtő erővel hatott a közönségre. És nemcsak azzal, hogy sokak által kedvelt dalokat énekelt. Mint a műfaj avatott mestere — igazi show-man — egy pillanatig sem engedte „elkalandozni” közönségét. Improvizáló készsége, humora biztosítéka volt az egyébként is jól átgondolt és szerkesztett műsor gördülékenységének. A fellépő művészek előadói stílusa, műsorszámaik megválasztása illeszkedett az est hangulatába. A javarészt középkorúakból álló közönség nem kis nosztalgiával hallgatta Kovács Erzsi — ma már örökzöld slágereit. Dékány Sarolta fiatalos temperamentummal adta elő, az egyéniségéhez jól illő ABBA és Boney M. számokat, a régi, népszerű külföldi dalokat. Kellemes énekhangja, megnyerő előadói stílusa után ítélve, érthetetlen, hogy a hazai popvilágban miért nem hallunk róla többet? Az Illés-együttes biztosította a magas színvonalú zenei kíséretet, saját dalaikkal azonban — nyilván a közönség összetétele miatt — nem arattak „zajos” sikert. T. E. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TURINÉ CSÉPÁN Mindennap várja a postást Megalakul a mozgássérültek megyei szervezete Öten írták alá a megyei tanács elnökéhez küldött beadványt egy esztendeje, amelyben kérik: engedélyezze és támogassa a mozgássérültek megyei szervezetének létrehozását. A levél aláírói: öcsödi telefonközpontos, szolnoki fűtő, középiskolai tanár és egészségügyi dolgozó, valamint Csépáról Túri Józsefné nyugdíjas, aki a frissiben alakult szervező bizottság megbízott ügyvezetőjeként levelez, és tanácskozik, szervez, és pontokba fogalmazza céljaikat. -------------- 1 ------------ Az asszonyt, aki bámulatos akaraterővel igyekszik elősegíteni, hogy a mozgássérültek is teljesebb életet élhessenek, tolószékhez láncolta az élet. Huszonhét éve, hogy az egészséges, életerős fiatalasszony gerincsérülést szenvedett egy közlekedési baleset folytán, azóta deréktól lefelé béna munkaviszonyban nem állt, nem volt biztosított, így akkor semmiféle járadékra nem jogosult, s mivel a baj többnyire nem jár egyedül, egy évvel később meghalt a férje, ott maradt egy hároméves kisfiúval. — Ne is beszéljünk arról, min mentem keresztül! A tolószékben ülve szereztem meg a nyugdíjjogosultságot, és a fiamat is felneveltem, diplomát adtam a kezébe ... Egy háziipari szövetkezet bedolgozója volt, és tizenhét évig trafikot tartott fenn. Köztiszteletben álló ember, szánakozni rajta kinek jutna eszébe?! Mégis arra kér, róla ne írjak. Közös gondjaikat ajánlja figyelmembe. — Az orvosi rehabilitációnak a társadalmi rehabilitáció a nyomában se jár! A gyógyintézetekből kikerülő rokkantat úgyszólván légüres tér veszi körül: kiszolgálttá és kiszolgáltatottá válik. Nem sajnáltatni akarjuk magunkat, távol áll tőlünk! Ám ha az embereknek eszébe jutna, hogy bárki a sorsunkra juthat... talán másként törődnének velünk, s nem fordulnának el, mint oly gyakran teszik ... ------------ - ------------ A csépai kis házban, ahol Túriné él, gyakran megfordul a postás. Elhozta a választ is, miszerint az Egészségügyi Minisztérium lehetőséget ad helyi, ez esetben, mert egy-egy községben kevesen vannak, megyei egyesület létrehozására, noha országos szövetségünk — amilyen a vakoknak vagy a hallássérülteknek van — a mozgássérülteknek nincs. A megyei tanács vb egészségügyi osztálya is eljuttatta azt a levelet Túrinénak, amelyben Pozderka János és még tizennégy aláíró Rákóczifalváról jelentkezik a születőben lévő megyei egyesületbe. „Emberi értékeinket sem tudjuk kibontakoztatni, hasznosítani, mert csupa gátló tényezővel vagyunk körülvéve...” — írják. — Pedig kétségtelenül vannak érdekeinket figyelembe vevő, pozitív központi rendelkezések, de még ezekkel se tudnak az érdekeltek élni, mert nem ismerik őket. Az egyesület tájékoztató jellege — ha ennél többet nem is tudnánk elérni — jegyzi meg Túriné —, máris fontos szerepet kap, tagjaival állandó kapcsolatban áll, és merem remélni, hogy önbizalommal tölti meg őket. Az egyéni próbálkozások csak az erőinket forgácsolják szét. A megyei tanács felügyelete alatt álló egyesületet támasznak éreznék tagjaink. Ha segítséget kapnak a mozgássérültek a társadalomtól, teljes értékű munkát tudnának végezni. ---------------- A társadalom képviselője az építész, aki olyan lakásokat tervez, hogy súlyosabb állapotú mozgássérültek nem tudnak benne élni; az is, aki olyan utakat konstruál, hogy tolókocsival nem tudnak azokon közlekedni; a járműtervező is az, hiszen a közúti járművekre még véletlenül se tudnak felszállni súlyos rokkantak... Az a tanácsi vezető is a társadalmat képviseli, aki azért nem ad az állapota miatt rászorult mozgássérülteknek rendszeres szociális segélyt, mert az a környezettanulmány alapján „jó körülmények között él családjával”, vagy azzal utasítja el a jogos kérelmet, hogy „a Minisztertanács a rendeletet meghozta, de pénzt nem adott hozzá...” És sorolja a példákat a művelődési és közintézményekről, ahonnan kívül rekedtek a rokkantkocsival; a jogalkotókról, akik a jogszabályok százféle értelmezhetőségével kiszolgáltatják a rokkantakat a szubjektivitásnak, a jó-rossz hangulatoknak, indulatoknak, esetlegességeknek. A társadalom jelentős része valamiféle rossz szemléleti örökségen nem tudott még felülemelkedni. Bízunk abban, hogy valamit javul a helyzet, ha felhívjuk a figyelmet magunkra. Egyesületünkbe ezért várjuk nemcsak azokat, akik úgy érzik, hogy érdekeik szerint, akár külső jel nélkül is, a mozgássérültek csoportjához tartoznak, hanem pártoló tagként mindazokat a vállalatokat, testületeket, intézményeket, szocialista brigádokat és magánszemélyeket, akik az egyesület célkitűzéseit bármilyen módon támogatni kívánják... A szervező bizottság ,megbízott ügyvezetőjének címe: 5475 Csépa, Somogyi út 31. Mindennap várja a postást. Rónai Erzsébet „MINDENNAPI DOLGAINK” Kétnapos, nagy sikerű rendezvény Szolnokon Szerdán és csütörtökön délután 4 órától — mindkét napon azonos programmal — zajlottak a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előcsarnokában a „Mindennapi dolgaink” című sajátos közművelődési akció eseményei. Az előcsarnokot alaposan átrendezték: az egyik bejárattal szemben megvásárolható, illetve egyszerű anyagokból otthon is elkészíthető gyermekjáték-bemutató volt, a másikkal szemben pedig az ételfőzés, a kozmetika, a fodrászat, a kondicionáló torna szakemberei állták az érdeklődők meg-megújuló rohamait. De volt dolga a gyermekpszichológusnak, a lakberendezési szakembernek, a virágkötészet mesterének is. A művelődési központ — a nyitott ház kísérlet keretében — másodízben bonyolította le a mindennapi dolgainkban oly sok okos eligazítást, segítséget nyújtó rendezvényt, amelynek — becslésünk szerint — több ezer látogatója volt. Pillanatkép a kozmetikai bemutatóról A korszerű táplálkozás előnyeiről Földi István szakács néhány helyszínen készült étellel győzte meg az érdeklődőket A „Mindennapi dolgaink” leghálásabb közönsége: gyermekek a játszósarokban Fotó: T. Z.