Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

1981. JANUÁR 18. Szolnoki vízilabdázók a válogatott keretben A márványtáblán van még hely Utoljára öt évvel ezelőtt hívtak meg szolnoki vízilab­dázót a magyar felnőtt válo­gatott keretbe. S fél évtized elteltével az idén két szolno­ki játékosnak ismét lehető­ség nyílt a nagy álmok meg­valósításához: Tóth István é­s Hasznos István, a Szol­noki Vízügy SE­­ vízilabdá­zója január 6-án a kibőví­tett felnőtt válogatott keret­tel kezdte meg az alapozást. Sok a közös vonás a két játékosban. Mindketten hu­szonkét évesek, kilenc éve vízilabdáznak, négy éve ját­szanak az OB I-ben, gólerő­sek­— és jó barátok. Az utóbbi különösen nem elha­nyagolható szempont, mert sok előnyt rejteget magában. Tóth Pista annyiban külön­bözik a barátjától, hogy nős, családapa, míg Hasznos füg­getlen fiatalember. Előbb Tóth Pistát faggattuk, hogy beszéljen játékáról, a csa­patában betöltött szerepéről. — A csatársor jobb olda­lán játszom, balkezes va­gyok. Feladatom társaim ki­szolgálása. Jó labdát kell adni mindenkinek úgy, hogy eredményes legyen a befeje­zés. Úgy érzem, gyorsaságom jobb az átlagnál, a leggyor­sabb vagyok a csapatban. Ezért a mérkőzéseken sokat kell úsznom, és helyzeteket kell teremteni. Szerintem jó az állóképességem, csak hig­gadtabbnak kellene lenni — vélekedett. Tóth nemcsak helyzeteket készít elő, hanem azokból sokat ki is használ. Csapatá­ban Hasznos mögött a máso­dik a góllövőlistán, tavaly 35 alkalommal talált az el­len­felem kapu­jába. — Miként érintette a vá­logatottság? — örültem, hiszen min­den sportoló örül ilyenkor, bár nem nagyon számítot­tam rá. Ehhez a bajnokság­ban nyújtott teljesítményen kívül, gondolom, a váloga­tottban megváltozott helyzet is hozzásegített. — A továbbiakban hogyan alakul a felkészülési menet­rend, mit tesznek a váloga­tottba kerülésért? — Hétfőtől péntekig a fő­városban tartózkodunk ed­zőtáborban, szombatonként pedig idehaza készülünk a többiekkel. Február 21—22- én, a magyar—szovjet mér­kőzés után jelölik ki a szű­­kebb keretet, amely az ápri­lisi Világ Kupára utazik. Vittünk egy labdát, amel­­­lyel az edzések után külön gyakorolunk. Talán meglesz az eredménye, valamelyi­künknek csak-cs­ak szeren­cséje lesz. Véleményem sze­rint az eddig végzett munka alapján helyünk lenne a csa­patban. Hasznos Pista sok tulaj­donságot örökölt olimpiai bajnok papájától, többek kö­zött az őszinte szókimondást is. Ami a szívén, az a szá­ján is. — Nem érzi tehernek a papa dicséretes múltját? Engem még soha meg nem dicsért, soha nem mondta, hogy jól játszottam, vagy szép volt, amit csináltam. De mások elmondták; ha hallot­ta, hogy valahol jól ment a játék és dicsértek, akkor „fülig ért a szája” örömében. — A „kis” Hasznos ho­gyan vélekedik saját játéká­ról? — Manapság nincsenek kötött posztok mindent kell játszani. Nem állok be cen­terezni, úszkálok mindenfe­lé. Erényem talán a lelkese­dés. — A válogatottságot ho­gyan fogadta? — Nem hirtelen, hanem fokozatosan jött az öröm, hiszen előtte már suttogtak... — Tervei? — A válogatottba kerülés. Budapesten, a Margitszigeti Sportuszoda bejáratánál van egy márványtábla, amelyre aranybetűkkel bevésték az olimpiai bajnokságot nyert vízilabdázók nevét. Azon van egy Hasznos István is. Azt akarom, hogy két Hasz­nos István legyen rajta. Most még ismerkednek az edzőtábor szokatlan hangu­latával, légkörével. Tudásuk, szorgalmuk, felkészültségük bizonyosan átsegíti őket a nehézségeken (pataki) Hasznos István SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Események Asztalitenisz. Megyei ifjú­sági, serdülő és újonc egyé­ni bajnokság, Szolnok, Kili­án tornaterem 9.30. Kézilabda. Férfi, női és úttörő terembajnokság, Me­zőtúr, városi sportcsarnok 8. Kosárlabda. NB II. Női: TSE—Miskolci EAFC, Tö­­rökszentmiklós, Bercsényi Gimnázium 11. Vívás. Megyei úttörő egyé­ni és csapatbajnokság, Szol­nok, Véső u. 8. Közgyűlés Kunszentmártoni TE, Nagyközségi—Járási Mű­velődési Központ 9. A Haladás végleg elnyerte a legjobbnak járó serleget Értékeltek a súlyemelők A Magyar Súlyemelő Szö­vetség szombaton délelőtt 13. alkalommal tartotta meg országos értekezletét. A né­pes hallgatóság előtt Aján Tamás, a szövetség főtitká­ra összegezte az elmúlt négy esztendő, azaz a két olimpia közötti időszak tevékenysé­gét. Megállapította, hogy ál­talános az előrelépés. Az országban több mint 100 szakosztályban folyik te­vékenység, és 1980 folyamán a nyilvántartott 5644 igazolt emelőből 1557-en indultak a különböző versenyeken. Jól helytállt a sportág a moszk­vai olimpián (18 pontot szer­zett) a belgrádi Európa Bajnokságon (itt 5. lett má­sodik csapattal), továbbá az Ifjúsági Világ- és Európa­­bajnokságon és az IBV-n is. A fejlődés bizonyítéka, hogy az elmúlt esztendőben 167 országos csúcs született, amelyből 28-at a felnőttek állítottak fel, a többi a fia­talok teljesítménye. A hagy­ományoknak megfe­lelően az országos értekezlet végén adták át a díjakat az arra legérdemesebbeknek. Az ország legjobb egyesülete 1980-ban is a Haladás volt, s miután harmadszor egy­más után bizonyultak első­nek, a szombathelyiek vég­leg elnyerték a serleget. Az utánpótlás-nevelésben 1980-ban a Diósgyőr tevé­kenykedett a­­ legsikereseb­ben, ugyancsak serleget ka­pott. Ezúttal adták át a dí­jat, 1980 legjobb magyar súlyemelőjének, az olimpiai- és világbajnoki címet nyert Baczakó Péternek, valamint a legjobb ifjúságinak, Hla­vat­i Andrásnak. Tenisz Taróczy Balázs tegnap k­i­­vizsgálaton volt a Sportkór­­házban, s mivel láza nem csokiként, orvosi javaslatra nem lép pályára a magyar— svéd Király Kupa mi­érkőzé­­sen. Jákfalvi Béla kapitány úgy döntött, hogy Zalaeger­szegen Benyik mellett az MTK-VM fiatal játékosa, Csépai Ferenc játssza az egyest. Azt már mondani sem kell, hogy New Yorkban a mes­terek tornáján a nyolc indu­ló teniszező a csoportmérkő­zések harmadik fordulójá­ban is „szállította” a megle­petéseket : Borg és Mcenroe valamint Connors is veresé­get szenvedett! A hallgatag svédet, az öt­szörös Wimbledoni bajnokot, Björn Borgot az amerikai Gene Mayer verte meg, még­pedig könnyedén 6:0, 6:3-ra. Mayernek ez volt a második szenzációs sikere, az első Mcenroe legyőzése volt. Mcenronak továbbra sem ment, ebben a fordulóban az argentin Clerc bizonyult ná­la jobbnak, 6:3, 6:0-ra, míg az amerikai Connorst a csehszlovák Lendl győzte le, 7:6, 6:1 arányban. A nap ne­gyedik összecsapásán az ar­gentin Vilas megszerezte Sporthírek első győzelmét, 5:7, 7:6, 7:5- re nyert az amerikai Solo­mon ellen. Ezzel kialakult az elődön­tők párosítása, ezek szerint Lendl Borggal, G. Mayer pe­dig Connorssal találkozik. * * * A Biatlon Világkupa 10 km-es férfi számát a norvég Soebak nyerte 35:53.2 p-vel, a szovjet Avgyijev (35:56.8) és a svéd Ahman (36:27.8 p.) előtt. A nők 5 km-es számá­ban óriási csehszlovák siker született, az első 10 közé ki­lenc hazai versenyző került. A győzelmet Flekova érde­melte ki 27:30.6 p-vel, 2. Tumoa 27:47.3 p. 3. Hlavata 27:48.2 p. * * + Mindkét magyar vereség­gel kezdett a hollandiai Wijk Aan Zee-ben, a nem­zetközi sakkversenyen. Ador­ján András sötéttel a hol­land Timmaotól szenvedett vereséget, míg Sax Gyula ugyancsak sötéttel a román Gheorghioutól kapott ki. * * * A spanyolországi Linares­­ben megtartották a nemzet­közi sakkverseny első fordu­lójának sorsolását, ezek sze­rint Portisch Lajos világos­sal a dán Larsen ellen. Ribli Zoltán ugyancsak világossal a jugoszláv Gligorics ellen kezd. 15 Fekete bárány-e DSK-ról DSK-ra a sportoló diák? Egyre több fórumon hallani azt az örven­detes megállapítást, hogy a sport „hajtatóházai” a tan­intézetek. Az iskolai sport­élet bázisa nélkül gyökérte­­len az egész sportmozgal­munk. Kikezdhetetlennek tű­nő igazság ez, ezért is ért­hetetlen, hogy miért terem­tődik meg oly nehezen a fel­tétele — a kertészeti példá­nál maradva — annak, hogy valamennyi palánta táptalaj­ba kerüljön, mielőbb meg­foganjon, és megfelelő klí­mába termést is hozzon. A megye harminckilenc diáksportköre átfogja vala­mennyi középfokú tanintéze­tünket. A DSK-kban két szakosztály mindenütt megtalálható: az Országjáró Diákok Köre — ezt minisztériumi határozat tette kötelezővé — és az at­létikai, melyet megyei rende­let írt elő. Úgy tűnik, a nép­szerű ODK megfelel funk­ciójának, hiszen hazánkat, mi több, a szomszédos or­szágokat­ ebben a szervezet­ben a diákok ezrei barangol­ják be évente. A másik „kötelező ver­senyszám”, az atlétika hely­zete már közel sem ilyen ró­zsás. Mindössze nyolc-tíz kö­zépiskolát, szakmunkáskép­ző intézetet tudnánk felso­rolni a megyében, ahol ko­molyan is veszik a sportág­gal való foglalkozást. Érde­kes módon a formális „tes­­sék-lássék” munkáig viszont szinte valamennyi iskola el­jutott. Több mint másfél év­tizede áll a fiú atlétika élén a törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági Szak­­középiskola; mögötte a sor­rend szinte évente változik, ám a legszebb eredményeket a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Szakközépis­kola, valamint a szolnoki 605-ös Szakmunkásképző In­tézet mondhatja magáénak. Az évjáratoktól függően a szolnoki Verseghy és Var­ga Katalin Gimnázium, a tö­rökszentmiklósi, tiszafüredi, mezőtúri, kunhegyesi, kisúj­szállási­­ és a jászapáti közép­fokú tanintézetek tanulói jutnak olykor területi vagy országos döntőbe. Labdajátékokban az atlé­tikánál is szomorúbb a hely­zet. Az országos döntőkre csak elvétve jut el egy-egy kézilabda-együttes, a megye egyik felnőtt sikersportágá­ban, kosárlabdában pedig ta­lán példa sem volt a fiata­loknál az országos szintre lé­pésre. A fiú „kéziseknél” Túr­­kevén és Kunhegyesen folyik tervszerű nevelőmunka az iskola falai között, de olykor a jászapátiaknak is össze­jön egy-egy jó leánycsapata, a többi iskola alig-alig ad utánpótlást a megye kézilab­da-sportjának. Leány kosár­labdában a szakemberek egyik szeme sír, a másik ne­vet, a középiskolai kupát — ahol pedig valamennyi iga­zolt sportoló is pályára lép­het .Osztálymegkötöttség nél­kül — a Verseghy Gimnázi­um elsősökből álló gárdája nyerte el a megyében. Igaz, a törökszentmiklósi Bercsé­nyi Gimnázium nem adta át könnyen az első helyet, in­nen egyébként számos fia­tal került a Törökszentmik­lósi SE NB II-es csapatához — mindenesetre a többi—is­kola számára nem túl hízel­­­gő a fenti mérleg. jobbára a szakmun­kásképző intézetek vetélkednek, leg­gyakrabban szolnoki siker születik, olykor-olykor a jászapátiak is feltűnnek egy­­egy figyelemre méltó ered­ménnyel, ahol nem is test­nevelő a gazdája a focinak. Szólni kell egy szinte ért­hetetlen jelenségről is: igen rangos helyet vívott ki ma­gának az ország középisko­láinak sorában a tornasport. A szolnoki Varga Katalin Gimnázium és a karcagi Gá­bor Áron Gimnázium és Szakközépiskola lányai, val a­Labdarúgásban A DSK-k mint a túrkevei Ványai fiai országos középiskolás verse­nyeken rendre kiemelkedően szerepeltek. Alig hihető, de így igaz, hogy a testnevelők ambíciójára, a versenyzők tálentumára és felkészültsé­gére ebben a sportágban egyetlen egyesület sem tart igényt. A középiskola végez­tével a tehetséges tornászok egész sorának fejeződik be sportpályafutása anélkül, hogy néhány iskolai verse­nyen túl bizonyíthatta volna képességeit, feladata a tehetségek felkutatása és az egyesületekbe való irá­nyítása. De vajon e külde­téshez megvannak-e a felté­telei? Jelenleg a sportkörök szűkös anyagi lehetőségek­ből gazdálkodnak, a testne­velők szavaival élve annyi pénzből, amennyi az éhen­­haláshoz sok, a megélhetés­hez kevés. Tanulónként egy évre húsz forintot kap a kö­zépfokú tanintézetek sport­ja, ehhez némi megyei támo­gatás járul, valamint a tag­sági díj, ami diákonként ha­vonta 2 forint. Ez valóban nem sok, és arra sincs re­mény, hogy az oktatásügy zsebéből markolhassanak hozzá a jövőben. Mi hát a teendő? A helyzet kulcsa vélemé­nyünk szerint a sportegyesü­letek kezében van. Azoknak a kluboknak a kezében, akik elvárják, hogy az iskolák futószalagon szállítsák va­lamennyi sportágban a t­e­­hetségeket. Ezért azonban tenni is kellene valamit. Oly­kor nem is anyagi áldozatot kellene vállalni, mindössze — mindössze(?) — emberi kapcsolatrendszereket kelle­ne kialakítani az iskolák vezetőivel, testnevelőivel, pe­dagógusaival, egy-egy sport­ág érdekében. Szerencsére hosszasan so­rolhatnánk az előre mutató jó példákat, amelyek egyben a jövő útját is jelölik. A Szolnoki MÁV MTE atléti­kai szakosztályában például otthonosan mozog a megye két kiemelkedő atlétikai szakembere: Jávor László, a törökszentmiklósi Székács és Túri Imre, a túrkevei Ványai testnevelője. Ugyancsak ,,belső ember” a szakosztály­ban Kocsis István, a 605-ös szakmunkásképző intézet ta­nára. Ha végignézzük a me­gye atlétikájának legnagyobb ígéreteit, legtöbbjük e három tanintézetből került a piros­kékek szakosztályába. Kár, hogy a Jászságot — ahol szerte a megyében szintén számos tehetséges középiskolás atléta van — nem sikerült megnyerni e nemes ügynek. Pedig Dan­kéra, Győrire, Bathóra nagy szüksége lett volna a MÁV MTE-nek, arról nem is szól­va, hogy a fiatalok is jóval előbb tartanának a fejlődés­ben. Félreértés ne essék, a fen­ti mérleg nem a testnevelők bizonyítványosztása, hiszen az ő elsődleges feladatuk a testnevelési órák szakszerű megtartása, az oktatási és nevelési feladatok maradék­talan teljesítése, melynek ér­tékelése az iskolavezetés és a szakfelügyelet dolga. Mi inkább azt a pluszmunkát igyekeztünk számba venni, amit a pedagógusok a tan­órán kívül a városuk, a köz­ségük és az egyetemes ma­gyar sport javára végeznek. És ha sokan eddig nem tet­tek meg mindent azért, hogy egy-egy sportág ügyét képes­ségeikhez mérten szolgálják, ez nemcsak az ő hibájuk. Mind a mai napig hiányzik egy áttétel, egy fogaskerék az iskolai és az egyesületi versenysport között. A test­nevelők nincsenek érdekelt­té téve abban, hogy a tehet­ségeket felfedezzék, pálya­futásukat sínre tegyék. Job­bára a lelkiismeretükre vol­tak hagyatkozva eddig. Ha már a tehetségek kivá­lasztásánál és versenyezteté­sénél tartunk, feltétlenül szólni kell a sportoló diák helyzetéről. Általában ő az iskolában a problémás gye­rek, a „fekete bárány”, aki az edzések, a versenyek mi­att hiányzik az óráról, elma­rad a tananyaggal, olykor fáradt, kimerült, kedvetlen,­­ egyszóval semmiképp nem a tantestület kedvence ott, ahol a sport nem örvend kü­lönösebb népszerűségnek, és a tanárok nem tudnak a gye­rekkel együtt „feldobódni” azon, hogy eredményeivel az iskola hírnevét öregbítik. A tanári szobákban bekövetke­zett kedvező szemléletválto­zás mindenképp jó hatással lenne az iskolai sport hely­zetére. aligha vi­­­atja bár­ki is, hogy a sportéletünket az iskolák­ban kell gyökereztetni Az hogy e gondolat befészkelte magát a köztudatba, kétség­telenül jelentős frontáttörés. Addig azonban, amíg a meg­valósulásnak jótékony ered­ményét érezni is fogjuk , félő, hogy túl hosszú az út. Pál­ágy­i Béla Ma már

Next